Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-21 / 295. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 21. A Vince Kiadó karácsonyi újdonságai A Kulturtrade Kiadó Kft. utódaként működő Vince Kiadó Kft. téli ajánlatainak sorában szerepel Moravánszky Ákos, Versengő látomások című munkája. A szerző a századforduló építészetét tekinti át a Monarchia országaiban. A Magyarország építészetének története című szakmunka a té­ma teljes körű bemutatására vállalkozott a római kortól napja­inkig. Áttekintést nyújt a fontosabb történeti és kulturális moz­zanatokról, bemutatja a templomokat és várakat, a középüle­teket és lakóházakat, a városrendezés jeles teljesítményeit. A kiadvány megjelenésének előtörténetéhez tartozik, hogy az amerikai MIT Press gondozásában néhány hónapja látott nap­világot a Magyarország építészetének történetét bemutató ké­zikönyv, amely a nyugati közönség érdeklődéséről tanúsko­dott. Á Sisa József és Dora Wiebenson szerkesztésében készült magyar nyelvű változat közzéteszi a tudomány legújabb ered­ményeit, és áttekinti az elmúlt negyedszázad magyar építésze­tét is. A könyvet másfélszáz rajz, valamint több mint kétszáz fekete-fehér és színes fénykép mellett térképek, valamint jegy­zetek, illetőleg bibliográfia teszi teljessé. (MTI) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ - OPERA ÉS BALETT: Sparta­cus 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Mulan (am.) 15.30 Lolita 18, 20.30 OBZOR: Ryan közlegény megmentése (am.) 16.30,19.30 MLADOSŤ: Angya­lok városa 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Varázskard (am.) 15, 17 Truman Show (am.) 17, 18.45 Angyalok városa (am.-ném.) 18.30, 20.30 Mulan (am.) 15.30,16.30,18.30 KASS A DRUŽBA: Jó Will Hunting (am.) 17.45, 20 TATRA: Ryan köz­legény megmentése 16,19 CAPITOL: Mulan (am.) 16 Nincs al­ku (am.) 18, 20 ÚSMEV: Nászok ásza (am.) 13,30, 15.30, 17.30 Ryan közlegény megmentése (am.) 19.30 IMPULZ: Marvin szobája (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Maffia (am.) 17, 19 LÉVA - JUNI­OR: Mulan (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Egyéjszakás kaland (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Polip (am.) 18 GÚTA ­VMK: Hamupipőke (am.) 18.30 Beszélgetés Kozsár Zsuzsannával, az Irodalmi Alap mesepályázatának győztesével a gyermekirodalomról Degradálják a kiskorú olvasót Az Incheba kongresszusi termében pénteken este karácsonyi jóté­konysági koncertet tartottak Peter Dvorský, Sherrill Milnes amerikai bariton és Maria Zouves szopránénekes részvételével. A rendezvény bevételéből a párkányi gyermekotthon is részesült. (Somogyi Tibor felvétele) Új nevek a „láthatatlan szellemi múzeumban" Magyar Örökség-díjak Sándor művészetében az erdé­lyiség költői megjelenítése; Melis György nagyszerű színpa­di szerepformálása és énekmű­vészete, Egry József festőmű­vész - az európai festészetet gazdagító kolorizmusa; Kernács Gabriella és B. Farkas Tamás te­levíziós szerkesztő-rendezők, a modern képzőművészetet és iparművészetet megjelenítő filmjeinek sokasága; Várkonyi Nándor író, szellemtörténész ­ember- és világtörténeti mun­kássága, valamint Erdélyi Zsu­zsanna néprajztudós „Hegyet hágék, lőtöt lépék" című gyűjté­se Magyar Örökség lett. A kitüntetettek nevét ezúttal is ünnepélyesen bejegyezték abba az Arany könyvbe, amellyel a Magyarországért Alapítvány há­rom éwel ezelőtt letette a látha­tatlan szellemi múzeum alapjait. MTI-HIR Budapest. A Magyar Örökség­díjakat - az állampolgárok aján­lószavazatai alapján - immár ti­zenharmadik alkalommal adták át szombaton, a Magyar Rádió Márvány-termében rendezett ünnepségen. Évente négy alkalommal neve­zik meg azt a hét-hét teljesít­ményt, amelyet a bírálóbizott­ság a magyar történelem utolsó ötven évéből érdemesnek tart arra, hogy bekerüljön a „ma­gyarság láthatatlan szellemi múzeumába". A tizenharmadik díjkiosztás al­kalmával a következő teljesít­ményeket emelte ki az értékelő testület: Szent-Györgyi Albert tudós, humanista - tudomány­művelése és a szegedi egyete­men elért Nobel-díja; Kányádi A Szlovák Irodalmi Alap gyermekirodalom-pályá­zatán „elsöprő" győzelmet aratott egy fiatal kassai pedagógus, Kozsár Zsu­zsanna, aki jelenleg dokto­ri disszertációján dolgo­zik, szintén a gyermekiro­dalom témakörében. JUHÁSZ KATALIN Hogy pontosak legyünk: Zsu­zsanna négy jeligésen beküldött meseregényéből a bírálóbizott­ság egyet az első, egyet pedig a második helyre „pontozott". Vé­letlenül azt is tudom, hogy a Szeberényi Zoltán, Ozsvald Ár­pád és Németh Zoltán alkotta zsűri szerint e négy mű magasan verte a prózai mezőnyt. Ezután minden normális olva­só joggal várhatná, hogy a ha­zai magyar könyvidadók egy­más sarkát taposva igyekez­nek megjelentetni a győztes műveket. Hát, nem ez a helyzet. A díjki­osztó ünnepségen egyetlen ki­v v Nem mindegy, mi ** kerül a kicsik ke­zébe, mivel ettől függ, milyen ol­vasókká válnak felnőtt korukra. >> adó sem képviseltette magát, az újságírókat sem érdekelte a do­log, egyedül a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének ri­portere készített velem beszél­getést. Mi az oka ennek az érdekte­lenségnek? Gondolom az, hogy a gyermek­Kozsár Zsuzsanna: „A szülő akkor veszi meg a könyvet, ha tele van színes illusztrációval, a tartalom csak a második, illetve a könyv ára után a harmadik helyre szorul." (A szerző felvétele) irodalom még mindig nem ju­tott el az őt megillető helyre. Nem tudatosították fontosságát sem az olvasók, sem maguk az írók, akik csak úgy mellékesen, rutinból írnak a legkisebbek szá­mára, nem teldntik valódi kihí­vásnak ezt a munkát. Azaz deg­radálják a kiskorú olvasót, mondván, hogy gyerekkönyvet bárki tud írni. Nos, ez egyáltalán nincs így. Nem mindegy, mi ke­rül a kicsik kezébe, mivel ettől függ, milyen olvasókká válnak felnőtt korukra. A gyerek jó kri­tikus, a fércműveket hamar fél­redobja, és az ilyen művek miatt gyakran elmegy a kedve az olva­sástól. Elérkeztünk a szülő felelőssé­géhez, aki olvasnivalót választ gyermekének. Igen, ez nagyon fontos kérdés. A szülő a boltban általában a ké­peket nézi meg először, akkor veszi meg a könyvet, ha tele van színes illusztrációval, a tartalom csak a második, illetve a könyv ára után a harmadik helyre szo­rul. Ezért olyan keresettek pél­dául a Disney-könyvek, amelyek tartalmukat illetve az amerikai ízléshez igazodnak. A Bambiból említenék egy példát, amelyből kihagyták a lényeget, azt a részt, amikor a vadász megöl egy őzet. Biztos úgy gondolták, ez nem való az érzékeny amerikai gye­rekeknek. Csakhogy ezzel kihe­rélték a mesét, a gyerek nem tudta meg belőle, hogy létezik gonoszság és fájdalom. Mivel három gyereked van, bi­zonyára „teszteled" rajtuk a saját meséidet is. Először nem mertem felolvasni nekik, mert nem voltak hozzá­juk illusztrációk, és attól féltem, a gyerekek nem „látják" majd a történeteket. Aztán mégis rá­szántam magam, és később már ők kérték, követelték, és bizony­gatták nekem, hogy igenis látják a képeket. Ha akadna vállalkozó kedvű kiadó, kivel illusztráltatnád legszívesebben a könyveidet? A hagyományos, „gyermek­közeli" illusztrátorok munkáit szeretem, akik nem vad színek­kel és torz formákkal dolgoz­nak, mint például Balázsy Géza, S. Horváth Klára, vagy Németh Ilona. A képzőművészek rend­szerint nem alkalmazkodnak a szöveghez, ők maguk akarnak érvényesülni a könyvben. A könyvem illusztrálását valószí­nűleg a kislányomra bíznám, aki nagyon ügyesen, karakteresen rajzol. Fekete-fehér képeket kér­nék tőle, melyeket a könyvet ol­vasó gyerekek színezhetnének ki. Úgy tudom, létezik olyan szá­mítógépes program, amellyel ez megvalósítható. A gyerek egy speciális ceruzával rajzol, és a rajz megjelenik a számítógép monitorján, így könnyű a grafi­kai szerkesztés. Mi a témája a doktori disszer­tációdnak? Az 1989. utáni szlovákiai ma­gyar gyermekirodalma t veszem górcső alá, azon belül is a pró­zát. A téma tulajdonképpen ma­gától adódott, azelőtt is sokat foglalkoztam véle. Sajnos, kevés a segédanyag, a forrás, mivel, mint mondtam, eléggé mostoha sorsú témáról van szó. Elég any­nyit említenem, hogy az Irodal­mi Szemle utoljára 1984 nyarán szentelt teret a gyermekiroda­lomnak, ez a legfrissebb segéd­anyagom. A Magyar Irodalom Történetének nyolc kötetébe se fért bele Fehér Klára vagy Lázár Ervin meséinek méltatása, va­gyis Magyarországon is hasonló a helyzet. Egyáltalán nem va­gyok optimista ezen a téren. Bohém festő, építész, környezetvédő, aki megtervezte a világ első művészi kivitelű szemétégetőjét A játékosság és a romantika mestere MTI-PANORÁMA Friedensreich Hundertwasser, a sokat vitatott osztrák festő és építész a napokban töltötte be hetvenedik életévét. A művész Friedrich Stowasser néven született Bécsben. 1948­ban beiratkozott a bécsi Képző­művészeti Akadémiára, de ha­mar otthagyta, mert „untatta a tanmenet". Lényegében autodi­dakta művész lett, nagy hatást tettek rá utazásai, főleg 1951-es marokkói és tunéziai útja. Szicí­liában ismerkedett meg René Bro francia festővel, akit elkísért Párizsba. 1953-tól az ő műter­mében dolgozott, itt festette fia­talkori főművét, a Boldog halot­tak kertjét. Erős színezésű, egyenes vagy spirális vonalvezetésű, dekora­tív festészetével az osztrák Jugendstil hagyományainak folytatója, Klimt és Schiele sze­cessziója, Klee képi világa egy­aránt hatott rá. Emellett a keleti miniatúrák formakincséből is merített, a japán metszetek ha­tására számos fametszetet és más nyomatot készített. Stílusa leginkább neoavantgárdnak mi­nősíthető, leplezetlen szándéka a dekorativitás, hajlik az abszt­rakcióra, sok élénk színt hasz­nál. Papírra, vászonra, fára, kő­re egyaránt fest. Művészetét „or­ganikus festészetnek" nevezi. Az absztrakt expresszionizmus hí­vei rajonganak ragyogó színei­ért és motívumaiért: dicsérik álomszerű városképeit, költői tájait, a hajókat, a hagymakupo­lákat, a díszítő hullámvonalakat és spirálokat. Talán legbizarabb alkotása a bé­csi „Hundertwasser-ház", amely egyúttal saját műveinek ottho­na. Ez az épület meghatározha­tatlan formájával és stílusával a hazai és külföldi látogatók tízez­reit vonzza, a tetején látható kertekkel, követhetetlenül vál­tozatos szerkezeti elemeivel, burkolataival és aszimmetriái­val. „A hülyeség szimmetrikus" -jelentette ki egyszer. Das Haus (A ház) címmel 1985­ben könyvben fogalmazta meg gondolatait a város- és lakóház­építésről. Hundertwasser a ter­mészet tiszteletét és szeretetét fejezi ki műveiben, amelyekben a metropolisokban élő emberek vágya ölt testet a szépség, a játé­kosság, a romantika iránt. A vi­lág első művészi kivitelű sze­métégetőjét is ő tervezte. A játé­kosan bizarr formájú ipari léte­sítmény Bécs-Spittelauban léte­sült. A várostervezés megújítá­sának egyik lehetséges módját vázolja fel a „Dombvidék réttel" nevű Hundertwasser-program. A művész üdvözlőkártyákat, ké­peslapokat, posztereket, poha­rakat, selyemkendőket, könyve­ket, bélyegeket is tervezett. Te­levíziós sorozatában népszerűsí­tette a természet betelepítését a városokba, fák ültetését erké­lyekre, háztetőkre. Á művész ma Új-Zélandon él, ahol birtokán hatvanezer külön­böző facsemetét ültetett el a vi­lág minden tájáról, ezzel is a ter­mészet változatosságának szép­ségét hirdetve. 1996-ban újabb látványossággal örvendeztette meg a bécsieket és az osztrák főváros látogatóit: Hundertwasser egyik alkotása átfestette, átkomponálta a Vindobona nevű sétahajót. Fe­hér alapon lila téglalapok díszí­tik a hajó oldalát, a széleket zöldre festette a művész, a hajó teteje is zöld, s ezért olyan, mintha a Hundertwasser-házak mintájára fű fedné. „Sok ember (Archív felvétel) lakik bennem - mondja magá­ról. - Festő vagyok, építész, kör­nyezetvédő. Mindig az a problé­mám, hogy csak az egyik va­gyok. Annyi a teendőm, hogy mindig azt mondom: szeretnék tíz Hundertwasser lenni, hogy tízszer többet végezhessek." tfarflrwmy

Next

/
Thumbnails
Contents