Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-16 / 291. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 16. KOMMENTÁR Baloldali résenlét TÓTH MIHÁLY Csaknem kormányválsággá fajult Ján Čarnogurský és néhány vezető baloldali politikus nézetütköztetése. A kereszténydemok­raták vezetője egyfajta egyházügyi programcsomagot szeretett volna beiktatni a kormány munkatervébe. A szociáldemokrácia felé orientálódó baloldaliak nem örök időkre szólóan mondtak nemet a KDM elnökének javaslatára. Mind az oktatásügy, mind a Vatikánnal kötendő szerződés kérdésében a fontolva haladás álláspontjára helyezkedtek. Čarnogurský az esélyegyenlőséget féltve üti á vasat. Figyelemre méltó, hogy a demokratikus balol­daliak is ugyanezt teszik. A kereszténydemokraták az egyház, mint intézmény, számára kívánják szavatolni az esélyegyenlő­ség kialakítását, míg a DBP politikusai az esélyegyenlőség konk­rét társadalmi rétegek, konkrét szociális viszonyok között élő tagjai számára próbálják mentem az esélyegyenlőséget. Történelmi okai vannak annak, az egyik fél (újra)kialakításra, a másik a menthető mentésére törekszik. A baloldali elkötelezett­ségűek közül még sokan emlékeznek arra, 1939 és 1945 között mit jelentett az ország számára a politizáló egyház. Ugyanakkor a Kereszténydemokrata Mozgalom hívei közül is sokan fel tud­ják még idézni, 1948 után milyen otromba eszközökkel lett is­kolai intézményrendszerével együtt a „földdel egyenlővé téve" a katolikus egyház. Tehát mind a jobboldali Čarnogurský, mind a baloldal összes politizáló értelmiségije a résenlét állapotában van. A baloldaliak számára leheteden nem látni, hogy a piacgaz­daság meghonosodásával, a magán- és egyházi iskolák számá­nak szaporodásával mondjuk ki őszintén: az elitiskolák térhódí­tásával a társadalom többségét kitevő szegények számára csök­ken az oktatási esélyegyenlőség. Még nem készült felmérés ar­ról, mely társadalmi rétegekből érkeztek, illetve a jövőben mely rétegekből érkeznek az elitiskolák növendékei. Amíg a politizáló baloldali értelmiség számára nem lesz nyilvánvaló, hogy a ma­gán- és egyházi iskolák milyen mértékben osztályorientált elitis­kolák, és mennyire járulnak hozzá a társadalmi mobilitáshoz, magyarán szólva a szegények érvényesülése lehetőségének megteremtéséhez, addig senki sem várhatja el, hogy a baloldali­ak biankócsekket állítanak ki az egyháznak. A vitában részt vevő mindkét félnek megvannak a maga történelmi tapasztalatai. A magán- és egyházi iskolák zöme a múltban ritkán szolgálta a legszegényebbek felemelkedését. JEGYZET nem ez a lényeg. Van egy sike­res elnök, aki a rivális pártnak, de főleg bizonyos érdekcso­portoknak nem felel meg, ezért mindenáron el akarják távolítani. (Nem ismerős?) Úgy tesznek, mintha csak a hamis tanúzás érdekelné őket, a szex nem. Pedig hónapok óta a szexuális részleteken csámcsog mindenki, nincs az a pornófilm, amelyen többet kerestek volna a tévétársasá­gok, mint ezen a sztorin. A pökhendi ítészeket az sem ér­dekli, hogy az amerikai polgá­rok többsége már megcsö­mörlött az egésztől, a többség elégedett az elnök munkájá­val, a szivarsztorit magánügy­nek tartja. Inkább sajnálják Bilit, a kétségkívül nőbarát el­nök egyszerűen besétált egy jól kitervelt csapdába, és el­lenfelei elérkezettnek látják az időt arra, hogy elkapják a ­képletesen szólva - szivarját. Mert ki hiszi el, hogy egy nor­mális nő évekig őrizget egy olyan... szóval pecsétes ru­hát, ha csak el nem tervezte előre, ha csak meg nem fizetik érte? A tanulság csupán any­nyi, hogy Clinton a tetteivel méltán feliratkozhatott volna a nagy demokrata párti elnö­kök sorába. De erre már esé­lye sincs. Mert jött egy nő, és kinyitotta a száját... Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság ­(58238310),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Ha én egyszer... MALINÁK ISTVÁN Egészen más voln a a világ, ha anno Ádám ellen tud állni Éva almájának. Erkölcsösebb, tisz­tább, egyszerűbb, átláthatóbb, egyenesebb és mondhatnék még tucatnyi jelzőt. El ne fe­lejtsem: unalmasabb is. Ezért nem kárhoztatom Ádámot, amiért engedett a kísértésnek. Gyenge volt? Esendő? Csak férfi. Mint azóta sok-sok milli­árdnyian, névtelen közlegé­nyek vagy történelmi hősök ­egyaránt hálás utódai a bűn­ben. Más lenne Amerika, ha Bili ellen tudott volna állni Monica szájának, és ezért nem veszi őt szájára a világ? Talán igen, talán nem. Mindenesetre Amerika kevesebbet tudott volna meg Amerikáról. Meg mi is, akik azt hittük, hogy Amerika más. Egy fenét. Á tény annyi, hogy a képviselő­ház elfogadta az elnök alkot­mányos felelősségre vonásáról (impeachment) szóló javasla­tot. Magyarán: akár le is vált­halják. A vád: hamis tanúzás (nem ismerte el, hogy szexuá­lis viszonya volt Monicával). Pedig az egész világ tudja, ^zmssmss^ mmuftr Na, mi újság Binder úr? Torkig vagyunk a bősi vízzel? (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A következő napok és hetek köz­ponti témája lesz a kormány gaz­dasági csomagjának formája - ol­vasható a lap kommentárjában. Ľudovít Černák 80-100%-os energia-áremelésének javaslata távol áll a valóságtól. Egyedül a csomag céljai a világosak, hiszen a gazdaságot a legjobb szakem­berek sem tudják pár hónap alatt meggyógyítani. Az alapcél a makroökonómiai mérleg helyre­állítása. A kormány szeretné elfo­gadható szinten tartani az inflá­ció mértékét, a fogyasztói árak­nak sem szabadna átlagosan 9%­nál többel emelkednie és a bruttó hazai össztermék növekedése sem süllyedhetne 3% alá. Kisebb csoda lenne, ha ezt sikerülne el­érnie a kabinetnek, hiszen ezt a problémát - Magyarországgal, Csehországgal ellentétben - fáj­dalommentesen megoldanák. Évről évre nő az önkormányzatok szabadsága abban, hogy mire költhetik a pénzt Messze... mesze... Hollandiától Összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak az önkormányzatok Hollan­diában, mint nálunk - álla­píthatta meg az a szlová­kiai magyar polgármeste­rekből álló MKP-kúldött­ség, amely november vé­gén járt a szélmalmok or­szágában. KÓSIK ANDREA Az összehasonlítás nehéz is len­ne, hisz a holland önkormányza­tok közigazgatási rendszerben betöltött szilárd helyzete az or­szág történelmében gyökerezik. Hollandiában ugyanis előbb ala­kultak ki az önkormányzatok, mint maga a nemzeti állam. Az ország olyan egyre gyorsabban növekvő városokból kezdett ki­nőni, mint Amszterdam, Rotter­dam stb., melyek a távolkeleti ke­reskedelem révén érdekközössé­gekbe tömörültek, majd fokoza­tosan megjelent a Spanyolor­szágtól való függetlenség igénye. A hollandok függetlenségi törek­véseinek tehát nem nemzeti, ha­nem gazdasági alapja volt. Ott­jártunkkor szinte naponta hall­hattuk: Hollandiában jó a gazda­Egy önkormányzat igazgatása alá több település tartozik. sági helyzet. Tizenöt éwel ezelőtt az állam még magas költségveté­si deficittel, magas adókkal és nagy munkanélküliséggel küsz­ködött. A hollandok viszont felis­merték, ami önkormányzati szin­ten megoldható, azt ott kell meg­oldani. Megindult a decentralizá­ció, melynek eredményeképpen ma már jó gazdasági helyzettel dicsekedhet az ország. A holland önkormányzati rend­szernek van egy fontos jellemző­je: egy önkormányzat igazgatása alá több település tartozik - ellen­tétben Szlovákiával, ahol a legki­sebb község is külön önkormány­zatot alkot. Az egyesülési folya­mat ma is tart, mert a hollandok szerint több település összevoná­sával gazdaságosabban lehet irá­nyítani a területet. (Mindezt a szlovákiai magyar polgármeste­rek természetesen vegyes érzel­mekkel fogadták, hisz nálunk a községek összevonása nem ha­gyott éppen kellemes emléke­ket.) A hollandok szerint az álta­luk végzett kutatások azt mutat­ják, nincs kapcsolat a település nagysága és a szolgáltatások szín­vonala között. Mégis akadnak ott is ellenzői az egyesítésnek, hisz megnő a távolság a lakosság és a hivatal között, csökken a köz­ügyekbe való beleszólás, s ezáltal az érdeldődés is. A keresztényde­mokrata párt azt vallja, nem csak azt kell figyelembe venni, milyen terület kerül irányítás alá a gaz­daságosság miatt, hanem az em­beri tényezőt is: magáénak érzi-e a lakosság az önkormányzatot, amelyhez került. Polgármestere­inket érdekelte az iskolák és az egészségügyi intézmények kap­csolata az önkormányzatokkal. Kiderült: Hollandiában az alapis­kolák az önkormányzatok hatás­körébe tartoznak, viszont a kor­mány támogatja őket, a pedagó­gusokat a kormány fizeti. Az egészségügy a magánszférába tartozik, a rendelőket magánvál­lalkozók működtetik. S ha már a vállalkozásoknál tartunk, el kell mondani: Hollandiában a vállal­kozók és az önkormányzatok kapcsolata, valamint a beruházá­sokra fordított támogatások nem hasonlíthatók össze a hazai viszo­nyokkal. Az egyik önkormányzat­ban, Sasseinheimben például a városközpont átépítéséről ké­szült önkormányzati tervezet megvalósításához a pénzforrások 90 százalékát a központi támoga­tásból és a helyi adókból fedezni tudták. A maradék tíz százalék előteremtésén kívül az önkor­mányzatnak nem maradt más fe­ladata, mint néhány ingatlanbe­ruházó cég felkérése után kivá­lasztani a megfelelőt, s már kez­dődhetett is a beruházás. A holland önkormányzat szerke­zeti felépítését tekintve három pillérre épül: a testületre, a ta­nácsra és a polgármesterre. A végső felelősség a testület kezé­ben van, melynek tagjait négy év­re válasszák. (18 év fölött még az is megválasztható az önkormány­zati testületbe, aki nem rendelke­zik holland állampolgársággal, viszont legalább öt évig az adott Az állam anyagilag kisegíti az önkormány­zatot. önkormányzat területén élt.) A testületi döntések végrehajtója a tanács, melynek elnöke a polgár­mester, tagjai pedig az alpolgár­mesterek. A polgármestert a ki­rálynő nevezi ki, tehát nem vá­lasztás útján kerül az önkor­mányzat élére. (Erről napjaink­ban éles vita folyik Hollandiában. Az egyik tábor elavultnak tartja a kinevezési módszert, s demolora­tikusabbnak a választást; míg az ellentábor azt állítja, nem kell változtatni azon, ami eddig be­vált és jól működött.) Minden polgármesterjelöltnek párttag­nak kell lennie, kinevezésétől kezdve azonban függetlenné vá­lik, nem vehet részt pártrendez­vényeken. Kinevezése hat évre szól, s újra kinevezhető, elvileg többször is. A testületi és a ta­nácsülést is a polgármester veze­ti, de szavazati joggal csak a ta­nácsban rendelkezik. Ő felelős a közrendért, közbiztonságért, a rendőrségért, sőt a tűzoltóságért is. Fizetését a belügyminisztéri­umtól kapja, melynek nagysága az önkormányzat területén élő la­kosok számától függ. Az önkor­mányzat bevételi forrásai három helyről származnak: az országos adókból befolyó juttatásokból, a célirányos támogatásokból és a helyi adókból. A központi támo­gatás nagysága attól függ, milyen az önkormányzat területének nagysága, hány lakóház található rajta és mennyi a lakosok száma. Az utóbbi évtizedben megváltoz­tak az arányok a három pénzfor­rást illetően. Míg 1987-ben a jö­vedelemadó 8%-ot, a célirányos támogatások 23%-ot, a helyi adók pedig 69%-öt tettek ki, 1995-re a központi támogatás 16%-ra emelkedett, a célirányos 32%-ra, s így a helyi adókból be­folyó összeg csupán 52%-át tette ki a bevételi forrásoknak. Mint megtudtuk, évről évre nő az ön­kormányzatok szabadsága ab­ban, mire költik a pénzt. Hollan­diában törvény szabályozza: az önkormányzat költségvetésének egyensúlyban kell lennie - ha ke­vesebb a központi vagy célirá­nyos támogatás, növelni kell a helyi adókat. Ha egy önkormány­zat eladósodik, életbe lép az ún. 12-es cikkely, melynek értelmé­ben az állam anyagilag kisegíti az önkormányzatot, viszont az ön­kormányzatnak kevesebb bele­szólási joga van az irányításba, egészen addig, míg helyre nem áll az egyensúly és az állam le nem veszi róla a kezét. Polgár­mestereink szerint nálunk is el­kelne a hollandhoz hasonló 12-es cikkely, hisz sok az eladósodott falu, s jól jönne a kötelező állami támogatás. Azt, hogy kevesebb lenne a beleszólási jog, a szlová­kiai önkormányzatok meg sem éreznék, hisz jogköreik kicsik ­tulajdonképpen meg sincsenek határozva s valójában így is az állam diktál nekik. Ráadásul még elegendő pénzt sem ad. OLVASÓI LEVÉL Szégyenletes kampánygyűlés Az alig 500 főt számláló Kisgyar­mat is lázasan készül a helyható­sági választásokra. A lakosság demokratikus választások előtt áll, mert 3 polgármester-jelölt és 24 képviselőjelölt közül választ­hatja ki azokat az embereket, akik szerinte a legmegfelelőb­bek. Az MKP egy polgármester­jelöltet és 11 képviselőjelöltet in­dít, a fönnmaradt hányadot a független jelöltek teszik ki. A vá­lasztási bizottság elnöknője, Párkánszkyné Szőcs Kornélia 1998. december 13-án közös kampánygyűlést szervezett, ahol a polgármester-jelöltek ismertet­ték programjukat a jelenlevők­kel. Csakhamar egészséges vita alakulhatott volna ki, ha nem hangzottak volna el olyan kérdé­sek, amelyek a jelenlegi polgár­mesternek, Blaskó Máriának ké­nyelmetlenek voltak. Néhányán ugyanis megkérdőjelezték az el­telt választási időszak eredmé­nyeit. Ami ezután következett, az a demokrácia gúzsba kötése volt, mert a polgármester, aki mint független jelölt újra indul a polgármesteri posztért, vonako­dó magyarázkodásba kezdett. Párkánszkyné, látván a polgár­mesterasszony kínos helyzetét, „berekesztette" a kampánygyű­lést. A jelenlevők ily módon „po­fára esve" értetlenül állnak az eset fölött, hisz egyértelművé vált, hogy ez a kampánygyűlés kinek az érdekeit szolgálja. De­mokratikus körülmények között ugyanis - főleg polgármesteri körökben - tudni ülik, hogyan kell lezajlania a kampánygyűlés­nek. Az az ember, aki folyton magyarázkodik, kibúvókat ke­res, nem a község érdekeit kép­viseli, nem áll hivatása magasla­tán. Még attól sem riad vissza, hogy embereket manipuláljon. Egyeduralmának gyakorlása közben nemcsak a jelenlegi kép­viselők váltak áldozatául, hanem a kampánygyűlést vezető peda­gógus is. Ezzel a tettével ugyanis azt bizonyította, hogy pedagó­gus létére ő maga sem nőtt fel a demokrácia szintjére. Vajon ho­gyan nevel az ilyen pedagógus? Hogyan mutat példát? Végül is döntse el mindenki, kinek jár „szegénységi bizonyítvány". Mindenki lakhelye szerint fog szavazni, nem pedig úgy, ahogy Párkánszkyné szájából elhang­zott: „Ne azok dirigáljanak, akik egy-két éve laknak a falu­ban, hanem akik itt születtek". Reméljük, hogy okulva saját kárunkon azon személyekre szavazunk, akik ennek a kis közösségnek biztosítják a fej­lődés feltételeit. Az MKP helyi vezetősége

Next

/
Thumbnails
Contents