Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-07 / 231. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 7. KOMMENTÁR Delcrétumfóbia LOVÁSZ ATTILA Valami bűzlik, de nem Dániában. A Demokratikus Baloldal Pártja immáron negyedik napja képtelen világos választ adni arra kérdésre, honnan vette elő a beneši dekrétumok témáját. Akárhogyan is nyomoztunk, nem találtunk arra utaló jelet, hogy az MKP bármilyen szinten bejelentette volna igényét a dekrétumok felülvizsgálata ügyében. Tudjuk, hogy hét olyan dekrétum, amely a magyarokat, mint kollektíve bűnösöket hátrányosan érintette, már volt tárgyalások alapja - valamikor négy évvel ezelőtt. Most viszont szóba sem kerültek. A DBP egyik magas beosztású politikusa nemrég egy fogadáson azt mondta, hogy a dekrétumokról állítólag Rózsa Ernő beszélt. Egyrészt ez sem igazolódott be, másrészt nem létezik semmilyen határozat az MKP-ban ilyen álláspont képviseletére. Erre az érvelésre a DBP képviselője csak ennyit mondott: és mi lesz, ha majd a kormányban húzzák elő? A politikai kommentár helye nem alkalmas arra, hogy Móricka-vicceket idézzünk, pedig most jól jönne a történet, amelyről Mórickának még a Niagara partján is csak „az" jutott eszébe. Az európai szervezetek nagy része világosan kinyilvánította, hogy nem az iránt érdeklődik, ki alakít kormányt. Döntő fontosságúak a tettek, a felelős emberek kijelentései. Brüsszelben és Strasbourgban nemegyszer kifogásolták, hogy a Mečiarkormányzat képtelen megfelelő módon kezelni a kisebbségek problémakörét. Ha most a kormányalakítás szempontjából döntő fontosságú párt részéről jelenik meg a kisebbségi fóbia, Európa esetleg azt mondja: nem változott semmi, Szlovákiában mindegy, ki van hatalmon, a kisebbségek ügyét egyformán látják. És akkor aztán valóban becsapódnak az ajtók. Ha az MKP olyan igényekkel lépne fel a tárgyalásokon, amelyekről a DBP nyilatkozik, mi magunk írnánk meg: káros lépés, mert a választópolgár 1998-ban a jövőre és nem a múltra szavazott. A DBP-nek ugyanezt kell megüzenni. Ne kergessenek már délibábokat és gyógyuljanak ki a dekrétumfóbiából. Mert nemcsak az MKP választói, a baloldaliak is a jövőre szavaztak, Slobodník, Húska, Slavkovská és Slota retorikája és xenofóbiája ellen. JEGYZET Politikai barter TÓTH MIHÁLY Szomszédom, aki külkereskedő, és egészségügyi cikkekben utazik, nagyon kedveszegetten érkezett vissza Moszkvából. Elmondta, hogy orosz kereskedelmi partnere májusban megrendelt nála 5 millió darab gumióvszert, a mennyiségre szokásos módon egy csehországi vállalatnál szállítási szerződést kötött, az árut kamionba rakták, de közvetlenül indulás előtt a moszkvai partner faxon közölte: lőttek az ügyletnek, mert a rubel összeomlott. Ez az a szituáció, amikor az ember halálra röhögné magát. Ha a szomszédja nem lenne oly szeretetre méltó. Akinek egyáltalán nincs röhöghetnékje. El se tudom képzelni, mi a teendő, ha valakinek nyakán marad 5 millió hangtompító, ahogy annak idején a domažlicei ezred nyalka tisztjelöltjeiként a barátomat most csőddel fenyegető terméket neveztük. A szlovákiai magyar ember elnyűhetetlenségét bizonyítja, hogy szomszédom két nappal a rossz hír vétele után derült ábrázattal közölte: van megoldás. A gazdasági minisztérium barterközpontja segítségével. Látta, egyáltalán nem értem, így elmondta a megoldás lényegét. Igaz, a rubel semmivé vált, a dollár pedig eltűnt az orosz pénzpiacról. Partnere nem tudná kifizetni az áru ellenértékét. De csak látszólag. Mert Oroszországban annyi a vasérc, hogy Volgát lehetne vele rekeszteni. És vasúti sín is a nagy iparvidékeken. Most már csak a kassai vasművel és a vasútépítő vállalattal kell felvenni a kapcsolatot, rábeszélni az illetékeseket az érc és a sínek megvásárlására. A kiselőadás alapján kapiskálni kezdtem a barter lényegét. Olyan lehet, mint Marx Tőkéjében a kőbalta volt meg a kecske. Talán a hazai politikában is be kellene vezetni a bartert. Az újságok naponta közölnék az árfolyamjegyzéket: a sarló árfolyama 3,5 rézfokos, a kalapácsé pedig 4,7 Turul; 4500 rézfokos 50 liter misebort ér. És így tovább. Kérdés, konvertibilissá lehetne-e tenni az ilyen valutát a dolárral. mw Főszerkesztő: LovászAttíla (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fa: 0819/704 200, NyitTa: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk még és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvnv.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Kösz, Béla, de innen már nélküled is bírjuk! (Agócs Ernő karikatúrája) Négy éven keresztül névtelen „kompetensek" döntöttek arról, mi a kultúra Átlátható rendszert A megszerzett jogokat jogállamban nem szokás leépíteni, visszavenni. Ez az európai gyakorlat vonatkozik általában a kisebbségijogokra is. KÖVESDI KÁROLY Az öt éve önállósult Szlovák Köztársaságban ez a szokásjog is sajátságosan alakult, különösképpen a kisebbségi kultúra vonatkozásában. Míg a kommunizmus bukása után fellélegző Csehszlovákiában az új szövetségi kormány 140 millió koronás csomagot különített el a kisebbségek kultúrájának támogatására, Szlovákia megalakulása után ez a „kalap" egyre kisebb és egyre lyukasabb lett, mígnem annyira elrongyolódott, hogy a nemzeti égboltról betűző napsugarak teljesen átvilágították. A műre a koronát a négy éve hatalomra jutott Mečiar-kormány tette fel azzal, hogy kulturális miniszterével, az egykori pártkórházi igazgatóval létrehozatta a Pro Slovakia nevű alapot, amelyről talán csak megálmodói tudták, pontosan mire szolgál. A Pro Slovakia ténykedésével számtalanszor foglalkoztunk, s a szlovák sajtóban cikkek tucatjai tárták fel, milyen pénzmosás folyt a kulturális minisztérium házatáján, milyen volt és kikből állt az a kliensi-baráti társaság, amely meggazdagodott belőle, miközben a kisebbségi - így a szlovákiai magyar - kultúra is a puszta létezés határára sodródott. Köztudott, hogy ebből az alapból finanszírozták a Slovenský juh és a Slovenská Republika lapok úgynevezett „nemzetiségi mellékleteit", a Pro Slovakia-féle lyukakon folytak el adófizetők milliói fényűző fogadásokra, pártemberek villáit övező kerítésekre és a jó ég tudja, mi mindenre. Például hosszúnevű törpepártok felfuttatására, amelyek nem szolgálni voltak hivatottak a szlovákiai magyarság érdekeit, hanem kiszolgáltatni a hatalomnak. A Pro Slovakia „áldásos" ténykedésére elég egyetlenjellemző és sokatmondó adatot említeni: az egykori, nyolc évvel ezelőtti 140 millió után az idén írd és mondd: tízezer szlovák koronát juttatott a kulturális tárca mindenható főnöke egy írószövetségi kiadványra. Az akkori összeg tizennégy ezredét. Ennyiről van tudomásunk. A legfelháborítóbb az alap működésében talán a kuratórium felállása volt: titokzatos, ki tudja, kik által delegált Anonymusok tűntek fel, és döntötték el, mi minősül kultúrának, mely intézmény, kiadó, művészeti csoport, színház méltó állami támogatásra. Egykori pártfejesek, erkölcsi hullák (akik titokban, névtelenül ügyködtek) bólogatásai közepette születtek azok a döntések, melyekről kocsmaszinten, vállveregetések közepette értesítették az érdekelteket. Remélhető: legyen bár négyesvagy hármaskoalíciós kormánya Szlovákiának, ezt a felháborító gyakorlatot nagyon gyorsan megváltoztatja, és a kisebbségi kultúra finanszírozása végre áttekinthetővé, az adófizetők számára ellenőrizhetővé válik. így kívánja a tisztesség és a közakarat, nem kevésbé az európai szokásjogok. Migaš taktikázása: talán már az előrehozott választásokra is gondolt? A DBP is tudja azt, amit Mečiar JARABIK BALAZS Sokan és sokfélét írtak már Migaš hírhedté vált, hárompárti koalíció létrehozására vonatkozó javaslatáról, amely az MKP nélkül képzeli a jövő kormányát. A kérdés csupán az, hogy menynyi ideig tarthat ez a jövő a baloldal számára. A DBP nagyon jól tudja azt, amit Vladimír Mečiar is jelzett minden ,jó szlovák hazafi kedvenc műsorában": az új kormányra csőstül jön a baj. Ez pedig akár előrehozott választáOLVASÓI LEVELEK Nem akarunk bábuk lenni! Sajnálatos, hogy a vörösingesek piros lapot szeretnének adni az MKP-nak, és a „négyek" helyett csak „hármak" akaiják kormányozni az országot. Ez nem túl meglepő. A váratlan inkább az, hogy túl korán szedik elő a magyar kártyát. Nem túl szívet melengető az a vélemény sem, amellyel Čarnogurský úr reagált a Migaš-féle nézetre. Világosan kimondta ugyan, hogy nem nézi sokat is jelenthet majd. Az SZDK és a DSZM mellett pedig éppen baloldali elvtársaink szeretnék oly nagyon megnyerni ezeket a választásokat, folytatva azt a nyugat-európai trendet, amely egyre inkább baloldali színezetűvé festi Európa térképét, s'nem utolsósorban kellően kielégítheti a DBP elitjének étvágyát. A magyar választópolgárnak nem kell aggódnia, a baloldal a kellő időben visszatáncol majd javaslatától. A magyar kártya kijátszása ezzel számukra véget jó szemmel a DBP meggondolatlan lépését, viszont ezt azzal indokolta, hogy a külföld nem lenne elragadtatva, ha ismét nemzetiségi probléma alakulna ki a kormányalakítással kapcsolatban. És éppen itt Van a „bibi". Csak azért kell a leendő kormányalakítóknak a magyarok részvétele, mert ezt kívánja az EU vagy a NATO?! Csak azért lennénk jók a vezető pozíciókban, hogy a Nyugatnak „mutogassanak" minket, vagy csak azért, hogy a parlamentben velünk együtt meglegyen a több mint kilencven szavazat? Végre vegyék tudomásul mindazok, ért, lehet majd hivatkozni arra, hogy ők nem akartak holmi magyarokat a kormányba. A többiek magyarázzák csak a bizonyítványukat, ahogy tudják, Migašnak ez a mostani kijelentése kapóra jöhet a következő kampányban. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a magát a szlovák baloldali politizálás egyedüli letéteményeseként glorifikáló DBP nem folyamodik hasonló eszközhöz a majdani kormánykoalícióban. Mert ezzel csak Mečiar malmára hajtja a vizet. akik még a választások után is politikai tőkét akarnak kovácsolni a magyar kártyával, hogy a mi politikusaink, szakembereink is tudják, mi a demokrácia, mi a gazdasági fejlődés, mit kell tenni azért, hogy behozhassuk mindazt, amit az elmúlt négy évben valakik alaposan „eltoltak". Pazonyi Tibor Pozsony Északon változatlanul A parlamenti választásokon 1 200 000 szavazatot kapott a jeTALLÓZÓ SME A kérdésre, hogyan látja a DSZM jövőjét, Ivan Mjartan volt prágai nagykövet, aki a sajtón keresztül jelentette be kilépését a kormánykoalíció legerősebb mozgalmából, ezt válaszolta: „Ha nem történik megújulás, akkor nagyon rosszul végződhet a dolog. Rákfene ez, aminek a vége nagyon világos szokott lenni." Krajči belügyminiszter kijelentéséről, amely szerint Mečiar nélkül a DSZM-nek nincs értelme, Mjartan kifejtette: lehet, hogy Mečiar távozása veszteséget jelentene a mozgalom számára, de szerinte mindenki, még Mečiar is helyettesíthető. Hogy a jelenlegi DSZM-ben van-e ennek a nézetnek elegendő támogatója, Mjartan azt felelte: várjuk ki a végét. A Szlovák Televíziónak a DSZM választási kampányában vállalt szerepéről úgy vélte, ez olyan valami, aminek soha többé nem szabad megismétlődnie. Mjartan állítja, ő elutasította azt a felkérést, hogy feladatokkal lássa el a Szlovák Televízió és a Szlovák Rádió igazgatóját. Megerősítette a Sme értesüléseit, hogy az SZTV legbuzgóbb kommentátora, Pavol Kapusta többször részt vett a DSZM médiatanácsának ülésén, amelynek főnöke éppen Mjartan volt. SLOVENSKÁ REPUBLIKA Peter Brňák, a DSZM képviselője úgy véli, hogy Szlovákia számára a belpolitikai helyzet rendezése szempontjából a legmegfelelőbb megoldás az elnöki vagy a kancellári rendszer bevezetése lenne. Interjújában kifejti: igaz ugyan, hogy a választások eredményeként hat politikai szubjektum jutott be a parlamentbe, a valóságban azonban 12 pártról van szó, ami nem tudja biztosítani a „klasszikus politikai közeg minőségét". Szerinte a DSZM már régebben szorgalmazta a köztársasági elnök közveden megválasztását bizonyos elnöki hatáskörök megváltoztatásával. Ezzel szemben - állítja Brňák az ellenzék által szorgalmazott közvetlen elnökválasztás csupán populizmus, amit most, hogy alkotmányos többségre tettek szert a parlamentben, biztosan hamar elfelejtenek. PRÁCA A szlovák és a magyar fél képviselői ma ismét találkoznak Hágában, a bősi vita ügyében. Ezzel kapcsolatban Peter Tomka, a szlovák delegáció vezetője elmondta: a mai ülés csupán arról szól, hogy a két fél megegyezzen a tárgyalások további folytatásában. Elsősorban a magyar félnek kell javaslatot tennie arra, milyen időn belül kívánja előterjeszteni írásbeli állásfoglalását. Ezután nyilatkozik a szlovák fél, hogy megfelelőnek tartja-e a javasolt határidőt, s miután ebben megegyeznek, a bíróság zárt ülésen dönti el, milyen határidőn belül kell a magyar félnek előterjesztenie írásos állásfoglalását a bősnagymarosi kérdésben kért utólagos ítéletről. lenlegi kormánykoalíció két pártja. Ha megnézzük, hogy hol győzött magabiztos fölénnyel a Mečiar-mozgalom, megdöbbentő következtetésre jutunk. Északés Közép-Szlovákia választópolgárainak több mint fele gondolja úgy, hogy a még hivatalban levő kormánykoalíció mindent megtett a jobb megélhetés érdekében, és a DSZM-SZNP duóban látta a jövőt. Úgy látszik, az ottani lakosság több mint 50 százaléka nem tudatosította, hogy a Mečiar-mozgalom privatizációs módszerének áldozata lett. Horváth Péter Somorja