Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-07 / 258. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 7. VE N D ÉG KOMMENTÁR Méltó Képviselet Mind a négy kormánypárt már hónapokkal a választá­sok előtt hangoztatta, hogy kormányzásra készül. A kabi­net kinevezésének pillanatá­ban kiderült, melyikük vette komolyan a felkészülést, és melyikük csak beszélt róla. Ahogy Ladislav Pittner vagy Eduard Kukán átvette tárcá­jának a vezetését, ahogy rész­letesen kidolgozott szerkeze­ti reformmal és a végrehajtására kiszemelet embe­rek névsorával a zsebében ment be a hivatalába, az lenyűgöző volt. Azoktól, akik hu­szonnégy órával kinevezésük előtt tudták csak meg, hogy miniszterek lesznek, hasonló határozottságot nem lehetett elvárni. Más­részt viszont Pittner és Kukán sem volt a koalíciós szerződés aláírásáig teljesen biztos saját kinevezésében. Amit produ­kált, az nemcsak személyes képességeiket, hanem pártjuk kemény munkáját is tükrözi. A Magyar Koalíció Pártja, saj­nos, a pártok azon kategóriá­jába tartozik, amelyek sokat beszéltek a kormányzásról, de keveset készültek erre a munkára. Az MKP-nak már a választási programja is olyan felületes volt, amilyet egy kormányzásra készülő nem engedhetne meg magának. Nem a program szerzőinek a hibája, hanem a párté, amely a belső hatalmi harcok köze­pette sokadrangú kérdésként kezelte a szakmai háttérmun­kát. A háttérmunka hiánya mutatkozott meg azután az államtitkárok, hivatalveze­tők, szakértők utolsó pillanat­ban való felkutatásában is. Az MKP számára most talán az lenne a legjobb, ha már sem­milyen magas állami hivatalt • nem kellene elfog­lalnia. A koalíciós szerződésnek kö­szönhetően persze bárkit bárhová el tud helyezni. Kér­dés, hogy érde­mes-e szakértők hiányában csak azért elfogadni posztokat, mert azok a parlamenti erőviszonyok eredményeként „megilletik" a pártot. Ha a Nemzeti Vagyonalap felügyelő bizottságában az MKP csak olyan embert tudott jelölni, aki bizonyára kiváló színházi rendező, ám a privatizációs szerződések elbírálásban alig­ha van gyakorlata, inkább át­engedhette volna ezt a helyet felkészültebb pártoknak. Mert arra, hogy nem a szakértők hi­ánya áll az ilyen jelölések hát­terében, hanem az a megfon­tolás, hogy a pártnak kedves embereket valahogy meg kell jutalmazni, a kommentátor gondolni sem mer. A szerző publicista Sándor Eleonóra JEGYZET Kétely és együttérzés DUSZA ISTVÁN A mundér becsületét soha nem szoktam védeni. Különösen ak­kor nem, ha minden kétséget kizáróan gyanús körülmények közé keveredik ez vagy az az újságíró, bizonyíthatóan hazudik és rágalmaz a sajtóban. Nem mai tanulsága a szakmánknak, hogy személyes hitelesség nélkül elveszik az újságíró hitele... ...egy újságíró barátjával és barátnőjével sétált, s közülük egye­dül ő tért be egy gyorsbüfébe. Addig a többiek kint ácsorogtak a novemberi zimankóban, ő eszi, eszi a fagylaltot, amikor néhány suhanc felismeri őt, s a fagylaltkehely maradék tartalmát kiütik a kezéből és a fejére borítják. Arra azonban időt, módot és alkal­mat adnak neki a garázda suhancok, hogy mobiltelefonon fel­hívja a kinn ácsorgó barátnőjét és barátját: hívják már ki a rend­őrséget. Nem ő csenget oda, hanem üzen, hogy üzenjenek. Az újságíró kifut az utcára, de a tettesek kereket oldanak. Két perc múlva jöttek is a rendőrök, s vége lett a mesének a gálád SZDK­szimpatizánsokról... Ebben az országban szögeztek már döglött macskát újságíró lakásának az ajtajára, lakásuk előtt felgyújtot­ták vagy összetörték vadonatúj autójukat, de politikai indokkal, aljas szándékból fagylaltot még egyikünknek sem öntöttek az arcába. Talán a magamfajta színikritikusoknak hamustálat vagy gyomorkeserűt a sértődött színészek. Pavol Kapusta, az SZTV Híradójának mečiarista kommentártora és szerkesztője ugyan­abba a csapdába esett, amibe a mesebeli pásztorfiú, aki kétszer csapta be a falubelijeit, mire harmadszorra a nyájat dézsmáló farkast kiáltó fiúnak senki sem sietett a segítségére. így aztán hi­szem is meg nem is, amit a támadóiról mesélt, de ha mégis ki­nyomozná a rendőrség a támadókat, remélem a köztársasági el­nöki teendőket ellátó Mikuláš Dzurinda nem részesíti őket am­nesztiába, mint tette azt a kassai polgármestert nyilvánosan rá­galmazó Pavol Kapustával az éppen leköszönő Vladimír Mečiar. •• " "Mi" • Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Kellett neked Viagra! (Agócs Ernő karikatúrája) Karcsúsítás, racionalizálás, a kohászaton kívüli akvizíciók áruba bocsátása Nő a feszültség Kassán De a vezetőség a helyén van, folytathatnám a má­sik örökbecsű közhellyel. Most már sejteni lehet, mi­re volt jó a közelmúlt hár­mas alelnökcseréje a Ke­let-szlovákiai Vasmű Hol­ding Rt. elöljáróságában. JUHÁSZ KATALIN Olyan emberekre volt szükség, akik nem haboznak meglépni a radikális, restruktív, kellemet­len és népszerűtlen lépéseket, amelyek elengedhetetlenek a túléléshez. A mammutvállalat összébb kényszerül húzni magát a közeljövőben, méghozzá mi­nél előbb, annál jobb. Ez az első körben a vezetés meg­reformálását jelentette, amikor hat felesleges ügyvezetőtől vált meg a vállalat. Kilátásban van további harminc, alacsonyabb funkcióban levő alkalmazott elbocsátása, illetve áthelyezése is. Juraj Bušša, az igazgatásért felelős új alelnök cáfolta azokat a híreszteléseket, melyek szerint hat-hétezer munkást készülnek elbocsátani a jövő évben. A reá­lis szám Bušša szerint kétezer fő körül mozog, akik túlnyomó többségben a nyugdíjkorhatárt elérő, idő előtt nyugállományba vonuló, illetve ideiglenes mun­kaviszonyban levő alkalmazot­tak lesznek. Ezzel az intézkedés­sel a vállalat egymilliárd koronát szeretne megtakarítani. Az alábbiaknak ellentmondani látszik az a tény, hogy egy ideje több téren szigorítások tapasz­talhatók az egyes munkahelye­ken. A munkásokat naponta há­romszor „fújatják", és az alko­holszint emelkedéséért kirúgás jár, természetesen végkielégítés nélkül. Ezt mondják az alkalma­zottak, de mi idézzük tovább Bušša alelnök urat, aki a lét­számcsökkentést világjelenség­nek tekinti, és összefüggésbe hozza a kohászat nemzetközi recessziójával. „Nagy-Britanniá­ban ez év végéig 115 ezer em­bert bocsátanak el a kohóipar­ból, Japánban 80 ezret, s még a nagy hírű US Steel is hétezerrel csökkentette állományát két év leforgása alatt." A másik radikális lépés a leány­vállalatok tevékenységének ala­pos kiértékelése, és a tanulságok levonása. Azaz: a vasmű nem szándékozik tovább görgetni maga előtt a veszteséges, önál­lótlan, tehát felesleges vállalata­it, melyek anyagi gondjaikkal természetesen az anyavállalat­hoz fordulnak. Jelenleg 137 ki­sebb-nagyobb cég tartozik a mammutvállalathoz, melyek kö­zül sok a „problematikus". A megoldás fúziók illetve meg­szüntetés formájában várható. Ideiglenesen járható út a külföl­di bankhitel, melynek ügyében nemrég Bécsben tárgyalt az igazgatótanács több tagja. Mi­lan Jurko alelnök annyit volt hajlandó nyilatkozni ez ügyben, hogy a nagy bankok igyekeznek kivonni pénzüket a kockázatos területekről, és Szlovákia jelen­leg annak számít. „Nekik is köte­lességük velünk együtt átvészel­ni ezt a válságos időszakot" mondta Jurko, és mi csak remél­ni tudjuk, hogy a bankoknak is van lelkük. Egy-két japán pénz­intézet vezetőit hidegen hagyja hazánk nehéz helyzete, a hite­lekvisszafizetését sürgetik. Ilye­nek ezek a zord keleti pénzem­berek, nincsenek érzéseik. Évvégére nullszaldó várható, az eddigi majdnem hétszázmilliós haszon ellenére, mivel ez az ösz­A megoldás fúziók il­letve megszüntetés formájában várható. szeg épphogy elég lesz a lyukak betömésére. A vasmű minél ha­marabb szabadulni kíván min­den tulajdonától, amely nem hozható összefüggésbe a kohá­szattal, köztük a Sparta Praha focicsapatától is, melyet még a focirajongó ex-miniszter, idő­sebb Režeš vásárolt magának a régi szép időkben, azaz két év­vel ezelőtt. Nem igazán tisztelettudó a mai fiatalság. Ifj. Rezesnek a cseh foci­csapat sem kell, a papa ezentúl Kassán szurkol (ČTK) OLVASÓI LEVELEK Van különbség közöttük Az utóbbi időben gyakran talál­kozhattunk a médiákban olyan véleménnyel, hogy a szlovákiai politikai életben Duray Miklós nem létezhet Ján Slota nélkül és fordítva. Több szlovákiai ma­gyartól is hallottam ezt a néze­tet. Azt hiszem, ez a vélemény egyáltalán nem helytálló. Úgy gondolom, azonfelül, hogy Duray nem kért számunkra so­ha lehetlent vagy olyat, amit egy kis toleranciával ne teljesít­hetne a többségi nemzet, a két politikust nem lehet összeha­sonlítani, mert tudomásom sze­rint Duray úr még sohasem ne­vezett más nemzetet sem para­zitának, sem idegen nyelven be­szélő magyarnak. Csákó László Rozsnyó Egyetértek! Nem értek egyet! így novemberben mindig eszembejut, hogy annak idején a cári elnyomás után nagy dér­rel-dúrral jött az Auróra. Ez a durrogtatás aztán tudósok sze­rint százmillió ember életébe került. Tragikus korszak volt, bár a vége felé a gyilkolás alább­hagyott, sőt viccek is születtek. Közreadok egyet, amit egy gyű­löletet szító adón hallottam még a dicső korszakban. Iván Ivánovics felvételizik a Szovjet­unió töméntelen mennyiségű pártja egyikébe. Kérdés: „Mi a véleménye a kollektivizálásról?" Iván: „Ebben a kérdésben egyet­értek a városi párttitkár elvtárs­TALLÓZÓ SME A tekintélyes szlovák napilap hírt ad arról, hogy pozsonyi híreszte­lések szerint Zdenka Kramplová, a Mečiar kormány volt külügymi­nisztere Kanadában menekült­ügyi státusért folyamodott. A ka­nadai nagyköveti posztjáról a na­pokban menesztett Kramplová ezen lépését az ottawai külképvi­selet alkalmazottjai nem erősí­tették meg. A lapnak nyilatkozó nagykövetségi beosztott elmond­ta, tekintettel arra, hogy számos sajtóorgánum érdeklődött Zden­ka Kramplová állítólagos elhatá­rozása felől, a követség a kanadai illetékes szervekhez fordult. Az ottawai bevándorlási minisztéri­um a szlovák külképviselet ér­deklődésére jelezte, a diplomata asszony menekültügyi kérelmét nem kapták kézhez. Amennyi­ben a kósza hírek nem nyernek megerősítést, Kramplová várha­tóan november 18-án érkezik vissza Szlovákiába. PRAVDA A baloldali napilap főszerkesz­tője kommentárjában elemzés­nek vette alá František Mik­loško csütörtöki kijelentését, miszerint a Kereszténydemok­rata Mozgalom tagjai számára Schuster államfő jelöltsége ­kommunista múltja miatt - el­fogadhatatlan. Az írás szerint a KDM-es politikus megjegyzése csupán alátámasztja Rudolf Schuster közvetlen elnökvá­lasztást szorgalmazó kezdemé­nyezését. Hiszen ahhoz, hogy a parlament válassza meg az ál­lamfőt, legalább 90 szavazat szükséges. Viszont a mikloškói megszellőztetést követően egy­re valószínűbb, a 93 mandá­tummal rendelkező kormány­koalíció néhány tagja nem tá­mogatná Kassa polgármesterét. Ezért a jobbik megoldás az, ha a választópolgárok közvetlen mó­don dönthetnének arról, Schus­tert, esetleg Mečiart szeretnék­e elnöküknek. A cikk szerint a két tábor meglehetősen ki­egyenlített szavazóbázist tud­hat magáénak, tehát feltételez­hető, a KDM hívei voksolási haj­landósságukkal eldönthetik a választás kimenetelét. CORRIERE DELLA SERA A nagy eufóriát csalódottság és kiábrándultság váltotta fel - írta Romániáról pénteki számában az olasz napilap. Két évvel a jobbközép győzelme és az ex­kommunisták hatalomból való eltávolítása után a románok még mindig csak álmodoznak egy elfogadható életszínvonal­ról. Zuhan a vezető kormánypo­litikusok népszerűsége a közvé­lemény-kutatások szerint - áll a legnagyobb példányszámban eladott lapban, amely interjút közölt Emil Constantinescu köztársasági elnökkel. A román államfő szerint a kormánynak jelentős kockázatokat kell fel­vállalnia, meg kell gyorsítania a privatizációt. Úgy véli, az embe­rek nem akarnak a végtelensé­gig áldozatot hozni, jobban el­tűrik a fájdalmas, de gyors lefo­lyású, s mély változásokat ered­ményező terápiát. sal." Kérdés: „Mit gondol a gulá­gokról?" Iván: „Egyetértek a já­rási ideológiai titkár elvtárssal." Kérdés: „És mit gondol, szüksé­ges volt kivégezni azt az ezer apácát, mert nem tudtak csasz­tuskát táncolni?" Iván: „Teljesen egyetértek a főtitkár elvtárssal ebben is." Bár a vizsgáztatónak nem volt feladata a gondolko­dás, mégis elgondolkozott és megkérdezte: „Mondja, van ma­gának egyáltalán valamiről saját véleménye?" Iván: „Van, de nem értek vele egyet." Koháry Sándor Ipolyság

Next

/
Thumbnails
Contents