Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-30 / 277. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 30. KOMMENTÁR Kinek riszál a káder? TÓTH MIHÁLY Eltelik még néhány hét, amíg a lelkekben és a pártirodákon víz­tükörré simulnak az új káderek kinevezése körüli óriáshullá­mok'. Addig is feledhetetlen élményekkel gazdagodhat a törté­nésektől látó- illettve hallótávolságba került újságíró. Mindenki­nek megvolt a maga különbejáratú listája. Ha valamennyi elkép­zelés valósággá válna, a kormány legalább 150 tagú lenne, mi­nimum 30 kerületi és 240járási elöljárót kellene kinevezni. Az egyéni ambíciók terjedelméről hadd árulkodjék ez az egyeden mondat: „Szekcióigazgatói funkcióval akarják a szemem kiszúr­ni!". A gyengébbek kedvéért: a szekcióigazgatóság nagyon ma­gas minisztériumi rang. A döntéshozóknak közben még a bűn­bocsánat-gyakorlást is művelni illik. Politikai váltógazdaságban élünk, vagy mi a szösz, így Dzurindáéknak ügyelniük kell arra, hogy ha négy év múlva ne adj isten kedvezőüenre fordulnak a dolgok, senld se vághassa a fejükhöz, hogy 1998 őszén még a ta­karítónőket is nem kívánatosnak minősítették, csak mert Mečiar embere nevezte ki őket. Eddig a közszolgálati rádió igazgatóján demonstrálják, hogy az új törvényhozó és végrehajtó hatalom seprűje talán nem penderít ki mindenkit az igazgatói székből. Amikor e lehetőség fölött gyakorló rádióhallgatóként morfondí­rozom, nekem nem annak lehetősége okoz gondot, hogy végle­gesítése másnapján Rezník azt rendeli el, hogy ott kell folytatni Mečiar, Slota és Ľupták magasztalását, ahol a választási ered­mények kihirdetésének napján abbahagyták. Én attól tartok, hogy Rezník a kegyelemben részesítést majd tűzön-vízen át meg akaija hálálni, és most Dzurinda, Migaš, Bugár és Schuster menybemenesztése következik. Hasonló módon mint 1989 után történt, amikor számos egykori konszolidátorból lett túlbuzgó rendszerváltó. Előfordulhat, hogy Rezník, a rádiós - marad. Rendben, maradjon, azonban a pártelnökök, a miniszterek előt­ti riszálást csak módjával űzzék. Előre megjósolható, hogy csábí­tásoknak is ki lesz téve a nehéz örökséget vállaló szlovák kor­mány minden minisztere. A szlovák nemzetiségi minisztereknél csak a magyar nemzetiségűek lesznek bonyolultabb helyzetben. Helyzetük illusztrálására hadd idézzem Dr. Pepó Pál magyar környezetvédelmi miniszter Bős-Nagymarosról szóló nyilatko­zatának egyrészét a 168 Óra c. hetilapban. „Csak bizakodha­tunk, hiszen magyar nemzetiségűek is kerültek a pozsonyi kor­mányban... gratuláltam az új szlovák környezetvédelmi minisz­ternek, és magyarországi látogatásra hívtam". „- És mit mond majd neki?"- így az újságíró. „Menteni kell, ami menthető." Szerencséje a szlovákiai magyar politizálásnak, hogy Miklós László személyében olyan szakember került a környezetvédelmi minisztérium élére, aki szakmai kvalitásainak köszönhetően a dunai erőműről szóló tárgyalások előtt budapesti kollégája un­szolására sem lesz hajlandó kitűzni a kokárdát. Pepó Pál számá­ra enyhítő körülmény, hogy táborszájú Torgyán József pártja színeiben miniszterkedik. Így megfeledkezett arról, hogy Miklós László a Szlovák Köztársaság minisztere, aid - reméljük - sem szakemberként, sem poliltikusként nem hajlandó riszálni. JEGYZET Kevesebbet édsszel LOVÁSZ ATTILA A világon 1998-ban 33,4 mil­lió HIV-fertőzött személy él. Amióta a betegséget ismerjük, közel 14 millióan lettek áldo­zatai. A betegség - bár létez­nek ún. veszélyeztetett cso­portok - lassan mindannyiunk ügyévé válik. Olyan társada­lomban élünk, ahol a nemzeti­ségi másság felszámolásának az alapjait rakjuk le manap­ság. Talán. így biztosra vehe­tő, hogy a társadalom a HIV­pozitív személyekkel szemben egyáltalán nem toleráns és rö­vid időn belül nem is lesz az. Átalakítani közösségek gon­dolkodását évtizedekbe telik. De addig is léteznek megoldá­sok arra, hogy az AIDS ne ter­jedjen olyan gyorsan, mint ed­dig. S vele együtt ne terjedjen pl. a legalább olyan veszélyes és fertőző B-hepatitis sem. Ilyen megoldás a heroinfüggők fecskendő-cse­réje, amelyre szép számmal akadnak példák a cseh és ma­gyar szomszédoknál, sőt, honi alapítványaink némelyike már próbálkozott vele. Csakhogy a szlovák törvények értelmében a drog bármilyen mennyiségé­nek birtoklása bűncselek­mény, a függőségben szenve­dők pedig bizalmatlanok. A BTK kábítószerekre vonatkozó paragrafusai lehetelen helyze­tet teremtenek, a betegek el­len bűnvádi eljárás indul, míg a nagy halak vígan teijesztik a drogot egyre nagyobb meny­nyiségben. A biztosítók egy­előre állják a függőségkezelés költségeit, de a jelenlegi áldat­lan helyzetben maga a társa­dalom fordulhat a drogfüggők ellen, akik a biztosítók „nya­kán élnek". Pedig az AIDS, a B-hepatitis megállítása köz­ügy. Nem baj, ha megemlít­jük: holnap lesz az AIDS elle­nes harc világnapja. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit: ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk A legnagyobb akadály, amelyet az élet az utunkba állít, a kocsma. Peter Gossányi rajza Rekviem egy meg sem született színházért - két évvel az átadás előtt? Hol lészen a színház? „1964-ben a legszélesebb közvélemény előtt ismertté vált a felső vezetésnek az a szándéka, hogy a Nemzeti Színház épületét városren­dészeti okokból, amit a METRÓ vonalának szüksé­ges meghosszabbításával támasztottak alá, le kell bontani. Közben a Gazdasá­gi Bizottság olyan határo­zatot hozott, hogy a Nem­zeti Színház új otthonát 1965-1970 között fel kell építeni, és ennek nyomaté­kaként augusztus 15-i ha­táridővel tervpályázatot ír­tak ki hazai vállalkozók számára." (a Fővárosi Ta­nács VB) GÖNCZI IVOR 1965 márciusában a Nemzeti Színház romokban hevert. Az új színház helyéül kijelölt Városli­getben csak a felvonulási dísz­emelvény készült el. Hiába moz­dult meg a szakma, hiába gyűj­tött össze több mint kétmilliár­dot Gobbi Hilda, az új Nemzeti Színház továbbra is csak álom maradt. Egészen 1996-ig, ami­kor a kormányon lévők úgy dön­töttek, hogy a milleneum ünnep­ségek méltó betetőzése lenne a Nemzeti Színház megnyitása. 71 pályamű közül Bán Ferenc pályá­zatát tartotta a legalkalmasabb­nak a szakma, az önkormányzat és a kormány egyaránt. Különbö­ző variációk közül helyszínként a Deák-teret jelölték ki. Ez ellen néhány környezetvédő mozga­lom tiltakozott, politikusok nem. Az építkezés kormánybiztosa Fiala István lett, a leendő színház igazgatója Bálint András. A Horn-kormány számításai sze­rint a legmodernebb igényeket kielégítő színházkomplexum ki­OLVASÓi LEVÉL A számok nem hazudnak Tizenhét politikai párt és moz­galom indult a parlamenti vá­lasztásoknál a választók bizal­máért. E lehetőséget a választók négyötöde használta ki, egyötö­de nem járult az urnákhoz. A parlamentbe az indulók egyhar­mada jutott be - tehát hat szub­jektum. A választók egyötöde tehát nem tartotta fontosnak él­ni a jogaikkal, míg a tizenegy vitelezése 15-20 milliárd forint­ba került volna. 1998 március 28-át sokan a ma­gyar színház pirosbetűs ünnepei között tartották számon. Ezen a napon helyezte el Horn Gyula ­miniszterelnök, Göncz Árpád köztársasági elnök és Magyar Bá­lint kultuszminiszter az új Nem­zeti alapkövét, a magyar színész­társadalom rég nem látott egyet­értésével karöltve. Az ünnepsé­gen 31 anyaországi és határon tú­li magyar színész szavalta el Pető­fi színészdalát, a drámaírók közül Hubay Miklós, Békés Pál, Sza­konyi Károly és Hamvai Kornél mondott ünnepi szavakat. Az alapozás elkezdődött, és be is fejeződött a terveknek megfelelő­en. Ma már tudjuk, hogy itt véget is ér a Deák-téri Nemzeti Színház története. Az új magyar kormány A még meg sem épült Nemzeti Színház ma is­mét romokban hever. a szakma és színházszerető kö­zönség legnagyobb megrökönyö­désére úgy döntött, hogy nem itt építi fel a színházat. Új pályázatot ír ki, és elképzeléseik szerint a Vá­rosligetben építteti meg a színhá­zat 10,7 milliárd forintból. A je­lenlegi építkezés helyén pedig mélygarázst létesít. Teszi ezt an­nak ellenére, hogy Illés Zoltán, a FIDESZ alelnöke, mellesleg a párt környezetvédelmi szakértője til­takozik egy újabb zöldterület be­telepítése ellen. Egy nemzetközi szakértőkből álló bizottság 10 év­vel ezelőtt már alkalmatlannak minősítette a most ismét kijelölt helyet, ráadásul a telek az ellen­zéki többségű fővárosi önkor­mányzat tulajdonában van. Az eddigi költségek közel kétmilli­árd forintot emésztettek fel, s még egymilliárd szükségeltetik a szakértők szerint 120 férőhelyes mélygarázs megépítéséhez. A kormány cinikusan érdemei elis­merése mellett felmentette Fiala István kormánybiztost, de addig hivatalában hagyja míg a mélyga­rázs elkészül. Az új kormánybiz­tos Schwajda György lesz, aki je­lenleg a szolnoki színház igazga­tója. A minisztérium politikai ál­lamtitkára nemrég még polgár­mester volt Szolnokon. Az ügyet tovább bonyolítja, hogy Schwaj­da sem ért egyet a Városligettel, ő a parlament mellett építené meg az új Nemzeti Színházat. A volt kultuszminiszter Magyar Bálint szerint, ha az eddigi költségeket is hozzávesszük, a kormány által ígért városligeti színház semmi­vel sem lesz olcsóbb a Deák-térre tervezetnél, mindössze sokkal igénytelenebb és rondább lesz, és nem fog különbözni a jelenlegi budapesti tucatszínházaknál. A szakmát természetesen most sem kérdezte meg senki. Csáki Judit színikritikus, aki két hónapja gyűjtést szervezett a színház megépítésének támogatására, el­csukló hangon mondja, hogy még mindig nem hiszi el, hogy Uyen megtörténhet. Bálint And­rás, a kinevezett igazgató lemon­dott. Neki ígértek egy átmeneti évadot azzal, hogy 2000. augusz­tus 20-án megnyílik a Nemzeti. Később az új kormány október 23-ára tette át a megnyitás idő­pontját. Ma már 2002 március 15-e hangzott el. A rossznyelvek szerint a jelenlegi kormány ott tartaná a kampányzáró naggyű­lést. Bálint András kinevezése 2003 júliusáig szólt volna. Ma­radt volna tehát egy éve és három hónapja a tervek megvalósításá­ra. De akkor kérdés, hogy mi lett volna a feladata Schwajda Györgynek. A szerző állandó külső munka­társunk pártokat támogató választók szavai nem vehetnek részt a leg­felsőbb hatalmi szerv munkájá­ban - elfújta őket az őszi szél. Ki a győztes, ki alakíthat kormány, kire voksoltak leginkább a pol­gárok? Legtöbb szavazatot a DSZM kapta, számszerint 907 103-at, de kormányt nem tudott ennek ellenére alakítani. A má­sodik ellenzéki párt, a SZNP 304 839 szavazat tulajdonosa s a kettőjük szavazóbázisa 1 211 942 szavazat. Ez a lakosságnak 22%-a. Viszont a DSZM egyik képviselője azt hangoztatja, hogy a lakosság nem a jelenlegi koalíciót, de nagyobb részben őket támogatja. Felszólalásában a parlament ülésén ezt fennhan­gon el is mondta (Augustín Ma­rian Húska). Hát mindent ki le­het ferdíteni, de a számokat nem, azok nem hazudnak. A je­lenlegi koalíció négy pártja 1 952 970 szavazatot kapott, ami a lakosság 35,4%-a. Tehát több mint 13 százalékkal több az el­lenzékieknél. Tény, hogy a 35,4% kevesebb mint a lakosság fele, de jóval több mint az ellen­zékiek 22 százaléka. A számok szerint a parlamentbe jutott pár­tokon át a választók több mint • •' TALLÓZÓ I^I.NEW YORK: TIMES Az új szlovák koalíció kezdeti lépései ígéretesek, de a Mečiar által hátrahagyott problémák megoldásához egységre, vala­mint a Nyugat támogatására lesz szükség - állapította meg a The New York Times. A lap, sorra véve a Dzurinda­kormány első intézkedéseit, po­zitívjelzésként értékeli egyebek közt az, hogy magyar nemzeti­ségű politikus lett a kisebbségi és az emberi jogok kérdésköré­ben illetékes miniszterelnök­helyettes. Jobboldali pártok és volt kom­munisták, valamint a magyarok fogtak össze ebben a koalíció­ban - írja a The New York Ti­mes, és értékelése szerint az új kormánypártok gyorsan megál­lapodtak a gazdasági reform­program szükségességében. Csakhogy a a kompromisszum­kötés gondolata Szlovákiában sem a kommunizmus, sem Mečiar alatt nem fejlődhetett ki, így ez az új koalíció könnyen fel­bomolhat a pártoskodások nyo­mán - folytatódik a lap gondo­latmenete. A NYT rámutat arra is, hogy az európai intézmé­nyek, valamint Szlovákia lako­sai ugyanakkor abba az irányba nyomják tovább a koalíciót, hogy az ország nehézségeinek megoldására összpontosítson. .™E.WASH!NGT0N TIMES Szlovákiai vonatkozású írást közöl a The Washington Times is. Beszámol arról, hogy Pavol Demeš, aki az idei választási kampány során jelentős tájé­koztató tevékenységet folyta­tott a polgárok körében - és az általa vezetett szervezet a vok­solás tisztaságát is ellenőrizte -, az Egyesült Államokba látoga­tott, és nagyon meleg fogadta­tásban részesült. Demeš szerint a választási eredmények lehető­vé tették Szlovákia európai in­tegrációját és a valóban demok­ratikus társadalom kialakítását. A The Washington Times sze­rint Vladimír Mečiar veresége eltávolította annak legfőbb aka­dályát, hogy Szlovákiát meghív­ják a NATO-ba. Szlovák illeté­kesek reménye szerint az ország helyet kaphat a második csatla­kozási körben - írja a lap. NEUE K RON E N ZEITUNG „Éppen Ausztria nyert a legtöb­bet a keleti határ megnyitásán annak eredményeképpen, hogy ismerte a térséget, és nem utol­só sorban a történelmi kapcsola­tok miatt" - jelentette ki Martonyi János magyar külügy­miniszter abban az interjúban, amely szombaton jelent meg az osztrák napilapban. Kifejtette, a stratégiai, stabilitást hozó elő­nyökre is gondolni kellene. Bécs ismét átvehetné régi szerepét, amikor Közép-Európa központ­ja volt. Martonyi azt tartaná iga­zi megoldásnak, ha az Európai Unió felszólítaná azokat az or­szágokat, amelyek az unió tagjai akarnak lenni, de ahonnan, il­letve amelyeken keresztül a ieg­több ember Nyugatra igyekszik, hogy már a felvételük előtt telje­sítsék házi feladatukat. kétharmada a koalícióra, s mondjuk egyharmada az ellen­zékre szavazott. Ezt mutatja a koalíció 93, míg az ellenzék 57 bársonyszéke is. Nem vitás azonban, hogy a parlamentbe be nem juttot tizenegy párt se a koalícióra, se az ellenzékre nem szavazott s azok szavazatai, akik nem mentek szavazni - füstbe mentek. Talán az objektivitás kedvéért az ellenzéknek is ezek­kel a számokkal és tényekkel kellene érvelnie, mert a számok nem hazudnak. Iván Sándor Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents