Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-24 / 272. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 24. Ravaszdi örökség PÁKOZDI GERTRÚD Az új kormány a múlt héten a parlament elé terjesztette a négy koalíciós partner megállapodása nyomán kidolgozott, a következő ciklusra szóló programját. Ebben - érthetően súlyponti szerepet kaptak a gazdasági kérdések. A helyenként óvatos megfogalmazásokat tartalmazó programnyilatkozat tárgyilagos minősítésére törekvő olvasó kénytelen leszögezni, hogy az egyes tárcáknál kialakult, rosszabbnál rosszabb helyzet ismeretében a négy év fő tennivalóit aligha fogalmazhatták volna meg másként. Ha ugyanis a kormánykoalíció a valóságtól elrugaszkodottan ragaszkodik a választási programok minden egyes kitételéhez, akkor olyan helyzetbe kerülhetne, mint az előző garnitúra, amely a kormányprogramjában (is) ígért sok mindent, valóságban azonban összeomlófélben levő gazdaságot hagyott hátra. Érthető tehát, hogy óvatosan fogalmaz a kormány a több mint kétmillió személyt érintő vagyonalapi kötvények kérdésében is. A szerencsétlen örökségként jellemzett problémacsomagra olyan megoldást javasol, amely valamelyest helyrebillenthetné a mérleget. Harmincmilliárd korona óriási összeg, és a pillanatnyilag alig ötvenmillió koronával rendelkező vagyonalap akkor sem tudná egy év alatt összekaparni, ha minden magánosítótól rendre megkapná az összes esedékes részletet. Alacsony volt a vételár, így a részletek sem lehetnek nagyok. A vagyonalapi kötvények félresikerült rendszere miatt a tulajdonosonként kb. 14 ezer koronát csak úgy fizethetné ki maradéktalanul az alap, ha az állam újabb kölcsönt venne fel. A kormány - így a programnyilatkozat - fontolóra veszi, hogy a kötvényekért járó pénzt fokozatosan fizeti ki. A fokozatosság lényege, hogy előnyben részesítenék a hatvanévesnél idősebbeket. További elképzelés, hogy az értékpapírokért cserébe jó nevű cégek részvényeit kínálnák fel, a tőkepiac közvetítésével pedig megvalósulhatna a kötvényekkel való kereskedés is. Olyan kiutat kínálnak ebből a faramuci helyzetből, amelyre polgár és állam a legkevésbé fizetne rá. Persze újabb kölcsönök felvételét aligha kerülheti el az állam, de semmiképp sem lenne célravezető, ha ekkora összeget „csak" a vagyonalapi kötvényekért járó pénz kifizetésére fordítaná, miközben milliárdokra lesz szükség az egyes tárcák talpra állításához is. Alultáplált iskolák VOJ TE K KATALIN Nem mondott újdonságot Milan Ftáčnik oktatási miniszter, amikor tegnapi első sajtótájékoztatójának bevezetőjében megjegyezte: a szlovákiai oktatás pénzügyileg alultáplált. Az iskolák tartozásai elérik az egymilliárd koronát. Az állami költségvetésből felszabadított 807 millió épp csak a legsürgősebb számlák kifizetésére elegendő, a válsághelyzet kezelésére nem. Pedig válsághelyzet fenyeget, különösen a Kassai és Eperjesi kerületben, ahol a cégek már képtelenek tovább hitelezni az iskoláknak. Nem hatott az újdonság erejével Ftáčniknak az a kijelentése sem, hogy Slavkovská asszony minisztériuma négy évig koncepció és távlati megfontolások nélkül irányítgatta az oktatás ügyeit, mindig csak tűzoltásra szorítkozva. Mint a sajtótájékoztatón kiderült, a tárca új vezetőjének van koncepciója, kérdés azonban, hogy vonzó terveit képes-e megvalósítani, ha a reszort anyagi helyzete változatlan marad. Mert a korszerű és színvonalas oktatáshoz - akárcsak a hadviseléshez - három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A tárca mégis tehet valamit, amivel némileg tehermentesítheti az iskolákat: anyagi helyett erkölcsijóvátételben részesítheti őket. Azzal például, hogy megszünteti az esztelen központosítást, a mindenre rátenyerelést, az ostoba és fölösleges gyámkodást a „majd én megmondom, hogy neked mi a jó" alapállást, a csöppnyi szabadságot sem engedélyező bürokráciát. A minisztériumban megvan erre a hajlandóság, ki szeretné vonni az iskolákat a kerületi hivatalok irányítása alól. Nem kívánja azonban visszaállítani a tanügyi hivatalokat, hanem területi iskolaszékeket tervez létrehozni. Az ott dolgozók kiválasztásakor a szakértelem lesz a döntő tényező - hangsúlyozta a miniszter, aki saját közvetlen munkatársai esetében és az egész oktatásban ezt tartja a legfontosabbnak. Ha csak ezt az egy szempontot sikerülne érvényesítenie, már elmondhatná magáról, hogy tett valamit az oktatás színvonaláért. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: MadiGéza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), Juhász László - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-maü: voxnova@isternet.sk Elbocsátott hivatalnok a feleségnek: - Drágám, katapult nemcsak a katonai repülőgépekben van, hanem a minisztériumokban is. (Peter Gossányi rajza) Hogy kerül a kalap az asztalra, a Csemadok kihelyezett ülése Budapestre? Megalázásból most önmegalázásba Megalázva és kisemmizve érezhette magát a Csemadok a legutolsó Mečiarkormány idején. Megalázva, mert tudomást sem vett róla a kulturális tárca, kisemmizettsége ebből adódott. MOLNÁR NORBERT Az elmúlt négy év a Csemadokot jóformán a perifériára szorította. Léte az önfenntartásról szólt, a korábban könnyűszerrel elvégzett feladatait nem tudta teljesíteni. Prózai oka a történteknek a pénzhiány. A Pro Slovakia urai nem tartották arra érdemesnek, hogy arányosan részesedjen a szlovákiai magyarok adójából. Budapest sem halmozta el anyagi javakkal a kulturális szervezetet, s talán ez az oka, hogy a Csemadok a hét végén - figyelemfelkeltés céljából - a magyar fővárosban tartotta országos tanácsának kihelyezett ülését. Magyarországon kormányt váltottak, talán kegye... kegyesebb lesz a külföldi magyarhoz, mint elődje volt. sebb lesz a külföldi magyarhoz, mint elődje volt. Valami azonban sántít. Néhány tény - legalábbis számomra - nem teszi teljesen indokolttá a szlovákiai magyarok kulturális szervezetének hét végi hurcolkodását. 1998 szeptemberének végén Szlovákiában választásokat tartottak. A voksolást az addigi ellenzék Jó volna tudni Komárom a szlovákiai magyarság egyik legjelentősebb városa - történelmi, politikai és kulturális szempontból is. A város rendezte az 1994. január 8-i nagygyűlést, az alternatív oktatás elleni tiltakozó sportcsarnokbeli találkozót, majd a helységnévtáblák és a Jókai Színház melletti tüntetést, valamint a kétnyelvű bizonyítványok betiltása és az iskolaigazgatók leváltása elleni tiltakozást. Ezért nyerte, alkotmányos többséget szerezve az új törvényhozásban. A Magyar Koalíció Pártja, vagyis a szlovákiai magyarság legitim politikai képviselője a kormány részévé vált, felelősséget vállalva az ország, Szlovákia sorsának alakításában. Vagyis hatása lesz a közpénzek vándorlására, a kulturális életre szánt összegek meghatározására és arra, kik kapják és mire fordíthatják a pénzt. Az MKP jelezte, nem ül ölbe tett kézzel, igenis több pénzt kíván „szerezni" a magyar kultúrának, mint amennyit a Mečiar-kormány (nem) csöpögtetett. Még a király is megkapja, ami jár neki. Ezzel szemben a Csemadok - talán nem szerezve tudomást a választások végeredményéről, mert mással nemigen magyarázható a hét végi akció - Budapestre megy, s közli a magyar kormánnyal szembeni elvárásait. Ingadanvásárlásra és karbantartásra kér pénzt, törvényalkotást sürget, s megkülönböztetett bánásmódot vár el, mint amilyenben más szlovákiai magyar „regionális és helyi érdekeltségű tevékenységek" részesülnek. Azt hiszem, a Csemadok egy kicsit elkésett. Pár évet. Ahelyett, hogy a szlovákiai szervezetekkel ülne le tárgyalni, s tolmácsolná elképzeléseit, kezdeményezné a szlovák kormány támogatását, kimondottan tarhálásízű látogatást tesz Budapesten. Ami igazán értheteden, hogy elvárásokat közvetít más ország kormánya irányába. Az sem teljesen tiszta, hogy miért kéri az országos tanács a regionális hatású tevékenység megkülönböztetését. Ami tény: az elmúlt években az országos rendezvényeket különösebb támogatás nélkül is megrendezték, többnyire a járási szervezetek és más regionális kulturális intézmények segítségével. Az országos tanács kérése arra enged következtetni, hogy a Csemadok veszélyeztetve érzi egyeduralmát, fél, hogy nélkülözhetővé válik, esetleg kiderül, nélküle is mennek a dolgok. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a szlovákiai magyarság kulturális élete elképA Csemadok talán érzi az eleve elrendeltetettség elvesztését. zelhető a gazdag múltra visszatekintő, sokáig egyeduralkodó mozgalom nélkül. Arra azonban valószínűleg fel kell készülnie, hogy az alanyi jogon kapott pénzeknek búcsút kell inteni. A Csemadok sem kaphat meg minden támogatást csak azért, mert ő a Csemadok. A közpénzeket minden normálisan működő országban pályázati rendszerrel osztják. Legyen szó önfenntartásról vagy konkrét rendezvények szervezéséről. A Csemadok talán érzi az eleve elrendeltetettség elvesztését, így magyarázható az elváráscsomag budapesti ismertetése. A kulturális szervezetnek inkább a honi utakat kéne megtalálnia, a helyi forrásokat apasztania, hiszen a magyar kormány sem fejőstehén. A szlovákiai lehetőségek pedig most bővülni látszanak. Fel kell venni a versenyt, piacgazdaságban élünk. S talán a külföld is könnyebben ad, ha látja, hogy idehaza már mindent megpróbáltak. meg is kaptuk a magyarellenes mečiaristáktól a hátrányos megkülönböztetést minden téren, amikor csak lehetett. Azt gondolhatnánk, hogy legalább az MKP vezetői elismerik tetteinket. Hiú ábránd. Bizonyításul vegyük alapul a parlamenti képviselőket. 1994 őszén az MK17 megválasztott képviselője közt nem kapott helyet Komárom és a járás egyetlen polgára sem. 1998-ban a szavazólistán megint nem volt a járásból senki az első 15 között. A legjobban rangsorolt Szabó Olga, Path polgármestere a 22. helyre került. A négy pótképviselő közé őt is besorolták. De milyen alapon? Pozsonyban lakik városunk szülötte, Petőcz Kálmán, az Európai Liberális Párt alelnöke. Ő a 23. helyen 21 391 szavazatot kapott, mégsem lett képviselő. Az MKP járásunkbeli választóit nem elégíti ki, hogy az SZDK részéről a komáromi születésű Gabriel Palacka miniszter lett, illetve hogy a DBP a gútai Tóth Imre polgármestert vette be parlamenti képviselői közé. Az MKP első 15 képviselője közül 5 a Dunaszerdahelyi járásban él; komáromi nincs közPRAVDA Rezešék nemcsak spanyolországi villákat vásároltak, hanem szlovákiai kastélyokat és vadászterületeket is megszereztek maguknak. Tavaly egy addig ismeretlen, Omnitrade nevű vállalat vásárolta fel Majláth grófnő valamikori birtokait. Ugyanez a társaság vett meg vadászterületet is - egy kastély és egy kúria „társaságában". Ki is a vásárló? Az Omnitrade részvénytársaság 1997-ben alakult meg. Az alapítók ismeretien pozsonyi, kassai, zsolnai személyek. A felügyelő bizottság is érdekes. Főleg Pavol Miško személye, aki a vásárlások idején a kassai Trade Trans Rail igazgatója volt. Ez a cég szoros kapcsolatban áll a Kelet-szlovákiai Vasművel, s Miško később fontos posztokat kapott a kassai vállalatnál. Bizonyára nemcsak a vasmű pénzügyi terjeszkedését segíti elő, hanem más teriiletek meghódítását is. MLADÁ FRO NT A D N ES A lap Miloš Zeman cseh miniszterelnök eddigi legnehezebb külföldi útjának nevezte a szlovákiai látogatást, s aláaknázott területen való sétáláshoz hasonlította egy olyan országban, ahol nemrég fejeződött be a polgárháború. A hetven évig fennálló közös állam egyik hagyatéka, hogy Szlovákiában még mindig újgyarmatosítóként tekintenek Prágára, ezért Zemannak minden szavát alaposan meg kell fontolnia, viszont ő éppen ennek ellentétjéről híres. A lap szerint Csehországnak nem szabad feltétel nélkül támogatnia Szlovákiát, hiszen a hatalomváltásra ugyan sor került, azonban a belpolitikai élet rendkívül bizonytalan, kérdéses az új szlovák kormány és állam sorsa. Csehországnak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy keleti határa jövő tavasszal azonos lesz a NATO határával, s csak idő kérdése, hogy az EU-tagság velejárójaként mikor kell tovább erősítenie az ellenőrzést. SME Ivan Lexának már nem kellene sokáig ülnie a parlamentben. Főleg ha figyelembe vesszük legutóbbi felszólalását. Ebben megkérdezte Mikuláš Dzurinda miniszterelnöktől, tudja-e, hogy a titkosszolgálatnál a volt ŠtB tagjai is helyet kaptak, de a poén csak ezután következett. Eszerint a KDM 1996-ban árnyék-titkosszolgálatot hozott létre, s tagjai most a SZISZ-ben tevékenykednek. Lexa úgy tesz, mintha az ő szolgálatánál nem lettek volna volt StB-sek (pedig az ő irányításával ennek a szervezetnek a módszereit is alkalmazták). Az illegális titkosszolgálatról szóló állítása nyilvánvaló hazugság. Ha ugyanis 1996-ban tudomása lett volna egy ilyen szervezetről, fel kellett volna számolnia, és erről jelentést kellett volna tennie. Azonban semmi ilyesmi nem történt. Felháborító, hogy befeketítette azok nevét, akiket ő távolított el, mert ki akarták vizsgálni ifj. Michal Kováč ügyét. tükl Képzett, kitartó, erkölcsös személy nálunk nem találtatott?! Akad valaki a pártból, aki ezt egy cikkben elfogadhatóan megmagyarázza? Az újjászervezendő minisztériumokba szakemberek kellenek. Tudomásom szerint a Komáromijárásból senkit nem kértek fel a mai napig felelős állami tisztség betöltésére. Erre sem akad járásunkban megfelelő személy? Meddig mehet még ez így? Minderre felelősségteljes és megnyugtató választ várunk. Dr. Kovács János Komárom