Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-12 / 262. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 9. SP OrT / TÉv É ÉS R Á DIÓ - Sz OMB A t K] Vers- és esszékötetén dolgozik a Magyarok Világszövetsége elnöke, akinek egyre kevesebb ideje van írni Évek értékes élményanyaga Csoóri Sándor személyé­ben Királyhelmec a közel­múltban igen becses ven­déget köszönthetett. A vá­ros lakói a Petőfi-szobor avatásán, illetve az azt kö­vető lakossági fórumon ta­lálkozhattak vele. Ekkor került sor a következő rö­vid beszélgetésre is. ZSEBIK ILDIKÓ Vajon az író-költő Csoórit nem zavarja-e, hogy neve ma­napság elsősorban a Magya­rok Világszövetsége elnöke­ként él a köztudatban? Tény, hogy az elmúlt hét év so­rán nem tudtam annyi időt szen­telni az írásnak, mint amennyit szerettem volna, és sok minden nem született meg abból, amit terveztem, amit illett volna pa­pírra vetnem. Másrészt viszont a Világszövetség elnökeként rop­pant élményanyag birtokába ju­tottam, hiszen - Ausztrália kivé­telével - a világ szinte vala­mennyi magyarok lakta szegle­tébe eljutottam. Bízom benne ­ha egészségem is engedi -, eljön még az a pillanat, amikor leje­gyezhetem e tapasztalatokból fakadó gondolataimat. Most épp min dolgozik? Köszönöm kérdését, annál is in­kább, mert ezt a legritkábban szokták tőlem megkérdezni. Pe­dig a világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy - a Világ­szövetségen belül is - író va­gyok. Az irodalomnak a magyar szellemi életben évszázadokon Csoóri Sándor Királyhelmecen át megvolt a maga szerepe, s ezt ma sem veheti el senki és semmi tőle. A magyar történelem min­den fontos gondolata előbb az irodalomban fogalmazódott meg, s csak utána lett belőle po­litika. Irodalmunknak épp az a különlegessége, hogy egy súlyos nemzeti tragédia, Mohács után született. S ha egy irodalom (A szerző felvétele) nemzeti tragédiához kapcsolha­tó, akkor az traumaként végigkí­séri életét. Ezért nem szoktam feltenni a kérdést: szabad-e po­litizálnom, mert ha a politika ré­sze életünknek, akkor az írónak politizálnia kell. S ha egy mű szellemi erőt hordoz, akkor az minden másnál erőteljesebben hat a politikára. Sokan talán azt hihetik, hogy ma az irodalom szerepét az újságírás tölti be. Ez tévedés, hiszen szellemi élet nélkül igazi társadalom sem építhető. Ami pedig kérdését il­leti, manapság elég sok tanul­mányt írok, pillanatnyilag egy versköteten és egy esszéköteten dolgozom. Az utóbbi években egy esszé- és egy verseskötetem, valamint egy válogatásom jelent meg. A Magyarok Világszövetsége elnökeként változott-e vala­melyest írói szemlélete? Nem hiszem. Kezdettől fogva tudtam, hogy az irodalomnak milyen feladatai vannak, legfeljebb nem hittem el, hogy a szövetségbeli munka ennyi gon­dot jelent. Azt reméltem, hogy azt legjobban szellemileg lehet SS--- ha egy mű szellemi erőt hor­doz, akkor az min­den másnál erő­teljesebben hat a politikára. \\ irányítani. Azóta kiderült, ez nem elegendő. Az irodalomból viszont nehezen vezet út az élet­be. Ez nehézséget, gondot okoz, s ettől olykor rosszkedvű, elke­seredett vagyok. Hogy ebből va­laha lesz-e olyan morális vagy szellemi tanulság, amely hozzá­tartozik ahhoz a szenvedés-me­neteléshez, amelyből irodalom születik, majd meglátjuk. Könyvbemutatók a Kalligramban Pozsony. A Zichy-palotában ma este két szlovák nyelvű könyvbemutatóra kerül sor. Slavoj Žižek Mor fantázií című könyvét Juraj Hvorecký, Józef Tischner Etika solidarity című művét pedig Karol Moravčík mutatja be. Helyszín a Ventúr ut­ca 9., a könyvbemutató kezdési időpontja este hat óra. A Kalligram kiadó szeretettel vár minden érdeklődőt, (ú) POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 11 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakukk fészkére 19 KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Agyő, kedvesem! 14 KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Sweet charity 10,19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: A kígyó szeme (am.) 17, 21 Valami van ebben a Mary-ben (am.) 15,19 OBZOR: Zorro álarca (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Hangya-Z (am.) 15.45,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Suttogó (am.) 18, 19.30 Mensétek meg Harryt! (am.) 18.15, 21 Bádogbuborék (ném.) 20. Gombkötők (cseh) 17.30 Prága - Európa nyugtalan szíve (cseh) 19.30 KASS A ÚSMEV: Valami van ebben a Mary-ben 16,18, 20.15 IMPULZ: Két nap a völgyben (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Jó Will Hunting (am.) 15.45,18,20.15 DRUŽBA: Akígyó szeme (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: A varázskard (am.) 15.30 17.45 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY: Zorro álarca (am.) 17.30 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Big Lebowski (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Az árvíz (am.) 17,19.30 ZSELIZ - VMK: Ének a menyasszony­nak (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: X-akták (am.) 18 Jáky János halálára GRENDEL LAJOS Kosztolányi Dezső sorai jutnak eszembe, a Halotti beszédből: „Okuljatok mindannyian e pél­dán. Ilyen az ember. Egyedüli példány." Ezért nehéz nekroló­got írni még azokról az ismerő­seinkről, barátainkról is, akik közel állnak hozzánk, akikről azt hisszük, jól ismertük őket. Hiszen tényleg ismertük-e? Jáky Jánossal az elmúlt nyolc évben sokszor találkoztam Po­zsonyban, Kassán, Budapesten. Sokat beszélgettünk irodalom­ról, közügyekről, alapítványi gondokról, főleg pedig Márai Sándorról. Hiszen Jáky János a 20. századi magyar irodalom másik nagy Halotti beszéde író­jának, Márai Sándornak volt unokaöccse és jogutódja, 1995 óta a Márai Sándor Alapítvány tiszteletbeli elnöke, a kassai Thália Színház Márai Stúdi­ójának létrehozója. 1935. má­jus 28-án született, a buda­pesti Református Gimnázium növendéke volt. Az ELTE jogi karán végzett, ügyvédi jogta­nácsos volt egy budapesti vál­lalatnál. Igazi magyar ember, igazi européer, méltó örököse nagybátyja megalkuvásokat nem ismerő, a reformkori ma­gyar liberalizmusban és a mo­dern polgári humanizmusban gyökerező szellemiségének. Ezt a szellemet őrizte, ápolta, vitte tovább idő előtti haláláig. Mindenekfölött azonban elbű­völő ember volt, szikrázó elme, szellemes társalgó. Senki nem fáradozott annyit azért, mint ő, hogy a betiltott, ki- és megtaga­dott Márai Sándor végre s most már örökre elfoglalhassa méltó helyét a magyar irodalom törté­netében. Megint eltávozott egy kiváló ember, akinek személyes közel­sége hiányozni fog, akinek a tisztán látó, demokratikus ma­gyarságára oly nagy szüksé­günk lenne. Őrizzük meg soká­ig emlékezetünkben. Kiállítás a Zsinagógában Csontos Róbert nem mutatkozhatott be Kassán Csudai képcsodái Somoija. Az At Home Gallery­ben ma este hét órakor kerül sor Ivan Csudai Half című kiállításá­nak megnyitójára. Csudai festmé­nyeinek főszereplője az ember. Képein kívül CD-jének bemutató­ja is ma este lesz Somorján. (ú) Elmaradt vendégjáték Ivan Csudai ma nyitja meg kiállí­tását Somorján (Archív felvétel) JUHÁSZ KATALIN Kassa. Itt, ezen a helyen recen­ziónak kellene lennie a buda­pesti Napszínház kassai vendég­játékáról, Moliére: Dandin György című darabjáról. Az ok, amiért a továbbiakban múlt idő és feltételes mód szerepel e ha­sábokon, egyszerű, prózai, el­gondolkodtató és megdöbben­tő: Az előadásra elővételben egyeden jegy sem kelt el. Azaz: a tegnapra tervezett előadás a kassai közönség érdeklődésé­nek hiányában elmaradt. A részletekről Illés Oszkárt, a Thália Színház szervezési osztá­lyának vezetőjét kérdeztük. „A Napszínház önköltséges alapon készült volna Kassára, ez azt je­lenti, hogy kibérelték volna a színháztermet, és az eladott je­gyektől függött volna, mennyit nyernek, illetve veszítenek az előadással. A kassai nézők saj­nos nem szoktak ahhoz, hogy elővételben vegyék meg a jegyü­ket, ezért kockázatos megjósol­ni, hányan érkeznek egy-egy előadásra. Épp ezért mi a ven­dégjátékokat is besoroljuk a bér­letes előadások közé, melyekre vidékről szervezzük a közönség nagy részét, mivel a kassai né­zők nem töltenék meg a termet." Ez utóbbi tény elszomorító, de sok mindenre magyarázatot ad. A színház jelenlegi helyzetében nem vállalhatta annak kockáza­tát, hogy 40-50 fizető néző ül­jön a nézőtéren. Illés Oszkár szerint egyébként a százkoronás jegyár kissé magas volt ahhoz képest, hogy egy viszonylag is­meretlen színházi társulatról volt szó. Ennek ellenére ugyan­úgy reklámozták, mint minden más Thália-akciót, a fiaskó tehát nem a propaganda hiányának köszönhető. Az alábbi történet tanulsága az lehetne, hogy bár a színház ve­zetősége igyekszik gazdagítani a kínálatot, lehetőséget biztosít új kezdeményezések számára, a végső döntést mindig a néző hozza. Cecil Beaton dandy fotós vándorkiállítása a Szlovák Nemzeti Galériában Bohém a királyi udvarból TALLÓSI BÉLA Pozsony. A Fotóművészeti Hó­nap tárlatsorozatának részeként nyílt Cecil Beaton fényképeiből kiállítás a nemzeti galériában. A hozzánk Finnországból érkezett vándorkiállítás a Cecil Beaton Archívum és a Brit Intézet támo­gatásával kaphatott átmeneti otthont a szlovák fővárosban. Cecil Beaton a brit fotóművészet fenegyereke. Aki kikövetelte ma­gának a művész minősítést, mert nem elégedett meg azzal, hogy „csak" fotográfusnak titulálják. Hiszen nemcsak fényképezett, hanem írt, karikatúrákat rajzolt, mi több, a színház- és filmművé­szetben is alkotott. Kosztümter­vezője volt a My Fair Lady szín­padi és mozgóképes változatá­nak is. Azért is tartott igényt any­nyira a művész minősítésre, mert a fényképészetben is művé­szi igénnyel alkotott, ráadásul, úgy. hogy műfajt újított. Fotog­ráfiáin ugyanis - a hagyomá­nyokat felrúgva - nem a termé­szetből kimetszett valóságot örökítette meg, hanem valamifé­le berendezett látványt közvetí­tett. Olyat, amellyel saját énjét, illetve - mivel portrékat fotózott - az alany jellemét, igazi valóját tudta megmutatni. Értékelői azt mondják, megelőz­te saját korát. Erről a pozsonyi kiállításon is meggyőződhetünk, hiszen a bemutatott anyagban, amely hat évtized munkájából ad keresztmetszetet, jó pár olyan felvételt láthatunk, amelyek a­kár a kilencvenes évek fotómű­vészetébe is beilleszthetők. Mert az a fajta perverzitás, amellyel Beaton elsősorban Andy Warhol hatására kikezdte a hatvanas évek idealizmusát, napjaink fo­tóművészetében is jelen van az erotika, a testimádat képi kifeje­zése révén. Beaton leghatásosabb fegyvere a nárcizmus volt: attól sem riadt Cecil Beaton: Katherine Hepburn (1936) vissza, hogy névtelenül, újság­cikkekben dicsőítse saját művé­szetét. Különc volt, aki az angol királyi udvarban ugyanolyan otthonosan mozgott, mint a pá­rizsi avantgárd művészek vilá­gában. Aki innen is, onnan is el­lesett valamit. A királyi család fotósaként az udvari portréfes­tészet hagyományaiból merí­tett. Az avantgarde művészei vi­szont merész ötíetekre bátorí­tották. Művészetidegen anya­gokkal stilizálta a látványt. Szta­niolpapírt, kötszeranyagot, ki­dobott rongyokat használt a kép felépítéséhez, a romantikus kör­nyezet kialakításhoz, az illúzió­keltéshez. Mindent látni akart, és megmu­tatni. Volt haditudósító és divat­fotós. Sportolókat is fényképe­zett, de elsősorban a művészvi­lág krémjét. A Pozsonyban de­cember huszadikáig látható kiál­lítás hét témakör szerint csopor­tosítja az életművet. Ezek a Fénylő ifjúság, a Paradicsomi idill, a Művészvilág, A Varázsos látomások - Hollywood és a di­vat, a Magasztos stílus, az Élő történelmi képek, Az új bohém: a hatvanas-hetvenes évek. Beaton bohém volt, ciki a 18. szá­zad művészetébe beoltotta a mo­dernet. Vagy fordítva? Az avant­gárdot szelídítette a 18. századi udvari művészettel? Míg végül az idilliért, a varázslatosért, a magasztosért, a szépért való lel­kesedését maga törte meg: a hatvanas-hetvenes évek új bo­hémjai köré már nem épített má­gikus erejű hátteret. Egyszerűsí­tett, de sajátos extravaganciáján nem változtatott soha.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents