Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-10 / 234. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 10. Érett társadalom Számos elemző tett már kísér­letet a Mečiar-jelenség értel­mezésére. A kérdésre, hogy hosszú éveken át miért nem csökkent a népszerűsége, iga­zán kielégítő választ senki nem tudott adni. Még „mun­kásságának" legjobb ismerői is olyan, felületes tömeglélekta­ni fejtegetésekbe süllyedtek, amelyek tárgya már nem is Mečiar, hanem az állítólag éretlen, az atyáskodó államot nélkülözni nem tu­dó, nacionalista szlovák társada­lom volt. A válasz­tásokon a szava­zók nemcsak a kor­mányfőt és moz­galmát, hanem az őket lenéző elem­zőket is meglec­kéztették. Hogy mennyire igazságtalan volt a szlovák társadalomról kiala­kult értelmiségi közvélekedés, azt nem pusztán az egyes pár­tokra leadott szavazatok szá­ma igazolja. A választási ered­ményeknél is meggyőzőbb az, ahogy a polgárok a Demokra­tikus Baloldal Pártjának ma­gyarellenes kirohanásait fo­gadták: a politika iránt érdek­lődők elutasítással, a többiek pedig közönnyel. Pedig a DBP minden bizonnyal igen kedve­ző visszhangra számított; ab­ban reménykedett, hogy a közvélemény nyomására is hi­vatkozhat a magyaroknak a kormányból való kiszorítását Sándor Eleonóra követelve. A nyomás azonban elmaradt, sőt a közhangulat a baloldal ellen fordult. Szóval: a népbarát politikát hirdető pártnak sem volt igazán fogal­ma a nép akaratáról. A társa­dalmat lenézni nem szabad, de túlbecsülni sem. Tagjai ta­pasztalatokból, saját és mások hibáiból okulnak, befolyásol­hatók, dönthetnek jól és rosz­szul is. Ha most jól döntöttek, és nem ültek fel az uszí­tásnak, az a politi­kusoknak is kö­szönhető. Rész­ben a baloldal po­litikusainak, aldk rosszul taktikáz­tak, átlátszó el­lentmondásokba keveredtek. Rész­ben azoknak a szlovák politiku­soknak, akik kitartottak elveik és/vagy adott szavuk mellett Részben a magyar politikusok­nak, akik higgadtak, határo­zottak tudtak maradni. Az el­mtilt napokban az MKP elnöke és a számos alelnök némelyike - talán nem elhamarkodott ez a megállapítás - valóságos ál­lamférfiúi erényeket csillogta­tott meg. Ha végül feláll a négypárti kormány, de belső vitái folytatódnak, ezekre az erényekre különösen nagy szükség lesz. Nagy kár volna elvesztegetni a társadalom ne­hezen megszerzett bizalmát. A szerző publicista. Elvek és gyakorlat LOVÁSZ ATTILA Államfő nélkül nem igazi egy ország. Már csak azért sem, mert jó ha van, akihez fordulhatunk, ha már mindenhol elutasítottak bennünket. Képviselheti az országot, és ha ezt jól teszi, hazánk­fia egy kicsit talán büszkébb lehet rá. A szégyenkezés korát jobb volna elfelejteni. Amikor Michal Kováč távozott, világos volt, hogy a parlament nem választ elnököt Akkor - az alkotmányos válság elkerülése végett - az ellenzék a közveden elnökválasz­tást javasolta. A meghiúsított referendum után mégis volt egy népszavazás - a polgárok túlnyomó része olyan pártokra szava­zott, amelyek a közveden elnökválasztást politikai elvként hir­dették. így hát a két éwel ezelőtt gyakorlati megoldásként java solt módszer politikai elvvé emelkedett, s ebből még bajok is le­hetnek Ha lesz is közveden elnökválasztás, legkorábban ta­vasszal lehet. Ma nehéz megjósolni, milyen lesz a lakosság han­gulata, ergó: választ-e majd olyan államfőt, akire netán büszke is lehet, vagy a populizmus eszköztára érvényesül. Tisztázandó az is, mi lesz az elnöki jogkörökkel. Legalábbis ideiglenesen. És itt van a kérdések kérdése: vajon nem Mečiar nyeri-e az elnök­választást? Mielőtt még megijednénk, nem árt, ha számolunk. Ha a parlament alkotmányos többséggel rendelkezik, az elnöki jogköröket vagy a jelenlegi formájában hagyja meg, vagy teljes egészében a házelnökre ruházza át őket Ha tavasszal válasz­tunk, lehet, hogy Mečiarnak valóban meglesz az eddigi 27 szá­zaléka. És a maradék 73? Hát olyan nehéz egy ellenjelöltet állí­tani, és nem szétaprózódni hat-hét jelölt között? Hogy ez lehet­séges, arra a parlamenti voksolás a bizonyíték Ami pedig az el­veket illeti: a jelenlegi ellenzék megígérte, hogy a polgárok köz­vedenül dönthetnek az államfő személyéről. Praktikus problé­mák ide vagy oda, tessék már egyszer valamit megtartani a vá­lasztási ígéretekből! A 93-as többség ugyan elég nagy erő, hogy kényelmesen kormányozzon kellemeden időkben is, de nem baj, ha a polgárok tisztességes és karakán erőnek tartják tovább­ra is. Az élet ugyanis nem a következő választásokkal ér véget... Főszerkesztő: lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: teL, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hiidetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk •<t <T . . .. K" /r­- No, itt a gyeplő! Felülhetnek az ország szekerére. (Agócs Ernő rajza) A Mečiar-kormány miatt tarthatatlan helyzetbe kerültek az egyetemek-főiskolák Összeomlik az oktatás Vladimír Mečiar szerint néhány éven belül a világ felsőoktatási extraligájába kerül az ország. Ezzel szemben a ma szomorú valósága: az oktatási in­tézmények a túlélésért küzdenek, legnagyobb egyetemeinket a bezárás fenyegeti. KÓSIK ANDREA „A kormány megoldja a felsőok­tatás transzformációjának kér­dését" - állt a kormánykoalíció programnyilatkozatában. Ellen­ben a kabinet júliusban, a kor­mányprogram teljesítéséről ké­szített beszámolójában mind­össze azzal dicsekedhetett, hogy növekedett a hallgatók és peda­gógusok száma, s nemcsak új ka­rokat, hanem új egyetemeket is sikerült létrehoznia. Arról azon­ban az oktatási minisztériummal együtt azóta is mélyen hallgat, mennyibe került ez nekünk, mi lett az ára annak, hogy a felsőok­tatásban a mennyiség a minőség A rektorok már februárban figyelmez­tették a kormányt... rovására ment. Nem beszélve egyéb problémákról: a pedagó­gusok aránytalanul alacsony bé­réről, a fiatal oktatók hiányáról, az intézmények működtetési gondjairól, a hallgatók elszállá­solásának problémáiról... Ma ott tartunk, hogy az újságokat el­árasztották az oktatásügy össze­omlásátjósló szalagcímek, s leg­nagyobb és legrangosabb egye­temeinket szép lassan sorra be­zárják. A rektorok már február­ban figyelmeztették a kor­mányt, hogy nem tartotta meg az 1997 októberében tett ígére­tét, mely szerint a költségvetés összeállításakor a felsőoktatás elsőbbséget élvez. Juraj Stern, a Pozsonyi Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rektora akkor még igen finoman fogalmazott: az egyetemek helyzetét „nagyon rossznak" nevezte. A múlt héten azonban már a főiskolák és egyetemek ellen elkövetett bűn­cselekménnyel vádolta meg a kormányt. Stern szerint Mečiar már akkor tudta, hogy hazudik, amikor a kamerák előtt 1998-at a „főiskolák évének" nevezte, és szavát adta, hogy kormánya több pénzt ad a felsőoktatásnak. Ezzel szemben a három héttel később elfogadott költségvetési törvény még kevesebb pénzt jut­tatott az oktatási tárcának, mint 1997-ben. Úgy tűnik, az iskolák pontosan annyit kaptak, hogy kitartsanak a választásokig. Stem professzor figyelmeztetett is: „Az embereknek december­ben is emlékezniük kellene arra, hogy ez volt az a kormány, amely az iskolák összeomlását előidézte." A kormány júliusi beszámolója után az ellenzék is keményen bírálta a kabinetet, melynek négyéves kormányzása alatt hanyatlásnak indult az ok­tatásügy. Bebizonyosodott: az új egyetemek létrehozását a már meglevő felsőoktatási intézmé­nyek sínylették meg. Működte­tésükre egyre kevesebb pénz jut. Tavaly például a pedagógusok fizetése 12 százalékkal maradt el az átlag mögött. Tehát nem csoda, hogy másutt néznek ke­reseti lehetőség után, nem is szólva arról, hogy ma már a ta­nár nem örvend túl nagy társa­dalmi megbecsülésnek. Hovato­vább nem lesz, aki tanítson, hi­szen a pedagógiai karon végző hallgatóknak mindössze a 25 százaléka vállalja a Gárdonyi ál­tal „másokért világító lámpás­nak" nevezett pedagógus szere­pét. Az ellenzék szerint a legna­gyobb hiba, hogy a kormánynak nem volt világos koncepciója. Ezért voltak a kabinet és a tárca ... évről évre alább becsülte a felsőoktatás szükségleteit... lépései részlegesek és rendszer­telenek. Juraj Stern szerint a kormány a költségvetés kidolgo­zásakor évről évre alább becsül­te a felsőoktatás szükségleteit, s emiatt az egyetemek-főiskolák pénzügyi gondjai katasztrofális méreteket öltöttek. Az igazi ér­vágás azonban szeptember 25­én érte őket, amikor Miroslav Maxon pénzügyminiszter dön­tést hozott az állami költségve­tés 8 százalékának lekötéséről. Ezzel az intézkedésével az el­adósodott, épp hogy csak tengő­dő felsőoktatási intézményeket 300 millió koronától fosztotta meg. Erre több rektor is kilátás­ba helyezte az egyetemek, kollé­giumok működésének felfüg­gesztését, a téli szemeszter lerö­vidítését, sőt azt is jelezte, hogy az év vége felé közeledve nem tudják majd kifizetni az alkal­mazottak bérét. A lavina már meg is indult. A tegnapi lapok a következő hírt közölték: „Pénzügyi csőd miatt október 15-étől a Pozsonyi Köz­gazdaságtudományi Egyetem kénytelen lesz megszakítani működését." TALLÓZÓ SME A választások rácáfoltak a DSZM, az SZNP és a Matica nemzeti de­magógiájára című írásában Ján Čarnogurský értékeli az ország vegyesen lakott területein szüle­tett választási eredményeket. Rá­mutat: az SZTV és Slovenská republika magyarellenes propa­gandája túlnyomórészt csak a szlovákok által lakott északi terü­leteken talált meghallgatásra. Szlovákia 79 járása közül 12-ben győzött az MKP, és ugyanezek­ben a járásokban a szlovák ellen­zék is jobb eredményt ért el, mint a kormánypártok. Az említett egy tucat, nemzetiségileg vegyesen lakott járás közül 1 l-ben az SZDK szerezte meg a második helyet. Az egyeden kivétel a Nagykür­tösi, ahol a Mečiar vezette moz­galom 1,2%-al előzte meg Miku­láš Dzurinda pártját. Az elemzés­nek alávetett járásokban a válasz­tási eredmények azt mutatják, hogy ötben az SZNP nem szerez­te meg a parlamentbe való beju­táshoz szükséges támogatottsá­got sem, a maradék hét járásban pedig a nemzetiek „rezgő léccel" vették csupán az 5%-os akadályt. A12 közigazgatási egység adatai szerint az SZDK, a PEP és a DBP 37,9%-ot, a DSZM és az SZNP pe­dig 20,2%-ot ért el. Az írás leszö­gezi: a déli járásokban élő szlová­kok a megmondhatói, müyen po­litika megfelelő számukra, és ezt szem előtt tartva voksoltak szep­tember 25-26-án. .^.^PAfRONTADNES London döntése, amellyel a szlo­vákiai romák tömeges menedék­jog-kérelmei miatt felújította a vízumkényszert a szlovák állam­polgárok számára, Prága számá­ra is „fontos és talán utolsó figyel­meztetés". A probléma ugyanis nem kizárólag Szlovákiát érinti ­írja szerkesztőségi kommentárjá­ban a cseh napilap. A brit lépés arra emlékeztet, hogy a mérsé­kelt Közép-Európa olyan terület is, ahol a többség nem volt képes megtalálni az együttélés módját a kisebbséggel, s ahol olyan ese­mények történnek, amelyeket nem lehet civilizáltnak tekinteni. A brit nagykövet ugyan meg­nyugtatta Prágát, hogy a csehe­ket nem fenyegeti most a vízum­kényszer felújítása, ha nem emel­kedik a cseh menedéket kérők száma a szigetországban. Prága egyelőre abban reménykedhet, hogy Mečiar Szlovákiájától elté­rően már több mint egy éve kere­si a megoldási lehetőségeket. ADEVARUL Orbán Viktor magyar kormány­főt a Fehér Házban fogadták nem sokkal azután, hogy Radu Vasile román miniszterelnök nem talált nyitott ajtókat Wa­shingtonban - kesereg kom­mentárjában a román újság. Or­bánt még a híres ovális dolgozó­szobába is beinvitálták, alig né­hány nappal azután, hogy ro­mán kollégájának az amerikai fővárosban be kellett érnie ala­csonyabb politikai rangú tárgya­lópartnerekkel. VISSZHANG Ad: Mi les* a Megoldás Kulcsa? Új Szó, 1998. október 8. Kinek a kezébe adjunk kulcsot? Nagy megdöbbenéssel éltesül­tem az írásból, müyen az MKP polgári-liberális platformjának álláspontja bizonyos kérdések­ben. Érdekes, a platform, illetve a párt alelnökeként ilyen állás­pontról nem tudok. A platform a cikkben felvetett problémáról (müyen kritériumok alapján ke­rüljenek parlamentbe a pótkép­viselők?) ugyanis eddig nem tár­gyalt. Még jobban megdöbben­tem attól, hogy a „párt állítólag Petőcz kampánymódszereinek egy részét nem tartja teljesen tisztának". Ki az a „párt"? És ki az a „polgári-liberális platform"? Hogy lehet az, hogy valakik a névtelenségbe burkolózva már hosszabb ideje különböző, szub­jektívan értelmezett háttér-in­formációkat, féligazságokat szol­gáltatnak ki a sajtónak, és egyes szerkesztők ezt kritikátlanul megírják anélkül, hogy az infor­mációt ellenőriznék vagy az érintett felet is megkérdeznék? Felháborítónak tartom, hogy ép­pen azok intrikálnak és rágal­maznak továbbra is, akik néhány hónappal ezelőtt bizonyíthatóan „nem teljesen tiszta" módszerek­kel elérték, hogy az MKP alelnö­keként, az Európai Szabadelvű Párt alelnökeként csak a szava­zólista 23. helyére kerüljek. Ak­kor a Markízától kezdve az Új Szóig számos médium megkere­sett, hogy mondjam el, mi van a hátterben. Én azonban hallgat­tam, mert fontosabbnak tartot­tam, hogy a sok vita és veszeke­dés után végre nyugodtan ké­szüljünk a legfontosabb feladat­ra - a választás tisztaságának szavatolására és a kormányvál­tásra. Ám most már nem hallgat­hatok, mert most már nemcsak az én becsületemről van szó, ha­nem családom becsületéről is, édesanyám és testvéreim becsü­letéről, több tucat aktivista be­csületéről, mindazoknak a be­csületéről, akik önzetlenül segí­tettek a kampányban, és annak a több mint 21 ezer választópol­gárnak a becsületéről, aki az MKP-t választva az én sorszámo­mat karikázta be. Tudják, hogy kampányom tisztességes és be­csületes volt, s hogy soha olyan tisztességtelen módszereket nem alkalmaztam másokkal szemben, mint amilyeneket egyesek velem szemben alkal­maznak. Ezért felszólítom a név­telen háttérinformátorokat, hogy egoizmusukkal, hiúságuk­kal és irigységükkel ne veszé­lyeztessék tovább az MKP és a magyar közösség jövőjét Petőcz Kálmán VENDÉGKOMMENTÁR

Next

/
Thumbnails
Contents