Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-30 / 277. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 30. KOMMENTÁR Kinek riszál a káder? TÓTH MIHÁLY Eltelik még néhány hét, amíg a lelkekben és a pártirodákon víztükörré simulnak az új káderek kinevezése körüli óriáshullámok'. Addig is feledhetetlen élményekkel gazdagodhat a történésektől látó- illettve hallótávolságba került újságíró. Mindenkinek megvolt a maga különbejáratú listája. Ha valamennyi elképzelés valósággá válna, a kormány legalább 150 tagú lenne, minimum 30 kerületi és 240járási elöljárót kellene kinevezni. Az egyéni ambíciók terjedelméről hadd árulkodjék ez az egyeden mondat: „Szekcióigazgatói funkcióval akarják a szemem kiszúrni!". A gyengébbek kedvéért: a szekcióigazgatóság nagyon magas minisztériumi rang. A döntéshozóknak közben még a bűnbocsánat-gyakorlást is művelni illik. Politikai váltógazdaságban élünk, vagy mi a szösz, így Dzurindáéknak ügyelniük kell arra, hogy ha négy év múlva ne adj isten kedvezőüenre fordulnak a dolgok, senld se vághassa a fejükhöz, hogy 1998 őszén még a takarítónőket is nem kívánatosnak minősítették, csak mert Mečiar embere nevezte ki őket. Eddig a közszolgálati rádió igazgatóján demonstrálják, hogy az új törvényhozó és végrehajtó hatalom seprűje talán nem penderít ki mindenkit az igazgatói székből. Amikor e lehetőség fölött gyakorló rádióhallgatóként morfondírozom, nekem nem annak lehetősége okoz gondot, hogy véglegesítése másnapján Rezník azt rendeli el, hogy ott kell folytatni Mečiar, Slota és Ľupták magasztalását, ahol a választási eredmények kihirdetésének napján abbahagyták. Én attól tartok, hogy Rezník a kegyelemben részesítést majd tűzön-vízen át meg akaija hálálni, és most Dzurinda, Migaš, Bugár és Schuster menybemenesztése következik. Hasonló módon mint 1989 után történt, amikor számos egykori konszolidátorból lett túlbuzgó rendszerváltó. Előfordulhat, hogy Rezník, a rádiós - marad. Rendben, maradjon, azonban a pártelnökök, a miniszterek előtti riszálást csak módjával űzzék. Előre megjósolható, hogy csábításoknak is ki lesz téve a nehéz örökséget vállaló szlovák kormány minden minisztere. A szlovák nemzetiségi minisztereknél csak a magyar nemzetiségűek lesznek bonyolultabb helyzetben. Helyzetük illusztrálására hadd idézzem Dr. Pepó Pál magyar környezetvédelmi miniszter Bős-Nagymarosról szóló nyilatkozatának egyrészét a 168 Óra c. hetilapban. „Csak bizakodhatunk, hiszen magyar nemzetiségűek is kerültek a pozsonyi kormányban... gratuláltam az új szlovák környezetvédelmi miniszternek, és magyarországi látogatásra hívtam". „- És mit mond majd neki?"- így az újságíró. „Menteni kell, ami menthető." Szerencséje a szlovákiai magyar politizálásnak, hogy Miklós László személyében olyan szakember került a környezetvédelmi minisztérium élére, aki szakmai kvalitásainak köszönhetően a dunai erőműről szóló tárgyalások előtt budapesti kollégája unszolására sem lesz hajlandó kitűzni a kokárdát. Pepó Pál számára enyhítő körülmény, hogy táborszájú Torgyán József pártja színeiben miniszterkedik. Így megfeledkezett arról, hogy Miklós László a Szlovák Köztársaság minisztere, aid - reméljük - sem szakemberként, sem poliltikusként nem hajlandó riszálni. JEGYZET Kevesebbet édsszel LOVÁSZ ATTILA A világon 1998-ban 33,4 millió HIV-fertőzött személy él. Amióta a betegséget ismerjük, közel 14 millióan lettek áldozatai. A betegség - bár léteznek ún. veszélyeztetett csoportok - lassan mindannyiunk ügyévé válik. Olyan társadalomban élünk, ahol a nemzetiségi másság felszámolásának az alapjait rakjuk le manapság. Talán. így biztosra vehető, hogy a társadalom a HIVpozitív személyekkel szemben egyáltalán nem toleráns és rövid időn belül nem is lesz az. Átalakítani közösségek gondolkodását évtizedekbe telik. De addig is léteznek megoldások arra, hogy az AIDS ne terjedjen olyan gyorsan, mint eddig. S vele együtt ne terjedjen pl. a legalább olyan veszélyes és fertőző B-hepatitis sem. Ilyen megoldás a heroinfüggők fecskendő-cseréje, amelyre szép számmal akadnak példák a cseh és magyar szomszédoknál, sőt, honi alapítványaink némelyike már próbálkozott vele. Csakhogy a szlovák törvények értelmében a drog bármilyen mennyiségének birtoklása bűncselekmény, a függőségben szenvedők pedig bizalmatlanok. A BTK kábítószerekre vonatkozó paragrafusai lehetelen helyzetet teremtenek, a betegek ellen bűnvádi eljárás indul, míg a nagy halak vígan teijesztik a drogot egyre nagyobb menynyiségben. A biztosítók egyelőre állják a függőségkezelés költségeit, de a jelenlegi áldatlan helyzetben maga a társadalom fordulhat a drogfüggők ellen, akik a biztosítók „nyakán élnek". Pedig az AIDS, a B-hepatitis megállítása közügy. Nem baj, ha megemlítjük: holnap lesz az AIDS ellenes harc világnapja. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit: ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk A legnagyobb akadály, amelyet az élet az utunkba állít, a kocsma. Peter Gossányi rajza Rekviem egy meg sem született színházért - két évvel az átadás előtt? Hol lészen a színház? „1964-ben a legszélesebb közvélemény előtt ismertté vált a felső vezetésnek az a szándéka, hogy a Nemzeti Színház épületét városrendészeti okokból, amit a METRÓ vonalának szükséges meghosszabbításával támasztottak alá, le kell bontani. Közben a Gazdasági Bizottság olyan határozatot hozott, hogy a Nemzeti Színház új otthonát 1965-1970 között fel kell építeni, és ennek nyomatékaként augusztus 15-i határidővel tervpályázatot írtak ki hazai vállalkozók számára." (a Fővárosi Tanács VB) GÖNCZI IVOR 1965 márciusában a Nemzeti Színház romokban hevert. Az új színház helyéül kijelölt Városligetben csak a felvonulási díszemelvény készült el. Hiába mozdult meg a szakma, hiába gyűjtött össze több mint kétmilliárdot Gobbi Hilda, az új Nemzeti Színház továbbra is csak álom maradt. Egészen 1996-ig, amikor a kormányon lévők úgy döntöttek, hogy a milleneum ünnepségek méltó betetőzése lenne a Nemzeti Színház megnyitása. 71 pályamű közül Bán Ferenc pályázatát tartotta a legalkalmasabbnak a szakma, az önkormányzat és a kormány egyaránt. Különböző variációk közül helyszínként a Deák-teret jelölték ki. Ez ellen néhány környezetvédő mozgalom tiltakozott, politikusok nem. Az építkezés kormánybiztosa Fiala István lett, a leendő színház igazgatója Bálint András. A Horn-kormány számításai szerint a legmodernebb igényeket kielégítő színházkomplexum kiOLVASÓi LEVÉL A számok nem hazudnak Tizenhét politikai párt és mozgalom indult a parlamenti választásoknál a választók bizalmáért. E lehetőséget a választók négyötöde használta ki, egyötöde nem járult az urnákhoz. A parlamentbe az indulók egyharmada jutott be - tehát hat szubjektum. A választók egyötöde tehát nem tartotta fontosnak élni a jogaikkal, míg a tizenegy vitelezése 15-20 milliárd forintba került volna. 1998 március 28-át sokan a magyar színház pirosbetűs ünnepei között tartották számon. Ezen a napon helyezte el Horn Gyula miniszterelnök, Göncz Árpád köztársasági elnök és Magyar Bálint kultuszminiszter az új Nemzeti alapkövét, a magyar színésztársadalom rég nem látott egyetértésével karöltve. Az ünnepségen 31 anyaországi és határon túli magyar színész szavalta el Petőfi színészdalát, a drámaírók közül Hubay Miklós, Békés Pál, Szakonyi Károly és Hamvai Kornél mondott ünnepi szavakat. Az alapozás elkezdődött, és be is fejeződött a terveknek megfelelően. Ma már tudjuk, hogy itt véget is ér a Deák-téri Nemzeti Színház története. Az új magyar kormány A még meg sem épült Nemzeti Színház ma ismét romokban hever. a szakma és színházszerető közönség legnagyobb megrökönyödésére úgy döntött, hogy nem itt építi fel a színházat. Új pályázatot ír ki, és elképzeléseik szerint a Városligetben építteti meg a színházat 10,7 milliárd forintból. A jelenlegi építkezés helyén pedig mélygarázst létesít. Teszi ezt annak ellenére, hogy Illés Zoltán, a FIDESZ alelnöke, mellesleg a párt környezetvédelmi szakértője tiltakozik egy újabb zöldterület betelepítése ellen. Egy nemzetközi szakértőkből álló bizottság 10 évvel ezelőtt már alkalmatlannak minősítette a most ismét kijelölt helyet, ráadásul a telek az ellenzéki többségű fővárosi önkormányzat tulajdonában van. Az eddigi költségek közel kétmilliárd forintot emésztettek fel, s még egymilliárd szükségeltetik a szakértők szerint 120 férőhelyes mélygarázs megépítéséhez. A kormány cinikusan érdemei elismerése mellett felmentette Fiala István kormánybiztost, de addig hivatalában hagyja míg a mélygarázs elkészül. Az új kormánybiztos Schwajda György lesz, aki jelenleg a szolnoki színház igazgatója. A minisztérium politikai államtitkára nemrég még polgármester volt Szolnokon. Az ügyet tovább bonyolítja, hogy Schwajda sem ért egyet a Városligettel, ő a parlament mellett építené meg az új Nemzeti Színházat. A volt kultuszminiszter Magyar Bálint szerint, ha az eddigi költségeket is hozzávesszük, a kormány által ígért városligeti színház semmivel sem lesz olcsóbb a Deák-térre tervezetnél, mindössze sokkal igénytelenebb és rondább lesz, és nem fog különbözni a jelenlegi budapesti tucatszínházaknál. A szakmát természetesen most sem kérdezte meg senki. Csáki Judit színikritikus, aki két hónapja gyűjtést szervezett a színház megépítésének támogatására, elcsukló hangon mondja, hogy még mindig nem hiszi el, hogy Uyen megtörténhet. Bálint András, a kinevezett igazgató lemondott. Neki ígértek egy átmeneti évadot azzal, hogy 2000. augusztus 20-án megnyílik a Nemzeti. Később az új kormány október 23-ára tette át a megnyitás időpontját. Ma már 2002 március 15-e hangzott el. A rossznyelvek szerint a jelenlegi kormány ott tartaná a kampányzáró naggyűlést. Bálint András kinevezése 2003 júliusáig szólt volna. Maradt volna tehát egy éve és három hónapja a tervek megvalósítására. De akkor kérdés, hogy mi lett volna a feladata Schwajda Györgynek. A szerző állandó külső munkatársunk pártokat támogató választók szavai nem vehetnek részt a legfelsőbb hatalmi szerv munkájában - elfújta őket az őszi szél. Ki a győztes, ki alakíthat kormány, kire voksoltak leginkább a polgárok? Legtöbb szavazatot a DSZM kapta, számszerint 907 103-at, de kormányt nem tudott ennek ellenére alakítani. A második ellenzéki párt, a SZNP 304 839 szavazat tulajdonosa s a kettőjük szavazóbázisa 1 211 942 szavazat. Ez a lakosságnak 22%-a. Viszont a DSZM egyik képviselője azt hangoztatja, hogy a lakosság nem a jelenlegi koalíciót, de nagyobb részben őket támogatja. Felszólalásában a parlament ülésén ezt fennhangon el is mondta (Augustín Marian Húska). Hát mindent ki lehet ferdíteni, de a számokat nem, azok nem hazudnak. A jelenlegi koalíció négy pártja 1 952 970 szavazatot kapott, ami a lakosság 35,4%-a. Tehát több mint 13 százalékkal több az ellenzékieknél. Tény, hogy a 35,4% kevesebb mint a lakosság fele, de jóval több mint az ellenzékiek 22 százaléka. A számok szerint a parlamentbe jutott pártokon át a választók több mint • •' TALLÓZÓ I^I.NEW YORK: TIMES Az új szlovák koalíció kezdeti lépései ígéretesek, de a Mečiar által hátrahagyott problémák megoldásához egységre, valamint a Nyugat támogatására lesz szükség - állapította meg a The New York Times. A lap, sorra véve a Dzurindakormány első intézkedéseit, pozitívjelzésként értékeli egyebek közt az, hogy magyar nemzetiségű politikus lett a kisebbségi és az emberi jogok kérdéskörében illetékes miniszterelnökhelyettes. Jobboldali pártok és volt kommunisták, valamint a magyarok fogtak össze ebben a koalícióban - írja a The New York Times, és értékelése szerint az új kormánypártok gyorsan megállapodtak a gazdasági reformprogram szükségességében. Csakhogy a a kompromisszumkötés gondolata Szlovákiában sem a kommunizmus, sem Mečiar alatt nem fejlődhetett ki, így ez az új koalíció könnyen felbomolhat a pártoskodások nyomán - folytatódik a lap gondolatmenete. A NYT rámutat arra is, hogy az európai intézmények, valamint Szlovákia lakosai ugyanakkor abba az irányba nyomják tovább a koalíciót, hogy az ország nehézségeinek megoldására összpontosítson. .™E.WASH!NGT0N TIMES Szlovákiai vonatkozású írást közöl a The Washington Times is. Beszámol arról, hogy Pavol Demeš, aki az idei választási kampány során jelentős tájékoztató tevékenységet folytatott a polgárok körében - és az általa vezetett szervezet a voksolás tisztaságát is ellenőrizte -, az Egyesült Államokba látogatott, és nagyon meleg fogadtatásban részesült. Demeš szerint a választási eredmények lehetővé tették Szlovákia európai integrációját és a valóban demokratikus társadalom kialakítását. A The Washington Times szerint Vladimír Mečiar veresége eltávolította annak legfőbb akadályát, hogy Szlovákiát meghívják a NATO-ba. Szlovák illetékesek reménye szerint az ország helyet kaphat a második csatlakozási körben - írja a lap. NEUE K RON E N ZEITUNG „Éppen Ausztria nyert a legtöbbet a keleti határ megnyitásán annak eredményeképpen, hogy ismerte a térséget, és nem utolsó sorban a történelmi kapcsolatok miatt" - jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter abban az interjúban, amely szombaton jelent meg az osztrák napilapban. Kifejtette, a stratégiai, stabilitást hozó előnyökre is gondolni kellene. Bécs ismét átvehetné régi szerepét, amikor Közép-Európa központja volt. Martonyi azt tartaná igazi megoldásnak, ha az Európai Unió felszólítaná azokat az országokat, amelyek az unió tagjai akarnak lenni, de ahonnan, illetve amelyeken keresztül a iegtöbb ember Nyugatra igyekszik, hogy már a felvételük előtt teljesítsék házi feladatukat. kétharmada a koalícióra, s mondjuk egyharmada az ellenzékre szavazott. Ezt mutatja a koalíció 93, míg az ellenzék 57 bársonyszéke is. Nem vitás azonban, hogy a parlamentbe be nem juttot tizenegy párt se a koalícióra, se az ellenzékre nem szavazott s azok szavazatai, akik nem mentek szavazni - füstbe mentek. Talán az objektivitás kedvéért az ellenzéknek is ezekkel a számokkal és tényekkel kellene érvelnie, mert a számok nem hazudnak. Iván Sándor Kassa