Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-22 / 296. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 22. KOMMENTÁR Róka fogta csuka GÖRFÖL ZSUZSA Vagy három tucat vezető külföldi politikussal a napokban folytatott telefonbeszélgetései alapján Madeleine Albright úgy látja, hogy a képviselőházi szavazás nem kérdőjelezte meg Clinton elnök nemzetközi hitelét. Ez hihető, hiszen a világ már azt is megdöbbenéssel fogadta, hogy egy független (?) bíró az elnök szexuális szokásainak részletes feltárására költi az adófizetők pénzét. Ennél nagyobb megrökönyödést már csak az okozott, hogy mindehhez megkapta a republikánusok uralta törvényhozás hathatós támogatását. Következésképpen a cipzárgate nem Bili Clinton, hanem az amerikai rendszer hitelét kérdőjelezte meg. Mert hogy jön ahhoz „az" állam, hogy felrója az elnöknek azt, ami csak a családjára tartozik? Persze a republikánusok egyfolytában azt hajtogatják, hogy nem a hálószobatitkokat firtatják, hanem a hamis tanúzást és az igazságszolgáltatás akadályozását róják fel. Csakhogy ez nem igaz, mégpedig több okból. 1. Az elnök azért beszélt mellé, mert a magánéletére vonatkozó intim kérdéseket tettek fel neki. 2. Nem az igazságszolgáltatást, hanem ezt a gusztustalan vájkálást akadályozta. 3. Bob Livingston republikánus honatya azért mondott le házelnöki jelöléséről, mert többször is házasságot tört, s így méltatlannak tartotta magát a tisztségre, de követendő példának Clinton számára. 4. Az előbbi bizonyíték arra, hogy igenis bigott erkölcsi kifogásokkal akarják a republikánusok meneszteni az elnököt. Történt pedig mindez a Sivatagi Róka hadművelet idején, melyet ugyanez a törvényhozás - a magukat kukkolóvá degradált republikánusok is - egyöntetűen támogattak. Most már csak az a kérdés, hogy ha Clinton jól vizsgázott mint a hadsereg főparancsnoka, miért nem jó elnöknek? Mivel az amerikaiak döntő többségének igenis megfelel, könnyen lehet, hogy két év múlva kiderül: a republikánusok túlkombinálták a dolgot, s nem a róka fogott csukát, hanem a csuka rókát. Váratlan slusszpoén TÓTH MIHÁLY A berlini fal lebontásának hetében ha azt kérdezik a földkerekség ezer legtájékozottabb baloldali jövőkutatójától, hogy a legközelebbi két évtizedben magához tére az európai baloldal, közülük legalább kilencszáz ne; gatív választ adott volna. És übereljünk: ha ugyanazt a kérdést két éwel később, a Szovjetunió széthullását követően teszik fel ugyanazoknak, az ezer tudós közül talán ketten-hárman ha lettek volna, akik derűlátóan szemlélik a társadalmi igazságosságon és a szolidaritáson alapuló politikai irányzat esélyeit. A nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulóján még a legtudatosabb baloldaliak is bátran letették volna a nagyesküt, hogy Európában a második évezred utolsó évtizede a jobboldalé lesz. Az ezredforduló nagy paradoxona, hogy két esztendő még hátravan az évtizedből, és az öreg kontinens nyugati részében már csak két-három olyan ország akad, amelyben nem baloldali kormány van hatalmon. „Berlin eleste" után már a legortodoxabb szlovákiai konzervatív sem állíthatja, hogy ami Európában az elmúlt években történt, az puszta fintora a történelemnek. A tudatos baloldaliak szükségszerűen felteszik a kérdést: Vajon az, ami környezetünkben történik, összhangban van-e Európa domináns törekvéseivel? Politizáló kisebbségi magyarként is érdemes ezt szemügyre venni. Egyfajta vicinális, szlovákiai paradoxon, hogy a korszerű baloldal híveit két hazai kudarc örvendeztette meg. A papírforma szerint mindkettő baloldali kudarc. Három hónap alatt két szlovákiai választás eredményei bizonyítják, hogy miközben ebben az országban egyre jobb eredményt ér el a szociáldemokratává újjászülető egyik, illetve a közelmúltban alakult másik baloldali párt, a lakosság elfordult két, magát baloldalinak állító politikai képződménytől, amelynek egyike magyar. Európában a baloldal térhódítása a polgári társadalom védekezési reflexeként is felfogható. Szlovákiai magyar vonalon egyelőre csupán ott tartunk, hogy felismertük: csak saját korszerű baloldali pártot lenne érdemes támogatni. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Úače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) SME A kerületi központokban leégett a DSZM - közölte a helyhatósági választásokról szóló tudósítása címében a Sme. Hat parlamenti képviselő lett kerületi vagy járási elöljáró, illetve főpolgármester. Az utóbbiak tekintetében az SZNP könyvelhette el a legjobb eredményeket. Slotát Zsolnán, Prokešt Nyitrán, Malíkovát Csacán választották főpolgármesterré. A választások nem voltak hibátlanok. A Központi Választási Bizottság elnökének három olyan jelöltről van tudomása, akinek neve mellett nem a jelölő párt szerepelt. „Az alkotmánybíróság dolga, hogy eldöntse, érvénytelennek minősíti-e a választásokat. A választások addig érvényesek, amíg az alkotmánybíróság nem dönt másképpen" - mondta a bizottság elnöke. Ismét megfigyelhető volt a jelenség: minél kisebb a község, annál magasabb a részvételi arány Óvatos önkormányzati tarolás A részeredményekkel és az ezekből táplálkozó borúlátó jóslatokkal szemben mégsem volt lehangolóan alacsony az országos részvételi arány a helyhatósági választásokon, sőt a véglegesnek tekinthető adatok szerint másfél százalékkal magasabb volt az 1994-esnél, majdnem 54 százalékos. HOLOP ZSOLT Persze, ez messze elmarad a parlamenti választások részvételi arányától, de ez a tendencia mondhatni már hagyományos. Ha figyelembe vesszük a voksolást megelőző hercehurcát, a választás időpontjának jó egy hónappal való elhalasztását, azt, hogy a polgároknak most nem postázták a jelöltek névsorát, valamint a kedveződen időjárást és a karácsonyi bevásárlási láz tetőzését, kimondottan jónak mondható a részvétel. Ismét megfigyelhető volt a jelenség: minél kisebb a község, annál magasabb a részvételi arány. A Magyar Koalíció Pártja az egyes régiókban - a járási elnökök szerint- nagyon jól szerepelt, mondhatni tarolt. „Kirívó", de nem meglepő példa Dunaszerdahely, ahol a városi képviselő-testület összes tagját és a polgármestert is az MKP adja. Somorján majdnem ez a helyzet, az összes képviselő MKP-s, viszont ennek tükrében meglepő, hogy az eddigi, függetlenként induló polgármester hozzávetőleg 200 szavazattal legyőzte a magyar párt jelöltjét. Hogy miért, erre valószínűleg csak a helyi viszonyok elemzése után kaphatunk választ. A párt által összesített adatok azonban nem támasztják alá teljesen a tarolást. 1994-ben a Magyar Koalíció három pártja összesen 249 polgármesteri posztot szerzett, az MKP most 241-et. Ez a különbség elhanyagolható, de más a helyzet a képviselőkkel. A múlt hétig 4394 önkormányzati képviselője volt az MK-nak, most 600-zal kevesebb, 3767 MKP-jelölt jutott mandátumhoz. Az összképhez tartozik, hogy más pártokkal közösen indított 233 jelölt is bejutott, ám így is 400-zal kevesebb a képviselők száma. Magyarázatot adhat erre, hogy a törvény szerint módosítani lehetett a képviselőtestület létszámát, sok helyen csökkentették, másutt növelték, összességében most valószínűleg kevesebb képviselőt választottunk. De az is valószínűsíthető, hogy a három párt csúcsszerveinek egyesítésével nem egyesültek automatikusan és zökkenőmentesen a járási és helyi szervezetek is. A legalacsonyabb szinten működő pártstruktúrákat még ki kell építeni és működőképessé tenni. Ez nem egyszerű feladat, hiszen a párt energiájának java részét az ország felelős irányítása, a kormányzás köti le. Schwimmernek előnyt jelenthet, hogy közép-európai. Különösen ezen országok felvételekor válhat hasznossá Kicsik és nagyok esélyegyenlősége SÓKI TIBOR 1999. augusztus 31-én lejár az Európa Tanács főtitkárának, Daniel Tarschynak a mandátuma. A poszt új osztrák jelöltje, Walter Schwimmer Szlovákiába is ellátogatott. Útjának nem titkolt célja az volt, hogy elnyerje a szlovák politikusok támogatását. Ő maga jónak ítéli választási esélyeit. Előnyt jelenthet számára, hogy közép-európai származású. Különösen az itteni országok felvételekor válhat hasznossá, a tagjelöltek többsége Ausztria szomszédja. Megválasztásából Szlovákiának is haszna származhat, hiszen Schwimmert több szál is fűzi ehhez az országhoz. Részt vett annak a küldöttségnek a munkájában, amely a Szlovákiáról szóló első jelentést elkészítette, s már akkor azt hangoztatta, hogy ,jobb, mint a híre". Szerinte az új Anyanyelvi napok A kálazi nyitórendezvény meghívójának címoldaláról idézem Lőrincze Lajos néhány sorát: „lehet-e, szabad-e az anyanyelvünkkel való törődést egy-két hétre szorítani... Az ilyen ünnepi megemlékezéseknek megvan a maguk haszna. Ráirányítják ezek az alkalmak a figyelmet egy gondolatra, eszmére, felrázzák a közömböseket is." Kálaz természetesen megérdemelte ezt a megtiszteltetést. De kabinet eddigi tevékenységének pozitív nemzetközi visszhangja van, s így jó esélyt lát arra, hogy az ország már az első körben bekerüljön az Európai Unióba. Optimizmusa hízelgő, de attól tartok, az unió tétovázása sokat levon az értékéből. Meg az, hogy látogatásakor óvakodott attól, hogy nyíltan megígérje, ha megválasztják, támogatja Szlovákia csadakozását. Amikor megkérdezték tőle, mit ajánl cserébe a szlovák támogatásért, a programját említette. Annak két legfontosabb célja: erősíteni az európai államok és szervezetek közti együttműködést, el kell érni, hogy az EU-n és az ET-n belüli viszonyok az egyenlőségen alapuljanak. „Ne számítson, hogy vannak nagyok és kicsik, régi tagok és újak, uniótagok és tagságra várók" - mondta - „Mindenkinek egyenrangú félként kell részt vennie a problémi legyen a többi zoboralji faluval, magyar iskolával? Évről-évre csökken a magyar diákok számaránya. Mit tegyünk iskoláink megmentéséért? Gímesen szeptembertől alternatív oktatás folyik, sajnos a szülők máig nem tettek érdemleges lépést ez ellen. Mi késztette a koloni kisiskola igazgatónőjét szlovák 5. osztály nyitására, egy 5-9-es szlovák iskola létrehozása, de ekkor hol lesz a magyar részleg? Hogy lehetséges, hogy ajárás egyetlen magyar óvodájában az anyanyelvi foglalkozást szlovákul kell tartani a tanfelügyelő s az igazgatónő utasítására? S mit teszünk mi iskoláink mák megoldásában". Mindenesetre a bécsi találkozó és az EU-n belüli gyakori bizonytalanság alapján valóban úgy tűnik, az európai nemzetközi kapcsolatok megértek a változásra. Az uniós tagsággal kacsolatban azt is kifejtette, aminek különösen a nemzeti párt és a DSZM képviselői nem örülnének. Schwimmer ugyanis úgy gondolja, hogy ha egy ország tagja az uniónak, az Európa Tanácsban le kell mondania kompetenciái egy részéről. Azzal, hogy bekerül a szervezetbe, vállal egy bizonyos értékrendet, és vállalja bizonyos elvek védelmezését. Az ET-ben tehát eszerint kell cselekednie. Már nem(csak) önmaga nevében lép fel, hanem az EU nevében is. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy a kompetenciák egy részéről való lemondás nem jelenti az ország függetlenségének feladását. Úgy gondolom, ez leépítése ellen? S mit tegyünk, kérdezem az anyanyelvi napok rendezőitől, hogy megállítsuk ezt a folyamatot? Balkó Gábor Kolon Minden korosztálynak Abölcsődéstől a nyugdíjasig mindenkihez van szava az Új Szónak. „Információs meleg kemencének" is nevezhetném, mert annak ellenére, hogy itt-ott felkorbácsolja az érzelmeket, sokszor segített már megoldani a lakosság ügyes-bajos dolgait. Az a vélemény érthető, és nemcsak a nemzetközi politikában érvé- nyes. A kormány egyes tagjai is magukévá tehetnék. Ausztria az EU tagja, így Schwimmer az osztrákok uniós tapasztalatairól is beszélt. Sokat panaszkodnak az unióra, de a közvélemény-kutatások szerint nem akarnak kilépni belőle. „Jó, hogy van egy intézmény, amire panaszkodhatnak"- mondta. Ami a bővítést illeti, annak sem örül mindenki Ausztriában. Sokan a munkahelyüket féltik, a kisvállalkozók a konkurenciától tartanak, de ha a kelet-európai országok csatlakozása megtörténik, az egyszerű osztrák emberek is hamar rájönnek, hogy abból több hasznuk származik, mint káruk. Schwimmer szerint a bécsi kormány tisztában van ezzel, ezért Ausztria az EU bővítésének egyik legkitartóbb híve. Új Szó munkatársainak írásai, rovatai mellett megemlíteném az egyszerű emberek legkedveltebb olvasnivalóit. Kiemelkedő helyet foglal el Pálházy Béla rovata. A betűi, írásai is gyógyítanak, és lehetőséget ad a személyes találkozásra. Ez felbecsülhetetlen érték számunkra. Ezután az olvasói leveleket említeném, melyek segítségével megismerjük egymást, megtudjuk, mi történik az ország egyik és másik végében. Köszönet ezeknek az embereknek, akik erkölcsi kötelességből tollat fognak, és beszámolnak arról, hogy náluk mi történik. Hajtman Kornélia Nána