Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-30 / 277. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 30. 70 ÉVES A RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19. a.ha SZÍNHÁZ: Vadnyugati történet 19 . KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: A Trónszirt legendája 10,14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Truman Show (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Maffia! (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Az utolsó csapás (am.) 17, 20.45 Jó Will Hunting (am.) 18.15, 20.30 Ebadta eb (am.) 18.45 Pink Floyd: A fal (ang.) 20 Panelsztori (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Valami van ebben a Mary-ben 16, 18, 20.15 IMPULZ: Két nap a völgyben (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Angyalok városa (am.) 15.45, 18, 20.15 DRUŽBA: Ryan közlegénymegmentése (am.) 16,19 TATRA: Maffia (am.) 15.30, 17.45,20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Zorro álarca (am.) 17, 19.30 LÉVA - SLOVAN: Lesz ez még így se (am.) (19) NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Godzilla (am.) 18 GÚTA - VMK: A halál angyala A Fotóművészeti Hónap legtöbb kiállítása a hét végén zárult. Néhány azonban még decemberben is látható. Cecil Beaton kiállítása a Szlovák Nemzeti Galériában, a belga René Magritte szürrealista fotói, illetve az ugyancsak belga Herman Bertiau Afrika-motívumai a Pálffy-palotában, Bemard Plossu képei a Francia Intézetben, Dežo Hoffmann riportfotói a Szlovák Nemzeti Múzeumban, Václav Jirásek felvételei a Cseh Központban. Képünkön Dežo Hoffmann John Lennon egy liverpooli fodrászatban című felvétele Jövő tavasszal újra lesz Bíborpiros szép rózsa Népzenei vetélkedő A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából főrendezőként második alkalommal országos népzenei vetélkedőt hirdet népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták és népi hangszeres együttesek részére Bíborpiros szép rózsa címmel. A vetélkedő célja, hogy országos fórumot biztosítson a népdalt és a népzenét szerető, művelő egyének, közösségek részére, lehetőséget adva az országos jellegű megmérettetésre, illetve hogy elősegítse a szlovákiai népzenei szakmai közösség kapcsolatteremtését, egymás jobb megismerését. A rendezők e vetélkedő megszervezésével segíteni kívánják a hazai népzenei mozgalom fejlődését, valamint szakmai és módszertani támaszt nyújtani, amely ösztönző erőként szolgálhatja a népzenei mozgalmat. A vetélkedőre két korcsoportban lehet jelentkezni: I. korcsoport - alapiskolák tanulói II. korcsoport - középiskolák diákjai, főiskolások, egyetemisták, felnőttek A vetélkedőt két kategóriában tartják: 1. Enek kategória: szólisták és kettősök (duók), maximum ötperces műsorral, valamint népdalkörök (15 főig), maximum hét-nyolcperces műsorral 2. Hangszeres kategória: szólisták, parasztzenekarok, citerazenekarok, maximum tízperces műsorral. A válogatók 1999. március, április folyamán zajlanak a döntő 1999. május 15-16-án lesz Jelentkezni 1999. január 25-ig lehet. Jelentkezési lapok a Csemadok területi választmányainál szerezhetők be. Közelebbi információkat a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányán (tel., fax: 0709/552 24 78, mobil: 0905/358 529) kaphatnak az éreklődők. (ú) December tizenegyedikén ismét Pozsonyban vendégszerepel a Győri Balett Pro tics János a BBC-t is megjárta ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Hogyan lettél rádiós-újságíró? Elsőéves jogi hallgatóként, 1970ben kezdtem el külsőzni az Üj Szó sportrovatában; azért ott, mert kiskorom óta imádom a sportot. Felejthetetlen élmény volt számomra, amikor 1968ban - 200 pillangón - 3. lettem az országos úszóbajnokságon. Lehet, hogy ez is hozzásegített ahhoz, hogy felfigyeltek rám. Már akkor érdekelt az újságírás, s talán édesanyámnak, aki abban az időben az Új Szó külpolitikai rovatvezetője volt, köszönhetem, hogy végül is ezt a szakmá t választottam. Úszó-, vízilabdaés sítudósításaim rendszeresen megjelentek a napilapban, vasárnaponként pedig besegítettem az ügyeletes szerkesztőnek. Megtetszett ez a munka, s habozás nélkül elhatároztam, hogy újságíró leszek, habár a jog is érdekelt. Végül is nem az írott sajtót választottad, hanem a rádiót. Miért? A Magyar adás akkori főszerkesztője, Jakál István pár héttel az államvizsga előtt behívott a rádióba és állást ajánlott. Pontosan 24 éwel ezelőtt. Rövid gondolkodást követően igent mondtam, annál is inkább, mert korábban, a hatvanas évek elején gyakori vendég voltam a stúdióban. A Duna utcai iskola diákjaként több hangjátékban is szerepeltem, ezért számomra nem okozott különösebb gondot a rádiózás. Annak ellenére, hogy a rádióban nem foglalkozol a sporttal, lapunk sportrovatának állandó külső munkatársa vagy... Szerkesztőségi titkárként is szüntelenül figyelem a sporteseményeket, éppen ezért nem okoz gondot a hétvégi „sávváltás". Már évek óta felettébb jó a kapcsolatom a rádió külsős sportszerkesztőivel, pontosabban veletek, újszósokkal; szinte naponta megtárgyaljuk a legjelentősebb eseményeket. A Magyar adás és az Új Szó közti kapcsolat végtelenül gyümölcsöző, s remélem, a jövőben is így lesz. Lényegében egymásra vagyunk utalva. Külföldön szintén külsősökre bízzák a rádió sportműsorait. Apropó, külföld! Kevés rádiós dicsekedhet azzal, hogy a világhírű BBC belső munkatársa volt. Neked ez sikerült. Hogyan? Pályázat útján jutottam Londonba; 1993 elején az itteni sajtóban is megjelent egy hír, hogy a magyar osztály szerkesztőket vesz fel. Jelentkeztem, majd meghívtak a hatórás felvételire, amelyen megfeleltem. Ennek köszönhetően az 1994-es évet már az angol fővárosban töltöttem, ahol két és fél éven át dolgoztam. Nagyon sokat tanultam, főleg, ami az élő hírműsorokat illeti. Itt nem volt technikus, mindent magunk csináltunk; éppen ez volt a legvonzóbb az egészben. Egyik napról a másikra vadidegen helyre kerültél. Nem okozott ez gondot? Mivel korábban, egy éven át már voltam prágai tudósító, könynyebben akklimatizálódtam. A család azért nagyon hiányzott. Mi az, amit a legjobban szeretsz a rádiózásban? Akkor éreztem magam a legjobban a mikrofon előtt, amikor a közelmúltban egy magánrádió, az RMC külsőseként egyórás élő sport- és utazási műsorokat vezethettem. Teljesen szabad kezet kaptam, csak a műsoridőt kellett betartanom, minden más lényegtelen volt, a témákat is én választottam meg... Megfricskázott játékok Pár héttel az otthoni bemutató után, „friss tálalásban" hozza Pozsonyba legújabb egyfelvonásosait a régi fényében tündöklő Győri Balett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Annak, aki nem tudná, a „régi fényről" csak annyit: a húsz éwel ezelőtt alakult együttes életében 1991-ben, Markó Iván távozásával beállt a klinikai halál. „A mester" ugyanis kegyeden ül elbánt „tanítványaival". Nemcsak a fiókjait, hanem a repertoárt is kiürítette. Az utolsó órán mindent visszavett. Ami addig közös volt, attól fogva egyedül az övé lett. Darabok nékül pedig nem színház a színház. Illetve: puszta épület. Évekbe telt, míg a Győri Balett, most már Kiss János (a Lisztdíjas táncos) igazgatásával újra felépítette magát. A kezdeti időszakban, csakhogy a társulat fent maradjon, a szalmaszál is életet mentett. A sebtében készült, „lám, lám mégsem haltunk meg"darabok az évek során szép lassan lecsúsztak a műsorról, és olyan neves, európai rangú koreográfusok váltották egymást az együttesnél, akik a dicsőséges Markó-érában legfeljebb csak nézőként ismerhették a táncosokat. Ennyit a múltról. A Győri Balett mai életében nincs helye a nosztalgiának. A huszonhat táncossal és önálló műszaki gárdával működő csapat keményen dolgozik. S ami legalább ennyire fontos: neves alkotókkal. Legutóbbi bemutatójuk három egyfelvonásosából ezúttal kettőt ládiat a pozsonyi közönség. Bombicz Barbara Költözőmadarak című koreográfiáját, amelynek díszletét és jelmezét Gombár Judit készítette, zenéjét pedig az amerikai Stephen Rush szerezte, nem hozzák magukkal. Miért? - kérdezem Kiss Jánostól. Győrben semmi akadálya nem volt a darab színpadra vitelének, Pozsonyban azonban az Új Színpad deszkáin nem úgy hatna, ahogy nálunk. Más lenne a látvány. Olyan kompromisszumra pedig, amelyet a néző is megérezne, nem vagyok hajlandó. A Stabat Mater. Középen Cserpák Szabina és Afonyi Éva Költözőmadarak helyett ezért aztán Robert North egyik korábbi koreográfiáját, az Entre dos Aquast visszük magunkkal, amely mindig, mindenhol óriási siker. Northé a másik darab is, a most bemutatott Trójai játékok, amely humorával, finom iróniájával, sajátos mozgásvilágával ajándék a nézőnek, de a táncosoknak is. Régi vágyam teljesült a darab bemutatásával. Jó pár éwel ezelőtt videón láttam, és azóta vártam az alkalmat, hogy Robert North nálunk is betanítsa. Ha nem lennék annyi, amennyi, én is boldogan táncolnék benne. A szó jó értelmében irigylem a fiúkat, hogy kedvükre élvezkedhetnek, bohóckodhatnak a színpadon. A Trójai játékok ugyanis az ókori görögök testkultuszát, erőfitogtatását fricskázza meg finoman, sok-sok humorral. Nyolc fiú táncolja a darabot egészen a végkimerülésig. Az utolsó percben el is ájulnak mindannyian. Fizikailag és művészileg egyaránt nagyon igényes a koreográfia, de olyan a humora, hogy a táncosok boldogan esnek össze a végén. A Stabat Matert Vivaldi zenéjére Robert Cohan készítette. Szép, tiszta tánc Martha Graham stílusában. Külön érdekessége, hogy ezt pedig csak lányok táncolják. Ha már találtam egy olyan darabot, amely egyedül a fiúké, akkor keresnem kellett egy olyat is, amelyben csak lányok táncolnak. Robert Cohan hetvennégy éves. Üyen idős mester még nem dolgozott nálunk. Szerte a világban mérhetetlen tisztelet övezi, de egy kicsit tartanak is tőle. Londoni asszisztense, aki betanította a darabot, arra is felkészítette a lányokat, hogy bár nagyon jó humora van az öregnek, a véleményét sosem rejti véka alá. Vagyis ha valami nem tetszik neki, kőkeményen odamond. Nemrég egy európai rangú együttesnél, ahol ugyancsak tíz nappal a bemutató előtt nézte meg a már betanított koreográfiáját, azt kérdezte a lányoktól, hogy „Önök tudják, kinek az alkotását táncolják? Mert én nem!" Féltem is nagyon, hogy nálunk majd hogyan reagál, hiszen a Győri Balett kezdettől fogva a klasszikus balett alapjain dolgozik. Martha Graham stílusa pedig egészen más. Most már nyugodtan elmondhatom: fantasztikus volt az együttműködésünk Nagy érzelmeket és erős gondolatokat hordoz a mű. (Kanyó Béla felvétele) Keresztre feszített fia előtt sírva áll egy anya... A bemutató után olyan dicséretet kaptunk a mestertől, hogy ha egy kritikus netán azt írja, hogy a Graham technika hiánya látszik az együttesen, akkor küldjük el neki a cikket és ő, aki egykor Martha Graham állandó partnere volt, majd megválaszolja. Ilyen emberekkel dolgozni nagyon jó érzés. Ez mindig előbbre visz bennünket. Pozsony után mi következik a menetrendben? Mikor, merre indulnak? Boldogan mondom: kemény időszak előtt állunk. Januárban négyhetes nyugat-európai turnéra megyünk. Ausztria, Németország, Svájc, Hollandia, Franciaország, Olaszország. Ez az útvonal. Tizennyolc előadás elég feszes tempóban. Aztán egy kis ideig újra Győrben leszünk, hogy készülhessünk az új bemutatóra, a Purimra, vagyis a Sorsvetésre, amelynek librettóját Túrán Róbert, a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója írta. A júniusi bemutató előtt azonban még két külfödi vendégszereplés vár ránk német és francia színpadokon. Rövid kihagyással tehát eljutottunk ugyanarra a pontra, ahol korábban álltunk. Az égiek, úgy látszik, nem tágítanak mellőlünk. Londonban rádöbbentem arra, hogy a rádiós munkában mindig lehet valami újat tanulni (Somogyi Tibor felvétele)