Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-14 / 289. szám, hétfő

8 KULTÚRA OKTATÁS ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 14. Színjátszók jelentkezését várják Budapest. Az 1999. évi színházi világnap alkalmából a Nemzétközi Színházi Intézet Magyar Központja által koordinált akciókba határon túli magyar amatőr színjátszók és bábosok jelentkezését is várják. Az egyes akciók leírását a Magyar Színjátékos Szövetséghez küldjék el, 1999. január 15-ig. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY a.ha. SZÍNHÁZ: Roller 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: A bátor nyúl kalandjai 10 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Csepp-mese 10 Ketten 13 Benkő Géza előadóestje 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Mulan (am.) 15.30,18 Maffia (am.) 20.30 OBZOR: Az utolsó csapás (am.) 15.30 18, 20.30 MLADOSŤ: Gombköpők (cseh) 15.15, 17.30 CHARLIE CENTRUM: Varázskard (am.) 15, 17 Maffia (am.) 17, 18.30 Angyalok városa (am.ném.) 18.30, 20.30 Ryan közlegény megmentése (am.) 17, 20 A bolond és a királynő (cseh) 19.30 Éjszaka a földön (am.) 20 KASS

A ÚSMEV: Truman Show (am.) 16,18, 20 IMPULZ: Marvin szobája (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Mulan (am)15.30,17.45 Az űr fogságában (am.), 20 TATRA: Z., a hangya (am.) 15.30, 17.45, 20.00 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Truman show (am.) 17,19 GÚTA: Armageddon (am.) 18.30 Vasárnap ľsafádí magazin Ifg^ * yg| y f|g p A karácsonyi VASÁRNAP tartalmából Az idén is dupla terjedelemben, 32 oldalon jelenik meg a Vasárnap ünnepi, karácsonyi száma, amelyet már december 16-án megtalálnak az újságárusoknál. A lap gazdag tartalmából: • Karácsonyról, családról, politikáról. Aki nyilatkozik: Bauer Edit államtitkár • Allah nem vérszomjas. Görföl Zsuzsa írása az iszlám fundamentalizmusról • Claudio Magris: A Dunáról • Názáreti gyermekévek • Nincsenek egyedül. Klein Melinda riportja a nagymegyeri gyermekotthonból • Rég elveszett ötletek. Beszélgetés Antal Imrével • Sisi és a körülmények. Korfu szigetén, Erzsébet királynő egykori nyári kastélyában • Kemény fedéllel. Jirí Menzel egybegyűjtött tárcái • Café Vámbéry. Bodnár Gyula írása • A felfújhatatlan zacskó. Monoszlóy Dezső novellája • Móra Ferenc: A cinegekirály. • Air Jordan, az amerikaiak élő legendája • Másoknak készít családi fészket. Villanófényben Szabó Attila, a visszavonult kajakvilágbajnok Ugyancsak dupla terjedelemben jelenik meg a Hang-Kép, amely a sok szórakoztató és hasznos tudnivaló mellett tartalmazza két hét tévéműsorát (december 19-étől január 1-éig). Ne feledje, már 16-án ünnepi köntösben, dupla terjedelemben! A dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház fél esztendejének jegyzetbeli tiikröztetése Egy híres utazó és a kávéház Igazán nem tudom, bár utánajárhattam volna, hogy a tulajdonosok miért éppen a Vámbéry nevet választották dunaszerdahelyi kávéházuk megjelölésére. DUSZA ISTVÁN Egy kávéházat ugyanis nem szokás csak úgy a város neves szülöttéről elnevezni. Inkább a tulajdonos, vagy annak szorgalmas elődje örökíti át nevét egy-egy cégtáblán. Bár manapság már ez is ritkaságszámba megy, mert jobb egy semlegességet sugalló idegen elnevezés, mint a birtokon belül lévő nációját nyomban eláruló családnév. A Vámbéry név esetében azonban, nincs vita, nincs kétely. Két ismert férfiú viselte ezt a nevet a magyar történelemben: Ármin, az apa és Rusztem, a fia. Az apa keletkutató, turkológus és utazó, a fia jogtudós és diplomata. Vámbéry Ármin 1832-ben Dunaszerdahely szülötte lett, fia már Budapesten látta meg a napvilágot 1872-ben. Ezek után talán már nem nehéz kitalálni, hogy az irodalomhoz és a kávézáshoz, a kávéházakhoz, meg a török és arab kávéhoz Vámbéry Árminnak volt több köze. Nem is szólva az irodalomról és a könyvekről, hiszen szép számmal írt utazásairól, kutatásairól. Maradjunk azonban a kávéháznál, amely a XIX. és XX. század fordulóján megsokszorozva önmagát, de később is a magyar irodalom alkotóinak volt találkozóhelye. Többen ott is alkottak, legfeljebb, ha aludni jártak haza. Ettől a kávéháztól, mint irodalomtörténeti fogalomtól és esztétikai kategóriától nagymértékben különbözik a Vámbéry. Elsősorban a Lilium Aurum könyvkiadó könyveit mutatták itt be, de számtalanszor más kiadók könyveivel is megismertették a törzsvendégeket. Maga az a tény, hogy a Vámbéry Irodalmi kávéházban nemcsak szerzőként fordultak meg írók, újságírók, politikusok, hanem előadóként, egy-egy könyvet és íróját bemutató laudációk szerzőiként is, utalhatna akár egy fórum kialakulására is. Olyan fóruméra, amelynek szabad szelleme, toleranciája abból a sokoldalúságból és sokféleségből fakad, ami a Vámbérynek - függetlenül az éppen közkézen forgó könyv témájától - a fél év elteltével a sajátjává lett. A könyvek felsorolása meghaladná ennek a rövid írásnak a terjedelmét, de nemcsak ezért tekintek el tőle, hanem azért is, mert egy-egy alkalommal ezeken a hasábokon magam is méltattam azokat. Nem hiszem, hogy más kisvárosokban nem lehetne megismételni ezeket a találkozókat, beszélgetéseket, bemutatókat. Igaz, a Vámbérynek van egy mindeddig máshol nem tapasztalt varázsa. A szabályos itallap mellett ott található az éppen megvásárolható vagy olvasható könyvek listája is. Ehhez mindenképpen kell némi tulajdonosi kurázsi. Bevallom: titokban mindig figyelem, mikor bukkan fel olyan vendég, aki a kávéja vagy konyakja mellé egy könyvet is rendel. Könyvet általában egy-egy könyvbemutatón VAMBERY Irodalmi Kávéház Literárna kaviareň MEGHÍVÓ • POZVÁNKA Hetente ilyen módon is invitálják vendégeiket szoktak itt vásárolni. Talán máskor is, elvégre nem ülhetek minden nap reggeltől estig a Vámbéryben. Ennek ellenére kicsit irigylem a dunaszerdahelyieket, szakmabelieket és civileket. Merthogy nekik megadatott a választás lehetősége: jó ízléssel adjusztált kávéházban, könyvek, lapok mellett töltögetik, amit tölteni lehet. El az időt és be a kávét, a konyakot. De aligha ezen van a hangsúly, amikor a lényegről beszélek. Csak irodalmat még Ady Endrének sem sikerült kávéházban szereznie. Párosult az más testi nyavalyákkal, amelyekbe némelyek szépen dekadensen bele is haltak. Az meg újfent a dolgok másik nézőszöge, hogy írni és nem írni, majd ebbe belehalni, a legsötétebb külvárosi kocsma asztalánál is lehet. Sokan kipróbálták már. Aligha a hely függvénye az irodalmi minőség, viszont a minőségi dolgok ebben a hazában megérdemelnek egy olyan helyet, mint a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház. Nyilatkozatban mondott köszönetet a petíciós bizottság a támogatásért és a segítségért Visszautasítják az újabb rágalmakat E hét végén mutatják be a nyitrai Andrej bagar Színházban lozef Bednárik rendezésében a Hegedűs a háztatőn című világhírű musicalt. Az egyik szereposztásban Tevjét, a tejesembert Marián Slovák játssza (a kép jobb oldalán), partnere Jozef Dóczy (Anton Sládek felvétele) ÚJ SZÓ-INFOREMÁCIÓ Bátorkeszi - Búcs. A két falu iskolái leváltott igazgatóinak védelmére alakult petíciós bizottság beszünteti tevékenységét. Ebből az alkalomból az alábbi nyilatkozatot tették közzé: „1998. december 4-én örömteli eseményre került sor a bátorkeszi és a búcsi alapiskolában. A Komáromi járás újonnan kinevezett elöljárója, Keszegh Margit visszahelyezte pozíciójába a két iskola március 15-i hatállyal indoklás nélkül leváltott igazgatóját, Novák Ferencet és Varga Lajost. (...) Sajnos, utolsó megnyilvánulásunk sem nélkülözheti a politikai felhangot. Határozottan viszsza kell utasítanunk a zavarkeltés nagy mestereinek, a Szlovák Nemzeti Párt amazonjainak, Malíková és Slavkovská képviselőknek célzatosan az igazgatók viszszahelyezésének napján a szlovák sajtóban napvilágot látott vádját, miszerint az igazgatók leváltásának igazi oka sikkasztás volt. Ez az állítás egyszerűen hazugság, amelyet semmivel nem lehet alátámasztani. Célja a két igazgató és az új demokratikus kormány hitelének rontása, valamint a számunkra oly jelentős nap bemocskolásavolt.(...) Szeretnénk köszönetet mondani minden demokratikusan gondolkodó embernek, határon innen és túl, aki bármilyen formában támogatta ügyünket. Az irányunkban megnyilvánuló szolidaritás számtalanszor segített át bennünket a holtponton, adott erőt a küzdelem folytatásához. Köszönjük a honi és a külföldi elektronikus és írott sajtónak, hogy bő terjedelemben és - leszámítva a Mečiar-kormányhoz hű orgánumokat - az esetek döntő többségében valósághűen tájékoztatott az eseményekről, helyt adott állásfoglalásainknak, véleményünknek. Az a tény, hogy az igazgatók újra elfoglalhatták az őket megillető pozíciókat azt is jelenti, hogy a petíciós bizottság befejezi munkáját." Werner Pieper: Kakadémia (Az emberi ürülék kultúrtörténete) címmel érdekes könyv jelent meg Egy mindennapi szagos tabu ledöntése NEMETH ZOLTÁN A különlegességek iránt fogékony olvasók körében minden bizonnyal nagy sikert fog aratni Werner Pieper könyve a leginkább végbelünkön át távozó salakanyagról, a fekáliáról. „Minden, amit a kakiról tudni kell" reklámozza könyvét az író, s valóban, van némi adóssága az emberi fajnak a kaka irányában. Hiszen, valljuk be, könyvespolcunkon nem hemzsegnek a kakiról szóló szakkönyvek, nem tudunk felsorolni olyan szaktekintélyeket, akik életüket e nemes tudományág szolgálatába állították volna. Éppen ezért nagyok az elvárásaink is: nem engedhetjük meg magunknak, hogy elsőként egy šarlatán vagy egy dilettáns munkájából ismerkedjünk meg az emberiség kakálási szokásairól, a kakit övező hiedelmekről, az ámyékszékek, illemhelyek és budik poéziséről. A szkatológia tudománya ugyanis megéri, hogy feléje fordítsuk szellemi energiáink egy részét. Miért problémás a kaki? Egyrészt orvostudományi, higiéniai probléma ez, gondoljunk csak a végbél betegségeire, a vastagbél mesterséges kivezetésére, vagy a végbélrákra, amelynek Pieper nem szentel figyelmet, inkább leragad a székrekedésnél, amelyet KAKADÉMIA Az emberi ürülék kultúrtörténete majdhogynem specifikusan német, nemzetkarakterológiai jegynek tart, s levezeti belőle a lutheri protestantizmustól kezdve egészen a hitleri fasizmust is, vagy az ürülék színére, amely betegségek meghatározásánál játszhat fontos szerepet. Könyvéből persze megtudhatunk egy csomó praktikus tudnivalót is: hogyan kakálj, ha nő vagy egy bolíviai prériexpreszszen, ahol nincs mellékhelyiség, és hogyan nem tudsz kakálni ugyanott, ha félifi vagy. Hogyan fogod csinálni, ha űrhajós leszel. Hogyan hasznosíthatod kínai, ill. vietnámi liszensz alapján - legalaposabban a családi kakatermést. Miért válik anális, dugulásos emberré az, akit gyermekkorában rákényszerítettek a bilire. Mosni vagy maszatolni? Mit kell tenned, ha beteges vonzódást akarsz érezni a kaki iránt - szeretni, gyűjteni, levélben feladni, elfogyasztani vagy éppen csak gyakrabban emlegetni. Werner Pieper könyve, és valószínűleg ő sem tiltakozna ellene túlzottan, egy jól megválasztott témáról készült kompiláció. Vagyis nem tett mást, mint összegyűjtötte azokat a szétszórtan - néprajzi, környezetvédelmi kiadványokban, szakkönyvekben - már megjelent, az átlagolvasó számára még „emészthető" érdekességeket, amelyek így, egy helyen, valóban sikerre vannak ítélve (nem véletlen, hogy sikerkönyv lett Németország után az USA-ban is). Naiv pszichologizálása megmosolyogtató, a Németországban divatos „zöld anarchista" ideológiai háttér szimpatikus, könyvének pedig ott a helye műiden könyvmoly polcain.