Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-07 / 231. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 7. KOMMENTÁR Delcrétumfóbia LOVÁSZ ATTILA Valami bűzlik, de nem Dániában. A Demokratikus Baloldal Pártja immáron negyedik napja képtelen világos választ adni arra kérdésre, honnan vette elő a beneši dekrétumok témáját. Akárhogyan is nyomoztunk, nem találtunk arra utaló jelet, hogy az MKP bármilyen szinten bejelentette volna igényét a dekrétumok felülvizsgálata ügyében. Tudjuk, hogy hét olyan dekrétum, amely a magyarokat, mint kollektíve bűnösöket hátrányosan érintette, már volt tárgyalások alapja - valami­kor négy évvel ezelőtt. Most viszont szóba sem kerültek. A DBP egyik magas beosztású politikusa nemrég egy fogadá­son azt mondta, hogy a dekrétumokról állítólag Rózsa Ernő beszélt. Egyrészt ez sem igazolódott be, másrészt nem létezik semmilyen határozat az MKP-ban ilyen álláspont képviseleté­re. Erre az érvelésre a DBP képviselője csak ennyit mondott: és mi lesz, ha majd a kormányban húzzák elő? A politikai kommentár helye nem alkalmas arra, hogy Móricka-vicceket idézzünk, pedig most jól jönne a történet, amelyről Mórická­nak még a Niagara partján is csak „az" jutott eszébe. Az európai szervezetek nagy része világosan kinyilvánította, hogy nem az iránt érdeklődik, ki alakít kormányt. Döntő fon­tosságúak a tettek, a felelős emberek kijelentései. Brüsszelben és Strasbourgban nemegyszer kifogásolták, hogy a Mečiar­kormányzat képtelen megfelelő módon kezelni a kisebbségek problémakörét. Ha most a kormányalakítás szempontjából döntő fontosságú párt részéről jelenik meg a kisebbségi fóbia, Európa esetleg azt mondja: nem változott semmi, Szlovákiá­ban mindegy, ki van hatalmon, a kisebbségek ügyét egyfor­mán látják. És akkor aztán valóban becsapódnak az ajtók. Ha az MKP olyan igényekkel lépne fel a tárgyalásokon, ame­lyekről a DBP nyilatkozik, mi magunk írnánk meg: káros lé­pés, mert a választópolgár 1998-ban a jövőre és nem a múltra szavazott. A DBP-nek ugyanezt kell megüzenni. Ne kergesse­nek már délibábokat és gyógyuljanak ki a dekrétumfóbiából. Mert nemcsak az MKP választói, a baloldaliak is a jövőre sza­vaztak, Slobodník, Húska, Slavkovská és Slota retorikája és xenofóbiája ellen. JEGYZET Politikai barter TÓTH MIHÁLY Szomszédom, aki külkeres­kedő, és egészségügyi cik­kekben utazik, nagyon ked­veszegetten érkezett vissza Moszkvából. Elmondta, hogy orosz kereskedelmi partnere májusban megrendelt nála 5 millió darab gumióvszert, a mennyiségre szokásos mó­don egy csehországi vállalat­nál szállítási szerződést kö­tött, az árut kamionba rak­ták, de közvetlenül indulás előtt a moszkvai partner fa­xon közölte: lőttek az ügylet­nek, mert a rubel összeom­lott. Ez az a szituáció, amikor az ember halálra röhögné ma­gát. Ha a szomszédja nem lenne oly szeretetre méltó. Akinek egyáltalán nincs röhöghetnékje. El se tudom képzelni, mi a teendő, ha va­lakinek nyakán marad 5 mil­lió hangtompító, ahogy an­nak idején a domažlicei ez­red nyalka tisztjelöltjeiként a barátomat most csőddel fe­nyegető terméket neveztük. A szlovákiai magyar ember elnyűhetetlenségét bizonyít­ja, hogy szomszédom két nappal a rossz hír vétele után derült ábrázattal közölte: van megoldás. A gazdasági minisztérium barterközpontja segítségével. Látta, egyáltalán nem értem, így elmondta a megoldás lé­nyegét. Igaz, a rubel semmi­vé vált, a dollár pedig eltűnt az orosz pénzpiacról. Partne­re nem tudná kifizetni az áru ellenértékét. De csak látszó­lag. Mert Oroszországban annyi a vasérc, hogy Volgát lehetne vele rekeszteni. És vasúti sín is a nagy iparvidé­keken. Most már csak a kas­sai vasművel és a vasútépítő vállalattal kell felvenni a kapcsolatot, rábeszélni az il­letékeseket az érc és a sínek megvásárlására. A kiselőadás alapján kapis­kálni kezdtem a barter lénye­gét. Olyan lehet, mint Marx Tőkéjében a kőbalta volt meg a kecske. Talán a hazai politi­kában is be kellene vezetni a bartert. Az újságok naponta közölnék az árfolyamjegyzé­ket: a sarló árfolyama 3,5 rézfokos, a kalapácsé pedig 4,7 Turul; 4500 rézfokos 50 liter misebort ér. És így to­vább. Kérdés, konvertibilissá lehetne-e tenni az ilyen valu­tát a dolárral. mw Főszerkesztő: LovászAttíla (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fa: 0819/704 200, NyitTa: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk még és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvnv.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Kösz, Béla, de innen már nélküled is bírjuk! (Agócs Ernő karikatúrája) Négy éven keresztül névtelen „kompetensek" döntöttek arról, mi a kultúra Átlátható rendszert A megszerzett jogokat jog­államban nem szokás le­építeni, visszavenni. Ez az európai gyakorlat vonat­kozik általában a kisebb­ségijogokra is. KÖVESDI KÁROLY Az öt éve önállósult Szlovák Köz­társaságban ez a szokásjog is sa­játságosan alakult, különöskép­pen a kisebbségi kultúra vonat­kozásában. Míg a kommuniz­mus bukása után fellélegző Csehszlovákiában az új szövetsé­gi kormány 140 millió koronás csomagot különített el a kisebb­ségek kultúrájának támogatásá­ra, Szlovákia megalakulása után ez a „kalap" egyre kisebb és egy­re lyukasabb lett, mígnem annyi­ra elrongyolódott, hogy a nem­zeti égboltról betűző napsuga­rak teljesen átvilágították. A mű­re a koronát a négy éve hatalom­ra jutott Mečiar-kormány tette fel azzal, hogy kulturális minisz­terével, az egykori pártkórházi igazgatóval létrehozatta a Pro Slovakia nevű alapot, amelyről talán csak megálmodói tudták, pontosan mire szolgál. A Pro Slovakia ténykedésével számta­lanszor foglalkoztunk, s a szlo­vák sajtóban cikkek tucatjai tár­ták fel, milyen pénzmosás folyt a kulturális minisztérium házatáján, milyen volt és kikből állt az a kliensi-baráti társaság, amely meggazdagodott belőle, miközben a kisebbségi - így a szlovákiai magyar - kultúra is a puszta létezés határára sodró­dott. Köztudott, hogy ebből az alapból finanszírozták a Slovenský juh és a Slovenská Republika lapok úgynevezett „nemzetiségi mellékleteit", a Pro Slovakia-féle lyukakon folytak el adófizetők milliói fényűző foga­dásokra, pártemberek villáit övező kerítésekre és a jó ég tud­ja, mi mindenre. Például hosszú­nevű törpepártok felfuttatására, amelyek nem szolgálni voltak hi­vatottak a szlovákiai magyarság érdekeit, hanem kiszolgáltatni a hatalomnak. A Pro Slovakia „ál­dásos" ténykedésére elég egyet­lenjellemző és sokatmondó ada­tot említeni: az egykori, nyolc évvel ezelőtti 140 millió után az idén írd és mondd: tízezer szlo­vák koronát juttatott a kulturális tárca mindenható főnöke egy írószövetségi kiadványra. Az ak­kori összeg tizennégy ezredét. Ennyiről van tudomásunk. A leg­felháborítóbb az alap működésé­ben talán a kuratórium felállása volt: titokzatos, ki tudja, kik által delegált Anonymusok tűntek fel, és döntötték el, mi minősül kul­túrának, mely intézmény, kiadó, művészeti csoport, színház mél­tó állami támogatásra. Egykori pártfejesek, erkölcsi hullák (akik titokban, névtelenül ügyködtek) bólogatásai közepette születtek azok a döntések, melyekről kocsmaszinten, vállveregetések közepette értesítették az érde­kelteket. Remélhető: legyen bár négyes­vagy hármaskoalíciós kormánya Szlovákiának, ezt a felháborító gyakorlatot nagyon gyorsan megváltoztatja, és a kisebbségi kultúra finanszírozása végre át­tekinthetővé, az adófizetők szá­mára ellenőrizhetővé válik. így kívánja a tisztesség és a közaka­rat, nem kevésbé az európai szo­kásjogok. Migaš taktikázása: talán már az előrehozott választásokra is gondolt? A DBP is tudja azt, amit Mečiar JARABIK BALAZS Sokan és sokfélét írtak már Migaš hírhedté vált, hárompárti koalíció létrehozására vonatko­zó javaslatáról, amely az MKP nélkül képzeli a jövő kormányát. A kérdés csupán az, hogy meny­nyi ideig tarthat ez a jövő a balol­dal számára. A DBP nagyon jól tudja azt, amit Vladimír Mečiar is jelzett minden ,jó szlovák ha­zafi kedvenc műsorában": az új kormányra csőstül jön a baj. Ez pedig akár előrehozott választá­OLVASÓI LEVELEK Nem akarunk bábuk lenni! Sajnálatos, hogy a vörösingesek piros lapot szeretnének adni az MKP-nak, és a „négyek" helyett csak „hármak" akaiják kormá­nyozni az országot. Ez nem túl meglepő. A váratlan inkább az, hogy túl korán szedik elő a ma­gyar kártyát. Nem túl szívet me­lengető az a vélemény sem, amellyel Čarnogurský úr reagált a Migaš-féle nézetre. Világosan kimondta ugyan, hogy nem nézi sokat is jelenthet majd. Az SZDK és a DSZM mellett pedig éppen baloldali elvtársaink szeretnék oly nagyon megnyerni ezeket a választásokat, folytatva azt a nyugat-európai trendet, amely egyre inkább baloldali színeze­tűvé festi Európa térképét, s'nem utolsósorban kellően kielégíthe­ti a DBP elitjének étvágyát. A magyar választópolgárnak nem kell aggódnia, a baloldal a kellő időben visszatáncol majd javaslatától. A magyar kártya ki­játszása ezzel számukra véget jó szemmel a DBP meggondolat­lan lépését, viszont ezt azzal in­dokolta, hogy a külföld nem len­ne elragadtatva, ha ismét nem­zetiségi probléma alakulna ki a kormányalakítással kapcsolat­ban. És éppen itt Van a „bibi". Csak azért kell a leendő kor­mányalakítóknak a magyarok részvétele, mert ezt kívánja az EU vagy a NATO?! Csak azért lennénk jók a vezető pozíciók­ban, hogy a Nyugatnak „muto­gassanak" minket, vagy csak azért, hogy a parlamentben ve­lünk együtt meglegyen a több mint kilencven szavazat? Végre vegyék tudomásul mindazok, ért, lehet majd hivatkozni arra, hogy ők nem akartak holmi ma­gyarokat a kormányba. A többi­ek magyarázzák csak a bizonyít­ványukat, ahogy tudják, Migaš­nak ez a mostani kijelentése ka­póra jöhet a következő kam­pányban. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a magát a szlovák baloldali politizálás egyedüli le­téteményeseként glorifikáló DBP nem folyamodik hasonló eszközhöz a majdani kormány­koalícióban. Mert ezzel csak Mečiar malmára hajtja a vizet. akik még a választások után is politikai tőkét akarnak kovácsol­ni a magyar kártyával, hogy a mi politikusaink, szakembereink is tudják, mi a demokrácia, mi a gazdasági fejlődés, mit kell tenni azért, hogy behozhassuk mind­azt, amit az elmúlt négy évben valakik alaposan „eltoltak". Pazonyi Tibor Pozsony Északon változatlanul A parlamenti választásokon 1 200 000 szavazatot kapott a je­TALLÓZÓ SME A kérdésre, hogyan látja a DSZM jövőjét, Ivan Mjartan volt prágai nagykövet, aki a sajtón keresztül jelentette be kilépését a kor­mánykoalíció legerősebb moz­galmából, ezt válaszolta: „Ha nem történik megújulás, akkor nagyon rosszul végződhet a do­log. Rákfene ez, aminek a vége nagyon világos szokott lenni." Krajči belügyminiszter kijelenté­séről, amely szerint Mečiar nél­kül a DSZM-nek nincs értelme, Mjartan kifejtette: lehet, hogy Mečiar távozása veszteséget je­lentene a mozgalom számára, de szerinte mindenki, még Mečiar is helyettesíthető. Hogy a jelen­legi DSZM-ben van-e ennek a nézetnek elegendő támogatója, Mjartan azt felelte: várjuk ki a végét. A Szlovák Televíziónak a DSZM választási kampányában vállalt szerepéről úgy vélte, ez olyan valami, aminek soha többé nem szabad megismétlődnie. Mjartan állítja, ő elutasította azt a felkérést, hogy feladatokkal lássa el a Szlovák Televízió és a Szlovák Rádió igazgatóját. Meg­erősítette a Sme értesüléseit, hogy az SZTV legbuzgóbb kom­mentátora, Pavol Kapusta több­ször részt vett a DSZM médiata­nácsának ülésén, amelynek fő­nöke éppen Mjartan volt. SLOVENSKÁ REPUBLIKA Peter Brňák, a DSZM képviselője úgy véli, hogy Szlovákia számá­ra a belpolitikai helyzet rendezé­se szempontjából a legmegfele­lőbb megoldás az elnöki vagy a kancellári rendszer bevezetése lenne. Interjújában kifejti: igaz ugyan, hogy a választások ered­ményeként hat politikai szubjek­tum jutott be a parlamentbe, a valóságban azonban 12 pártról van szó, ami nem tudja biztosíta­ni a „klasszikus politikai közeg minőségét". Szerinte a DSZM már régebben szorgalmazta a köztársasági elnök közveden megválasztását bizonyos elnöki hatáskörök megváltoztatásával. Ezzel szemben - állítja Brňák ­az ellenzék által szorgalmazott közvetlen elnökválasztás csupán populizmus, amit most, hogy al­kotmányos többségre tettek szert a parlamentben, biztosan hamar elfelejtenek. PRÁCA A szlovák és a magyar fél képvi­selői ma ismét találkoznak Há­gában, a bősi vita ügyében. Ez­zel kapcsolatban Peter Tomka, a szlovák delegáció vezetője el­mondta: a mai ülés csupán arról szól, hogy a két fél megegyez­zen a tárgyalások további foly­tatásában. Elsősorban a magyar félnek kell javaslatot tennie ar­ra, milyen időn belül kívánja előterjeszteni írásbeli állásfog­lalását. Ezután nyilatkozik a szlovák fél, hogy megfelelőnek tartja-e a javasolt határidőt, s miután ebben megegyeznek, a bíróság zárt ülésen dönti el, mi­lyen határidőn belül kell a ma­gyar félnek előterjesztenie írásos állásfoglalását a bős­nagymarosi kérdésben kért utó­lagos ítéletről. lenlegi kormánykoalíció két párt­ja. Ha megnézzük, hogy hol győ­zött magabiztos fölénnyel a Mečiar-mozgalom, megdöbben­tő következtetésre jutunk. Észak­és Közép-Szlovákia választópol­gárainak több mint fele gondolja úgy, hogy a még hivatalban levő kormánykoalíció mindent meg­tett a jobb megélhetés érdeké­ben, és a DSZM-SZNP duóban látta a jövőt. Úgy látszik, az otta­ni lakosság több mint 50 százalé­ka nem tudatosította, hogy a Mečiar-mozgalom privatizációs módszerének áldozata lett. Horváth Péter Somorja

Next

/
Thumbnails
Contents