Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-28 / 298. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 28. MOZI POZSONY MLADOSŤ: Angyalok városa 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Varázskard (am.) 15, 17 Truman Show (am.) 17, 18.45 Angyalok városa (am.-ném.) 18.30, 20.30 Mulan (am.) 15.30, 16.30, 18.30 Ryan közlegény megmentése (am.) 20.30 Halott férfi (am.) 20 Minden fiatal férfi (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Vigyázat Harryra! (am.) 20 TATRA: Mulan (am.)13.30, 15.30 Valami van abban a Maryben (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mulan (am.) 15.30,17 Ryan közlegény megmentése (am.) 19 ÚSMEV: Az egyiptomi herceg (am.) 14, 16,.18.15, 20.30 IMPULZ: Marvin szobája (am.) 16.15, 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Maffia (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Örök történet (am.) 16.30,19.15 LÉVA SLOVAN: Jackie Brawn (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Zűr az űrben (ang.) 18 GÚTA - KULTÚRHÁZ: Vörös sarok (am.) 18.30 A pozsonyi Comenius Egyetem pontozási rendszer bevezetését tervezi nyugati mintára Sok a megoldatlan probléma Neve mindenütt „Madáč" alakban szerepel Meglepő méltatás BODZSAR GYULA Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy halhatatlan drámaírónk, Madách Imre szülőhelyén nagy becsben tartják neves szülöttüket. Erről tanúskodik az is, hogy születésének 175. évfordulója jegyében két említést érdemlő rendezvényt is tartottak Alsósztregován. Tartalmilag ügyen eltértek egymástól, ám egy dolog közös volt bennült. Mielőtt erre rátérnék, előbb nézzük, miről is szóltak a rendezvények. Szép és nemes dolog, hogy a helyi Madách Imre Irodalmi Múzeum vezetője immár második alkalommal szervezte meg a költő nevét viselő szlovák nyelvű regionális vers- és prózamondó versenyt. Ugyancsak elismerés illeti a helyi önkormányzatot, hogy helyreállíttatta Madách első nyughelyét, a kápolnaszerű kriptát a falu régi temetőjében. Az viszont már kevésbé szolgált örömömre, még kevésbé szolgálta a drámaköltő iránti tiszteletet, hogy sem az egyik, sem a másik rendezvényen mégcsak véletlenül sem említették meg, hogy Madách Imre a magyar irodalom világhírű képviselője, de arról sem igen esett szó, hogy magyar volt. Vagy tán éppen ennek feledtetésére használták oly sűrűn és nyomatékosan a rendezvények szónokai az „Imrich Madách" nevet? Az a szlovák, aki netán itt hallott először a költőről, szilárdan hiheti, hogy Madách szlovák volt. Az egyik rendezvény után egy helyi Madách-kutató annak a meglepő meggyőződésének adott hangot, hogy Madách is, mint annyi más tehetséges szlovák, a jobb érvényesülés érdekében írt magyarul és vallotta magát magyarnak. A másik meglepetés akkor ért, amikor a szavalóversenyről olvastam a helyi sajtóban. Á rendezvényt méltató írásban mindannyiszor „Imrich Madáč"-ként szerepelt a költő neve. Pedig szlovák méltatói akkor tisztelnék meg igazán, ha úgy írnák a nevét, ahogy egykor ő maga írta. Felújították a Madách-család régi sírboltját „Sírom kint álljon ..." Alsósztregova polgármestere, Matúš Bystriansky lelkes tisztelője Madáchnak, és műveinek kiváló ismerője. Az ő kezdeményezésére fogadta el a helyi önkormányzat a költő első nyugvóhelyének, az egykori családi kriptának az újbóli megépítését. - Tavaly májusban született meg az önkormányzat döntése a már csak nyomaiban létezett kápolnaszerű sírbolt újjáépítésére - emlékezik vissza Matúš Bystriansky. Korabeli fényképek és a ma 82 éves Pavol Melicher elbeszélései alapján találtuk meg a kripta alapjait a régi temetőben. Meglepetésünkre két emberi csontvázat is találtunk a sírbolt mélyén. A nyitrai régészek feltételezései szerint egy 30 év körüli nő és egy 40 évesnél idősebb férfi 200-300 évesre tehető földi maradványairól van szó. Idén szeptemberben szerény ünnepség keretében szenteltük fel a sírkápolnát, és a korábban ott talált emberi maradványokat új koporsóba helyezve újra temettük. A polgármester nemes igyekezetét a drámaköltő szellemi hagyatékának ápolását is felvállaló Palóc Társaság elnöke, Urbán Aladár is nagyra értékelte. - Őszintén örülünk annak, hogy Madách Imre születésének 175. évfordulóján újabb kegyeleti hellyel gazdagodott a község. Mindenképpen kár lett volna, ha örökre nyoma veszik a Madáchcsalád sírboltjának, amelyet a költő nagyapja, Madách Sándor építtetett a maga és utódai számára. Egy korabeli leírásból tudjuk, hogy „ezen rideg, omlatag alkotás alig 3 méter hosszú, 2 m széles, 3 m magas. Keleti oldalán közönséges, korhadt deszkaajtó, északi és déli oldalán egy-egy 50 cm négyzetű nyílás van, amely szintén korhadt deszkával van fedve". Madách Aladár, a költő fia pedig ezeket írta: „A sírbolt a temető közepén egy szüárdan épült föld alatti teljesen zárt bolthajtásból áll, amely bolthajtás védelmére egy zsindelyes kis épület van emelve. Maga ezen föld feletti épület mindig üres volt, célja csalt a bolt védelme." Ezek után nem csoda, mondotta a továbbiakban Urbán Aladár, hogy a költő eredeti nyugvóhelye méltatlan volt valódi nagyságához. A Madách-sír szomorú állapotáról és gondozatlanságáról terjedő hírek nagyobb odafigyelésre késztették a költő tisztelőit. Kellő összefogás eredményeként a család régi óhajának megfelelően Madách Imre végső nyughelye a kastélyhoz tartozó park dombosabb oldalán felépült új kripta lett. Ebben középen nyugszik a költő, jobbján anyja, Majdiényi Anna és fia, Madách Aladár, bal oldalán Madách Aladárné és a többi családtag. A sírkamra fölött látható szobor, Rigele Alajos szobrászművész alkotása, az ember örökös küzdelmét jelképezi. A több mint 60 éve emelt síremlékkel a költő Sírom c. versében megfogalmazott kívánsága is teljesült: „Sírom ldnt álljon szabadban, / Honnan messzi, messzi látni; / Nap sugára, ég viharja / Járjon azt meglátogatni." (dzsár) Kreditrendszer bevezetését tervezi a pozsonyi Comenius Egyetem. A tervről, a rendszer előnyeiről és hátrányairól Mészáros András, a Bölcsészettudományi Kar (BTK) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője nyilatkozik. VARAGYA SZILVIA A kreditrendszer bevezetését az egyetemen már 1989 óta tervezik. A nyugati egyetemek is ilyen rendszer alapján működ nek. Az eredeti terv szerint a kö vetkező iskolaévben vezetnék be a Comenius Egyetemen. Szerintem ez aligha fog megvalósulni, mert egyelőre még csak az általános tervezet van meg, amelyet a Rektori Hivatal dolgozott ld. Mi a kreditrendszer lényege? Nagyon leegyszerűsítve: az egyetemen nem léteznek klaszszikus évfolyamok, hanem egy szak bizonyos pontszámmal van dotálva. Például ahhoz, hogy valaki a magyar szakot befejezze, tegyük fel száz pontot kell elérnie. A száz pont le van v v Az optimális meg** oldás az lenne, ha közös felvételi rendszert dolgoznánk ki az egész * * karra. >> bontva különböző tantárgyakra, azaz nyelvészeti és irodalmi diszciplínákra. A pontszám megszerzéséhez a hallgatónak az adott tantárgyból vizsgát kell tennie. A szakok kvantifikálódnak, és így összehasonlíthatók, átszámíthatók. Egy diák elutazhat egy más egyetemre tanulni, ott szintén pontokat szerezhet, amelyeket hazahozhat. Tegyük fel, egy magyar-német szakos hallgató kiutazik Németországba, és az ott töltött egy év alatt néhány kreditet szerez. Azokat hazahozhatja, és mivel létezik egyezmény az egyetemek között, ez a pontszám beszámítódik számára, és folytathatja taMészáros András: „A kreditrendszernek sok előnye van." (Somogyi Tibor felvétele) nulmányait. A rendszer előnye az is, hogy demokratizálódik az oktatás, mert a diákok nagyobb lehetőséget és szabadságot kapnak arra nézve, mikor, milyen tárgyból vizsgázzanak. Tehát megszűnik a klasszikus évfolyamokra bontás. A diák számára az a fontos, hogy az államvizsgára egy bizonyos pontszámot megszerezzen. Ezek voltak az előnyök. És a hátrányok? A legnagyobb probléma abban van, hogy a bölcsész karon több mint harminc különböző és szinte összehasonlíthatatlan tárgy van: például zenetudomány, japán és magyar. Esetünkben a diákok úgy jönnek felvételizni, hogy többségében magyar anyanyelvűek. A nyelvet tökéletesen bírják, sőt nyelvészetből és irodalomból alapismereteik vannak, míg a japánra csak reáliákat kell tudni, a nyelvet és a kultúrát most tanulják. S egészen más jellegű egy zenetudományi szak, ahol gyakorlati oktatás folyik. Tehát nagyon nehéz munka lesz ez. De az biztos, hogy demokratizálja az oktatást. Hogyan valósulna meg a felvételi vizsga? Ez egy külön kérdés. Mielőtt felgyorsult volna a kreditrendszer megoldásának problémája, volt egy olyan döntés, hogy a BTK nem kötött szakpárosításokat hirdet meg, hanem csak azt, milyen szakokon folyik oktatás. A diákok szabadon választhatnak. Már most is így hirdették meg a kar kiadványában („Informácie o štúdiu a podmienkach na prijímacie skúšky"). Itt föl van sorolva az összes létező szak, amelyre jelentkezni lehet. Az optimális az volna, ha ki lehetne dolgozni egy közös felvételi rendszert az egész karra. Tehát valaki felvételit nyerne a BTKra, s csak utána választana bizonyos szakot vagy szakokat, amelyeket tanulni szeretne. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megoldani. A hozzánk érkező diáitok magyar szakra magyarul felvételiznek. Ha lesz egy általános felvételi vizsga, az csak szlovákul lenne, mert ennek közösnek kell lennie minden szak számára. S még akkor is ott van a létszámmeghatározás problémája. Egyelőre, sajnos, nem lehet szabadon felvenni diákokat helyhiány, pénzhiány, tanárhiány stb. miatt. Tehát eddig úgy néz ki, hogy a diák minden szakra külön fog felvételizni, és mindkettőn jól meg kell felelnie. Nem veszélyezteti ez a magyar tanszék létét? Nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy ami demokratikusabb - és egy szabad felvételirendszer mindenképpen az -, sajnos a mi szempontunkból veszélyezteti a szakot. Amíg kötött szakpárosí tások voltak, az adott párosításon belül a megegyezett létszámban felvehettünk diákokat. Ha most például valaki angol-magyar szakra jelentkezik, mindkét helyre külön fog felvételizni. Az angolon és a magyaron is külön sorrend alakul ki. Sajnos a magyar gimnáziumokból érkező diákok angol nyelvű felkészültsége általában nem annyira jó, mint a szlovák gimnáziumokból jövőké. Való színűsíthető, hogy a sorrendben lejjebb fognak csúszni. Tehát ha az angol szak úgy dönt,, hogy nyolcvan diákot vesz fel, míg eddig hét diák biztos bekerült, lehetséges, hogy most csak három fog. És altkor angol-magyar szakon csak három elsőéves lesz. Meg kell oldani, hogyan lehetne ezt kivédeni. Akár úgy is, hogy más szakok példájára szóló magyar szakot nyitnánk. Ami viszont szintén némi veszéllyel jár: a diák számára, hogy kisebb lesz az elhelyezkedési lehetősége, a tanszék számára, hogy kétszeres óraszámban kell oktatni és specializált órákat is be kell vezetni. Ahhoz, hogy lépni tudjunk, ismerni kell a szabályokat, hogyan fog ez az egész működni. Ha sikerül bevezetni a kreditrendszert, az csak azokra fog vonatkozni, akik a következő tanévben kezdik tanulmányaikat? Csakis. Ázok, akik a felsőbb évfolyamokban lesznek, a régi rendszer szerint folytatják tanulmányaikat. Ez egy újabb probléma lesz a tanszék és a kar számára: kettős órarend, kettős stratégia, kettős ügyintézés stb. Két rendszer fogja egymást keresztezni, úgyhogy az első egykét évben sok zűrzavar lesz. Elég jó adminisztrációs készséggel fog kelleni rendelkezniük a diákoknak. Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a késői kapitalizmus kulturális logikája Budapesti vendégjáték Az újítás kényszere NÉMETH ZOLTÁN A magyarországi könyvpiac kétségkívül egyik legnagyobb meglepetését tavaly a Jószöveg könyvek" sorozatának elindítása jelentette. Szerkesztői főleg olyan, nyugaton már elismert, minőségi szakirodalmat jelentetnek meg, amely a magyar nyelvterületen még nem épült be, főleg nyelvi akadályok miatt, a köztudatba. Gondoljunk csak a Michel Foucault által kommentár nélkül megjelentetett híres naplóra, amelyet a hermafrodita Heculine-Alexina Barbin írt, még a múlt század közepén, vagy arra a válogatásra, amely a test napjainkban betöltött szerepéről közöl tanulmányokat híres angolszász testszociológusoktól. És most itt van egy könyv a posztmodernről, mondhatnánk egy újabb alapmű, ha nem bizonytalanítana el az a hatalmas szellemi erőfeszítéssel létrehozott szöveg- és könyvhalmaz, amely ezt a - talán már elkoptatott - fogalmat körülveszi és értelmezi. A posztmodern mint kifejezés már kezdettől fogva nemcsak az irodalom, az építészet, a festészet és a kritika területein vált használatossá, hanem szédületes karriert futott be a társadalomelmélet, a gazdaság, egyszóval az ezredvégi civilizáció majd minden területén. Olyan új korszak eljövetelét látták benne sokan, amelyben leállnak végre a „nagy, modernista" tervek, monumentális elképzelések, amelyek végső soron logikusan vezettek akár a gigantikus lakótelepek vagy vízerőművek építéséhez, akár az auschwitzi haláltáborokhoz vagy a hirosimai atomtámadáshoz. Az újítás állandó, eszeveszett kényszere a művészetet is saját képességeinek határára száműzte, olyan helyzetbe, amikor az antiművészet igenlése vált egyedüli lehetőséggé önmagunk kifejezésére. A posztmodern az ész véres törtetésének helyébe a képzelet virágos játékait helyezte. Eltűnik a „magas" és az „alacsony" művészet közti különbség, új utópiák ütik fel fejüket. Az egyik ilyen utópia azt jósolja, hogy eléltünk a történelem végére, egy másik, hogy az ideológiáknak fuccsolt be, egy harmadik szerint a félig ember, félig gép cyborgoké ajövő, nemsokára magunk is ilyenekké válunk, idős, elhalt sejtjeinket majd hangyányi robotok újítják fel, és egyre inkább rászorulunk majd a testünkbe épített telefonokra, memóriachipekre. Ez az elmélet persze teljesen kizárja a halál lehetőségét, ezért követői jégbe hűtve várják az örömteli feltámadást. És addig is vígan „szörfölnek" az interneten a virtuális valóság hullámain vagy kiüresedett, nulla tudattal élvezik a távkapcsolgatást, a posztmodern tévézés „művészetét". Fredric Jameson tanulmánykötete persze egy némileg korábbi állapotot rögzít, s jóval teoretikusabb is, mint az előbbiekben felvázolt kép. Könyvének érdekességét számunkra, kelet-európai olvasók számára különösen az adja, hogy a posztmodern kérdéskört baloldali, poszt-marxista szemszögből vizsgálja, a kételkedés jogának mindenkori fenntartásával. Temesvári Lorenzaccio Budapest. Alfred de Musset Lorenzaccio című darabjával vendégszerepel Magyarországon a temesvári Csiky Gergely Színház. December 27-én a Szegedi Nemzeti Színházban lépett fel, 29-én a budapesti Új Színházban, 30-án a Kecskeméti Katona József Színházban mutatja be a francia szerző lírai-történelmi freskóját. A "francia Hamlet" színreállítása a temesvári teátrum 45 éves történetének eddigi legnagyobb vállalkozása. A címszerepben Balázs Attila lép színpadra, aki 1994-ben végzett a marosvásárhelyi színiakadémián. Alessandro di Medicit Demeter András István játssza. Ő 1992-ben diplomázott Marosvásárhelyt. Egy évvel később Európa legfiatalabb hivatásos állami színházigazgatója lett, amikor - Romániában pályázat útján elsőként - a temesvári magyar társulat élére került. Az előadást Victor loan Frunza rendezte. A díszlet- és jelmezterveket Adriana Grand készítette. A produkcióhoz Horváth Károly magyarországi alkotó komponált muzsikát.