Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-09 / 233. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 9 KOMMENTÁR Életképes régiókat V. KRASZNICA MELITTA Ha az egyes régiók szoros gazdasági, kulturális együttműködést tudnak kialakítani, akkor fokozatosan eltörpül annak a jelentősége, hogy hol húzódik az adminisztratív államhatár fogalmazódott meg a minap annak az ünnepélyes szerződéskötésnek az alkalmából, amelyet a magyarországi Pannónia Régia Komárom - Bábolna Kistérségi Társulás és a szlovákiai Danubia Régia Révkomárom - Dunaszerdahely Kistérségi Társulás kötött. Elhangzott továbbá, hogy az ilyen interregionális megállapodások jelzésértékűek az Európai Unió számára is, az EU pozitívan fogadja ezeket a kezdeményezéseket és támogatásban is részesíti a közösen kidolgozott tervezeteket. Ez pedig hosszú távon az adott régió gazdasági fellendülését eredményezi, amire építeni lehet a kulturális fellendülést, a közművelődés színvonalának emelését is. A magyaroszági tapasztalatok pedig csak segíthetnek ebben. Országainkban, de főleg Szlovákiában, ahol az elkövetkező években az állami támogatások csökkenésére lehet számítani, ezért egy-egy régió felemelkedése, a munkahelyteremtés, a gazdasági fellendülés szempontjából rendkívül fontosak az önerőből megvalósított tervezetek. Ezek növelik az adott térség gazdasági erejét és önállóságát. Ha viszont a régiók egyre inkább saját magukra lesznek utalva, akkor az országon belül pontosan fel lehet majd térképezni, mely régiók életképesek és melyek nem; vagyis melyek azok, amelyek önerőből is fenn tudnak maradni, és melyek szorulnak állandó állami támogatásra. Ugyanakkor a határ menti együttműködésnek más szempontból is óriási jelentősége van. Köztudott, hogy egyegy termelőüzem, gyár vonzáskörzete a munkaerő szempotjából kör alakban rajzolható meg; és ugyanez érvényes a termékek, szolgáltatások piacára, terítésére is. A határok vonalán azonban ez a kör félkörré zsugorodik. Remélhető, hogy az új, Európába igyekvő demokratikus szlovák kormány is szívügyének fogja tartani ennek a félkörnek a kikerekítését, és ezáltal lehetővé válik az adott térség gazdasági fellendülése, az oktatási, képzési, kulturális értékek átadása, egyszóval a „vidék" fejlesztése. JEGYZET Én is szeretlek GRENDEL AGOTA Európába ritkán hangzik el ez a mondat - válaszként a szeretlek vallomásra-, Közép(vagy ha úgy tetszik, Vadkelet-) Európában még ritkábban. Amerikai filmekben hallhatjuk nyakra-főre. Mi itt valószínűleg szemérmesebbek vagyunk, de az is lehet, érezzük: nem szavakkal kell ezt bizonygatni. Csak hát a tettek sem azt igazolják, ragaszkodunk egymáshoz, fontosak vagyunk egymásnak - illetve, hogy fontos nekünk a másik. Nem az állandó, sokszor elátkozott rohanás miatt, bár ez sem mellékes. Sokan már szinte kizárólag érdekből szeretnek valakit, mint mondjuk képviselőjelölt a választóit. Tudjuk, ez a nagy szeretet, figyelem csak a választási eredmények közzétételéig él és virul, utána már csak a parlamentbe jutott képviselő él és virul, a szeretet elhamvad. Igaz, lehet érdekből úgymond szeretni főnököt, sőt ha a sors úgy hozza, még az ellenségek is összeborulnak, némi anyagi haszon reményében. Talán egy, legföljebb két dologban lehetünk biztosak. Az egyik a család, amelyre az esetek 99,9 százalékában számíthatunk - 0,1 százalékot hagyjuk meg az örökösödési vitáknak és egyéb, emberhez méltatlan történéseknek. Aztán vannak az érdek nélkül szövődött barátságok - ezek nagyrésze húszon alulra datálódik, s az a legjobb bennük, hogy az ember tudhatja, éjfélkor is nyugodtan fölcsörgetheti a másikat, ha az él és mozog, akkor segít. Egyetlen dolog okoz gondot: erről is szemérmesen hallgatunk. Mindaddig, amíg el nem érkezik a döbbenetes pillanat: soha többé nem mondhatom el. Világos, nem kifejezetten praktikus úton-útfélen azzal nyaggatni a másikat, legyen az szülő, gyerek, férj, feleség (stb.), micsoda nagyszerű érzéssel tölt el a jelenléte életünkben, de kishíján megbocsáthatatlan mindennemű érzelmünk gondos titkolása, amivel úgy járhatunk, mint az a novellahős, aki halálos ágyán tudta meg, kemény, mogorva férje szerette, hiszen két könnycseppet ejtett haldokló élete párjáért. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344J Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijesztí a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk , Méghogy én nem megyek Európába? Fogadjunk, hogy ezzel mindenkit megelőzök! (Agócs Ernő karikatúrája) •HUM Szlovákia immár harmadszor kezdheti az évet ideiglenes költségvetéssel Időnyerés, irányváltás Az ellenzéki gazdaságpolitikusok szerdai pénzügyminisztériumi vizitje a legsötétebb várakozásokat is felülmúlta. Kiderült, a tárca gyakorlatilag hozzá sem látott az 1999-es állami büdzsé részleteinek kidolgozásához. SIDÓ H. ZOLTÁN Minden jel szerint valóra válik Brigita Schmögnerová felvetése: a következő évet ideiglenes költségvetéssel kezdjük. A jelenlegi kormány egyeden ülésén sem vitatta meg az 1999-es költségvetés egyes fejezeteit, pedig a szabályok értelmében legkésőbb november 15-ig a parlament elé kellene terjeszteni az állami büdzséről szóló törvénytervezetet. Erre nyilvánvalóan már nem k,er> tv rrfi c.lf rül sor, az új kormány pedig egyszerűen képtelen lesz néhány héten belül, a költségvetéshez kötődő törvénymódosításokkal egyetemben a törvényhozás elé terjeszteni az ország egészének működése szempontjából kulcsfontosságú dokumentumot. A törvény értelmében az ideiglenes költségvetés, azaz a provizórium a következőképpen működik: havonta az előző évi költségvetésben meghatározott éves összeg egytizenkettedét kell folyósítani. Az új kabinet számára a provizórium jó is, meg rossz is. Jó, mert az általa nyert időt fel lehet használni az új költségvetés gondos kidolgozására, a szükséges törvénymódosítások elfogadtatására. Rossz, mert 1999 első hónapjaiban még mindig az idei költségvetés sarokszámai, prioritásai fognak érvényesülni, melyek gyökeresen különböznek a AX? rhrTí.' v />= leendő kabinet elképzeléseitől. Az idei (módosított) költségvetés egyébként 179,9 milliárd koronás bevétellel és 187,8 milliárdos kiadással számolt, vagyis 8 milliárdos, immár aligha teljesíthető hiányt feltételezett. Vagyis 1999 első hónapjaiban a 187,8 milliárdos összkiadás időrészarányos összegével számolhatnak a költségvetésből finanszírozott intézmények, szervezetek. Az ideiglenes költségvetés persze nem vet jó fényt az országra, bár ez Szlovákia esetében nem sokat nyom a latban, hiszen 1993-ban és 1995-ben is provizóriummal kezdtük az évet. Másrészt a nagyvilág és a potenciális külföldi befektetők belátják, hogy az új kormány várhatóan olyan gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra készül, amelynek előkészítése néhány hónapot bizton igényel. Bármilyen lesz az új kormány, szlovák oldalon minden marad a régiben Ki tette mumussá Bőst? P. VONYIK ERZSÉBET Két hónapig nem sok érdemleges és látványos fejlemény várható az újabb hágai beadvány körül. A szerdai szlovák-magyar egyeztetésen abban állapodtak meg, hogy a magyar fél december 7-re elkészíti válaszát a szlovák beadványra. Csak ezután derül ki, hogy a bíróság elkezdi-e az eljárást, s dönt-e arról, hogy Budapestnek és Pozsonynak mit kell tennie a tavalyi ítélet megvalósításáért. Budapesti hír: Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke jelezte, át kell értékelni a csoportot vezető Szénási György mandátumát, nem kizárt a visszahívása sem. Új nevek hangzottak el, akiket Illés szerint bűn lenne továbbra is mellőzni. Elsősorban Nagy Boldizsár nemzetközi jogászról van szó, aki a tavalyi hágai ítélet OLVASÓI LEVELEK Orvosolni a gondokat Családomban és széles környezetemben mindenki örömmel fogadta az ellenzék szereplését a választásokon (persze, egy picivel lehetett volna jobb is). A várhatóan hatalomra kerülő ellenzéki pártok remélhetőleg demokratikus viszonyokat teremtenek ebben az országban. Bízunk benne, hogy megfelelő befolyásuk lesz az MKP képviselőinek is. Ha tényleg demokratikus állam lesz itt, akkor gyorsan után nagy port kavaró interjújában felrótta a Szénási-féle csoportnak és a Horn-kormánynak, hogy nem tudták kiaknázni Magyarország számára az ítéletben rejlő pozitív elemeket. Szlovák oldalon minden marad a régiben, jöjjön bármilyen kormány, a nóta ugyanaz lesz. Vagyis: nyertesek vagyunk, semmit le nem rombolunk, szívesen tovább építünk, ám több vizet nem adunk. Sőt Július Binder újabban a mostani vízmegosztást is közönséges fényűzésnek tartja, pedig néha csak annyi vizet engednek a régi mederbe, hogy alig csordogál benne valami. Időközben Róbert Fico azt követelte az MKP-tól, hogy kötelezze el magát: a bősi kérdésben nem lesz különvéleménye. Ámde az MKP-t azok az erőmű táján élő magyarok is választották, akik mindmáig nehezen tudják elfogadni a fillérekért elvett termőorvosolni fogják azokat a gondokat, amelyek bennünket leginkább aggasztottak: visszahelyezik jogaikba az indoklás nélkül elbocsátott igazgatókat, a kulturális szféra dolgozóit, a TV magyar adásának munkatársait, megalkotják a nemzetiségek nyelvhasználatáról szóló törvényt, megerősítik az önkormányzatok szerepét azáltal, hogy leépítik az erős, centralizált államot. Ha megszabadu-, lünk Slavkovskától, Hudectől és a hozzájuk hasonló politikusoktól, az már kész főnyeremény lesz. F. Mária Komárom földjeiken épült monstrumot. S még a fülükben cseng Bindernek a Panorámában elhangzott kijelentése: a bősi erőműnek csak az a hibája, hogy ellenséges területen épült. Igaz, a vízügyi igazgató egy viharos bősi lakossági fórumon azt mondta, fordítási hiba történt, mert ő nem ellenséges, hanem nem baráti területről beszélt. Ez a Binder-nyilatkozat is ludas abban, hogy Bős mumus lett, s az itteni magyarság nem igazán tud elragadtatással tekinteni a felvízcsatornára és a bősi turbinákra. Az MKP pedig - hacsak nem dobja sutba szavazóinak elvárásait - olyan döntésekhez adhatja a nevét, amelyek a mostaninál emberibb megélhetést biztosítanak a perifériára taszított erőműkörnyéki lakosoknak. S tesz például annak érdekében, hogy végre újrajárjon az épp egy hete nem közlekedő komp. Mi miért nem? Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk minden haladó gondolkodású állampolgárnak, aki élt törvényadta lehetőségével és szavazatával segítette a Magyar Koalíció Pártját. Sajnos, nekünk ez nem adatott meg, pedig mi is szerettük volna szavazatunkkal támogatni az MKP-t. Mivel tudtuk, hogy a választások idején külföldön leszünk, már előtte igyekeztünk felderíteni a terepet, és időt, pénzt nem sajnálva meg is találtuk a helyet (150 km-re), ahol normális körülmények között leadNEWS Az osztrák hetilapnak adott interjújában Mikuláš Dzurinda közölte: „Mohi lesz Szlovákia utolsó atomerőműve. Ajelenlegi szlovák kormány nem volt elég nyitott a Szlovákia és Ausztria közötti kétoldalú párbeszédre, mi azonban újra meg akarjuk indítani ezt az atom-dialógust. Minden ajtót kinyitunk az osztrák és a nemzetközi szakértők előtt". Hozzátette: „belátom, hogy az atomerőmű ügye nem lehet csak Szlovákia belügye." Barbara Prammer osztrák fogyasztóvédelmi miniszter (akihez Ausztriában az atomügyek is tartoznak) a lapnak elr mondta: amint megalakul az új szlovák kormány, Pozsonyba utazik újabb tárgyalásokra A News szerint elképzelhető, hogy Mečiar eddigi kormányfőt és pártjának egyes tagjait Szlovákiában különböző cselekményekért perbe fogják. Dzurinda azt mondta, ha valaki megszegi a törvényt, akkor felelősségre kell vonni. Kilátásba helyezte, hogy néhány korábbi ügyet, így ifj. Michal Kováč elrablását is, fel kell göngyölíteni. SME Az év elején Ivan Mjartan, Szlovákia prágai nagykövete bejelentette: vissza kíván térni a politikába - és valószínűleg a DSZM színeiben jelölteti magát. Tíz hónap elteltével Mjartan, aki végül fel sem került a mozgalom listájára, újabb bejelentést tett: valószínűleg kilép a DSZM-ből. Annak, hogy először miért tért vissza, most pedig miért távozik, egyszerű oka van. Az elmúlt hónapok során sem a DSZM, sem Mjartan nem változott, de változott egy lényeges dolog: az eddigi kormányhatalom már nem lesz kormányhatalom - írja a lap. 1998 tavaszán a prágai nagykövet még az ellenzéki képviselőknek ajánlotta azt, hogy gondolkozzanak el azon, miért nem ők, hanem Mečiar és mozgalma van hatalmon. Most Mjartan ugyanazt ajánlja a DSZM vezetőinek, mint akkoriban az ellenzéknek, vagyis a komplex önvizsgálatot, azt, hogy nézzenek szembe a tényekkel. Az önvizsgálat valóban jó dolog, de talán Ivan Mjartannak sem ártana! PRAVDA Ján Ľupták „közvélemény-kutató intézetei" a választások előtt legkevesebb 10 százalékot jósoltak a Munkásszövetségnek. Mi több, leghűségesebb emberei körében Ľupták kijelentette: ha 7 százaléknál kevesebb szavazatot kapnak, távozik az elnöki funkcióból. Most azonban másként döntött: ahelyett, hogy követte volna Vladimír Ďaďo példáját, Ľupták a Munkásszövetséget tisztította meg azoktól az emberektől, akik még úgy-ahogy értek ott valamit. Repült Gavorník, Mokráň és Borovský, vagyis azok, akik utolsókként megkérdőjelezték a pártvezér képességeit. hattuk volna voksainkat. Igenám, de ekkor jött a megdöbbenés, ugyanis közölték velünk, hogy az új rendelet értelmében csak a Szlovákia területén tartózkodó polgárok vehetnek részt a választásokon. Mi ez, ha nem az emberi jogok megcsonkítása? Miért nem engedtek minket külföldön szavazni, mint más államok polgárait? Amikor értesültünk az MKP eredményéről, nagyon örültünk. Ismét bebizonyosodott: ha egy nemzet összefog, győzni tud. Pallya Katalin, Pavel Erzsébet Tardoskedd