Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-29 / 299. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 29 KOMMENTÁR Kényszerű tétovaság PÁKOZDI GERTRÚD A Rimaszombati járásban minden harmadik munkaképes lakos reménytelenül koptatja a munkaügyi hivatal küszöbét. Tizen­nyolc szabad munkahelyet tartanak nyilván, mindegyikére kö­zel hétszázan pályázhatnának. De nem pályáznak, mert nem mezőgazdasági munkást keresnek, hanem orvost, pszicholó­gust, néprajzost. A járás munkaügyiseinek tapasztalatai szerint azonban a fizetések inkább éhbérre emlékeztetnek, így a pálya­kezdő diplomások általában elkerülik a vidéket, másutt keres­nek jövedelmezőbb állást. Úgy tűnik, az eredményes átalakulás­ra még mindig csak váró gazdaságban végképp nem érvényes az a tétel, hogy a mezőgazdaságból kikerülő munkásokat az ipar vagy a szolgáltatási szféra alkalmazza. Egyrészt azért nem, mert a túlfoglalkoztatottsággal sújtott őstermelésből sokkal többen kerültek az utcára, mint amennyit az adott térség ipari üzemei képesek volnának felvenni, másrészt pedig azért, mert általában ezek az országrészek azok, amelyeket az eddig csak nagyon vé­kony érben folydogáló külföldi tőke is elkerült. így nemhogy nem fejlődik, hanem pénz hiányában leépül például a mezőgaz­daságra épülő feldolgozóipar is. Akárcsak a munkanélküliségi listát vezető járásokon, úgy az egész országon is a termelést fel­lendítő pénz segítene, amelyet - kellő „bőségű" hazai forrás hí­ján - az új kormány is külföldről vár. Félő azonban, hogy mivel Szlovákiát egyre több minősítő intézet leértékeli, az országot a külföldi tőke vagy továbbra is elkerüli, vagy - jobb esetben ­óvatosabbá válik. Mert a külföld ugyan elismeri, hogy a gazda­sági nehézségek az előző kormány számlájára írhatók, a gyors megoldást azonban a mérvadó külföldi befektetők is a hazai la­kosság bizalmát még bíró kormánytól várják. A kabinet viszont mintha veszített volna kezdeti határozottságából, és a túlélési intézkedések meghozatalán kívül mintha óvakodna a reformlé­pések megtételétől. Márpedig a munkanélküliek még népeseb­bé váló (az előrejelzések szerint jövőre valahol 15 százalék fö­lött állapodik meg a mutató) serege számára is csak a gyors lé­pésekjelentenének megoldást. Nyilvánvaló, a lakosság nagy ré­szét elszomorílják a megszorító intézkedések, nehéz helyzetbe hozza a pénz romlása, az általános drágulás, de mindezt talán nagyobb zúgolódás nélkül elviseli, ha legalább a jeleit látja majd: a gazdaság stabilizálásának köszönhetően a külföldi be­fektetők új munkahelyeket létesítenek. A munkanélküliség mér­séklése nélkül elképzelheteden a gazdaság talpra állítása. Lentről nézve HOLOP ZSOLT Az 1998-as esztendőt bátran minősíthetjük a szlovákiai magyar politizálás eddigi legmozgalmasabb évének, bár azokat a folya­matokat, amelyek megkezdődtek, nem lehet a kalendáriumi év végén a teljesség igényével értékeim, hiszen kezdeti szakaszuk­ban vannak. Érvényes ez a három párt együttélésére csakúgy, mint az MKP kormányzati szerepére. A drasztikusra sikeredett egyesítés nem tett jót a pártnak. Gyakorlatilag ezzel volt elfog­lalva, ez kötötte le energiáját, és érvényes ez mind a mai napig ­főleg az alsóbb szinteken. A csúcsvezetés egyesítésén kívül gya­korlatilag semmire sem jutott idő. A magyar pártok már két éve azt hangoztatták, készülnek a kormányzásra, majd megtudhat­tuk, hogy már készen állnak. Ehhez képest alapos megrökönyö­dést okozott, mekkora erőfeszítésébe tellett (telik) az MKP-nak, hogy megfelelő embereket, szakértőket találjon a neki járó posztokra. Az MKP az egyeden párt, amely tisztázatían, ponto­sabban nem létező játékszabályok szerint juttatta be pótképvi­selőit a parlamentbe. A csúcsszervekben zajló, faultokkal tűz­delt egyesülés mégsem az országos vezetőséget rengette meg ­a hatalom nagy összetartó erő -, hanem kétszeres erővel jelent­kezett a járási és helyi alapszervezeteknél. A helyhatósági vá­lasztás figyelmeztető jel volt a párt számára, s még időben érke­zett. Míg az országos vezetés a kormánykoalíciós tárgyalásokkal volt elfoglalva, vidéken javában dúlt az egyesülés, s ez rányom­ta bélyegét az eredményre: hatszáz MKP-s képviselő egyszerűen eltűnt a helyi önkormányzatokból. Az MKP-nak most „maga alatť' kell létrehoznia egy pártot, hogy egyáltalán legyen kihez eljuttatnia azokat az információkat, amelyeket most végre kor­mányzati szerepéből kifolyólag megszerezhet, s egész régiók felemelése érdekében kamatoztathat. A kormányzás ezzel nyeri el értelmét. S ugyanúgy szüksége van az alulról érkező informá­ciókra, miheztartás végett. Ami biztos, az egyesülési folyamat megfordíthataüan, s ezt az MKP is tudatosította. Azonban azt is tudatosítania kell, hogy ez az év csak a párt(ok)nak szólt első­sorban a politikai harcokról, a polgárokat sokkal kézzelfogha­tóbb kérdések, pontosabban: a kézzelfoghatóbb dolgok hiánya foglalkoztatta. S ez jövőre méginkább érvényes lesz. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310),- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma­(58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Falazni kell az ünnepek után. - Megígértem, drágám, hogy vadonatúj autót kaptok a karácsonyfa alá. (Szalay Zoltán rajza) ŠI5Í11I TALLÓZÓ SME A köztársaságielnök-választással kapcsolatosan Michal Kováč és Rudolf Schuster mellett Juraj Švec és Ján Slota neve is felme­rült, sőt a volt bécsi csehszlovák nagyköveté, Magda Vášáryováé is elhangzott. Juraj Švec a napi­lapnak adott interjúban elmond­ta, hogy még a parlamenti vá­lasztások előtt tartott találkozó­kon vetődött fel, hogy ő is indul­jon az államfői posztért. Úgy gon­dolja: a közvetíen államfőválasz­tásról szóló törvény jóváhagyásá­ig az SZDK-n belüli viszonyok is rendeződnek, és a koalíciós szer­ződést szintén átértékelik. Vladi­mír Mečiar december elején kije­lentette, hogy nem indul a válasz­tásokon, felvetődik azonban a kérdés, hogy ha a DSZM támoga­tói petícióban kérnék Mečiar in­dulását, akkor mit tenne a volt kormányfő. Ivan Gašparovič sze­rint figyelembe kellene venni ilyen petíciót, azt azonban cáfol­ta, hogy ő maga indulni kívánna az elnökválasztáson. Emil Vestenický meglátásai, avagy a szlovák fegyveres erők harcképessége is elsősorban a pénzen múlik Kisebb, de hivatásos hadsereg Emil Vestenický vezérőr­nagy, a szárazföldi erők fő­parancsnoka szerint a had­sereg létszámát szükség esetén tartalékosok bevo­násával kell feltölteni. Ah­hoz azonban, hogy a tarta­lékosok bevethetők legye­nek, legalább ötévenként kellene gyakorlatozniuk. GAÁL LÁSZLÓ Ez azt jelenti, hogy minden évben legalább 14 ezer férfit kellene be­hívni. Ezzel szemben a valóság az, hogy például a szárazföldi erőknél idén mindössze 186 tar­talékost „futtattak meg". Persze mindez pénzkérdés. Ugyanúgy, mint a NATO-csatíakozásra való felkészülés. Mert a tábornok sze­rint hiába próbálna a szlovák hadsereg a nyugati szomszédoké­hoz hasonló taktikát alkalmazni, ha nincsenek megfelelő harci esz­közei. Mert a hadsereg taktikáját olyan harckocsikhoz, olyan lég­védelmi ütegekhez, olyan gép­puskákhoz és aknavetőkhöz kell igazítani, amilyenek a tulajdoná­ban vannak. „Ha ezt nem tesszük meg, úgy járunk, mint az a föld­műves, aki a búzának előkészített földbe borsót vet" - érvel Veste­nický, és emlékeztet, hogy már nemcsak a nyugati államokban, hanem Magyarországon és Cseh­országban is második és harma­dik generációs szimulátorokon tanulják a haditechnika kezelé­sét, viszont nálunk még mindig a hatvanas években kifejlesztett, elavult berendezéseket használ­ják. Pedig a modern gyakorlóbe­rendezéseken a tábornok szerint nemcsak jól kiképzett katonákat, hanem egyenesen veteránokat le­het „kitermelni", hiszen ezeken a berendezéseken „éles" harci hely­zeteket is átélnek. A légierőnél sem jobb a helyzet. Erről nemrég Jozef Pivarči védelmi minisztéri­umi államtitkár tájékoztatott. Az ország kettéosztásakor Szovákiá­nak 115 harci repülőgép jutott. A gyakorló- és szállítógépekkel, va­lamint helikopterekkel együtt 226 repülő eszköz áll a hadsereg rendelkezésére. Az ország önálló­sulásakor még volt elegendő al­Ugyanúgy, mint a NATO-csatlakozásra való felkészülés. katrész, s a gépek, úgymond, hasz­nálhatósága is százszázalékos volt. Akkor még egy év alatt több mint 16 ezer órát repültek a had­sereg pilótái. Azóta folyamatos a hanyatlás: a pénzhiány miatt 1998-ban alig 5000 órát tartóz­kodtak a levegőben, tehát még egyharmadát sem annak az idő­nek, mint 1993-ban. Ma a repülő­gépek több mint 50 százalékát nem lehetne bevetni. A rádiólo­kátorok 60 százaléka pedig „túl­órázik". Csaknem 25 repülőgép van ma nagyjavítás alatt, de 78 gép teljesen üzemképtelen. Ah­hoz, hogy ismét a levegőbe tudja­nak emelkedni, mintegy ötmilli­árd koronára volna szükség. Pénz azonban nincs. Vestenický tábor­nok a tényleges katonai szolgálat időtartamának kilenc hónapra való lerövidítését illetően sem túl derűlátó. Szerinte ez akkor vál­hat valósággá, ha a profik a harci eszközöket százszázalékosan megismerik. Ma a sorkatonák esetében ez az arány 35 százalé­kos. Emil Vestenický úgy véleke­dik: ha ajövő évben sikerülne leg­alább hatszáz ilyen hivatásos ka­tonát szolgálatba állítani a szá­razföldi erőknél, akkor 2001 -ben a hadsereg problémamentesen áttérhetne a „kilenc hónapra". Kevés az üdvösséghez, hogy az új kormány segítőkész partnerre talál a cigányság nagy részében Romaügy: meddig marad még gond? SÓKI TIBOR Lassan már én is elhiszem, hogy sikerül rendezni végre közös dol­gainkat. Már ami az emberi és a kisebbségi jogokat illeti. Pár hó­napja még aligha reménykedhet­tem ebben, de a választások óta nem lehet nem észrevenni a vál­tozásokat. Még Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi főbiz­tosa is meggyőződhetett róluk, pedig neki már csak hivatásból is kételkednie kell. Elsősorban a magyar és a roma kisebbségről van szó. Ami a magyar kérdést ti­led, talán nem kincstári optimiz­mus azt állítani, hogy a megoldás OLVASÓI LEVELEK Ötven éve olvasom Szemrebbenés nélkül vallom ma­gam ötvenéves Új Szó-előfizető­nek. Hadifogságomból szabadul­va építőmunkásként Pozsonyban hallottam a szívhez szóló monda­tot: „Megjelent a magyarok lapja, megjelent az első Új Szó!" - kia­bálta a rikkancs. Nagyon kelendő volt a lap. Az Új Szó cím emlé­keztetett az Igaz Szóra, amelyet a hadifoglyok néhanapján kéz­hez kaptak. Idős nyugdíjasként is tényleg elérhetőnek tűnik, hiszen mindkét félben megvan a kellő akarat. Akadályok persze vannak és lesznek is, de azért vagyunk, hogy Ieküzdjük őket. Zsenge opti­mizmusom azonban nyomban meginog, ha a romakérdésre gon­dolok. Jó szándékban e téren sincs hiány. A kormány álláspont­ja egyértelmű: meg kell oldani a problémát! Nemsokára lesz roma származású romaügyi kormány­biztos, program a romák gazda­sági és kulturális integrálására, és remélhetőleg mihamarabb eltör­lik a diszkriminatív intézkedése­ket. Abban is biztos vagyok, hogy a kabinet a roma szervezetekben a kapuban várom a postást. Az idők teltével ezer szállal kapcso­lódtam a laphoz, amelynek rend­szeres tudósítója, teijesztője vol­tam. Munkakörömhöz tartozott a sajtó ügye, így felelősnek érez­tem magam azért, hogy minden család asztalára eljusson a nyel­vében hozzánk szóló újság. Em­lékszem, 1964-ben járásunkban 5600 olvasója volt az Új Szónak. A „főfelelős" szóvá tette az ala­csony számot, mire ezt válaszol­tam: „Leszünk mi még elsők!", így is történt. Hadd említsem meg: 1966-ban elismerésben ré­szesültem, hiszen az Új Szó el­adott példányszáma elérte a napi és a cigányság nagy részében se­gítőkész partnerre talál, csakhogy ez még mindig kevés az üdvös­séghez. A cigányság ugyanis nem homogén. Ne feledkezzünk meg arról a részéről, amely a skinheadekkel és a slotákkal együtt az előítéletek ördögi köré­ben táncol. Azokról, akik „nem kapnak munkát, ezért segélyből élnek, esetleg lopnak, és mivel lopnak, nem kapnak munkát". A megoldás kulcsa az ő kezükben van. Képesek lesznek-e a válto­zásra? Képesek lesznek-e több megértést tanúsítani embertársa­ik, a rend és a magántulajdon iránt? Csak remélhetjük, hogy kilencezret. Ma vajon hol vannak ezek az előfizetők? Az emberek változtak meg vagy a terjesztés módja? Búkor József Szimő Nagyon hiányoltam Amióta csak emlékszem, az Új Szó mindig megtalálható volt nálunk. Családi újság volt, s ma is az. A nyolcvanas években so­kat foglalkoztam a szlovákiai magyar irodalommal (Csema­dok-szervezetünk állandó részt­hajlandók elfogadni bizonyos tár­sadalmi normákat, s ezzel kifog­ják a szelet a fajgyűlölők vitorlá­jából. Talán megváltozik eddigi viselkedésük, és elfogadják a felé­jük nyújtott kezet. És ha ezt meg­teszik, környezetük talán időben felismeri a változást, és él a lehe­tőséggel, hogy végre rendezze a viszonyokat. Mint altalában az ördögi körök esetében, a megol­dás első pillantásra itt is könnyű­nek tűnik, de a valóságban annál nehezebb. Ha mindenki tesz vala­mit azért, hogy végre elfogadjuk egymást, talán sikerül. Ha nem, a romakérdés még sokáig közéle­tünk kínzó pontja marad. vevője volt a különböző irodal­mi versenyeknek). Főleg Fábry Zoltánt kedveltem meg. Meg­van az összes írása. Szívesen la­pozgatok bennük. Vártam az ünnepi számot, és szinte biztos voltam, hogy benne lesz az Első szó című írás Fábrytól. Hozzám hasonlóan biztosan mások is nagyon hiányolták ezt az útra indító szöveget, amelynek vé­gén a szerző Adyt idézi. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy nem szakadt meg a folytonos­ság, s továbbra is naponta vá­rom kedvenc napilapomat. Horkay László Kisráska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents