Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)
1998-12-23 / 297. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 23. JEGYZET M Jólc, rosszak együtt KÖVESDI KÁROLY Pilinszkyt forgattam a minap. Tömör, fájdalmasan teljes, végleges. Még mindig, s azt hiszem, örökké. Idézhetetlen. A világ csúfolja puszta létezésével minden sorát. Mintha egy freskó, egy mozdulatlan ikon méltósága, egy gyűrött kelmére száradt vércsepp nézne le a nyüzsgő férgek giccses, üres, kapkodó, elmaszatolt világára. Mily távoli, békebeli, mily elmerült világ! Egy kor lenyomata. Amikor még voltak versek, amikor még mély versek voltak. Hova lett mindez? Hová lett oly sok minden? Miért hozta számunkra a szabadság a sekélyességet, a locsogó felszínt? Ki húzta ki lábunk alól a hallgatás, a kívül- és különállás méltóságát? Ki parcellázza fel a közös világot, hogy ne érezzük a közösség megtartó erejét? A rabszolgaságban több szabadság lakozik? Isten egyedül érkezett, mégis tömegeket vonzott magához, mert a romlott világban benne volt a hiány érzete. Most, itt, e helyütt ki gátol bennünket abban, hogy hasonlóan érezzünk? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk. Nem kell keleti bölcsnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, manipulált világban élünk. Nem a pénz, a szeretetnélküliség, a mindent eluraló és maga alá gyűrő versenyszellem, amely szabadsággal helyettesíti be az emberi felelősséget, nem ez a veszélyes. Mert szabadnak lenni szabad, sőt kötelesség a szabadságot áhítani ott, ahol ellene törnek. Csakhát mindenki ezt tűzi a zászlajára. Minden manipulátor. A liberális, a nemzeti, a balos, a jobbos, a jobbközép, a balközép, a szociális, az egomániás, sőt a magányos elme is. Ahol már a hit is divat, ott nincs hit. Ahol mindenki a szabadságról papol, ott nincs szabadság, csak tülekedés, egymás legázolása a szabadság nevében. Mit kívánhatnánk karácsonyra? Talán tényleg el kéne hallgatnia mindennek. Talán csak a harangoknak szabadna szólniuk, mert csak az ő hangjuk ér fel a csönddel, amelyre oly nagy szükségünk volna. Hittől függetlenül. Hogy jók, rosszak együtt legyenek, mint Pilinszky írta. Mert nem óv a hűtlen értelem. Kedves Jóisten! GRENDEL ÁGOTA Múlófélben az esztendő, kegyes voltál hozzánk, túléltük épségben, egészségben; s talán szebb reményekkel kecsegtet az új év. Ha Te is úgy akarod, szabadabban élhetünk, szabadabban lélegezhetünk, reméljük, most már hosszabb ideig, mint nyolcvankilenc után, amikor meg-megszakadt a szabad levegővétel. Sokan - bevallom, én is - gyakran úgy érzik, nem bírják tovább a próbatételt, hiszen sebezhető testünkben sebezhető, gyönge lélek lakozik, s csupán akkor látjuk be, megint igazad volt, amikor túljutva a nehezén ráeszmélünk, ismét erősebbek lettünk. Hiszen csak akkor edződik önbizalmunk, ha egyre több nehézséget küzdünk le, ha nem hódolunk be az erő álruhájába bújt erőszaknak, amely többnyire gyávaságot leplez. Tűrőképességünk, szakítószilárdságunk is épp oly eltérő, mint arcunk, külső jegyeink. Van, aki megértő mosollyal tűri a szidalmakat, s akad, akinek a legfinomabb intés is fáj. Talán az élhet tiszta lelkiismerettel, aki annyit ért el, amennyire törekedett - nem mások útjába állva, nem mások útját göröngyösítve. Hanem önmagát kemény munkára szorítva. Ehhez „mindössze" tudás és tapasztalat kell, s akkor szabadon szárnyalhat a lélek. Mi, a huszadik század szülöttei azonban nem azt szoktuk meg, hogy önvizsgálatot tartsunk - mások szemében szeretnénk látni az elismerést. Azt már alig észleljük, őszinte-e a másik tekintete, mert hiúságunk elvakít. Holott a dolog egyszerű, főként ha az ember Senecát hívja segítségül. , Amikor arra kérlek, hogy tanulj, a magam érdekében fáradok. Azt akarom, hogy a barátom légy. (...) Most ugyanis szeretsz engem, de barátom nem vagy. (...) Barátunk szeret minket, de aki szeret, nem feltétlenül a barátunk. Tehát a barátság mindig előnyös, a szeretet olykor még árt is. Ha semmi másért, azért haladj előre a bölcsességben, hogy szeretni megtanulj." Nem marad más hátra, kedves Jóisten, minthogy megköszönjük, alaposan próbára tettél benünket idén is, és tulajdonképpen azt kérjük Tőled karácsonyra, jövőre se feledkezz meg rólunk, láss el munkával, egyre nehezebb és nemesebb feladatokkal, hogy bátran, nyugodtan nézhessünk saját szemünkbe, amikor döntenünk vagy választanunk kell. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport -(58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) Karácsonykor a szeretet és az ajándék merül fel először tudatunkból Néha a több a több Ha különböző korú, nemű, foglalkozású, érdeklődésű embereket arról kérdeznénk, mi jut eszükbe elsőként a karácsonyról, nagyon valószínű, hogy a szeretet és az ajándék szó hangzana el leggyakrabban. HIZSNYAI ZOLTÁN Pedig a karácsony a keresztény hagyomány szerint Jézus születésének ünnepe, és ezt a megkérdezettek is jól tudják. Mi lehet hát az oka, hogy a megtestesülés könynyen felfejthető, szimbolikus történése helyett e két - kétségtelenül pozitív, ám meglehetősen absztrakt - fogalom tolakszik elő tudatunkban? A magyarázat kézenfekvőbb, mint gondolnánk. És ráadásul nem is mond ellent a hagyománynak. Épp ellenkezőleg. Úgy tartjuk, a karácsony a szeretet ünnepe. A Biblia tanúsága szerint pedig Isten: szeretet. Krisztus születése tehát a szeretet születése - a szeretet megtestesülése. És vajon nem az ajándék szimbolizálja-e a huszadik század végi karácsonyainkban a megtestesült, az anyagi valót magára öltő Istent? Ezért ha karácsony kapcsán a szeretet és az ajándék szó merül fel először tudatunkból, nem kell rögtön a hit és a kollektív emlékezet elcsökevényesedésére gondolnunk. És nincs miért szégyenkeznünk. Épp ellenkezőleg: akkor térünk el a szeretet ünnepének szellemétől, akkor adjuk önkéntelenül is tanúbizonyságát felületes látásmódunknak, ha utólag úgy gondoljuk, legalább az elanyagiasult képzeteket keltő „ajándék" szó helyett valami fennköltebbet illett volna mondanunk. A karácsonyi ajándéknál nincs magasztosabb. A karácsony ugyanis az anyagiasuk szeretet, az ajándék ünnepe. Persze először van a szeretet és csak később lesz az ajándék. A szimbólum metamorfózisának „állomásait" nem cserélhetjük fel. És ami legalább ennyire fontos: nem elég vágyni a szeretetre, belőlünk is kell, hogy sugározzon, mégpedig önzetlenül. Ez a lelkünkben felhalmozódó szeretet sűrűsödik végül anyagivá, s ölt testet az ajándékban. Ha az ajándékkal próbáljuk pótolni vagy kikényszeríteni a szeretetet, rossz úton járunk. Hiszen szeretet nélkül képtelenek vagyunk valódi ajándékká avatni az anyagot. Bármilyen anyagot, bármilyen ajándéknak szánt tárgyat! Legyen az drágakövekkel ékesített arany ékszer, hollywoodi mesehős méregdrága műanyag mása, illetve néhány szem, ezüstpapírba csomagolt dió, kifényesítettjoBármilyen anyagot, bármilyen ajándéknak szánt tárgyat! natán vagy saját faragású játékbölcső. Élőítéletté növesztett zsurnalisztikus közhely, hogy minél szerényebb az életszínvonal, s következésképp az ajándék, annál bensőségesebb, annál érvényesebb a szeretet a családban. A petróleumlámpa pislákoló fényében üres levesét, lábaska krumpliját kanalazgató család idilli békéjének mítosza szinte már a szent család szegényes, barmoktól belehelt betlehemi hajlékának képéhez hasonló erejű szimbólummá nőtte ki magát. Pedig hát, valljuk be, az ezredvégen a szociálisan hátrányos helyzetű családra, sajnos, nem éppen a szeretetteljes légkör, a meghitt együttlét a jellemző. Gyanítom, korábban sem lehetett ez másképp. Bár mindig voltak és vannak kivételek. Ám nincs szabály, amelyet erősíthetnének. A hajdani s a mai középosztálybeli családok sem maradnak el szeretet dolgában a mitikus fénytől övezett társadalmi rétegektől, pedig az ő Jézuskájuk nyilván gazdagabb. A szegénység nem erény. És végképp nem az erény forrása. A jólét sem az. A szociális helyzet és a lelki tartalmak összefüggése homályos. Talán csak a társadalom peremrétegeinek esetében körvonalazódnak e tekintetben halovány negatív sajátosságok, de ezek sem általánosíthatók. Az adott kultúrkör és társadalom állapotához viszonyított nagy nyomor és nagy gazdagság kétségtelenül veszélyeztetettséget jelent a lelki egyensúly szempontjából. Különösen akkor, ha ezt jogos lelkiismeret-furdalás kíséri. Az ajándék értéke tehát nem árulkodik a benne összesűrűsödött szeretet mértékéről. A kis ajándék is lehet nagy ajándék, a nagy ajándék is lehet kicsi; de a szerény ajándék is lehet szeretettelen, sőt a tehetősebbek részéről lehet a puszta modorosság, a sznobizmus jele is. Mint ahogy a gazdag meglepetés is fakadhat elmélyült érzésekből ugyanúgy, mint erőn fölüli kispolgári rongyrázásból. Ne szégyelljük hát a keveset, és ne kérkedjünk a sokkal! És fordítva. Az ajándék valódi értékéről csak az ajándékozónak és a megajándékozottnak lehetnek sejtelmei. Ami a külsőségeket tekintve fejedelmi, még lelkiekben is lehet tetemes. A napnyugati bölcsek sem hezitáltak odarakni a fejenként két marék aranyat a jászol elé. Nem is beszélve az egész vasfazék tömjénről meg mirháról. Ha több jut, hát legyen több. Kívül és-belül. A szerző költő. NARODNAOBRODA „A téglamezei fedett uszodában legálisan tárolják a halat, mert engedélyeztük" - jelentette ki Jindra Holíková, a pozsonyi III. járási hivatal közegészségügyi osztályának vezetője. A lapnak írt levelében a stomfai Rybochov cég hívta fel a figyelmet arra, hogy a medencében nyáron gyermekek fürdenek. Szerintük reális a veszélye, hogy egyes fertőző betegségeket halon élősködő mikroorganizmusok terjesztenek. Holíková szerint azonban az ideiglenes haltárolást az állami egészségügyi intézet és a járási állategészségügyi igazgatóság is engedélyezte. Hozzátette: ha valóban fennállna ilyen veszély, akkor az emberek a halastavában sem fürödhetnének. Mint mondta, a medencét bérlő vállalatnak a raktározás befejezése után ki kell tisztítania az uszodát. Szerinte ha akadnának is a medencében kórokozók, „nem élnék túl" a tisztítást és a fertőtlenítést. NOVÝ ČAS Lehet, hogy sok polgár még nem tudja, miként kell a hallal bánni, pedig eladását pontosan szabályozza a földművelési minisztérium 230/1998. számú rendelete. Megsértéséért természetes személyre 10 ezer, jogi személyre (a hal árusítójára) pedig 500 ezer korona pénzbírságot is kiszabhatnak. Ezért is jó tudni, hogy egy köbméter vízben legfeljebb 200 kg halat lehet tárolni. Ha nem folyik a víz, akkor háromóránként cserélni kell. Soha ne fogják meg a halat a szeménél vagy a kopoltyújánál, s ezt ne engedjék meg az eladóknak sem. Az eladónak puszta kézzel vagy hálóval kell a halat kifognia. A megvásárolt halat lehetőleg ne műanyag táskában vigyük haza, hanem hagyományos hálószatyorban. Ne kétje meg az eladót, hogy végezzen a hallal. Tilos amég élő hal pikkelyeit eltávolítani! A halat előbb el kell kábítani, s csak azután lehet a fejet a törzstől eltávolítani. Minden más módszer tilos. Anélkül, hogy a tiltó rendelkezésekre hivatkoznánk, mindannyiunk számára kézenfekvőnek kellene lennie - különösen karácsonykor-hogy élőlénynek ne okozzunk fölöslegesen fájdalmat. Márpedig azt a hal is érzi PRÁCA Naponta küenc tonna halat fognak ki a stomfai Rybochov alkalmazottai. Ez a vállalat a legnagyobb halnevelő gazdaság Szlovákiában. Mintegy 450 hektáron terül el az a tórendszer, amely hozzátartozik. Ennek ellenére a keresletet nem képes saját nevelésű hallal kielegíteni, ezért csehországi behozatalra szorul. A halat kilónként 85-95 koronáért árusítja, de a nagykereskedőknek ennél olcsóbban is adja. Gondot okoz, hogy a fogyasztók az utóbbi esztendőkben - a hagyományokicai ellentétben - inkább fagyasztott halfilét vásárolnak. Ezzel ugyanis kevesebb a vesződség és az előkészületi munka. Késői főhajtás A közelmúltban felemelő élményben volt része Szepsi és a környék lakosságának. A város katolikus templomában Mécs László életét és költészetét bemutató estet tartottak. A gazdag és tartalmas műsornak köszönhetően a jelenlevők megismerhették a papköltő életútját és munkásságát. Az elhangzott szavalatokból kitűnt, hogy valamennyi költeményének van mondanivalója, a költő rámutatott a társadalmi élet gondjaira, hiányosságaira is. A hallgatóságra megdöbbentéssel hatott, amikor az előadásokból feltárult a szörnyű valóság: a kommunista hatalom a költő teljes megsemmisítésére törekedett. Évekig tartó börtönbüntetésre ítélte. És szabadulása után sem jelenhettek meg versei. Az új rendszerváltozást hozott az irodalmi életben is. Mécs László műveit a ma embere is olvashatja. S azt, hogy van érdeklődés, mutatja a szepsi rendezvény is. Szűknek bizonyult a templom tágas imaterme, s a tömegben a katolikus hívők mellett más vallásúakat is felismerhettünk. A résztvevőket megérintette az igazi szépség varázsa, és szívük megtelt gyönyörűséggel. Bárcsak követnék másutt is a szepsi példát. Demeter Ferenc Szepsi Közelíteni kell ebben is Amikor az áremelésekről van szó, akkor a Nyugatra hivatkoznak, ha a bérekről és a nyugdíjakról, akkor hallgatnak. Akkor nem mondják, hogy e téren is közelíteni kell az EUhoz. Négy évvel ezelőtt a sógornőm Kanadából küldött repülőjegyet, amely Budapestről Torontóba szólt és vissza. Ezer kanadai dollárba került. Az ő nyugdíja havi 1500 dollár. Kérharmadáért vehette meg a jegyet, és még maradt is 500 dollárja. Mikor vehet nálunk a nyugdíjas havi nyugdíja kérharmadáért ilyen jegyet? Már a koromnál fogva sem fogom soha megérteni, hogy a kormányzat először miért az árak emeléséről dönt, s csak hónapokkal-évekkel utána a bérek és nyugdíjak ilyen-olyan módsításáról. Iván Sándor Kassa