Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-08 / 232. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 8. KULTÚRA - OKTATÁS 9 Angol, német, holland, szlovák, magyar szavak kavarognak, de a gyerekek tökéletesen megértik egymást Cserediákok az esztergapadnál Komárom. Október negye­dike és tizedike között harminckét holland diákot és négy tanárt látnak ven­dégül a komáromi ipari középiskola diákjai. KLEIN MELINDA A látogatás ideje alatt a gyere­kek tanulnak, dolgoznak, de azért szórakoznak és kirándul­nak is. Városnéző sétát tesznek Pozsonyban, Budapesten, és el­látogatnak a bősi vízerőműhöz. A lányok sem ijednek meg az ül­lőtől és a kalapácstól „A látogatás legfontosabb célja mégis a munka - mondja Pém Róbert igazgató. - Négy éve tart a két iskola barátsága. Minden évben felkerekedünk, hogy meglátogassuk egymást. A láto­gatások alkalmával konkrét munkatervvel megyünk, így ér­keztek idén is a holland diákok. Most éppen egy háromrészes kovácsolt kandallókészlet ké­szül a kovácsműhelyben, a má­sik tárgy pedig egy biciklire sze­relhető villogó. A gyerekek fi­gyelik egymást, ellesik, hogyan dolgozik a másik, és a kész mun­kának mindenki nagyon örül. Készítettünk már elemtesztert, órát, sakktáblát esztergált figu­rákkal." A műhelyben lázas munka fo­lyik, készülnek a tervek alapján elképzelt tárgyak. Angol, né­met, holland, szlovák és magyar szavak kavarognak a térben, de úgy látszik, a gyerekek tökélete­sen megértik egymást. „A másik, nem titkolt célunk, hogy diákja­inkat arra ösztönözzük, minél jobban sajátítsák el az idegen nyelveket. Az az elsős, aki arról álmodik, hogy harmadikos ko­rában majd elutazhat Hollandi­ába, nagyobb kedvvel lát neki a nyelvtanulásnak, hiszen konk­rét célja van"- állítja Sáfi Kata­lin, az iskola némettanárnője. A „cseregyerek" fogalma felele­venedni látszik Komáromban. A holland vendégdiákokat ugyan­Kopják István, a komáromi ipari középiskola igazgatóhelyettese és André klein Goldewijk tanár úr a szorgoskodó diákok között (Dömötör Ede felvételei) is nem az iskola kollégiumában szállásolták el. A komáromi csa­ládoknál vendégeskednek egy hétig, és így arra is alkalom nyí­lik, hogy megismerjék az itteni­ek életmódját, megtapasztalják, hogyan telnek a hétköznapok egy átlagos családban. Ez nem kevés, hiszen - mint elárulták ­Hollandiában általában vajmi keveset tudnak Szlovákiáról. Ha ide utaznak, még mindig azt mondják: „Csehszlovákiába, Csehországba megyünk". Ez a cseregyerekrendszer fordítva is működik, és a komáromi gyere­kek, nagyon jól érezték magukat a holland családoknál Enschede városában, a ROC-ÓN középis­kola diákjai és tanárai között. Ennek a hatalmas holland isko­lakomplexumnak 23 ezer diákja és 1200 tanára van. A műszaki tantárgyak mellett pincéreket, szállodai dolgozókat is képez­nek, és közgazdasági szakon is tanulhatnak a gyerekek. Október 9-én, szombaton az egész hetes munka eredményét értékelik közösen, majd szom­baton reggel néhány hónapra el­búcsúznak egymástól az enschedei és a komáromi diákok és tanárok. Lehetetlen volt nem felfigyelni rá, hogy a politika, ha nem a totális hatalom monológja, micsoda kitűnő stílusiskola Önfeledt mondatok szélárnyékában TŐZSÉR ÁRPÁD Nem szeretek fogadásokra járni. Az estélyi ruhák, fekete öltö­nyök, nyakkendők s mimikrik forgatagában úgy érzem maga­mat, mint a Nyers című Tandori­vers mindenhonnan, mindenből (önmagából is) hiányzó hőse: Volt egy idő, mikor velem is bárki találkozhatott, akár mindennap, mint a faluból kifelé menet a cigánnyal, megkérdezhette, hová mész, cigány­Hol van már a számomra is az a bizonyos volt egy idő! A fogadá­sok sokadalmában viszont bárki találkozhat „velem" és megkér­dezheti „tőlem": hová mész, ci­gány? Mivel pedig egyáltalán nem biztos, hogy én cigány va­gyok, s menni meg már egyre ritkábban megyek bárhová is, hebegek-habogok, kieszelek va­lami „odá"-t, s másnap elátko­zom magamat, mert az előző nap kieszelt „oda" - mint az au­tót a téves sáv - valami egészen abszurd helyre terel. De Boros Jenőnek, a búcsúzó magyar nagykövetnek a fogadá­sára úgy kerültem el, hogy utá­na nem kellett átkozódnom. A pozsonyi várdombon, a vár mögötti Bôrik Szállóban elké­pesztően sok ember jött össze, hogy kezet foghasson a nyolc­éves szlovákiai ténykedését be­fejező diplomatával. S találkoz­hasson egyben azokkal az embe­rekkel is, akikkel a magyar nagykövet ez alatt a nyolc év alatt találkozott és kapcsolatot teremtett. S én irigyeltem azt a tér- és lélek-intervallumot, amelyben - a fogadás tanúsága szerint - Boros Jenő az elmúlt nyolcéves idő-intervallum során mozgott: a sokadalomban feltű­nő és elmerülő arcok szélsőségei (csak néhány példa: ott volt a li­berális nézeteiről ismert Ralph Johnson, amerikai nagykövet s Anna Malíková, a Szlovák Nem­zeti Párt radikálisan nacionalis­ta alelnöke, vagy mondjuk Grendel Lajos, a pozsonyi PEN elnöke és Jozef Markuš, a Matica Slovenská első embere), szóval ezek a szélső „pontok" egymás mellett és tömegesen nagyon változatos-izgalmas ké­pet mutattak, s le a kalappal az előtt a békecsináló előtt, aki eze­ket így össze tudta hozni. S mivel pedig ez a Forum Bôrik a szlovákiai parlamenti választá­sokat követő negyedik napon tartatott, a résztvevői természe­tesen nemcsak a nagykövet tá­vozását és vitathatatlan érdeme­it tárgyalták meg, hanem a vá­lasztások lefolyását és eredmé­Politikusainknak las­san a választékos be­széd is vérükké válik. nyét is. Következésképpen ezen a fogadáson „hiányként" is ké­nyelmesenjelen lehetett lenni, a „hová mész, cigány" féle kérdé­sek szüneteltek, mindenki tele volt azzal a válasszal, amelyet Szlovákia választó poígárai ad­tak a választások nagy kérdései­re. S a kicsit 1989 eufóriáját idé­ző önfeledt mondatok szélár­nyékában lehetett figyelni a sza­vak dallamára, a fogalmazás erezetére, a stílusra is. Ponto­sabban: lehetetlen volt nem fel­figyelni rá, hogy a politika, ha nem a totális hatalom monológ­ja, micsoda kitűnő stílusiskola; hogy ha nem a félelem, hanem a demokrácia szabályai szerint fo­lyó küzdelem és győzniakarás fogalmaz, akkor mindjárt szár­nyat kap az irály. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy politiku­sainknak a filippikák és replikák után lassan a választékos beszéd is vérükké válik: ha a vitapart­ner (politikai ellenfél változada­nul a kormánypolitika szólamait szajkózza, akkor „elfelejtett magnószalagot cserélni", s a vá­lasztás tétje az volt, hogy „a 19. századba lépünk-e vissza vagy a 21-be előre". Ezeket a rögtönzött, de találó szóképeket (és még sok mást) politikusainktól nevezetesen a szlovákiai magyar képviselőink­től hallottam, s ez nekem ­amellett az élményem mellett, hogy a politikai ellenfelek is ta­lálkozhatnak, csak Boros Jenő féle médiumok szükségeltetnek hozzá - elég volt ahhoz, hogy ne bánjam meg a Forum Borikra való kirándulásomat. A jövő hét végén zajlanak a 28. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok Kassán Megérett az idő a teljes átalakításra JUHASZ KATALIN Fábry Zoltán érdemei vitatha­tatlanok ugyan, mégis megko­pott ez a rendezvénysorozat az utóbbi években. A hosszú és, sértődés ne essék, bizony leg­többször unalmas előadások nem tesznek jót sem Fábry szel­lemének, se a széksorokban he­lyet foglaló közönségnek. A ta­valyi akción még az is felmerült bennem, vajon nem csupán az előadók szereplési vágyát elégí­ti-e ki a Fábry Napok, mivel iro­dalmár létemre nem mindig tudtam értékelni a „produkció­Kát". Idén minden jel arra mutat, gyökeres változást tervez a Cse­madok Országos Tanácsa és a Szlovákiai Magyar írók Társa­sága. A budapesti ünnepi könyvhét mintájára amolyan szlovákiai magyar könyvnapokra készül­nek Kassán, ahová minden ha­zai magyar könyvkiadót meg­hívtak. Tizenhat kiadó szerepel a műsorfüzetben, reméljük mi­nél többen jelen lesznek kiadvá­nyaikkal a Mészáros utcai Kassai Magyar Kulturális Központban. A műsor 15-én 16 órakor kez­dődik egy magyarországi grafi­kusművész kiállításával. Este héttől a Thália Színház új be­mutatóját láthatja a közönség. A Fábry Napok ünnepélyes megnyitója másnap 9 órakor lesz, melyet „Szlovenszkói kül­detés" címmel irodalmi elő­adássorozat követ Fónod Zol­tán, Grendel Lajos, Hodossy Gyula és Végh László közremű­ködésével. Délután a könyvki­adók mutatkoznak be, majd ün­nepi műsor keretében átadják a Fábry-díjat. Szombaton a szlovákiai magyar újságírás öt évtizedét értékeli és elemzi Miklósi Péter, Lacza Tihamér, Kövesdi Károly és Pomogáts Béla, a Magyar írók Szövetségének elnöke. A Fábry Napok idén is Stószon érnek vé­get, Fábry szülőházánál és sír­jánál. A program biztató, reméljük, minden a tervek szerint sikerül, és ez a rendezvény igazi fórum­má, kulturális üneppé válik, le­hetőség nyílik eszmecserékre, vitákra és megegyezésekre, ahogy az a Vörösmarty téren évente történik. Pozsonyi festők kiállítása Pozsony. A pozsonyi Váro­si Kulturális Napok része­ként ma 17 órakor nyílik a Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézetének galériájában a Pozsonyi műtermek című kiállítás. A tárlaton, amelyet a Szlovákiai Magyar Kép­zőművészek Társasága ren­dezett, Gáspár Péter, Kalita Gábor, Mag Gyula és Nagy Zoltán alkotásai láthatók. A kiállítás október 29-ig te­kinthető meg. (t) Könyvbemutató a kávéházban Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban ma 18 órától irodalmi esten mutat­ják be Miklósi Péter Hosszú­távfutás című könyvét. A szerző oknyomozó riporter­ként sokakat keresett fel és faggatott ki azok közül, akik ott voltak az elmúlt évek tör­ténéseinek sodrában. Velük készített interjúit tartalmazza a kötet, (ú) FBI-ügynököktől az Omegáig Kedvenc FBI-ügynökeinkkel indít az októberi Ifi, azaz Mulderrel és Scullyval, akik már nemcsak a képernyőkön, de a mozikban is riogatnak, nem kevés sikerrel. A hónap témája a lapban amúgy is a Csodák és csodabogarak. És jönnek szép sorjában a sztár­interjúk: D. Nagy Lajossal, Kukola Józseffel, a Chum­bawamba frontemberével, U f ia,...tA«á IrJsEflHSi M Kedvenc » 43FBI - v m a Therapy? zenekar tagjai­val, Kovács Katival... A riport­rovatban két hét „vendég­munka" Oroszországban, a Kis magyar rocktörténe­lemben pedig az újra aktivi­zálódó Ómega. Ráadásnak meg sok humor, játék, eskü­vői divat, rejtvények, iroda­lom és - lap a lapban - Pop­rockmánia. (ú) Mától akvarell triennále Losonc. Három éve nemcsak Losoncon, hanem a szlovák fővárosban is láthattuk az V. Nemzetközi Akvarell Triennále anyagát. A hagyo­mánynak megfelelően idén is Losonc ad otthont a triennálénak, ezúttal hatodik alkalommal. A nemzetközi akvarell triennále ma, 16 óra­kor nyílik a Nógrádi Galériá­ban. A hazai alkotók munká­in kívül magyarországi, cseh és osztrák művészek akva­relljei is helyet kaptak a tárla­ton, amely november 29-ig tekinthető meg. (tb) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Quijote 19 HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia 19 KIS SZÍNPAD: Zsí­rosbödön 19 a.ha SZÍNHÁZ: Örömteli esemény 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16 19.30 OBZOR: A Suttogó (am.) 116,19.30 MLADOSŤ: Bosszúállók (am.) 15.15 Filmmúzeum: Mielőtt elered az eső 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: AraSznyi EmBeRkék (am.) 15.30, 17 Bosszúállók (am.) 20.30 Atlantis (fr.-ol.) 17, 19 Csapdák, csapdák, csapdácskák (cseh) 18.30, 20.30 Armageddon (am.) 17.30 Muriel esküvője (ausztrál) 20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A polip (am.) 17.30, 20 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Godzilla (am.) 17, 19.30 KOMÁROM ­TATRA: Szép remények (am.) 17,19 Véget ért a Színházi Nyitra '98 fesztivál Útkeresés és a fiatalok ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. A nemzetközi színházi fesztivál utolsó napján még hátra volt a vendéglátó Andrej Bagar Színház Kisasszony című előadása Marián Pecko rende­zésében és a londoni CandoCo Dance Company El innen! című produkciója. Délelőtt azonban a szervezők ­Darina Kárová fesztiváligazga­tóval az élükön - és a részt vevő szakemberek már értékelték is az idei fesztivált. Az egyes elő­adással kapcsolatban, ha meg­oszlottak is a vélemények azok minőségét illetően, a rendez­vény idén is felmutatta mind­azt, ami Európának ebben a ré­giójában a színházcsinálókat foglalkoztatja. A vitából általános tanulság­ként kicsengett, hogy a látott előadások java segíti a szlová­kiai színházi kultúrát is abban az útkeresésben, ami jellemző­je volt a produkciók többségé­nek. Aligha véleden, hogy a külföldi alkotók többsége igyekszik megfelelni a képer­nyőkről és a mozivászonról a nézők felé áradó vizuális giccs kihívásának. Az európai színház Nyitrán lá­tott szelete több helyen is kere­si megújulásának lehetőségeit. Vannak rendezők, akik a szín­ház gyökereihez (cirkusz, rítus, szertartás) fordulnak inspiráci­óért, de vannak akik a video­kultúra, az audovizualitás felől próbálják megújítani a forma­nyelvet. Innen is eredhet a fiataloknak a fesztivál előadásai iránt meg­nyilvánuló nagy-nagy érdeklő­dése. Ez egyben azt is jelenti, hogy színművészeti főiskolások, egyetemisták és a fiatal szak­emberek már egy más, a hagyo­mányos színházi formák iránti fogékonysággal bírnak, (d-n)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents