Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-13 / 263. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 13. Még a kevesebb is sok HOLOP ZSOLT Ma és holnap önkormányzati választásokat kellene tartani Szlovákiában. Voksoklás nem lesz, s ezen már alig ütközik meg valaki, hiszen az utóbbi másfél évben nem zajlott népsza­vazás, választás zökkenőmentesen vagy anélkül, hogy politikai pártokat kényszermegoldásokra, az egyébként sem klasszikus pártstruktúrák és a politikai paletta további összemaszatolásá­ra ne késztetett volna. Ebből kikövetkeztethető, hogy az előző hatalom tartott a nép megkérdezésétől, mielőtt a m aga javára írta át a jétákszabályokat. Az átírás most „túl jól" sikerült, az alkotmánybíróság a Matica slovenská és a nemzeti párt kony­hájában kifőzött jogszabály hat pontját találta alkotmánysér­tőnek. A két politikai szervezet azóta sem tudja eldönteni, azt az alkotmányt bírálja-e, amelyre ezer évig várt Markuš és Slota, vagy az alkotmánybírákat, amiért nem a dél-szlovákiai elnyomott szlovákok érdekeit, hanem az alkotmányt vették ki­indulási alapnak. A távozó Mečiar magatartása viszont egyér­telmű volt: az ujját sem mozdította, holott a törvénytervezetet kabinetje terjesztette a parlament elé. „A kormány feladata a törvények megtartása, nem pedig megváltoztatásuk" - mond­ta. „A kormány szervezi, a belügyminiszter biztosítja a válasz­tás lebonyolítását. Amíg nem jelenik meg a törvénytárban az alkotmánybíróság határozata, nem tehet semmit" - mondta Ivan Gašparovič akkori házelnök. Szeretném hallani, hogy mindketten megismétlik ezt a tavaly májusban meghiúsított népszavazásra vonatkoztatva. A kormány feladata ugyanúgy a törvény megtartása, a belügyminiszter feladata pedig a nép­szavazás lebonyolításának biztosítása volt. Tudjuk, mit tett Krajči, s tudjuk, hogy Mečiarnak ez megért egy (két) amneszti­át. Csak azt nem tudjuk, hogy a nemzetieknek megért-e a hely­hatósági választási törvény módosítása több tíz millió korona többletkiadást, amibe a decemberre halasztott voksolás kerül. Jellemző, hogy Gašparovič az alkotmánybíróság döntése után is azt mondta, a választást az eredeti időpontban, a kifogásolt törvény szerint kellene megtartani. Ha a DSZM nyeri a parla­. menti választást, nyil ván ez történik, ehhez csak a határozat törvénytárban történő megjelentetését kellett volna elodázni ­mondani sem kell, törvénybe ütközően. Aztán azzal a tudattal lebonyolítani a voksolást, hogy éppen alkotmánysértést köve­tünk el. Hiszen oly mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb. JEGYZET dél-afrikai fekete nem léphe­tett szorítóba egy dél-afrikai fehér ellen, mert a törvény tiltotta, hogy a fekete ember megüsse a fehér embert. Kedden a törvényhozás egyik alelnöke, Bugár Béla vezette a parlament ülését. Ajelenle­gi ellenzék obstrukciós forga­tókönyvének megfelelően természetesen hozzászólt a mélynemzeti Víťazoslav Móric is, akinek egyszercsak elnémult a mikrofonja - vél­hetően hozzáért a kapcsoló­hoz. Azonnal Bugárt vádolta meg azzal, hogy kikapcsolta a mikrofonját. Móric úr érve­lése volt a legérdekesebb. Azon háborodott fel, hogy a szlovák parlamentben egy magyar kikapcsolhatja egy szlováknak a mikrofonját. Amire egyébként az ülésve­zetőnekjoga van, ha a hozzá­szóló eltér a tárgytól vagy túllépi a megengedett időt. Nehéz eldönteni, sírjon-e vagy nevessen az ember a dél-afrikai apartheid és a szlovák nacionalizmus ilye­tén találkozásán. Minden­esetre irigylem a dél-afrikaia­kat, ha hinni lehet a híreszte­léseknek, ők komolyan gon­dolták az apartheid felszá­molását, legalábbis a parla­mentből igyekeznek száműz­ni a megnyilvánulásait. • ; • - ' Wm m Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: S8238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Brads­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Internetén is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Mars ki a ringből! MALINÁK ISTVÁN Van, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe. Van, aki­nek mindenről eszébe jut va­lami. Nekem az apartheid ju­tott eszembe. Ugye, emlékez­nek a dél-afrikai faji megkü­lönböztetésre, amely a nyolc­vanas évek második felében kezdődött változásoknak kö­szönhetően ma már történe­lem? De nem is olyan régen egyes fehérek el sem tudták képzelni, hogy egyszer - és éppen a terroristának, bűnö­zőnek kikiáltott Nelson Man­dela személyében - fekete el­nöke legyen az országnak. Az apartheid elképesztő törvé­nyei is ismertek: fekete gye­rekek nem tanulhattak a fe­hérek iskoláiban, fekete nem mehetett be a fehéreknek szánt szórakozóhelyre, tö­megközlekedési eszközön a feketének kötelezően át kel­lett adnia a helyét a fehér utasnak, nyolcvanéves anyó­ka a tizenéves sihedernek! Tilosak voltak - vagyis a tör­vény büntette - a vegyes há­zasságok is. Számomra az egyik legelképesztőbb példát mégis a sport nyújtotta: egy Robbanékony béke (Agócs Ernő rajza) A krízis azóta érlelődött, hogy megszületett a különutas fejlődés elmélete Nyakig a válságban Nagyon aggasztó jelen­ség, hogy az új kormány legsürgetőbb feladatairól szólva a gazdasági szak­emberek zöme - még a li­berálisok többsége is ­elsőként a társadalmi béke megtartását hangsú­lyozza. TÓTH MIHÁLY Legfeljebb nagyon csendesen jegyzik meg: közben a fejlesztés alapjainak megteremtéséről sem szabad megfeledkezni... Felmerül a kérdés: ki időzítette úgy ezt a válságot, hogy egy hét sem telt el a kormány megala­kulása óta, és már nyakig benne vagyunk a krízisben. Az éppen távozott végrehajtó hatalom vezére sokkal agyafúr­tabb volt annál, semhogy tuda­tos lett volna ez az időzítés. Mečiaréknak sem állt érdekük­ben, hogy percekkel a hatalom elveszítése után kiderüljön: az ország Svájccá fejlesztéséről szóló tétel csak délibábos álom volt. A tegnapi ellenzék hatalomra került vezetői - mint minden új kormány ebben a térségben - bi­... még az államnál is rosszabb tulajdo­nosnak bizonyultak. zonyára készíti a bukottak bűn­lajstromát, minden bizonnyal tesznek majd kijelentéseket, amelyek szerint „a gazdaság ha­nyatlása minden képzeletet fe­lülmúlt". Viszont sem az elvete­mült propagandistáknak, sem az őszinteségi rohamban szen­vedő realista közgazdáknak nem érdekük, hogy bármilyen megfontolásból percekkel a kor­mányváltás után közhírré te­gyék a válság tényét. Már csak azért sem, mert az egyik napról a másikra élők között sokan haj­lamosak arra, hogy a nadrágszíj minden összébb húzása után ki­jelentsék: „Ennél még a korábbi is jobb volt." A jelenleginél szerencsésebb helyzetben volna az ország, ha kiderülne, hogy csak mende­monda, agitátorok kitalációja a válság. Az a szomorú valóság, hogy ez a válság már öntörvé­nyű. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű csődje kirobbanásának módja. Az időpont elodázhatatlan volt, a krach akkor is 1998 novembe­rének közepe táján következik be, ha a parlamenti választások­ra történetesen nem szeptember végén, hanem 1999 márciusá­ban kerül sor. A szlovák export 10 százalékát adó vasmű válsága, az iskola­rendszer, az egészségügy, a hő­szolgáltatás adósságainak fel­halmozódása csak azzal a jelen­séggel hasonlítható össze, ame­lyet úgy emlegetünk, hogy az ál­lamkassza kiürülése. Egy totali­tárius államban el lehetett volna titkolni, hogy az állam kaszájá­ban 0,00 korona leledzik. De mivel Mečiar állama nem totali­tárius állam volt, hanem „csak" tekintélyuralomra törekvő, a pénzügyek irányítóinak lehető­ségük volt a szomorú tény köz­zétételére. Szlovákia ma abban különbözik a hozzá hasonló múltú és fejlett 1 ségű szomszédaitól, hogy Cseh­ország, Lengyelország és Ma­gyarország kormánya - akár jobboldali volt, akár baloldali ­a válságot előre menekülve, te­hát a fejlesztés lehetőségeit, alapjait megteremtő jobboldali gazdaságpolitikával volt képes leküzdeni. Számunkra is közel­ről ismert példa Horn Gyula bal­oldali kormányának ilyen irá­nyú tevékenysége; az őt legyőző garnitúra - igaz, a lakosság leg­alább fele számára fájdalmasan - megteremtette a gazdasági fellendülés alapjait. Szlovákia gazdasága Mečiarék garázdál­kodásával oly mélyre került, hogy nálunk még ez az út is jár­A jelenleginél sze­rencsésebb helyzetben volna az ország... hatatlan lesz. Legalább másfél évig fog tartani, amíg a társadal­mi béke megtartását elsőrendű feladatnak tartva befejeződik a „tűzoltás" időszaka. Vagy ha úgy tetszik: Szlovákiában a megbízatási időszak első felé­ben akkor is a szociálpolitikára (értsd ezen: primitív baloldali politikára) kényszerülne össz­pontosítani a végrehajtó hata­lom, ha csupa jobboldali pártból állna a kormánykoalíció. Ha csak csoda nem történik, eleinte a legzseniálisabb közgazdászok is csak válságmenedzselésre kényszerülnek, és nem lesz mód a fejlesztés megindítására. Te­hát arra a kérdésre, hogy Mečiar időzítette-e a válságot, az a fele­let: igen, Mečiar, de nem propa­gandistái, hanem az általa fo­gant újgazdagok révén, akik minden várakozással ellentét­ben még az államnál is rosszabb tulajdonosnak bizonyultak. Ez a válság azóta érlelődött, hogy valaki megfogalmazta a különutas szlovák fejlődésről szóló elméletet. TALLÓZÓ PRAVDA A lap furcsállja, hogy a gazdaság számára nyújtandó állami segít­ség fontosságát éppen Augustín Marián Húska hangoztatja, aki nemrég még a szlovák gazdasá­gi csodával ámította a lakossá­got, és ma is a szerinte egyetlen helyes „szlovák út" vége miatt siránkozik. Ez azonban nem gá­tolja abban, hogy ha éppen ka­póra jön, akkor válsághelyzetet emlegessen. „Krízishelyzet való­ban létezik, ám nem csupán a gazdaságban, hanem az egész társadalomban." Ez a cikkíró szerint nem egyik napról a má­sikra alakult ki. A deformált tár­sadalmi viszonyok, a szélsősé­ges táborokra szakadt ország éppen Húska és a hozzá hason­ló ideológusok tevékenységé­nek „eredménye". Fennen hir­dették: aki nincs velünk, az el­lenünkvan, sőt első-, másod- és harmadrangú szlovákokra osz­tották a lakosságot. Mindezt azért: hogy a nagy zűrzavarban nyugodtan szétlophassák azo­kat az értékeket, amelyek létre­hozásában a legkisebb szere­pük sem volt. NOVÝ ČAS František Šebejt, az SZDK képvi­selőjét arról faggatja a lap, hogy az ártatlanság vélelme alapján nem lenne-e ildomos helyet adni Ivan Lexának valamelyik parla­menti bizottságban. Šebej kifejti: ők nem azt firtatják, ártatlan-e Lexa vagy bűnös, hanem azt, hogy mennyire lehet káros a te­vékenysége. A titkosszolgálat és Lexa tevékenységével kapcsola­tos ismeretekből indulnak ki, amelyek azt jelzik: az állam szá­mára káros volna, ha Lexa beke­rülne a védelmi vagy a titkosszol­gálatot felügyelő bizottságba. Az SZDK képviselőjének meggyőző­dése, hogy Lexa bűnössége ké­sőbb bizonyítást nyer, és nem csupán ifj. Michal Kováč elrablá­sának és Róbert Remiáš meggyil­kolásának ügyében, hanem pél­dául a volt ellenzék szétrobbantá­sára tett kísérletek, tagjainak megfigyelése ügyében is. Ugy vé­li, ha a hatóságok kérik Lexa men­telmi jogának felfüggesztését, a parlament eleget tesz ennek. SME Egy újonnan megválasztott kor­mánynak az egyik legfontosabb feladata, hogy felmérje a rá bí­zott ország helyzetét. Szinte va­lamennyi tárca felelősei kataszt­rofális állapotról számolnak be. Az újgazdagoknak és a volt koa­líció képviselőinek arrogáns ma­gatartása már csak adalék az egykori kormányzat jellemrajzá­hoz. Kedden a miniszterelnök ki­jelentette: az ország krízishely­zetbenvan. Ilyen magas posztról először hangzott el ez ennyire nyíltan, bár a sajtó már régóta emlegeti. A négy évvel ezelőtti választás eredményének követ­kezményeit most az ország vala­mennyi polgárának viselnie kell. Valóban nincs más választása a jelenlegi kormányzatnak, mint az, hogy megőrizze az ország működőképességét, és megoldja a legégetőbb problémákat. OLVASÓI LEVELEK Féltjük az új kormányt Napról napra újabb hiányossá­gokra derül fény az ország gazdasági helyzetét illetően. Óriási teher a semmiből vala­mit varázsolni, annak ellenére, hogy nyugodtabban élhetünk. Szerintem a mostani ellenzék nehezíteni fogja a négyes fogat munkáját, és megpróbálja szétverni a koalíciót, hogy be­bizonyítsa: a magyarokkal együttműködve nem lehet Szlovákiát kirántani a kátyú­ból. Féltjük az új kormányt. Nagyon nagy erőfeszítést igé­nyel Szlovákia többségi lakos­ságának véleményét megvál­toztatni. De bízunk abban, hogy az új kormány személyi­ségei előrelátók. Hajtman Kornélia Nána A száműzött Fábiy A tavalyi Fábry-napok résztve­vőjeként úgy vélem, hogy a rendezvényen tartalmas, ki­merítő előadásokat hallhat­tunk az író életéről, munkássá­gáról. Fábryhoz méltó rendez­vénynek lehettünk részesei. Azért lepett meg többünket az idei Fábry-napok előtt az Új Szóban megjelent írás, amely­ben a szerző egészen máskép­pen vélekedett, hosszúnak, unalmasnak minősítette, s egyben jelezte: az idei előadá­sok tartalmukban eltérnek az előző évek hagyományaitól, a szlovákiai magyar kulturális élet más területeit vizsgálják. Mindez be is igazolódott. Mindnyájan, akik ott voltunk a Fábry-napokon, meggyőződ­hettük erről. Az előadóterem falán még láthattuk Fábry portréját, a bevezető előadás­ban - A vádlott megszólal cí­mű írása kapcsán - még hall­hattunk róla, de a délelőtti előadásban már semmit sem. Sajnos, a délutáni és a másna­pi előadásokon nem vehettem részt, a műsorfüzet alapján azonban akkor sem lehetett té­ma Fábry életműve, munkás­sága. Ezek után többen felte­hettük a kérdést: ide jutot­tunk, ennyit jelent Fábry a mai szlovákiai magyarságnak? Demeter Ferenc Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents