Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-07 / 258. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 7. KULTÚRA - OKTATÁS - HIRDETÉS HIRDETÉS Ma és holnap még látható Somorjai Kiss Tibor Kőnyomatok című kiállítása a somorjai zsinagógában Sejtelmes lélegző felületek Somorjai Kiss Tibor kapta idén a Miskolci Grafikai Biennále fődíját. Három díjnyertes alkotását - természetesen további litográfiákkal kibővítve - előbb a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában, most pedig Somorján, az At Home Gallery-ben is kiállította. TALLÓSI BÉLA Litográfiái attól, hogy elhomályosítanak, eltakarnak bizonyos részleteket, hogy nem pontosan körülhatárolt alakokat, figurákat mutatnak, hogy döntő részben színekből építkeznek, meglehetősen sejtelmesek. Igen, képeim sejtelmes, halk impressziók, villanások egy zajos nagyvárosból. Azért is választottam ezt a technikát, mert a kőnyomtatás kitűnően alkalmas arra, hogy elhomályosítsak felületeket, s így sejtelmessé tudjam tenni a látványt, amelyben van egy kis mozgás, egy magányos alak, egy magányos városi ember az éjszakában, körülötte neonfények, aluljárók, hidak. Aluljárók, felüljárók, hidak, ezek gyakori témái. A hidas képeket akkor kezdtem festeni, amikor áttelepültem Szlovákiából Magyarországra. Érthetőén a kettős lét foglalkoztatott, mert sokáig nem találtam a helyemet, nagyon nehezen tudtam beilleszkedni, kerestem a hidakat, illetve ahogy grafikai sorozatomban is megfogalmaztam, az átjárókat, amelyek egyfajta köztes állapotból átvezetnek valahová. Áttelepültként nagyon nehezen tudtam bekerülni a művészeti életbe. Igaz, sokat segített a képzőművészeti főiskola azzal, hogy dolgozhattam grafikai műhelyeiben, és olyan emberekkel találkozhattam, akik fontosak számomra. A hídon, vagyis a helykeresés jelképén kívül több munkájának témája a rés. Hol van ez a rés, és mi látható rajta? Képeim halk impressziók, villanások egy zajos nagyvárosból Egy villanás. Mint amikor valaki áll egy kivilágított térben, mondjuk, egy szobában, és a fehér falon megnyílik egy rés. A fal mögötti sötétségben átsuhan egy árny, s ettől a rés előtt megvillan valami. Erre a sejtelvv Valójában a litog"ráfia is egy olyan technika, amelynek határai vannak, s ha valami ebben a technikában nem működik, akkor nem ** erőltethetem. >> mes, teljességében nem észlelhető dologra próbálok ráközelíteni. A futás, a rohanás, az elrohanás miért foglalkoztatja? Amiért Franz Kafkát. Egyik novellája arról szól, hogy valaki hazafelé tart éjszaka, és jön, fut vele szemben egy alak. Emberünk elgondolkozik, hogy miért is fut éjnek idején az a másik. Mert menekül? Üldözik vagy éppen üldöz valakit? Vagy csak élvezetből fut? Furcsa bizonytalanságot sugall ez a novella. Elrohanó című sorozatomon ezt a fajta bizonytalanságot jelenítem meg képi eszközökkel. Úgy érzi, a lét ennyire bizonytalan? Úgy. Van egy biztos pont, a családom, de ha kilépek az utcára, ott a tömegben minden olyan bizonytalanná válik. Az ember magára marad az érzéseivel, mert olyan nagymértékű az elidegenedés. Utazunk a földalattin vagy a tömött buszokon, és annyira idegennek, annyira magányosnak érezzük magunkat. Ezeket az érzéseket próbálom képekben kifejezni. Nem tűi pesszimista ennek a nagyváros utcáin bolyongó, rohanó magányos embernek a bizonytalansága, belső csendje, ületve az elmélkedése? Nem érzem pesszimistának, hiszen a magány, a befelé fordulás lehet pozitív is. Ezt, vagyis az optimista életszemlélet sugallja, (Somogyi Tibor felvétele) hogy a figuráim általában a fény felé mozdulnak el. A sejtelmességet mennyire lehet tudatosan megteremteni, illetve mennyire a véletlen műve? Engedni szoktam a kőnek. Mondjuk, nyolcvan százalékban én, húsz százalékban a kő irányítja a képet. Valójában a litográfia is egy olyan technika, amelynek határai vannak, s ha valami ebben a technikában nem működik, akkor nem erőltethetem. Amikor dolgozom, és csak ketten vagyunk, a kő meg én, párbeszédet folytatunk. Ha valami nem sikerül, akkor a kő visszaszól, hogy ezt nem így kell. Úgy viselkedik, mint egy élő anyag. Segítségével úgy építem a látványt, mint egy házat. Először felviszem az alapszínt, utána nagyon finom lazúrokat teszek rá, hogy mélyítsem a képet. Ahogy a színek - színnel dolgozom - egymásra kerülnek, különleges, természetes raszterezettséget érek el. Ettől lesz olyan ködös és sejtelmes. Olyan, mint egy színes lélegző felületet. POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 a.ha SZÍNHÁZ: Ketten KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Olivér 19.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ketten 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hangya - Z (am.) 15.30,17.15, Valami van ebben a Mary-ben (am.) 22.45 OBZOR: Zorro álarca (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Jó Will Hunting (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15 A suttogó (am.) 18, 19.30 Mensétek meg Hartyt! (am.) 18.15, 21 A nagy zabálás (fr.-ol.) 20 KASSA ÚSMEV: Chipkatonák (am.) 16, 18, 20 Valami van ebben a Mary-ben 16, 18, 20.15 IMPULZ: Két nap a völgyben (am.) 16.15,19.15 CAPITOL: Jó Will Hunting (am.) 15.45,18,20.15 DRUŽBA: A varázskard (am.) 15.30, 17.45 Jó Will Hunting (am.) 20 TATRA: A kígyó szeme (am.) 15.30 17.45, 20 DEL-SZLOVAKIA NAGYMEGYER - VMK: Armageddon (am.) 19 DUNASZERDAHELY: Adantisz (ol.-fr.) 17.30 20 ROZSNYÓ PANORÁMA: A nagy zuhanás (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Armageddon (am.) 17, 19.30 GALÁNTA - VMK: A vasálarcos (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Godzilla (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Egértanya (am.) 18 Kapható az ifjúsági lap novemberi száma Vissza a jövőbe az Ifivel ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Sztár- és egyéb interjúkkal, humorral fűszerezve jelent meg a lap. Interjú olvasható benne a Vissza a jövőbe főszereplőjével, Michael J. Foxszal; Szarka Gyulával, a Ghymes együttes vezetőjével. Minden, amit tudni érdemes a Zorro álarcáról; hogyan vált Hollywood fenegyerekévé a magyar Joe Eszterhas, miért lehet veszélyes az internet, hogyan győzhető le a magány. Egy kis történelem a bécsi döntés kapcsán, magyar új hullám, sport, muzsika. Lap a lapban a Popmánia, hírekkel, interjúkkal, (ú) Még vannak tartalékok a szlovák nyelv oktatásának javításában „Elegendő a magyar tanár" BODZSÁR GYULA Furcsa előjátéka volt az alábbi beszélgetésnek. Nem sokkal az idei tanév kezdete után rövid helyzetképet szerettünk volna kapni a Nagykürtösi járás magyar oktatásügyének helyzetéről. A járási hivatal iskolaügyi osztályának vezetője nem zárkózott el az interjú elől, de Jozef Dudáš fontosnak tartotta közölni, a hivatal belső előírásainak értelmében csak írásban feltett kérdésekre válaszolhat. Arra is előre figyelmeztetett, hogy a kérdéseket a hivatal sajtószóvivőjének kell leadni, aki, elképzelhető, hogy cenzúrázni fogja a válaszokat. Mintegy két hét elteltével megérkezett a járási hivatal iskolaügyi osztályának ajánlott levele, benne az általunk papírra vetett, de megválaszolatlanul hagyott kérdésekkel. Még csak kísérőlevél sem volt a borítékban. Amikor a parlamenti választások utáni napokban felkerestük a hivatal sajtószóvivőjét, és megkérdeztük tőle, miért küldte vissza a kérdéseket, a hölgy előbb azt állította, nem tud róla, hogy válaszolatlanul küldték volna vissza azokat. Aztán ellentmondásba keveredett, mert azt mondta, nem is óhajtottak minden kérdésre válaszolni. Mivel ragaszkodtunk a válaszokhoz, fülünk hallatára, telefonon utasította az iskolaügyi osztály vezetőjét a kérdések megválaszolására. Elöljáróban Jozef Dudáš elmondta, hogy az 1998-99-es tanévben 673 tanuló, ebből 64 elsős kezdte meg tanulmányait a járás három magyar tanítási nyelvű és egy közös igazgatású alapiskolájában. Ezenkívül 45 gyerek látogatja az inámi és a lukanényei kisiskolát, míg az ipolyhídvégi, kelenyei, nagycsalomjai és az óvári egyházi kisiskolában 56 tanulót tartanak nyilván. - Elegendő szakképzett pedagógussal rendelkeznek a magyar tannyelvű iskolák? - Általában igen. Viszont gondot jelent, s ez a szlovák iskolákra is jellemző, hogy kevés az idegen nyelveket oktató szakképesített tanítók száma, illetve hogy sokan tanítanak képesítés nélkül a tagozatokon. - Mi a helyzet a szlovák nyelv oktatásával a magyar iskolákban? - Régi probléma, hogy a szóban forgó iskolákban a szlovákot mint idegen nyelvet tanítják. Ezen a téren azonban akadnak kihasználatlan tartalékok is. Például a szlovák nyelv tanítása módszertanának jobb átdolgozásában, az oktatók szakképesítésének szüntelen javításában, és nem utolsósorban a jelenleginél jobb segédeszközök alkalmazásában. Ami a magyar nevelési nyelvű óvodákat illeti, Jozef Dudáš elmondta, jelenleg a 15-ből nyolc alternatív óvodaként működik. A szülők Ipolybalogon, Csábon, Kováron, Kőkesziben, Lukanényében, Óvárban, Szécsénkovácsiban és Ipolyvarbón kérték a szlovák nyelv alternatív tanítását az óvodában. Lesz, aki tanítson? (Illusztrációs felvétel) •tóKONCERT