Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-19 / 294. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 19. KOMMENTÁR A másilc véglet SÁNDOR ELEONÓRA Éveken át összeszorult gyomorral nézték sokan a Szlovák Televízió híradóját. Már ha valami okból rákényszerültek. Sosem tudhatták, hogy ellenzéki, kisebbségi, egyszerűen emberi mivoltukban mivel alázzák meg őket aznap a szerkesztők, mit hazudnak a szemükbe. Ezeknek az időknek vége. De a híradót megint csak azok figyelik, akiknek muszáj. Mert olyan unalmas. A közszolgálati híradót követelők aligha gondoltak arra, hogy ez majd az állami hírügynökség tudósításainak képekkel aláfestett újraközlését jelenti. Kormányfő itt, miniszter ott, vidéki utak, fogadások... Élő, izgalmas riportok pedig sehol. Nyilván az átmeneti nehézségek, pénz- és riporterhiány okán, mondják a türelmesek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy felbukkant a képernyőn az oknyomozó újságírás első darabja is, egy, a Kelet-szlovákiai Vasmű válságáról készült dokumentumfilm képében. Akiknek egyetlen hírforrásuk a Szlovák Televízió, azok számára sokkolóak lehettek a felsorolt tények vagy az ifjabb Režeš vastag aranykarkötőjét mutató közelkép. Akik viszont a többség - nem először hallottak a vállalat tulajdonosainak villáiról, autóiról és adósságairól, aligha voltak elégedettek a filmmel. Kikockázott fejek, titokzatos tanúk ugyan nem vonultak fel benne, ám a szerkesztő mondatai hemzsegtek az olyan kifejezésektől, mint az „állítólag", „egyesek szerint" stb. És persze nem szólaltak meg azok, akikről az egész dokumentum szólt. Talán nem is akartak. Az ő vallomásuk nélkül azonban a film csak a korábbi televíziós gyakorlat finomított változatának tűnt. Az egyetlen igazán izgalmas kérdésre, hogy tudniillik mit is gondolnak a történtekről a vasmű vezetői, de őszintén, az alkotók meg sem próbálták megtalálni a választ. A híradó esetében a tévések a Mečiar-korszakhoz képest a másik végletbe estek, amikor semmilyen véleményt sem próbálnak közvetíteni, a publicisztikában viszont a korábbi irányvonalat folytatják, csak ellenkező előjellel és intelligensebben. Mindkét módszer zsákutcába vezet. A kettő okos vegyítéséből viszont kikerekedhetne egy jó televízió. JEGYZET Erkölcsi válság PETERFI SZONYA A SME főszerkesztőjének értelmetlen halálával kapcsolatban sokan felteszik a kérdést: Karol Ježík valóban oly súlyos sérülést szenvedett, hogy nem lehetett megmenteni életét vagy orvosi műhiba miatt halt meg? S vajon mi változik akkor, ha ismert lesz a történteket vizsgáló bizottságjelentése? Az életet senki nem adhatja vissza. Nem csoda, hogy a megrendült emberek az orvostársadalmat szidják, s akadnak, akik az egészségügyben bevezetett megszorító intézkedésekben vélik a mulasztás okát. Az ellenzék viszont egyenesen az egészségügyi minisztert és a kormányt szidja. Azért (is), mert nyíltan ki merte mondani: a tárcán belül szembe kell nézni úgy az anyagi, mint az erkölcsi válsággal. Sajnos mindkettővel naponta szembesülünk, hiszen összefüggenek. A pénzhiány miatt sok beteget csak akkor vizsgálnak meg és látnak el megfelelően, ha előbb „borítékolja" háláját. Néhány kórházban a paraszolvencia szinte kötelező! Vannak kórházak, amelyek nem küldenek a betegért mentőt, majd amikor a család a saját költségén vidékről felhozatja, jéghideg mentőautóval addig küldözgetik ide-oda, míg a szerencsétlen meg nem hal! Anélkül, hogy erről - az elhunyt közvetlen környezetén kívül - tudomást szerezne bárki! Pedig ha a lesújtott hozzátartozók vállalják és követelik a sok kellemetlenséggel járó vizsgálatot, talán ritkábban fordul elő értelmetlen haláleset. A körülmények dacára mégsem szabad elmarasztalni minden egészségügyi dolgozót, hiszen az orvosok zöme gyógyítani akar és tud is. És életeket mentenek olyankor is, amikor már alig van remény. Mindez persze nem ok arra, hogy a fehérköpenyesek, úgy mint valaha, elutasítsák kollégájuk esetleges felelősségre vonását. Nem ok arra, hogy úgy mint régen, a bírókkal kötött csendes megállapodásban bízva, mindig megússzák a balhét. Ha ismert, ha ismeretlen betegről van szó. Nem szabad enegedni, hogy a fehérköpenyesek és a feketetalárosok összefogása miatt a szakma elveszítse hitelét. JBSiyEi

E bESÉl Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bradslava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őizünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Engem akarsz büntetni azért, mert a névrokonaim szétrabolták az országot? (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ LIBERATION A liberális francia napilap az amerikai-angol légi csapásokról szóló pénteki vezércikke szerint „a történelem leggyilkosabbik orális szexe" következményeinek lehetünk tanúi. Minthogy a stratégiai indokok hamisak, s az Egyesült Államok érdekei nincsenek veszélyben, a szálak csak Monica Lewinskyhez vezetnek. S a bajba került Clinton mindig számíthat Szaddámra. Amerika és Irak kettőse nemzetközi méretű szado-mazochista párosként működik, olyan párban, ahol mindkét fél megtalálja a maga számítását: a fejleményt hatalma tartósítására használja fel. Az amerikai támadás mérhetetlenül nagy zavart okozott, mivel felesleges, haszontalan, s mivel magáncélokra irányuló háborúról van szó. A világ legnagyobb hatalma számára nincs rosszabb a csaló, önáltató háborúknál. Csurka, Funar, Milosevics és legalább 500 orosz tábornok lavórnyi könnyet ontott Irak szuverenitása miatt Valaki beteg Amerikában Még vissza se tértek támaszpontjukra a Bagdadot bombázó amerikai és brit repülőgépek, már minden valamire való politikusnak megvolt a maga (igaz, nem éppen eredeti gondolatmenettel alátámasztott) elmélete a háború kirobbantásának hátteréről. TÓTH MIHÁLY Csak a legeslegnagyobb koponyák engedték meg maguknak azt a luxust, hogy érvelésükből teljesen kihagyták azt a Clinton elnök körüli botrányt, amelynek Lewinsky kisasszony volt a főszereplője. A véleménynyilvánítók zöme vagy sejteti, vagy állítja, hogy a Fehér Ház lakója azért rendelte el a támadást, azért vonta be az akcióba Őfelsége II. Erzsébet légierejét is, hogy elterelje a figyelmet a szexbotrányról és elodázza a lemondatási eljárás megkezdését. Afölött még csak napirendre lehet térni, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vezetése Malíková aszszonnyal az élen felcsapott szexuálerkölcs-csősznek, és naponta felhánytorgatják Clintonnak Monica megerőszakolását. Azon sem csodálkozom, hogy Csurka és Funar, valamint Milosevics és legalább 500 orosz tábornok lavórnyi könynyet ontott Irak szuverenitásának megsértése láttán. Ami teljesen érthetetlen, az az, hogy a földkerekség immár egyetlen szuperhatalma két politikai pártjának egyike nem hajlandó különbséget tenni az ország első polgárának néhány kóbor numerája és az Egyesült Államok világpolitikai felelőssége között. Sok történész leírta, hogy a közép-európai kisországoknak már évszázadok óta nincs szerencséjük szövetségeseikkel. Vagy a németek csizmája tarolja le a termést, vagy az oroszok hernyótalpa. Végre úgy tűnik, német szomszédaink a vaj árán már nem ágyút öntenek, az oroA Szlovák Nemzeti Párt felcsapott szexuálerkölcs-csősznek. szok pedig letettek róla, hogy katonakapcájukat az Atlantióceánban mossák ki. Belelovalltuk magunkat abba, hogy: majd az amerikaiak...! És tessék, kiderül, a washingtoni szenátusban is csak egy gráddal kulturáltabb a republikánusok és a demokraták viszonya, mint teszem azt a két Ján, Cuper és Lángoš parlamenti véleménycseréje. Á különbség csak annyi, hogy Cuper produkcióját az amerikaiak kelet-közép-európai politikai folklórnak nevezik, mi pedig az amerikai republikánus szenátorok magatartását prüdériának minősítjük. Az utolsó h'úsz évben már nagyon untam moszkvai védnökeink stílusát. Azóta, hogy kitört a legújabb iraki háború, és a rakéták robbanása fényében sejtem a Clinton-Lewinsky románc várható fejleményeit, szintén nem vagyok maradéktalanul boldog. Attól tartok, Washingtonban valaki még szentté avatja Szaddámot. Vladimír Mečiar egyelőre nyugodtan pihenhet, politikai öröksége még jó ideig helyette is dolgozik Vörös vagy fehér, jobb vagy bal? JARABIK BALAZS A legújabb pozsonyi pletyka szerint a nemzet napszámosa és mindenese új tervet forgat nagy fejében: nősülni akar. Szíve választottja és legfőbb tanácsadója állítólag kikosarazta őt, lehet, hogy nem tetszik neki a rendszer (az új). A legroszszabb az (ál?)hírben, hogy az exkormányfő nyugodtan múlatja polgári szórakozással az időt, politikai öröksége helyette is dolgozik. Főleg amióta a Čarnogurský-affér „megrengette" a kormánykoalíciót. A rengeteg kommentár, hozzászólás, belebeszélés Szlovákia jobb-, vagy baloldali irányultságának kérdését veti fel. Čarnogurský a felületes „Szlovákia-rajongó" számára kissé hebehurgya módon kavart botOLVASÓI LEVÉL Nem hallgatták sokan Nagy érdeklődéssel hallgattam a rádió magyar adásának jubileumi műsorát. Mayer Judit ismert pozsonyi tollforgató elmondta, hogy a háború alatt aki tehette, a londoni rádiót hallgatta. Hozzáfűzném, hogy aki tehette, ugyanúgy Moszkvát is hallgatta, hogy aztán várakozásaiban kellerányt dacos kijelentésével, amikor juszt se szavazta meg a kormányprogramot. És akkor mi van, kérdezhetné a már említett rajongó. Semmi, hiszen Čarnogurský nem tett mást, mint 1990-ben, amikor hasonló kijelentése után a biztos győztesnek tűnő KDM az első szabad választáson „magabiztosan" maradt alul a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tömegmozgalommal szemben. Most sem történik ez másként: amíg a KDM urai azon töprengenek, az SZDK-ból miként térhet mindenki vissza oda, ahonnan jött, szép csendben átrendeződik a politikai színpad. Az SZDK kérdése nemcsak az SZDK belügye. Nem volt az születése sem, hiszen a „bába" éppen Vladimír Mečiar volt, s a „gyerek" legfontosabb célja az ő legyőzése volt. Márpedig Memetlenül csalódjon. Pedig Pozsonyból a háború vége felé magyar nyelven sugárzott a Hunyadi katonarádió is, amiről a Magyar Szó című, Duka Zólyomi Norbert által szerkesztett napilapból is tudomást szerezhetünk. Lehet, hogy az utóbbit, mely naponta többször is sugárzott, az sem hallgatta, aki tehette, ezért aztán könnyen elhitte, hogy a „málenkij robot" csak háromnapos. Zilizi Tihamér Pozsony čiart addig nem lehet legyőzni, amíg az új kormánykoalíció nem távolítja el politikai örökségét. Pontosan a mečiarizmus és eszközei fenyegetik a kormánykoalíciót, főleg, hogy ezen eszközök használatával igyekeznek pártjai engedményeket kicsikarni maguknak. Ez vezette a DBP-t magyarellenes lufijai eregetésekor, ez (na meg saját meggyőződése) irányítja Čarnogurský nyomásgyakorló kijelentéseit. A fő cél azonban a politikai struktúra kirajzolódása, a klasszikus nyugati modell szerinti a bal- és jobboldal versengése. Az SZDK-nak megnyugtató kompromisszumot kell találnia saját helyzetére, ellenkező esetben a baloldal előrenyomulása sikeres lehet. A DBP ugyanis pontosan azokat a területeket uralja, amelyeket az Találkozó és évzáró gyűlés December 3-án tartották meg Kamocsán a helyi művelődési házban a hagyományos nyugdíjastalálkozót. Lukács Vince polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd a helyi alapiskola diákjai kedveskedtek színvonalas műsorral. A találkozóval egyidőben tarotta évzáró gyűlését a Szlovákiai Nyugdíjasszövetség helyi szervezete is. A beszámolót Svecz Ilona egyre jelentéktelenebb szociáldemokraták szabadon hagytak, és amelyeket a tehetetlen PEP nem képes elfoglalni. Sőt a nacionalista húrok pengetésével a jobboldali kiváltságnak tartott területre is képes betörni. A politikai struktúra igazi kialakulását két erő gátolja: az SZDK és a DSZM. Amíg a szlovák demokraták megkezdték vitájukat, a mečiarizmust, mint politikai programot felvállaló DSZM képtelen erre. Csakhogy a vezér távollétekor derült ki igazán a mozgalom „meztelensége", s a „szellemi" örökség nemcsak a DSZM-et degradálja, de gátolja a szlovák politikai paletta kialakulását is. A vörös vagy fehér erőltetése helyett az emócióktól mentes vitának kell teret kapnia. Félő azonban, hogy ez még sokáig várat magára. elnök mondta el, majd virágcsokorral köszöntötték a jubilálókat. A 60 évnél idősebb nyugdíjasok pénzjutalmat kaptak. Bár nem ezzel a rendezvénnyel függ össze, de itt szeretnénk megköszönni Ősziné Győrös Irmának Itt születtem című könyvét. Felidézi az 50 éwel ezelőtti deportálás, kitelepítés minden fájdalmát. A szerző három éven keresztül gyűjtötte az adatokat. Azt hiszem, az egész falu nevében írhatom: Köszönjük, Irma! Szabó Lászlóné Kamocsa