Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-15 / 290. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 15. KOMMENTÁR Hol a tűréshatár? PÁKOZDI GERTRÚD -Körülbelül 85-100 százalékos energiaár-emeléssel számolhat a lakosság - röppent fel a hír a múlt héten. Aztán valamelyest csökkent az arány, s a vasárnapi ebéd utáni televíziós vitaműsorban Brigita Schmögnerová már „csak" 30 százalékos kezdeti áremelést helyezett kilátásba. Azzal, hogy az év második felében kapná meg a lakosság a következő „csomagot". Persze még ez is változhat, hiszen egyelőre javaslatról van szó. Érthető, hogy az illetékesek alaposan megfontolják az emelést. Egyúttal vizsgálják a tűréshatárt. Nagyon is tisztában vannak vele, mennyivel lennének kénytelenek emelni az áramszolgáltatás díját (és a közlekedési szolgáltatásokét), de egyelőre valószínűleg senkinek sincs mersze ezt hangosan is kimondani. Vagy valóban arról lenne szó, hogy addig nem közlik az áremelés mértékét, amíg meg nem születnek a szociális béke megőrzését elősegítő megoldási javaslatok is? Valószínűleg igen, mert ha nem így lenne, a kormány nem mert volna eddig is határozott lépéseket tenni a mélyponton levő gazdaság stabilizálására. Akár annak árán is megteszi ezt a lépést, hogy kockáztatja saját népszerűségét, illetve a közvéleménynek a kormány gazdasági intézkedései sikerébe vetett hitét. Jóllehet, a kormánykoalíció választási ígéretei és a parlamentben elfogadott programnyilatkozatban szereplő ígéretek nem teljesen azonosak, örvendetes, hogy a választások után készült közvélemény-kutatási eredmények szerint ajelenlegi kabinet az 1992 után felállt kormányok mindegyikénél lényegesen jobban bírja a lakosság bizalmát. Pedig nem mondható el róla, hogy megalakulásának első pillanatától kezdve bármit is eltitkolna a lakosság elől, amelynek csaknem a fele (44%-a) véli úgy, hogy az új vezetésnek köszönhetően kedvező fordulat következik be a gazdaságban, s ennek kapcsán a lakosság életszínvonalában is. Érthető, hogy derűlátóbbak a nagyobb városokban élők (ott jóval kisebb a munkanélküliség, mint vidéken), a falvak lakói pedig kevésbé azok; derűlátóbbak a nagyobb jövedelemből élők, mint az olyan családok tagjai, amelyekben az egy főre eső havi jövedelem nem haladja meg a 2000 koronát. A kormány nyilvánvalóan ez utóbbiakra gondol, amikor az intézkedéscsomag hatásának ellensúlyozására a szociális béke megőrzése feltételeinek megteremtéséről sem feledkezik meg. Nem titok, hogy a legszegényebb családok számára havi néhány száz koronás drágulás is költségvetésük összeomlását jelenti. Puerto Rico Story GÖRFÖL ZSUZSA Nem tudnám szó szerint idézni a szöveget, de a lényeg: a West Side Story című musicalben a portorikóiak arról énekelnek, hogy micsoda jó hely Amerika. Aztán mégsem kell nekik - az elmúlt harminc évben már háromszor, legutóbb most vasárnap szavazott a nép többsége az ellen. hogy szigetük az Egyesült Államok 51. tagállama legyen. 1917 óta úgyis amerikai állampolgárok, 1948 óta maguk választják kormányzójukat és kétkamarás parlamentjüket, 1952ben pedig a társult állam jogait is elnyerték. Igaz, nem vehetnek részt az amerikai törvényhozási és elnökválasztáson, az is igaz, hogy Puerto Ricóban az egy főre jutó jövedelem az amerikainak csak a harmada, viszont nem fizetnek adót a szövetségi költségvetésbe, miközben részesülhetnek egyes szövetségi pénzalapokból. Nem is rossz üzlet! Van itt más is. A portorikóiak spanyol anyanyelvűek, mélyen vallásos katolikusok - és jellemzően nem szőkék. Feltehetően ezek a „hátrányok" is közrejátszottak a vasárnapi népszavazás eredményeinek kialakulásában, bár most már csak a választók 50,6 százaléka voksolt ajelenlegi állapot megőrzése mellett. Öt év múlva fordulhat a kocka. Eddigjutottam a tengerentúlra kalandozó eszmefuttatásaimban, amikor hatalmába kerített a sárga irigység. A portorikóiak már háromszor utasították el, hogy ők legyenek az 51. csillag az USA lobogóján, ennek ellenére úgy öt év múlva ismét véleményt nyilváníthatnak. Engem bezzeg senki sem kérdezett, amikor a fejem fölött elosztották az országot. Azt sem dönthettem el, akarok-e elnököt választani. így aztán dühömben azt sem árultam el, hogy NATO-szimpatizáns vagyok és van véleményem a privatizálásról is. Meg az atom- és vízerőművekről, az úthálózatról, a nemzeti légiforgalmi társaságról - és sorolhatnám. De kit érdekel? Ez itt nem Svájc, de még csak nem is Puerto Rico. Igaz, én sem vagyok szőke. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), SidóH. Zoltán(58238310), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. A jubileumi mellékletet a CONCORDIA Kft. nyomta. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk fmrvítiLm hwipw Három bősi alapiskolás: Vonyik Júlia (Vil. C), Csóka Edit (V. A) és Mészáros Diana (Vili. A) születésnapi rajza TALLÓZÓ SME Az SZDK és a KDM jövőjéről tárgyalt a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetősége. Három lehetőség merült fel. Az egyik szerint az SZDK-t alkotó öt politikai erő, tehát a KDM, a DU, a DP, valamint a szociáldemokrata párt és a zöldek pártja a szövetségen belül visszatérne korábbi formájához. Ezt Ján Čarnogurský és František Mikloško támogatja. A másik alternatíva, amely Mikuláš Dzurinda támogatását élvezi, a koalícióban és az egyes pártokban való kollektív tagság lenne. A harmadik eshetőség legalizálná a jelenlegi helyzetet, azaz az öt párt mellé hatodikként .csatlakozna az SZDK mint önálló szubjektum. Bármelyik megoldás mellett döntenek is az érintettek, a KDM vezetői hangsúlyozták, hogy az SZDK-frakció nem eshet szét, és a kormánynak is egységesnek kell maradnia. Arról is döntés született, hogy a mozgalom, illetve a koalíció jövőjének kérdését a KDM márciusi közgyűlése előtt le kell zárni. Ötven esztendő már eleve történelmi korszak - a felvidéki magyarság sorsát tekintve azonban egy időszak is Nem „terem", hanem születik Számunkra az utóbbi ötven év - már az Új Szó hasábjain is nyomon követhető - kezdeti határjelét a második világháború utáni kollektív jogfosztottság és nyílt magyarüldözés éveinek befejezte jelenti, innenső határkövét pedig az 1998-as parlamenti választások kimenetele állítja. MIKLÓSI PÉTER Ama vokscsatáé, amely a '89-es rendszerváltást követő sajátos szlovákiai „demokrácia" zavaros örvényléseiben a mečiarizmus kudarcát, illetve a demokratikusan gondolkodó erők felülkerekedését eredményezte... Nos, ebben a napjainktól egészen a negyvenes évek második feléig visszanyúló bő fél században voltam én is gyermek, majd suhanc, azután pedig már „csak" újságíró. E „csak" okán az 1968-as eseményeket követően az utcára kerültem; s lettem hosszú-hosszú évekre kegyből megtűrt művé... a valódi fordulatot csupán 1989 novembere jelentette... szeti szakelőadó a Csemadokban, és hála A hét „engedékenységének" szignók meg álnevek alatt publikálgató skribler. Újságírói pályafutásomnak e keserű emlékű közjátéka egészen a nyolcvaOLVASÓI LEVELEK A szeretet jelképe Nem szeretnék kimaradni azok táborából, akik jókívánságaikat fejezik ki a lap megjelenésének 50. évfordulója alkalmából. Mint olvasó, levelező évtizedeken keresztül hozzájárultam egy-egy tudósítással, a lap terjesztésével, fiatal levelezők bemutatásával ahhoz, hogy az újság színvonalasabb, olvasottabb legyen. Az Új Szó volt az egyetlen, amely harcba szállt a magyarlakta területeken élő lakosság szellemi fejlődéséért. A nehéz ötvenes években szükség volt olyan fénysugárra, amely átjárhatta a háborús évek után meggyötört embenas évek derekáig tartott, de a valódi fordulatot csupán 1989 novembere jelentette, amikor is az Új Szó megkövette a „hatvannyolcasokat". Többedmagammal így kerültem vissza én is az Új Szó szerkesztőségébe, ahol 1990-ben a lap általános főszerkesztő-helyettese, később a Vasárnap vezető szerkesztője is lettem. Tartott mindez 1996 nyaráig, amikor a redakció kötelékéből való másodszori kiválásom napján - hajdani kipenderítésemmel szemben - magam ugrottam a szabadúszás mély vizébe, hogy megőrizzem a publicisztika hitelét önmagam, de talán az olvasóim előtt is. így mostanában valamicskével kevesebbet írok, viszont több időm van el-eltöprengeni a riporter tudományán. Például azon, hogy sűrűn szidják az újságírót, mert nemigen ért az orvostudományhoz, a bűnüldözéshez, a haditechnikához, a bankszakmához, a színházhoz - mégis számtalanszor belekontárkodik mások tudományába. Talán így is van, ámbár az is igaz, hogy a jó újságíró sok mindent tud, amit se orvos, se stratéga, se színidirektor nem mondhat magáénak. A kellő vénával megáldott zsurnaliszta ugyanis tudja: hogyan él, mit tervez és mit fájlal az EMBER, aki felkeresi az orvost, akit angyalbőrbe bújtatnak, akinek kifosztják a lakását vagy aki jegyet vált a színházba. Hogy ez nem tudomány? És hogy nem is jutok vele messzire? Lehetséges, de mindeközben - (Cseh)-Szlovákiában élő magyarként is, újságíróként is rek lelkét. Fiatal voltam, amikor először kezembe került az Új Szó egy másik lappal együtt, a Fáklyával. Sokat tanultam mindkettőből, mert valóban az éltető erőt hordozták magukban. Az Új Szó máig ilyen erő maradt. Az évfordulóra készített jelképes torta a fény és a szeretet szimbóluma. Azé a fényé, amely utunkat megvilágítja, hogy soha ne térjünk le róla. Arról az útról, amelyen a szeretet vezérel minden becsületes magyar embert. Szeretnék szebb és boldogabb jövőt kívánni a szerkesztőség minden alkalmazottjának, a lap minden olvasójának. Kívánom: ne kelljen rettegnünk attól a gondolattól, hogy az egyre nehezebb megélhetési gondok miatt netán elveszítjük szellemi táplálélegalább megtanultam többes számban gondolkodni. Erre nevelt a felvidéki sors. Hogy jó értelemben mindig a MI vezéreljen. A magyar nemzet Szlovákiába szakadt részéhez tartozom; ám éppen ez int arra, hogy a magyarság igazi értékeinek felmutatásával párhuzamosan a Duna-völgyi népek kölcsönös megértését, együttműködését szorgalmazzam. Az igazmondás eszközével. Apropó, igazmondás! Egyik kulcsszava ez a szakmának, bár sietek hozzáfűzni: recept nincs Az „újságcsinálásban" ezért nincs általánosítható recept... rá, e mesterségnek „csak" tapasztalati úton elsajátítható szabályai vannak. Méghozzá inkább íratlanok, semmint írottak. Inkább jól felismerhető és továbbfejleszthető alapképességek szükségeltetnek. Például az empatikus készség. És a tájékozottság, információgazdagság, nyitottság a világ dolgaira. Egyáltalán: sokat kell olvasni. Mindent. A szociológiától a divattörténetig. Mindazt, ami az emberek és a társadalom „viselkedésével" foglalkozik. így fest a dolog belülről. Mármint szakmailag. Kívülről viszont, mi tagadás, akad rajta fény, talmi ragyogás. De ez még nem az, ami miatt érdemes oda-odafigyelni egy-egy jó tollú újságíróra, népszerű riporterre. Merthogy kire kunkat. Őszinte tisztelettel és szeretettel kívánok a lap munkatársainak jó egészséget, munkájukhoz sok sikert. Száraz Mária Nána Családtagok lettünk Naponta jár a postás nálunk, Új Szó és Vasárnap, ez amit várunk. Huszonöt voltál, mikor mi egybe keltünk, azóta veled is családtagok lettünk. Te voltál az első gyermekünk, azóta elég drága vagy nekünk. Most, hogy 50 éves lettél, téged ünnepelünk, örömökben, vidámságban, békességben, kell odafigyelni, azt nem a hírlapíró, hanem az újságolvasó dönti el. Kezébe veszi kedvenc lapját, beleolvas itt, beleolvas ott, aztán azt mondja: „Ez egy príma cikk, ezt jó riporter írta!" Az olvasó szerencsére szubjektív. Az „újságcsinálásban" ezért nincs általánosítható recept; ezért van csupán jó cikk vagy csapnivaló kézirat. Ennek függvényében pedig jó újság, illetve kevésbé izgalmas hírlap. Elnézést, hogy az Új Szó jubileuma kapcsán kissé messzebbre, a mélyvizek felé is elkalandoztam. Mentségemre szolgáljon, hogy újságíróként úgysem én döntöm el, vajon kis hal vagyok-e vagy nagy hal; hogy gyorsan tudok-e úszni vagy lassan; hogy ragadozó hal vagyok-e vagy engem esznek meg... Mindezt valóban nem én, hanem az olvasó állapítja meg. Olyan ez, mint Prospero „esete" a varázspálcával Shakespeare Viharjában, csak mi nem tudjuk olyan tudatosan használni a pálcát, mint Prospero. Ő úgy és akkor használja, amikor akarja, és akkor töri el, amikor akarja. Hogy a mi „pálcánk", azaz a tollúnk mikor hat úgy, ahogy mi szeretnénk, s mikor törik el, azt egy újságíró sohasem tudja. Azt viszont igen, hogy a vérbeli újságírás nem mesterség, noha mesterségbeli tudás nélkül bajos mívelni. Nem is szakma ez, legkevésbé állás - hanem hivatás és életforma. Ezért hát a riporter se nem „terem", se nem „csinálják", hanem születik. Hazai magyar sajtóberkeinket tekintve pedig kerestetik is. boldogságban élj soká közöttünk! Lévai József Izsa Nagyszerű ötlet volt Az Új Szó jubüeuma alkalmából kívánom, hogy továbbra is objektívan tájékoztassák az olvasókat. Nagyon helyes volt, hogy a lap bemutatta a rádió szintén kerek évfordulót ünneplő magyar adásának munkatársait. így az olvasók, illetve a hallgatók is megismerhették azokat a szerkesztőket, riportereket, akiknek az éter hullámain keresztül eddig csak a hangjukat hallhattuk. Nagyszerű ötlet volt. Hostina Irén Komárom