Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-10 / 234. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 10. Érett társadalom Számos elemző tett már kísérletet a Mečiar-jelenség értelmezésére. A kérdésre, hogy hosszú éveken át miért nem csökkent a népszerűsége, igazán kielégítő választ senki nem tudott adni. Még „munkásságának" legjobb ismerői is olyan, felületes tömeglélektani fejtegetésekbe süllyedtek, amelyek tárgya már nem is Mečiar, hanem az állítólag éretlen, az atyáskodó államot nélkülözni nem tudó, nacionalista szlovák társadalom volt. A választásokon a szavazók nemcsak a kormányfőt és mozgalmát, hanem az őket lenéző elemzőket is megleckéztették. Hogy mennyire igazságtalan volt a szlovák társadalomról kialakult értelmiségi közvélekedés, azt nem pusztán az egyes pártokra leadott szavazatok száma igazolja. A választási eredményeknél is meggyőzőbb az, ahogy a polgárok a Demokratikus Baloldal Pártjának magyarellenes kirohanásait fogadták: a politika iránt érdeklődők elutasítással, a többiek pedig közönnyel. Pedig a DBP minden bizonnyal igen kedvező visszhangra számított; abban reménykedett, hogy a közvélemény nyomására is hivatkozhat a magyaroknak a kormányból való kiszorítását Sándor Eleonóra követelve. A nyomás azonban elmaradt, sőt a közhangulat a baloldal ellen fordult. Szóval: a népbarát politikát hirdető pártnak sem volt igazán fogalma a nép akaratáról. A társadalmat lenézni nem szabad, de túlbecsülni sem. Tagjai tapasztalatokból, saját és mások hibáiból okulnak, befolyásolhatók, dönthetnek jól és roszszul is. Ha most jól döntöttek, és nem ültek fel az uszításnak, az a politikusoknak is köszönhető. Részben a baloldal politikusainak, aldk rosszul taktikáztak, átlátszó ellentmondásokba keveredtek. Részben azoknak a szlovák politikusoknak, akik kitartottak elveik és/vagy adott szavuk mellett Részben a magyar politikusoknak, akik higgadtak, határozottak tudtak maradni. Az elmtilt napokban az MKP elnöke és a számos alelnök némelyike - talán nem elhamarkodott ez a megállapítás - valóságos államférfiúi erényeket csillogtatott meg. Ha végül feláll a négypárti kormány, de belső vitái folytatódnak, ezekre az erényekre különösen nagy szükség lesz. Nagy kár volna elvesztegetni a társadalom nehezen megszerzett bizalmát. A szerző publicista. Elvek és gyakorlat LOVÁSZ ATTILA Államfő nélkül nem igazi egy ország. Már csak azért sem, mert jó ha van, akihez fordulhatunk, ha már mindenhol elutasítottak bennünket. Képviselheti az országot, és ha ezt jól teszi, hazánkfia egy kicsit talán büszkébb lehet rá. A szégyenkezés korát jobb volna elfelejteni. Amikor Michal Kováč távozott, világos volt, hogy a parlament nem választ elnököt Akkor - az alkotmányos válság elkerülése végett - az ellenzék a közveden elnökválasztást javasolta. A meghiúsított referendum után mégis volt egy népszavazás - a polgárok túlnyomó része olyan pártokra szavazott, amelyek a közveden elnökválasztást politikai elvként hirdették. így hát a két éwel ezelőtt gyakorlati megoldásként java solt módszer politikai elvvé emelkedett, s ebből még bajok is lehetnek Ha lesz is közveden elnökválasztás, legkorábban tavasszal lehet. Ma nehéz megjósolni, milyen lesz a lakosság hangulata, ergó: választ-e majd olyan államfőt, akire netán büszke is lehet, vagy a populizmus eszköztára érvényesül. Tisztázandó az is, mi lesz az elnöki jogkörökkel. Legalábbis ideiglenesen. És itt van a kérdések kérdése: vajon nem Mečiar nyeri-e az elnökválasztást? Mielőtt még megijednénk, nem árt, ha számolunk. Ha a parlament alkotmányos többséggel rendelkezik, az elnöki jogköröket vagy a jelenlegi formájában hagyja meg, vagy teljes egészében a házelnökre ruházza át őket Ha tavasszal választunk, lehet, hogy Mečiarnak valóban meglesz az eddigi 27 százaléka. És a maradék 73? Hát olyan nehéz egy ellenjelöltet állítani, és nem szétaprózódni hat-hét jelölt között? Hogy ez lehetséges, arra a parlamenti voksolás a bizonyíték Ami pedig az elveket illeti: a jelenlegi ellenzék megígérte, hogy a polgárok közvedenül dönthetnek az államfő személyéről. Praktikus problémák ide vagy oda, tessék már egyszer valamit megtartani a választási ígéretekből! A 93-as többség ugyan elég nagy erő, hogy kényelmesen kormányozzon kellemeden időkben is, de nem baj, ha a polgárok tisztességes és karakán erőnek tartják továbbra is. Az élet ugyanis nem a következő választásokkal ér véget... Főszerkesztő: lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: teL, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hiidetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk •<t <T . . .. K" /r- No, itt a gyeplő! Felülhetnek az ország szekerére. (Agócs Ernő rajza) A Mečiar-kormány miatt tarthatatlan helyzetbe kerültek az egyetemek-főiskolák Összeomlik az oktatás Vladimír Mečiar szerint néhány éven belül a világ felsőoktatási extraligájába kerül az ország. Ezzel szemben a ma szomorú valósága: az oktatási intézmények a túlélésért küzdenek, legnagyobb egyetemeinket a bezárás fenyegeti. KÓSIK ANDREA „A kormány megoldja a felsőoktatás transzformációjának kérdését" - állt a kormánykoalíció programnyilatkozatában. Ellenben a kabinet júliusban, a kormányprogram teljesítéséről készített beszámolójában mindössze azzal dicsekedhetett, hogy növekedett a hallgatók és pedagógusok száma, s nemcsak új karokat, hanem új egyetemeket is sikerült létrehoznia. Arról azonban az oktatási minisztériummal együtt azóta is mélyen hallgat, mennyibe került ez nekünk, mi lett az ára annak, hogy a felsőoktatásban a mennyiség a minőség A rektorok már februárban figyelmeztették a kormányt... rovására ment. Nem beszélve egyéb problémákról: a pedagógusok aránytalanul alacsony béréről, a fiatal oktatók hiányáról, az intézmények működtetési gondjairól, a hallgatók elszállásolásának problémáiról... Ma ott tartunk, hogy az újságokat elárasztották az oktatásügy összeomlásátjósló szalagcímek, s legnagyobb és legrangosabb egyetemeinket szép lassan sorra bezárják. A rektorok már februárban figyelmeztették a kormányt, hogy nem tartotta meg az 1997 októberében tett ígéretét, mely szerint a költségvetés összeállításakor a felsőoktatás elsőbbséget élvez. Juraj Stern, a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem rektora akkor még igen finoman fogalmazott: az egyetemek helyzetét „nagyon rossznak" nevezte. A múlt héten azonban már a főiskolák és egyetemek ellen elkövetett bűncselekménnyel vádolta meg a kormányt. Stern szerint Mečiar már akkor tudta, hogy hazudik, amikor a kamerák előtt 1998-at a „főiskolák évének" nevezte, és szavát adta, hogy kormánya több pénzt ad a felsőoktatásnak. Ezzel szemben a három héttel később elfogadott költségvetési törvény még kevesebb pénzt juttatott az oktatási tárcának, mint 1997-ben. Úgy tűnik, az iskolák pontosan annyit kaptak, hogy kitartsanak a választásokig. Stem professzor figyelmeztetett is: „Az embereknek decemberben is emlékezniük kellene arra, hogy ez volt az a kormány, amely az iskolák összeomlását előidézte." A kormány júliusi beszámolója után az ellenzék is keményen bírálta a kabinetet, melynek négyéves kormányzása alatt hanyatlásnak indult az oktatásügy. Bebizonyosodott: az új egyetemek létrehozását a már meglevő felsőoktatási intézmények sínylették meg. Működtetésükre egyre kevesebb pénz jut. Tavaly például a pedagógusok fizetése 12 százalékkal maradt el az átlag mögött. Tehát nem csoda, hogy másutt néznek kereseti lehetőség után, nem is szólva arról, hogy ma már a tanár nem örvend túl nagy társadalmi megbecsülésnek. Hovatovább nem lesz, aki tanítson, hiszen a pedagógiai karon végző hallgatóknak mindössze a 25 százaléka vállalja a Gárdonyi által „másokért világító lámpásnak" nevezett pedagógus szerepét. Az ellenzék szerint a legnagyobb hiba, hogy a kormánynak nem volt világos koncepciója. Ezért voltak a kabinet és a tárca ... évről évre alább becsülte a felsőoktatás szükségleteit... lépései részlegesek és rendszertelenek. Juraj Stern szerint a kormány a költségvetés kidolgozásakor évről évre alább becsülte a felsőoktatás szükségleteit, s emiatt az egyetemek-főiskolák pénzügyi gondjai katasztrofális méreteket öltöttek. Az igazi érvágás azonban szeptember 25én érte őket, amikor Miroslav Maxon pénzügyminiszter döntést hozott az állami költségvetés 8 százalékának lekötéséről. Ezzel az intézkedésével az eladósodott, épp hogy csak tengődő felsőoktatási intézményeket 300 millió koronától fosztotta meg. Erre több rektor is kilátásba helyezte az egyetemek, kollégiumok működésének felfüggesztését, a téli szemeszter lerövidítését, sőt azt is jelezte, hogy az év vége felé közeledve nem tudják majd kifizetni az alkalmazottak bérét. A lavina már meg is indult. A tegnapi lapok a következő hírt közölték: „Pénzügyi csőd miatt október 15-étől a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem kénytelen lesz megszakítani működését." TALLÓZÓ SME A választások rácáfoltak a DSZM, az SZNP és a Matica nemzeti demagógiájára című írásában Ján Čarnogurský értékeli az ország vegyesen lakott területein született választási eredményeket. Rámutat: az SZTV és Slovenská republika magyarellenes propagandája túlnyomórészt csak a szlovákok által lakott északi területeken talált meghallgatásra. Szlovákia 79 járása közül 12-ben győzött az MKP, és ugyanezekben a járásokban a szlovák ellenzék is jobb eredményt ért el, mint a kormánypártok. Az említett egy tucat, nemzetiségileg vegyesen lakott járás közül 1 l-ben az SZDK szerezte meg a második helyet. Az egyeden kivétel a Nagykürtösi, ahol a Mečiar vezette mozgalom 1,2%-al előzte meg Mikuláš Dzurinda pártját. Az elemzésnek alávetett járásokban a választási eredmények azt mutatják, hogy ötben az SZNP nem szerezte meg a parlamentbe való bejutáshoz szükséges támogatottságot sem, a maradék hét járásban pedig a nemzetiek „rezgő léccel" vették csupán az 5%-os akadályt. A12 közigazgatási egység adatai szerint az SZDK, a PEP és a DBP 37,9%-ot, a DSZM és az SZNP pedig 20,2%-ot ért el. Az írás leszögezi: a déli járásokban élő szlovákok a megmondhatói, müyen politika megfelelő számukra, és ezt szem előtt tartva voksoltak szeptember 25-26-án. .^.^PAfRONTADNES London döntése, amellyel a szlovákiai romák tömeges menedékjog-kérelmei miatt felújította a vízumkényszert a szlovák állampolgárok számára, Prága számára is „fontos és talán utolsó figyelmeztetés". A probléma ugyanis nem kizárólag Szlovákiát érinti írja szerkesztőségi kommentárjában a cseh napilap. A brit lépés arra emlékeztet, hogy a mérsékelt Közép-Európa olyan terület is, ahol a többség nem volt képes megtalálni az együttélés módját a kisebbséggel, s ahol olyan események történnek, amelyeket nem lehet civilizáltnak tekinteni. A brit nagykövet ugyan megnyugtatta Prágát, hogy a cseheket nem fenyegeti most a vízumkényszer felújítása, ha nem emelkedik a cseh menedéket kérők száma a szigetországban. Prága egyelőre abban reménykedhet, hogy Mečiar Szlovákiájától eltérően már több mint egy éve keresi a megoldási lehetőségeket. ADEVARUL Orbán Viktor magyar kormányfőt a Fehér Házban fogadták nem sokkal azután, hogy Radu Vasile román miniszterelnök nem talált nyitott ajtókat Washingtonban - kesereg kommentárjában a román újság. Orbánt még a híres ovális dolgozószobába is beinvitálták, alig néhány nappal azután, hogy román kollégájának az amerikai fővárosban be kellett érnie alacsonyabb politikai rangú tárgyalópartnerekkel. VISSZHANG Ad: Mi les* a Megoldás Kulcsa? Új Szó, 1998. október 8. Kinek a kezébe adjunk kulcsot? Nagy megdöbbenéssel éltesültem az írásból, müyen az MKP polgári-liberális platformjának álláspontja bizonyos kérdésekben. Érdekes, a platform, illetve a párt alelnökeként ilyen álláspontról nem tudok. A platform a cikkben felvetett problémáról (müyen kritériumok alapján kerüljenek parlamentbe a pótképviselők?) ugyanis eddig nem tárgyalt. Még jobban megdöbbentem attól, hogy a „párt állítólag Petőcz kampánymódszereinek egy részét nem tartja teljesen tisztának". Ki az a „párt"? És ki az a „polgári-liberális platform"? Hogy lehet az, hogy valakik a névtelenségbe burkolózva már hosszabb ideje különböző, szubjektívan értelmezett háttér-információkat, féligazságokat szolgáltatnak ki a sajtónak, és egyes szerkesztők ezt kritikátlanul megírják anélkül, hogy az információt ellenőriznék vagy az érintett felet is megkérdeznék? Felháborítónak tartom, hogy éppen azok intrikálnak és rágalmaznak továbbra is, akik néhány hónappal ezelőtt bizonyíthatóan „nem teljesen tiszta" módszerekkel elérték, hogy az MKP alelnökeként, az Európai Szabadelvű Párt alelnökeként csak a szavazólista 23. helyére kerüljek. Akkor a Markízától kezdve az Új Szóig számos médium megkeresett, hogy mondjam el, mi van a hátterben. Én azonban hallgattam, mert fontosabbnak tartottam, hogy a sok vita és veszekedés után végre nyugodtan készüljünk a legfontosabb feladatra - a választás tisztaságának szavatolására és a kormányváltásra. Ám most már nem hallgathatok, mert most már nemcsak az én becsületemről van szó, hanem családom becsületéről is, édesanyám és testvéreim becsületéről, több tucat aktivista becsületéről, mindazoknak a becsületéről, akik önzetlenül segítettek a kampányban, és annak a több mint 21 ezer választópolgárnak a becsületéről, aki az MKP-t választva az én sorszámomat karikázta be. Tudják, hogy kampányom tisztességes és becsületes volt, s hogy soha olyan tisztességtelen módszereket nem alkalmaztam másokkal szemben, mint amilyeneket egyesek velem szemben alkalmaznak. Ezért felszólítom a névtelen háttérinformátorokat, hogy egoizmusukkal, hiúságukkal és irigységükkel ne veszélyeztessék tovább az MKP és a magyar közösség jövőjét Petőcz Kálmán VENDÉGKOMMENTÁR