Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-24 / 272. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 25. KULTÚRA - hirdetés 24 Kabos László nem hisz sem az új stílusú, sem a politikai kabaréban. Szereti a csallóközi közönséget 99 Már nincs jó pesti humor" Kábos László neve már több évtizede fogalom a kabaré világában. Eddigi hosszú színházi pályafutása mellett több filmszerep is emlékezetessé tette alakját. A közkedvelt művész egyik dunaszerdahelyi fellépése előtt nyilatkozott lapunknak. ÁGH JÓZSEF Művész úr, milyen műsorral érkezett Szlovákiába? Ez egy majd' három órás műsor, egy nagy válogatás, összeállítás a régebbi és az újabb, aktuális műsorszámaimból. Egyébként odahaza az „Utánunk az özönvicc" című produkcióban szerepelek, amely már nyár elejétől műsoron van a Vidám Színpadon. Még mindig a politika a fő téma? A politika? Nem! Nézze, az embereknek mára már elegük van a politikából. Semmi sincs úgy, ahogy kellene. Talán éppen ezért a fő téma manapság a szex! Az emberek a pikáns vicceken önfeledten tudnak szórakozni. És a közönség tényleg nem akar mást, csakis önfeledten nevetni. A szex az a téma, amin nem kell gondolkodni, hiszen mindenki számára tökéletesen érthető. Sokszor hallani nem egy humorista szájából, hogy manapság nem születnek jó új viccek. Önnek mi érről a véleménye? Van egy mondás, mely szerint egy újszülöttnek minden vicc új. Komolyra fordítva a szót: a helyzet, szó ami szó, tényleg A két Laci. Kabos László és Aradszky László gyakran szerepel tájainkon (Archív felvétel) nem reményt keltő. Manapság valóban nincs jó pesti humor. Ez azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Köztudott, hogy nem ma kezdte a pályát. Mi a vélemévv A hagyományok " mára, sajnos, már eltűnőben ^^ vannak. >> nye az új stílusú kabaréról? Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám: nem tetszik! Én egyáltalán nem hiszek az új stílusú kabaréban. Mi az, amiben hisz? Abban, hogy a régi hagyományok még jó ideig elevenek maradnak. Nézze, azelőtt, ha az emberek kabaréba mentek, olyan élményben volt részük, hogy szinte már a belépőjegyen nevettek. A hagyományok mára, sajnos, már eltűnőben vannak. Bár a tradíciók csak akkor halnak ki teljesen, ha az azt őrző művészek is meghalnak. Nem először jár nálunk. Mi a véleménye az itteni közönségről? Hogyne, sokszor szerepeltem már itt, a Csallóköz szívében. És az itteni emberek? Csodálatos, és végtelenül hálás közönség! Képzelje: a műsorszámaim véSZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben 19 ÚJ SZÍNPAD: Tangó 19 KOMAROM JÓKAI SZÍNHÁZ:Csók (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Maffia! (am.) 16,18, 20.30 MLADOSŤ: Jackie Brown (am.) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Angyalok városa (am.-ném.) 16.15, 17.30, 18.45 Az utolsó csapás (am.) 17, 20.45 Jó Will Hunting (am) 18.15, 20.30 Homo faber (ném.) 20 Az Éden gyümölcse (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Valami van ebben a Mary-ben 16,18,20.15 IMPULZ: Két nap a völgyben (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Jó Will Hunting (am.) 15.45, 18, 20.15 DRUŽBA: Maffia! (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: A suttogó (am.) 16,19 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Chipkatonák (am.) 17, 19 LÉVA JUNIOR: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 19. GÚTA VMK: Őrültek városa (am.) 18.30 gén felállva tapsolnak! Ez velem ritkán fordul elő. Művész úr! Végül elmondana egyet az éppen aktuális viccek közül? Miért ne?A történet a következőképp szól: az Atlanti-óceán közepén süllyed a Titanic. A fedélzeten megjelenik a kapitány, és így szól az utasokhoz: „Emberek! Van az Önök számára egy jó meg egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem?" „Halljuk először a rossz hírt!" „Nos - kezdi a kapitány-, a rossz hír az, hogy perceken belül el fogunk süllyedni, és mindnyájan elpusztulunk!" „És mi a jó hír?" - kérdik az utasok. „A jó hír, hogy tizenkét Oscar-díjat kapunk ezért!" Új helyzet előtt a tudományos élet is A Fórum Intézet tervei ÚJ SZÓ-TU DÓSITÁS Pozsony. A szlovákiai magyar tudományos élet, az aktuális teendőik, a kutatási feladatok, a múzeumok helyzete volt a témája a Fórum Társadalomtudományi Intézet vezetői és Csáky Pál közötti tegnapi megbeszélésnek. Az Intézet részéről Öllős László elnök, Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója, Végh László a Könyvtár és adattár (Bibliotheca Hungarica) és Liszka József az Intézet Etnológiai Központjának az igazgatói vettek részt a találkozón. Új helyzet előtt áll a szlovákiai tudományos élet, amelynek legfontosabb feladatai között az intézményi háttér megerősítését, a fiatal tudományos munkatársak felkutatását és felkarolását, az állami támogatási rendszer átalakítását nevezeték meg. Az Intézet munkatársai ismertették a miniszterelnök-helyettessel eddigi munkájukat és jövőbeli terveit, például egy nemzetközi kisebbségi szakkönyvtár kiépítését. (N.M.) 70 ÉVES A RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA SZUBJEKTÍV - ÉLMÉNYSZÁM Közös úton Pásztor Dianával „Freddie" Pačut koncertje . JUHÁSZ LÁSZLÓ A Fiatalok stúdiója állandó hallgatója és levelezőjeként már harmadikos középiskolás koromban elhatároztam, a rádióban fogok dolgozni. Szerettem volna megismerni a rádiósokat, a munkájukat; nehéz-e, könnyű-e műsorokat készíteni. Még érettségi előtt jelentkeztem a magyar adásnál, akkor nem vettek fel, csak fél év múlva, 1992-ben léphettem be gépíróként a rádió kötelékéhg. Gépíróból titkárnő lettél, méghozza a főszerkesztő, Papp Sándor irodájának ajtaját őrizted. Érdekes munka volt, sok emberrel ismerkedhettem meg, megtanultam számítógéppel dolgozni, és szoknyában járni. A főszerkesztő ugyanis nem örült a farmerviseletemnek, télen-nyáron szoknyát kellett hordanom. A telefonkagylón kívül már akkoriban is kezedbe vetted a mikrofont. Igen, az ifjúsági műsorba készítettem interjúkat, majd idén júniusban egy új státusszal bővült a magyar adás. Az új szerkesztőnek, vagyis nekem, a magyarul beszélő romákról kellett műsort készítenie. A Jekhetano drom, azaz a Közös út hetente egyszer, fél órában jelentkezik. Milyen volt az, amikor először mentél ki egy cigánytelepre? Féltem. Nagyon távol áll tőlem az egész roma problémakör, ahol én nőttem fel, Pozbán, nem éltek romák. Ha kimegyek egy riportútra, általában megrohamoz a „péró": mindenki nyilatkozni „Mindig szoknyát kellett hordanom" (Somogyi Tibor felvétele) akar, és lehetőleg egyszerre. Először egy Rozsnyó melletti telepen jártam, szerencsére nem egyedül. „Panyika, hol a kamera?" - vettek körül a gyerekek. Persze a műsorban nem csak romák, hanem polgármesterek, iskolaigazgatók is megszólalnak. Van, aki nem akar nyilatkozni, kergettek már el a romák, mikor előhúztam a mikrofonomat. Mindenesetre sokkal jobb, mint a titkárságon ülni. A magam ura vagyok, én dönthetem el, mi kerül a műsoraimba, nem kapok ukázokat. Tulajdonképpen teljesült az álmom, még ha nem is pontosan úgy, ahogyan azt annak idején elképzeltem. Szívesebben dolgoznék az ifjúsági műsorban, bár a Randevú számára mostanában is rendszeresen készítek interjúkat, riportokat. Mellette pedig levelező szakon főiskolát végzel. A soproni Benedek Elek Pedagógiai Főiskola harmadéves hallgatója vagyok. A rádiós munkámban leginkább a pszichológia órán tanultakat tudom hasznosítani, és arra is rájöttem, a gyerekek az életben is úgy viselkednek, ahogy azt én tanultam. Ők a leghálásabb riportalanyok. JUHÁSZ KATALIN Úgy léptem a terembe, hogy előre eldöntöttem: nem fog ez nekem tetszeni. Legutóbb a philadelphiai szimfonikus zenekar Queen-feldolgozásait akartam falhoz vágni, csak a kölcsön CD miatt nem tehettem. Túlságosan tisztelem ezt a zenekart ahhoz, hogy eltűrjem a rossz, vagy hatásvadász feldolgozásokat. Már tizenöt éve is „rajongó" voltam, most is maradandónak tartom életművük 80%-át, és két hét alatt másodszor esett le az állam. Először Wyclef Jean lepett meg az Another One Bites The DuSttal, amely nemcsak hogy a létező legötletesebb és legmerészebb Queen-feldolgozás, de a rapzenében is újat hozott. Aztán jöttek a kassai szimfonikusok és Peter Pačut mint Freddie Mercury. Ez a fiatalember hét éve abból él, hogy életre kelti az AIDS első világhírű áldozatát, aki még saját halálából is show-t csinált, ha szabad ilyet leírni. Imitátor és művész között hatalmas a különbség, és Pačut nagyon közel áll az utóbbi kategóriához. „Tényleg" olyan a hangja, mint Mercurynak, ezért önmaga tud lenni a színpadon, nem utánozza sem a gesztusokat, sem az eredeti felvételekről megszokott jellegzetes hajlításokat, mintegy birtokba veszi a dalokat. A koncerten természetesen a lassú számok domináltak, némelyik szinte kiabál a nagyzenekari hangszerelésért, emlékezzünk csak, hányszor használt a Queen is vonósokat és kórust. A Somebody To Love vagy a Bohemian Rhapsody tehát nem hozott meglepetést, talán csak a fúvós szekció rendhagyó szerepeltetése (a gitárszólók helyén) volt újdonság. A továbbiakban viszont egy-két hangszerelési bravúrt is hallhattunk. Bátor dolog hozzányúlni a Bicycle Race, a Made In Heaven vagy a Las Parablas de ľ Amor című tipikus rock-dalokhoz, de Miňo Mojžišnak és a színpadon lévő kilencvennégy embernek ez is sikerült. A szólista nem igyekezett túllépni hatáskörét, azaz elnyomni a kórust, a zenekar teljes színpompájában megnyilvánult, a kísérőszerepbe szorult rockegyüttes nem dübörögte szét a „koncepciót", hanem finoman asszisztált. Összefoglalva: Kassán azon az estén érték született, önálló alkotás a régi dalok feldimenzionálásával. Igazi világpremier. És ezt talán ugyanígy gondolják azok a lelkesen tapsoló ifjoncok is, akik vélhetően most hallottak először szimfonikus zenekart. Az igazi Freddie Mercury (Archív felvétel)