Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-05 / 256. szám, csütörtök

6 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 2. KOMMENTÁR Parlamenti lecke DUSZA ISTVÁN Egy parlamenti ellenzékből lett kormánypárti koalíció számára aligha van kínosabb szituáció, mint amikor az új ellenzék - a mai kormánypártok által oly sokat bírált valamikori kormány­koalíció - leckét ad neki törvényismeretből és az ebből követke­ző demokratikus lépésekből. Történt ugyanis, hogy kedden az államtitkárok helyére lépő pótképviselők beiktatása és esküté­tele előtti percekben határozatképtelen lett a parlament. Az el­lenzék nem vett részt a szavazásban, a kormánykoalíciós több­ség pedig akkor éppen nem volt akkora többségben, de még lét­számban sem. Annál kevésbé, hogy az új államtitkárok döntő többsége rendesen beiktatott és felesküdött parlamenti képvi­selőből lett állami köztisztviselő. A Jozef Migaš vezette ülés patthelyzetbe kerülhetett volna, ha a Szlovák Nemzeti Párt par­lamenti klubja nem könyörül meg a mandátumok száma alap­ján máskülönben alkotmányos többséggel is rendelkező kor­mánykoalíciós pártokon. így megmentette az elnöki balfogás miatt egy csapásra kisebbségbe került többséget. A parlament elnökének két dolgot mindenképpen tudnia kellene: a házsza­bály teljes szövegét és a százalékszámítást. A házelnök az utób­bit bizonyára tudja, csak éppen zavarban volt, de hogy a ház­szabállyal gondjai vannak, azt az is bizonyította, hogy több esetben sem tudott különbséget tenni a törvényjavaslat módo­sítására tett indítvány és a helyhatósági választási törvény tár­gyalási menetének módosítására tett javaslat között. Ennek kö­vetkeztében vette át a plenáris ülés vezetését Pavol Hrušovský alelnök, aki azonban maga is hibát követett el, s emiatt a tegna­pi ülés tíz órára meghirdetett kezdését délutánra halasztotta. Tette ezt azután, hogy előző este Anna Malíková, az SZNP kép­viselője kérte, hogy a képviselőknek adjon huszonnégy órát a tárgyalandó törvénytervezet tanulmányozására. Nem adták meg, ők pedig kiharcolták, mert az ellenzék egyszerűen nem je­lent meg tíz órára az ülésteremben, s a kormánykoalíciót is nagyjából a képviselők fele képviselte. Bármennyire is sürgető a helyhatósági választási törvény elfogadása, az azért megke­rülhetetlen, hogy a házszabály értelmében kijelölt alkotmány­jogi, illetve közigazgatási bizottság tagjai megismerkedjenek a képviselői csoport által beterjesztett s a kormányjavaslata által sürgősségi eljárás alá vett törvényjavaslattal. Totálkáros Matica VOJTEK KATALIN Egy százéves anyókától nem várhatja el az ember, hogy lé­pést tartva a kotral új dolgo­kat tanuljon. Egy százhar­minchat évestől még kevésbé, márpedig a Matica slovenská ennyi idős, és semmi hajlan­dóságot sem mutat arra, hogy megszabaduljon múlt századi beidegződéseitől. És minél idősebb, annál jobban kiüt­köznek rossz tulajdonságai: kicsinyes önzése, kapzsisága, irigysége, acsarkodó gyűlöl­ködése. De lehet, hogy sze­gény már nem is él, rég a kli­nikai halál állapotában lele­dzik, csak Jozef Markuš, Stanislav Bajaník és a többi önjelölt örökös tartja mester­ségesen életben, hogy mind­untalan rá hivatkozhasson. Lehet, hogy a Matica nem is kicsinyes és gyűlölködő, csak Markušék azok, mert valami­ből élni kell, az átlagnál lehe­tőleg jobban; a gyűlöletszítás Szlovákiában évek óta jól jö­vedelmező professzió. Akár történelemferdítés és hazug­ság árán, akár a gyatyamadzagon lógás nem túl magasztos pózában is. Mert Markušék a magyarok gatyamadzagján lógnak egy­folytában, minduntalan azt lesve, mit csinálnak, mit ün­nepeinek, minek örülnek, mi­ért bánkódnak, hogy mindent nyomban lekopírozzanak ­persze ellenkező előjellel. Ha a magyarok 1848-at ünneplik vagy a honfoglalást, a Matica nyomban gyászba borul, és ő is megemlékezéseket tart, s vigadni kezd Trianon évfor­dulóján. Most, hogy a depor­tálásokra és a lakosságcseré­nek becézett kiűzetésre emlé­keztek a magyarok, Markuš Maticája is törte a fejét, ő va­jon mivel rukkolhatna elő. Rájött: Komáromban, majd további négy magyarlakta vá­rosban leplez le emléktáblát az 1938. évi bécsi döntés 60. évfordulóján, a döntés „áldo­zatainak emlékére". A szlová­kiai magyarok, akik nem ga­tyamadzagtól függően emlé­keznek, nem kívánnak em­léktáblát állítani a háború után Ligetfaluban és Po­zsonyban koncentrációs tá­borba hurcolt és ott elpusz­tult magyarok vagy az ugyan­csak háború után Ligetfalu­ban lemészárolt leventék em­lékére. (A sor tetszés szerint folytatható.) Ők csak egy em­léktáblára várnak. Arra, amely a Matica terjesztette lelki és szellemi fertőzés áldo­zatainak állít mementót. Vagy élőknek nem szoktak? Él Ä KM Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238344) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidő H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László~kultúra~(58238313),Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk • A fenébe, elfelejtettem, hogy melyik párt képviselője vagyok! (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ MOMENT Ján Čarnogurský meggyőződé­se, hogy Vladimír Mečiart sem­miképpen sem állíthatják bíró­ság elé. Az új igazságiigy-mi­niszter a hetilapnak elmondta: a volt kormányfő ott volt az önálló Szlovákia születésénél, ezért nem indíthatnak ellene el­járást. A szlovák politika „szür­ke eminenciása" szerint Mečiar a közép-európai politikai élet érdekes jelensége. Čarnogurský közölte: Mečiar nemzetközi el­szigeteltségbe vitte Szlovákát, és elmélyítette az országon be­lüli polarizációt. „Mečiar ott állt Szlovákia bölcsőjénél, ezért a jövőben méltó hely illeti őt. Ter­mészetesen csak akkor, ha azt nem politikai csatározásokra használja majd ki" - nyilatkoz­ta. A miniszter nem tart attól, hogy Mečiar megnyerhetné a közvetlen elnökválasztást. Sze­rinte a volt kormányfőnek az esetleges idő előtti választáso­kon sem lénne esélye. Jelenleg az Európa Tanács negyven tagországának lakosai tehetnek közvetlenül panaszt Strasbourgban Bíróság - a polgárok jogaiért A strasbourgi emberjogi bizottság és bíróság fél év­százados fennállása után öltött új formát azzal, hogy kedden beiktatták az Emberi Jogok Európai Bí­róságát. PAP ZSÓFIA Tevékenysége során mintegy ezer ítéletet hozott; több mint 470 esetben állapította meg az 1953-ban érvénybe lépett Euró­pai Emberjogi Konvenció leg­alább egy elvének megsértését. Olaszországot például 104, Franciaországot 61, Nagy-Bri­tanniát pedig 55 esetben ma­rasztalta el. A nagy szám esetük­ben nem véletlen, hiszen régen ratifikálták, hogy az emberjogi bizottság és bíróság illetékes ­mint utolsó jogorvoslati fórum ­állampolgáraik ügyében. Ezzel jócskán megelőztek olyan orszá­gokat, amelyek csak 10-30 év­vel később tették ezt meg. Az eddigi rendszer alapjait 1950-ben fektették le, amikor az Európa Tanácsnak még csupán 13 tagja volt. Ma a kontinens legpatinásabb politikai szerve­zete már negyven tagot számlál, ebből 17 olyan közép- és kelet­európai ország, amely a berlini fal leomlása után nyert bebocsá­tást a szervezetbe. Az 1997 októ­berében elhatározott reform célja az volt, hogy elkerüljék az euró­pai emberjogi bíráskodás csator­náinak bedugulását. A hetvenes évek elején a bíróság csak né­hány ítéletet hozott évente. 1997-ben a döntések száma már elérte a kétszázat. November ele­jétől az ET negyven tagországá­nak állampolgárai tehetnek köz­vetlenül panaszt Strasbourgban, ha úgy érzik, sérelem érte emberi A hetvenes évek ele­jén a bíróság csak né­hány ítéletet hozott... jogaikat, és ha hazájukban már ki­merítettek valamennyi jogorvos­lati lehetőséget. Bármely ártatlan­nak talált vagy elítélt személy jog­orvoslati kérelemmel élhet, erköl­csi és anyagi elégtételre formál­hat igényt, sőt elérheti országa törvényeinek felülvizsgálatát is, ha a bíróság úgy találja, hogy az illető esetében alkalmazott tör­vény sérti az Európai Emberjogi Konvencióba foglalt 25 alapelv valamelyikét. A panaszt tevő le­het természetes személy, nem kormányzati szerv, magánszemé­lyek csoportja, de állam is. Az ET miniszteri tanácsa to­vábbra is felügyeli a bíróság ha­tározatainak végrehajtását, a megítélt kártérítés kifizetését, illetve az általános intézkedések bevezetését annak érdekében, hogy hasonló jogsértés a jövő­ben ne fordulhasson elő. A szerző az MTI tudósítója. Milliók néhány óráért, avagy a polgár koma essen hasra a meghatottságtól ekkora önzetlenség láttán? Vegyük ma kicsit populistára a figurát MALINAK ISTVÁN Nincs könnyebb az olcsó popu­lizmusnál: szidni a politikuso­kat úgy általában, siránkozni azon, mennyit zuhant az élet­színvonal, sanyarog a nép, az is­tenadta, az előbbiek mohósága, butasága, önzése stb. miatt. Mi­közben nyílik a bicska a zse­bemben, azon morfondírozom, mennyire vagyok én hajlamos az olcsó populizmusra, a nép­szerűséghajhászásra. Igaz, en­gem nem zavar az, hogy meny­nyit keres a képviselő vagy a mi­niszter. Többet is adnék nekik, hajói teszik a dolgukat, tudom, aláaknázott terepen keíl egyen­súlyozniuk. Elvem: ne sajnáljuk a nagy pénzt attól, akinél van mögötte teljesítmény. Hallga­tom a tévében Migašt, aki fel­szólítja a 13 déeszemest, mond­Különös ügyintézés Tíz évvel ezelőtt a lakossági be­jelentő akkori alkalmazottja en­gedélyem nélkül állandó lak­helyre jelentett be hozzám egy „vándort". Egy évvel később ké­relmeztük az átmeneti lakhely­re való módosítást, ám az rejté­lyes körülmények között ismét állandóra változott. Egy levél alapján erről májusban szerez­tem tudomást. A lakossági beje­lentőhöz fordultam, hogy szün­janak le a nem egész egynapi „munkáért" nekik törvényesen járó 200 ezer koronáról, ami összesen kettő és fél millió. A sztori, ha valaki nem ismer­né: a DSZM parlamenti képvi­selőjévé választották az októ­ber 29-én még hivatalban levő Mečiar-kormány 13 tagját. He­lyettük pótképviselőket kellett a parlamentbe küldeni, nem egész 24 órára, hiszen a Me­čiar-kabinet lemondott, és az eredetileg megválasztott tizen­három elfoglalta helyét a tisz­telt Házban. A pár óráig helyet­tesítő tizenháromnak viszont jár az egyhavi bér + öthavi végkielégítés, hiszen képvise­lők lettek volna ők is...! És megy a győzködés: monda­nának le az egészről, vagy leg­alább egy részéről, vagy fordíta­nák jótékonykodásra. Az átlag­tessék meg az idegen állandó tartózkodási engedélyének ér­vényességét. Kérvények halma­zával bombáztam az osztályve­zetőt. Fél év elteltével megun­tak, s a választásokra hivatkoz­va „leállították magukat". Pa­nasszal fordultam az igazság­ügyi minisztériumhoz. Az fel­szólította a polgármestert, hogy rendezze az ügyet. Továbbra is tisztelem személyét, de csalód­tam benne. Hiányzott emberi hozzáállása, ezért kellett zaklat­nom a hivatalt, illetve kérni a rendőrség és a járásbíróság köz­reműködését. Valóban oda­adással és kellő hozzáállással és nem átlagnézőben is bennre­ked a szufla: így kell kofáskodni azon, ami a világ legtermészete­sebb dolga lenne? Megáll az ész, de csak később tegye, mert DSZM-es uraimék visszadobják a labdát: akkor a Dzurinda-kor­mány is mondjon le az októberi bérről! Tudniillik az új kormány október 30-án tette le az esküt, 31-én ülésezett is egyet, amiért ugyancsak jár az októberi bér. Dzurinda fogadkozik a Twist Rádióban: nekik nem kell a pénz, iskoláknak adják. Elhi­szem. A tizenháromnak is elhi­szem, hogy a közvélemény nyo­mására esetleg nem merik fel­venni a meg nem szolgált száz­ezreket - győz hát az igazság. Mégsem vagyok elégedett. Nem elsősorban a 2,5 millió bosz­szant, immúnis lettem - az utób­bi négy év alatt itt annyit loptak, dolgozott a bejelentő osztályve­zetője. Köszönettel tartozom neki, egyben bocsánatát kérem a „molesztálásért". Másképp nem ment. Városunk főellenőre kérés nélkül azt vizsgálta ki, amire számítottam: én, az ál­lampolgár alaptalanul vádas­kodtam, az osztályvezető törvé­nyesenjárt el, és az idegen kije­lentkezett. Most jön a lényeg. Ez késztetett a történet megírá­sára. „Igaz, nincs írásos nyoma az állandó lakhelyre történt be­jelentésnek, de más papíron, szóban vagy egyéb formában is beleegyezhettem." Óriási! Ezek után ennek alapján nyugodtan hogy ez csak csepp a tengerben. Az is olcsó poén volna, ha össze­hasonlítananám az érdemtelen havi 35 ezret a tízszer kevesebb minimálbérrel, létminimum­mal. Csak eltűnődöm, ugyan hol húzódhat az állampolgár tűrő­képességének határa. Lehet-e élni, lélegezni olyan országban, ahoí két választási ciklusban is érvényben lehet ilyen törvény? És mert a kofáskodók nem felej­tették el hangsúlyozni: törvé­nyesen jár! A polgár koma meg essen hasra a meghatottságtól ekkora önzetlenség láttán. A magyar tévé egyik népszerű mű­sora népszerű rovatának találó címe: A politikus is volt ember. A fenébe is, miért nem akkor is­mertük meg őket!? Ráadásul itt a vége, és még mindig nem tu­dom eldönteni, populista va­gyok-e vagy sem. megtörténhet, hogy hozzánk, az állampolgárokhoz bejelente­nek egy bantut, egy albán me­nekültet vagy egy ukrán maffió­zót, majd a főellenőr megindo­kolja: sírva, nevetve, súgva, du­dorászva, hason fekve - igenis megtörtént a beleegyezés, a „házfoglalás", a „betelepítés". Nézzenek szellemileg elmara­dottnak, fogyatékosnak! Tekint­sék a történetet viccesnek - pe­dig ezek után nem elképzelhe­tetlen. Biztos, ami biztos! Mind­nyájunk érdekében az alkot­mánybírósághoz fordultam. Belucz Irén Nagymegyer

Next

/
Thumbnails
Contents