Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-17 / 266. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 17. KOMMENTÁR Ez a gyár eladó PAKOZDI GERTRÚD Jóllehet az új kormánytagok nem választási kampányfogásként beszéltek másfél hónapja az ország rossz gazdasági helyzetéről, talán maguk sem gondolták, hogy a vártnál jóval rosszabb a helyzet. A miniszterelnök válságról beszél, s az újabbnál újabb vállalatok kapuinak bezárásáról érkező hírek hallatán szavai egyáltalán nem tűnnek túlzásnak. Határozott kormányintézke­désre volt szükség ahhoz, hogy a költségvetésben keletkezett legnagyobb lyukakat úgy-ahogy betömhessék. Még az állam­adósság növelésének árán is. A kormányjavaslata, hogy az ere­detileg tervezett ötmilliárdról 19,2 milliárd koronára növeljék az idei költségvetési hiányt. Ha a kényszerintézkedésben vala­mi dicséretre méltó, akkor az a gyorsaság és a határozottság. Ez az, amire a jövőben is nagy szüksége lesz a kormánynak és az országnak. Mert bármennyire is örvend az EU és Amerika a szlo­vákiai fordulatnak, a külföld magatartása akkor változik meg gyökeresen, ha látja: az új kormány nem torpan meg az előző garnitúra által hátrahagyott csődtömeg felszámolásában. Még akkor sem, ha átmenetileg romlik a lakosság szociális helyzete. Több mint valószínű, hogy ezt nem kerüljük el. Peter Magvaši szociális és munkaügyi miniszter bejelentette: lehetséges, hogy a jövő év derekára a munkanélküliség 17 százalékra ugrik. In­doklás: az új tulajdonosok jó része megfeledkezett a fejlesztés­ről, az előző kormány meg a programjában tett ígéretéről, a munkanélküliség 10 százalék alá szorításáról. Távozásakor 14 százalékos volt a mutató, ami mindent elárul az általa agyondicsért privatizációs politika kudarcáról. A munkanélküliség kezelésének módja a gazdaságélénkítés. Eh­hez pénz kell. Sok pénz. A hazai források viszont kiapadóban vannak, csak külföldire számíthatunk. Ennek idecsábítása sem lesz azonban olyan könnyű, ahogy az a parlamenti választások eredményei láttán tűnhetne. A jelenlegi ellenzék még most is azzal ijesztgeti a lakosságot, hogy az új kormány ki akatja árusí­tani az országot. Az igazság az, hogy ha akarná, se tehetné, mert a vevők nem tolonganak az országhatáron. Majd akkor, ha a je­lenlegi országvezető garnitúrának sikerül a mostaninál lényege­sen bizalomgerjesztőbb és csábítóbb gazdasági környezetet te­remteni a számításba vehető külföldi befektetők számára is. A valóban dolgozni akaró munkanélkülinek általában mindegy, hogy hazai vagy külföldi a neki munkát adó gyár többségi tulaj­donosa. Őt csak egy érdekli: teremtsen munkalehetőséget. JEGYZET Micsoda tészta! VOJTEK KATALIN Először azt hittem, rosszul lá­tok Előkotortam a szemüve­gemet, és kiderült, hogy nem tévedtem. A polcon olasz ün­nepi kalácsok sorakoztak, a dobozon ott a felirat: Panetto­ne di Milano. Aki csak egyszer is kóstolta ezt a jellegzetes mi­lánói csemegét, soha nem fe­lejti el ízét és illatát, amely ké­pes betölteni az egész lakást. A tésztája olyan könnyű, mint a hab, hetekig eláll, anélkül, hogy vesztene mennyei aro­májából. Büszkék is rá az ola­szok, akik karácsonyi és újévi üdvözletként ezt a mi kugló­funkhoz hasonló ínyencséget küldözgetik rokonaiknak. A pozsonyi Tesco áruház egyik polcán fedeztem fel a híres pa­nettonét, ám a viszondátás ö­röme elpárolgott, amikor szemüveggel is meggyőződ­hettem, hogy több mint négy­száz koronába kerül. Atyaúris­ten, vajon mit sütöttek bele? Aranyat? Füstölögve és üres kézzel távoztam, de a panetto­nét nem tudtam elfelejteni. Azért is megkóstoltatom a csa­ládommal, fogadkoztam. Van egy eredeti olasz szakácsköny­vem, megcsinálom. A receptet olvasva kissé lelohadtam. így kezdődött: Aki nem tud egy egész napot áldozni a panetto­ne elkészítésére, jobb, ha bele sem kezd. Pedig minden köny­nyűnek tűnt. A tészta semmi olyat nem tartalmaz, ami ná­lunk ne lenne kapható, csupán a kelesztési fázisok hosszadal­masak, három-négy-öt órásak. Semmit nem hagytam ki. A kalács alakja, illata hasonlított is az eredetihez, csak miután megkóstoltam, hiányoltam a könnyű foszlósságot, amelytől az eredeti panettone elolvad az ember szájában. Rájöttem, mi az, amit oly drágán fizet­tetnek meg készítői: az idő. Az erjedés, érlelés láthatatlan fo­lyamatai rengeteg időt igé­nyelnek, de kitűnő eredményt hoznak. Úgy hasonlított az én kalácsom az olasz eredetihez, mint a nyugati állapotok a mi posztszocialista viszonyaink­hoz. A „hozzávalók", az alko­tóelemek ugyan azonosak, csak nálunk még nem értek össze. Nem volt rá idő. Nem engedték, hogy legyen. S úgy látszik, még nagyon so­káig és nagyon drágán fize­tünk, amíg a „keletlenség" álllapotából kikecmergünk. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Fiam, ekkora hülyeséget utoljára Ján Cuper parlamenti felszólalásakor hallottam (Peter Gossányi karikatúrája) Az előző kormány az Államért volt. Talán eljutunk oda, hogy a Polgár lesz az első Végre fellélegezhetnek a civil szervezetek „Négy évig kellett várnunk a mai napra: a kormány és a harmadik szektor képvi­selőinek találkozójára." Az idézett mondatot Stefan Markuš, a Szlovák Helsinki Bizottság elnöke mondta Csáky Pál miniszterelnök­helyettessel folytatott tár­gyalása után. KÓSIK ANDREA A polgári szervezetek az elmúlt négy évben nem tartoztak a kor­mány kegyeltjei közé. A hatalom eleinte egyszerűen igyekezett tu­domást sem venni róluk, majd amikor „túlságosan" aktivizálód­tak, ellentámadásba lendült. A Polgári Kampány (OK) '98 létre­jötte után a „közszolgálati" Szlo­vák Televízió ontotta tényként beállított rágalmait. A kampány szervezői nem győzték hangsú­lyozni, hogy céljuk a polgárok részvételi arányának növelése a választásokon - mindennemű pártpropaganda nélkül -, köz­ben az SZTV és a Slovenská re­publika azt hajtotta, hogy az OK '98 politikai pártokat - természe­tesen ellenzékieket - támogat, s működését ezek a pártok és per­sze Szlovákia külföldi ellenségei finanszírozzák. Ezek után nem meglepő, hogy az OK '98 szerve­zői az ötvenes évek retorikájához hasonlították a két média táma­dásainak hangvételét. A józan polgár nem vette be a „közszol­gálati" maszlagot, s azokra sza­vazott, akik nem a múlttal ré­misztgették, hanem a jövőbe néznek. Ha már a jövőnél tartunk, érde­mes megemlíteni, hogyan képze­lik az egyes politikai szubjektu­mok a polgárok bevonását az or­Falánk masinák Leszállva a vonatról a vágsellyei vasútállomáson rög­tön szemembe ötlött a kékre mázolt telefonfülke. A készülék működik, jelezte a rajta olvas­ható szöveg. Bedobtam egy tizest, és hívtam (volna) Rima­szombatot. A masina azonban bemondta az unalmast: gyanús recsegés hallatszott a doboz­ból. Már éreztem, hogy valami nincs rendben, és a végén per­sze se pénz, se posztó, ugrott a szág irányításába. A kormányko­alíciót alkotó pártok választási programjukban kellő figyelmet szentelnek a nonprofit szerveze­teknek, s a szektort komplex mó­don kezelik. A kormányon kívüli szervezetekre partnerként szá­mítanak a hatalom és a demokra­tikus elvek betartásának ellenőr­zésében. Ezzel szemben az ellen­zékbe került DSZM a civil szerve­zeteket csupán az állam kiszolgá­lóinak, a politikai tevékenység támogatóinak tartja: A polgári szervezetek tiltakoznak ez ellen, mert feladatuk a polgári jogok érvényesítése. A Mečiar-vezette mozgalom négyéves kormányzá­sa alatt tudomást sem vett a har­madik szektorról. A jogalkotás során is mellőzték a polgári szer­vezetek kérését: vagy meg sem születtek a szükséges törvények, vagy vajmi kevés hasznuk volt. A józan polgár nem vette be a „közszolgá­lati" maszlagot. Az alapítványokról szóló törvény hatályba lépésével pedig draszti­kusan csökkent a bejegyzett ala­pítványok száma: 2634-ből mindössze 422 maradt. Helena Voleková, a Harmadik Szektor Grémiuma jogalkotási csoportjá­nak vezetője kimondta: a kor­mány csupán azért fogadtatta el a törvényt, mert ellenőrzése alá akarta vonni a függeden alapít­ványok tevékenységét, és sike­rült is elérnie, hogy áttekintése legyen a külföldről érkező pénz­forrásokról. A harmadik szektor számtalanszor hangoztatta az adótörvény módosításának szük­ségességét is, hogy az motiválja az adományozókat. A Mečiar­tizesem. Sebaj, vontam le a szo­morú következtetést, talán a városban nagyobb szerencsével járok. A következő utamba eső készülék szintén szabad. Nosza rajta, ismét két darab ötkoro­nással enyhítem a masina éhét, sajnos az eredmény ugyanaz, mint az állomáson, a bolond masina előbb vonít, utána meg mintha vonatindulást jelezne, harang hallatszik a kagylóból ­újabb tízesem úszott el. Dühö­sen rácsapok a masinára, mind­hiába, nem adja vissza a pénzt. Talán a postán több szerencsé­veljárok, gondoltam, és elbal­kormány a civil szervezeteket az állam ellenségeinek tartotta ­mondta František Broček, a Szlo­vákiai Helsinki Polgári Társulás elnöke a Csáky Pállal folytatott megbeszélés után, kiemelve, megváltozott ez az álláspont az új kormány felállása óta. Pavol Demeš, a Harmadik Szektor Gré­miumának szóvivője szerint a változás előszelét a korábbi el­lenzéki pártok demokratikus ke­rekasztalai jelentették, amelyek­re a harmadik szektor is meghí­vót kapott. Kitűnt, hogy Szlová­kiában az eddigitől eltérő polgá­ri-politikai párbeszéd van szüle­tőben. Az új kabinet közvedenül megalakulása után máris keresi a civil szervezetek képviselőivel való találkozást, és igyekszik őket bevonni az össztársadalmi folyamatokba. Csáky Pál meg­ígérte, hogy a kormányhivatal­ban szerkezeti változást eszkö­zölnek, s a kabinet állandó kap­csolatban lesz a polgári szerveze­tekkel. Az emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök­helyettessel folytatott találkozón természetesen az emberi jogok is terítékre kerültek. Robert Fico, aki az Európai Emberi Jogi Bíró­ságon képviseli Szlovákiát, több­ször hangoztatta, hogy ezen jo­gok betartása terén Szlovákiá­ban kielégítőnek mondható a helyzet, hiszen tőlünk - az Euró­pa Tanács tagállamaival össze­vetve - kevesebb panasz érkezik a strasbourgi bírósághoz. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy mindez csupán a fel­szín, ugyanis Szlovákia polgárai tájékozatlanok e tekintetben, s nem tudják, hova forduljanak, ha sérelem éri őket.. Az emberi jo­gokra való nevelés is a kabinet feladata lesz, hogy méltó legyen a „polgárok kormánya" címre. lagtam a postahivatalba. Az épület falán elhelyezett készü­léket már óvatosan szemlélge­tem, leakasztom a kagylót (pénzt nem dobok bele), né­zem a kijelzőn ugráló pontokat, csillagokat (a méregtől már én is csillagokat látok), egyszer csak megjelenik a kísérőszöveg is: csak vészhelyzet esetén használandó, kérem a kagylót a helyére akasztani, jő a figyel­meztetés. Nofene, mordulok rá, rosszabb vagy, mint az adósze­dők - dühösen visszaakasztom a kagylót. Felballagok a posta­épületbe, és megkérem a tele­SME Ján Figeľ külügyi államtitkár a napilapnak adott interjúban megerősítette, hogy felülvizs­gálják a szlovák-orosz államközi szerződéseket. Ugyanakkor sze­rinte korai arról beszélni, hogy valamelyik szerződést felmond­ja-e a szlovák fél. A lap idézi Szergej Jastrzsembszkij volt szlovákiai orosz nagykövetet, aki 1996-ban kijelentette: „or­szágaink az utóbbi 40 hónapban több, mint 70 államközi szer­ződést kötöttek". A kormány több tagja rámutatott, hogy az előző kabinet Oroszországgal szemben vállalt kötelezettségei Szlovákia NATO-csadakozását is akadályozhatják. Ján Figeľ szerint a kölcsönös kapcsolatok tisztázása és az utóbbi években kötött szerződések felülvisz­gálata Oroszország számára is előnyös lehet, hiszen ezek a kap­csolatok gyakran nem az állam, hanem szűkebb csoportok érde­keit szolgálták. František Šebej, a parlament európai integrációs bizottságának elnöke a szerző­dések felülvizsgálását indokolt­naktartja, hiszen a Washingtoni Szerződés 8. cikkelye kötelezi a NATO-tagállamokat, hogy nem köthetnek az említett doku­mentummal ellenkező államkö­zi szerződéseket. Szerinte a szlovák-orosz szerződések kö­zött lehet olyan, amely ellent­mond a Washingtoni Szerző­désnek. Šebej arra is rámuta­tott, hogy valószínű széles körű együttműködés, és talán szer­ződés is létezik a Szlovák Infor­mációs Szolgálat és az orosz tit­kosrendőrség között. PRAVDA Miloš Zeman reméli, hogy az új szlovák kormány, Mikuláš Dzu­rinda vezetésével kijut a nemzet­közi elszigteltségből ahova az előző kormány juttatta. A lapnak adott interjúban a cseh kor­mányfő elmondta, örül a szlová­kiai meghívásnak s reméli, láto­gatására novenber 23-án sor ke­rül. A cseh államfő szerint a két ország kapcsolatainak javítása elsősorban a felesleges akadá­lyok eltávolításának függvénye. PRÁCA A lap Gabriel Palacka közlekedé­si és távközlési miniszter infor­mációira hivatkozva közli, hogy a tárcához tartozó szervezetek­nek összesen 53 milliárd korona tartozásuk van. Ebből 39 milli­árd korona hitelre vállalt garan­ciát az állam, az összeg felét au­tópálya-építésre fordították. Az Útgazdálkodási Állami Alap 19 milliárd korona hitelt kapott, ugyanakkor az idei költségvetés­ben sok egyéb kiadás, például a tömegközlekedés veszteségei­nek fedezése nem is szerepelt. A vasúti közlekedésben 3,3 milli­árd, az autóbuszközlekedésben 0,75 milliárd korona a fedezet­len veszteség. A vasutak moder­nizálására 1,4 milliárd, az autó­buszpark felújítására 1,3 milli­árd koronára lenne szükség, de a jövö évi költségvetésben nem számíthatnak a juttatások növe­lésére, ezért az elosztás terén kell megoldást találni. fonos kiszasszonyt, hogy hívja fel már végre Rimaszombatot. Bárcsak ne kértem volna tőle ilyet! Ugyanis a hívott mobilte­lefon díja körülbelül egyperces beszélgetésért (vagy még keve­sebb volt) 34 korona 50 fillért tett ki. Gratulálok a telekom­munikációnak: csak így tovább, három nekifutásra körülbelül hatvan koronával kopasztottak meg. Az már egyszer biztos, hogy legközelebb postagalam­bot küldök Gömörbe, így bizto­san olcsóbban megúszom. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
Thumbnails
Contents