Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-04 / 255. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 4. KOMMENTÁR Mozgalomból pártba VRABEC MÁRIA „Minden lépésünket és mondatunkat igazolja az a tény, hogy az utóbbi hetekben több mint 100 új taggal gyarapodott a DBP városi szervezete" - jelentette ki migaši mosollyal az arcán a párt nyitrai elnöke. S rögtön hozzáfűzte: csak természetes, hogy az újak mind jelentős személyiségek, elismert szakemberek. Ha meg tudta volna jegyezni a bonyolult szókapcsolatot, altkor bizonyára azt mondja, hogy „a DBP intellektuális és szervezési kapacitásai" bővültek, de mivel maga kőműves lévén nem tartozik ehhez a kincstartalékhoz, ez már meghaladta a képességeit. A balra forduló személyiségek között bőven akadt államigazgatási hivatalnok, tanfelügyelő, vállalatvezető, de még iskolaigazgató is, sőt az elsők között ott van az a kerületi hivatalnok is, akinek az íróasztalán két hete még Mečiar bekeretezett fényképét láttam. El kell ismerni, egy jól jövedelmező állás megtartásáért holmi fényképcsere igazán nem nagy ár. Nem valószínű, hogy a DSZM a közeljövőben nyilvánosságra hozza, hányan hagyták el a választások után a sorait, de abban biztos vagyok: érdekes, sőt tanulságos lenne ezt a számot összevetni a DBP új tagjainak számával. Vidéken többszörösen is beigazolódott a tény, hogy a helyi mindenhatóságok csak a legritkább esetekben szokták viselni előző párthovatartozásuk következményeit. Nincsenek annyira szem előtt, könnyen szerepet, stílust és persze pártot váltanak, és az újjászületéshez nem is kell más, mint néhány elítélő kijelentés a nemrég még dicsőített mozgalom címére, na meg az űj viszonyok felett érzett öröm gyakori hangoztatása. Hogy az egész hitelesebb és emberibb legyen, nem árt megfűszerezni némi megbánással, a félelemre és kiszolgáltatottságra való hivatkozással. Spongyát arra, ami elmúlt, hiszen most új időket kezdünk, tiszta lappal - hogy Ľubomír Fogaš szavaival éljünk. A baj csak az, hogy mindehhez túl sok régi emberrel akarnak hozzáfogni. Igaz, ezúttal is megtalálták a magyarázatot: mármint hogy vidéken még fokozottabb értelemben a személyiség súlya a döntő és nem a múltja. Értsd: ismét nem marad más választásunk, mint a DBP egyre bővülő intellektuális kapacitására bízni a (bal) sorsunkat. Ha az ember mindezt megemészti, akkor már az sem tűnik abszurdnak, hogy a párt kerületi hetilapja, a Hlásnik a tervek szerint országos napilappá válik a közeljövőben. Csak azt tudnám, mitől van egyre inkább olyan érzésem, hogy a vezérelvű vidéki valóságban nem sok változásra számíthatunk? JEGYZET Középkáder a viharban TÓTH MIHÁLY Még nem született statisztikus, aki számszerűsíteni tudná, hogy a szlovákiai középosztály tagjai közül az elmúlt 8-10 év alatt hányan szenvedtek idegi eredetű gyomorfekélyben. Mondom, a középmezőnyben levőkre gondolok. Nem azokra, akik órabérben dolgoznak, sem azokra, akik sorsa a 89-es nagy fordulatnak köszönhetően úgy alakult, hogy órabéreseket, illetve középosztálybelieket dolgoztathatnak. Azokról lenne itt szó, akik alatt, akárhány kormányváltás volt a jelzett időszakban, mindig megingott a talaj. Pedig nekik köszönhető, hogy a káosz nem nagyobb, mint amekkora. Miközben a képes hetilapok, a nyomozóhajlamú riporterek szenzációsnál szenzációsabb fényképsorozatokat, leleplező írásokat közölnek az új gazdagok viselt dolgairól, feltételezett külföldi bankszámláiról, óceánparti nyaralóiról, a „gyomorfekély-statisztika" nem az ő közegükben romlik, hanem azokében, akiknek köszönhetik, hogy az ebül szerzett gyár még működik, hogy a volt állami vagyon elkótyavetélésével nyélbe ütött vállalkozás még nem került dobra. Ugyanis soha nem tudja az ilyen alkalmazott, hogy nem bal lábbal kél-e fel a kenyéradója, egyegy választást követő reggelen. Most éppen „választást követő reggel" van, és borítékolni lehet, hogy ezúttal is romlik a „gyomorfekély-statisztika". És mivel már érvényesülőben a magántulajdon szentségének elve, valószínű, hogy ez nem a most leköszönt miniszterelnök által „nemzeti tőkeképző réteg" körében következik be, hanem azokéban, akik abból élnek, hogy havi fizetést kapnak. A volt állami vagyon privatizátorai, tehát a fordulat nyertesei középkori hűbérurakhoz hasonlóan megkövetelték a fizetésből élő „nadrágosoktól" a lojalitást. Kilátásba helyezték, hogy miközben a magánosítóknak csurran, valami a hivatalnokoknak is csöppen. Mostantól vajon kihez lesz lojális a viharedzett középkáder? •r • 1- • mfw Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238344) Kiadásvezető: MadiGéza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), Juhász László -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Az autóparkolók már legalább annyira foglaltak, mint az új kormányban a miniszteri funkciók (Peter Gossányi rajza) A titkosszolgálat az úriemberek műfaja - csak a diktatúrákban nem Nincs pohár a falon A titkosszolgálatokról kémregények, mítoszok, legendák születtek, majd volt egy időszak, amikor puszta említésük is hátborzongató volt. Nehéz most elhitetni a polgárokkal, hogy a hírszerzés mennyire fontos tevékenység. LOVÁSZ ATTILA Polgáraink jelentős része soha az életében nem került kapcsolatba a titkosszolgálattal. Az viszont az átkosban is mindenki számára világos volt, hogy az állambiztonság mennyire mindenható s jobb elkerülni a vele való találkozást. Ugyanígy sokan emlékeztek legalábbis családtagok elbeszélésből - az 1956 előtt hírhedtté vált ávósokra, de az NKVD, a Gestapo, a KGB sem voltak ismeretlen fogalmak. Alapvetően annak köszönhetően, hogy Szlovákia lakossága 1938 óta valamüyen típusú totalitárius rendszerben él, fogalma nem lehet róla, hogy a hírszerzés, a nyüt és titkos információk elemzése, a gazdasági információk összegzése egy-egy kormányzati, jegybanki vagy éppen külpolitikai döntést mennyire befolyásolhat. Nem is tudhatjuk, hiszen az állambiztonsági rendőrség úgy él bennünk, mint politikai rendőrség, mert csak arról beszéltünk évekig. Egy nagyon rövid periódust leszámítva az önálló Szlovákia titkosszolgálata sem viselkedett úriember módra. A Lexa-vezette SZISZ a mai napig nem tisztázta magát azon vádak alól, hogy bűncselekmények részese volt, a külföldi hírszerző szolgálatok pedig az utóbbi időben szóba sem álltak a miénkkel. Az 1989-et követő rendszerváltás első hírszerző intézménye a kassai székhelyű Alkotmányosság és Demokrácia Védelmi Hivatala volt (Úrad na ochranu ústavy a demokracie). Ennek jogutódaként alakult meg a Szövetségi Információs Hivatal (FBIS). Csehszlovákia felosztása után a csehek Biztonsági és Információs Hivatal (BIS) néven folytatták a FBIS munkáját, Szlovákiában elvileg a zöld mezőn épült föl a Szlovák Infromációs Szolgálat (SZISZ). Első igazgatóját-akkor sokak számára érthetetlen módon - az idegenrendészet éléről szervezték be és nevezték ki. Vladimír Mitroról viszont tudni kell, hogy komoly szakmai tekintélyként már a rendszerváltás előtti időszakban a belügyminiszter illetékes tanácsadója volt, mint titkosszolgálati tevékenységben járatos rendőr. Bár Mitro kommunista belügyes múltját sokan kifogásolták, meg kell állapítanunk, hogy az általa vezetett 1994 után a kormányzat képtelen volt megbocsátani Mitronak. SZISZ a titkosszolgálatok minden írott és íratlan szabályát betartotta. Felépített egy szervezetet, amely képes volt hónapok alatt használható tájékoztatásokat és elemzéseket nyújtani mind a kormánynak, mind a belügynek, mind a köztársasági elnöknek. Külföldi hírszerzők állítása szerint soha nem szűrődött ki semmi a hivatalból, és így nemcsak elfogadott, de megbízható partner volt az európai titkosszolgálatok számára. Persze 1994 után a kormányzat képtelen volt megbocsátani Mitronak, hogy profihoz ülő módon a hivatalát tisztességesen vezette az 1994. márciusában megalakult koalíciós kormány idején is. Ezért távoznia kellett s helyére - törvénymódosítás és alkotmánybírósági döntés következményeként - a kormány Lexát nevezte ki. A Lexa-korszakot találóan jellemezte egy interjúban Jozef Majsky. Szerinte egyáltalán nem rendkívüli esemény, hogy az általa vezetett és birtokolt Sipox Holdingot a hírszerzés megfigyelés alatt tartja. Ez így van rendjén, állította Majsky, hiszen 11 ezer embernek adok munkát és ha rossz döntéseket hoznék, annak szociális és politikai következményei lennének. A baj az, hogy a Sipoxban szerzett információk a kabinethez hű konkurens vállalkozók kezébe kerülnek. Ján Lángoš ezt a megállapítást azzal tetézte, hogy szerinte a Lexa-féle hírszerzés azért veszélyezteti az országot, mert nem működik. Megfélemlít ugyan embereket, kompromittáló anyagokat is gyűjt, figyelget is, de olyan amatőr módon, hogy az ország „információs biztonsága" komoly veszélybe került. Ha ehhez hozzátesszük, hogy feltehetően nem megalapozatlanul állapította meg a bécsi tartományi bíróság Lexáék bűnrészességét az államfő fiának elrablásában, kimondhatjuk, hogy a távozó hírszerző főnök egy milliárdot vert el évente a megfélemlítésre. Nem a munkára. Ha most a „cég" élére újra Mitro kerül, a bevált és megbízható hírszerzőt látják majd benne a környező országok is. Múlt ahogyan azt Ladislav Pittner nem egyszer kimondta: a titkosszolgálat az úriemberek műfaja és nem arról szól, hogy pohárral a falon hallgatózunk. De még ez a módszer is elfogadható, ha a társadalom megtisztítása a hírszerzés célja, és nem a mocskos módszerek legalizálása. Feltehetően most a titkosszolgálat is a helyére kerül, a mítoszok és legendák helyett parlamenti ellenőrzéssel csöndben és botránymentesen végzi majd a munkáját. Akár felelősségre vonják Lexát, akár nem. TALLÓZÓ PRÁCA A szakszervezeti napilap interjút közöl az újonnan kinevezett külügyi államtitkárral. Ján Figeľ Szlovákia külpolitikájában fontosnak tartja, hogy az ország nemzetközi helyzete megerősödjön, melyhez meg kell változtatni a belpolitika jellegét és vissza kell térni azokhoz az elvekhez és értékekhez, melyek a jelenlegi fejlett európai államokat összekötik. A kormány feladatai között említette annak elérését, hogy Szlovákia esélyes legyen az európai integrációra. Figeľ szerint ehhez adottak a feltételek, hisz az ország jelenlegi fejlődése pozitív visszhangot váltott ki a nyugati demokráciákban. Az államtitkár úgy véli, ha a szlovák kormány rövid időn belül sikereket érhet el valahol, az éppen a külügyi reszort lesz. Figeľ az Orosz Föderációval való viszony átértékelését is fontosnak tartja, mert a Mečiar-kormány alatt sok félhivatalos, bizalmas, sőt titkos lépésre is sor került Szlovákia részéről keleti szomszédaink irányába. SME Azokban a régiókban, ahol csak a Szlovák Televízió adását lehet fogni, a nézők csupán a választások után egy hónappal tudták meg, hogy a tényleges győztes nem a DSZM, hanem az egykori ellenzék - jegyzi meg ironikusan a lap kommentátora, majd így folytatja: „Azok, akik még pénteken a meghatottság könynyeit törölgették arcukról az SZTV híradójának csaknem tízperces Kommentár nélkül című filmkockái és a Hogyan tovább, miniszterelnök űr? búcsúzó adásának ismétlése után, szombaton nem értették, miért ülésezik a kormányhivatalban valamiféle Dzurinda-társaság, s mért ül a vasárnapi Lépésekben négy elfajzott ellenzéki és csak két nemzethű." A cikkíró szerint a kabinet a médiatanácsokkal kapcsolatos változtatásaival és a személycserékkel visszaadja a Szlovák Televízió és a Szlovák Rádió közszolgálati jellegét, legalábbis átmenetileg, de fontos, hogy a két intézményről ne egyszerű törvényeket, hanem alkotmánytörvényeket fogadjanak el. PRAVDA Pavol Kapusta, az SZTV szerkesztőjének Rudolf Schusterhez írt nyílt levelére reagál a lap egyik írása, melyben a levél részletem kívül közli a „hírhedt" kommentátor és a PEP elnöke között zajló ügy hátterét is. Schuster ugyanis már másodszor tett feljelentést Kapusta ellen, mert az megsértette a személyiség védelmére való jogot. A kassai polgármester úgy véli, Kapusta elvesztette volna a pert, ezért kért kegyelmet Vladimír Mečiartól, aki ezt az utolsó pillanatban meg is adta neki. Ä lap utal a Twist Rádió hétfői hírműsorában elhangzottakra is, ahol Nataša Šándorová, az SZTV operatőre nyilatkozott Kapusta törvénysértő munkamódszereiről. VISSZHANG adr „Szembeköpték a szakmát" Uj Szó, 1998. 10. 28. Újra csalc vádaskodás Nem kenyerem a tollforgatás, mégis most úgy érzem, hogy reagálnom kell a „Szembeköpték a szakmát" c. interjúra, amely az Új Szó október 28-i számában jelent meg. Mint egy magyar iskola igazgatója, nem tudom eldönteni, hogy az írás bevezetőjében lévő állítás, amely többek között így szól: „Meg kell tartani (mármint az érsekújvári tanügyi vezetőt), mert akkor ő is megtart minket, véli több igazgató", hogy ez az újságíró (Vojtek Katalin), vagy pedig a nyilatkozó (Fodor Attila) véleménye-e. De bármelyiké is legyen, végtelenül téved. Téved azért, mert az iskolák igazgatói jóval a választások előtt találkoztak, amikor erről még szó sem volt. Az illető abban is téved, amikor azt hiszi, hogy az iskolák vezetői titkos találkozókra járnak, ahol üyen ügyeket beszélnek meg. Megnyugtathatom mindkét személyt, hogy egyetlen igazgató sem ragaszkodik foggal-körömmel a székéhez, mert sem anyagilag, sém erkölcsüeg nincs annyira megbecsülve, hogy akár egyetlen lépést is tegyen a funkció megtartása érdekében. Egyébként ez a cikk már nem az első vádaskodás (a két személy részéről) a magyar iskolák igazgatói ellen. Természetesen, ha megkérdeznek majd bennünket ezzel kapcsolatban, akkor elmondhatjuk véleményünket, mert mi tudjuk csak igazán, hogy az említett vezető milyen is volt velünk szemben, ill. a magyar iskolákkal szemben. Ezek a vélemények talán reálisabbak lesznek, mint azoké, akik között személyes ellentétek vannak. Továbbá nem tudom, hogy az SZMPSZ alelnöke miért van úgy felháborodva, hogy a magyar politikusok nem tárgyaltak vele. Nyilván azért nem, mert az MKP vezetői között akadnak olyan szakemberek is (Szigeti, Berényi), akik azért értenek valamit a pedagógiához és a véleményük elfogadható a többi párt számára is. A magyar párt vezetői számára is világos, hogy az egyesek által képviselt kőkemény vonalnak el kell tűnnie a közéletből és a pedagógiából egyaránt. Bálint Ernő Párkány