Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-06 / 230. szám, ked

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 6. KOMMENTÁR Kényszerű nyitás PÁKOZDI GERTRÚD A szlovák jegybank tehát lépett. A gazdaságpolitikai elemzők által már régen várt (és nem utolsósorban óhajtott) intézkedés mégis váradanui érintette a hazai pénzpiacot és az ország lakosságát. A még hivatalban levő Mečiar-kormány tagjain kívül talán nincs az országban gazdaságpolitikus, aki ne láma be a múlt heti banktanácsi határozat indokoltságát. Érthető Sergej Közlik miniszterelnök-helyettes reagálása, hogy a nemzeti bank a választások eredményeire válaszolva vette le kezét a koronáról. Ha nem ezt mondta volna, akkor lényegében beismeri: négy éven át rossz gazdaságpolitikát folytatott az ország. Ilyen őszinte önkritika, ugye, nem várható el a választások „győztes" pártjától. A jegybank intézkedésére a pénzpiac és a lakosság úgy reagált, ahogy az várható volt. Megugrottak a bankközi kamatok, mérsékelten fokozódott a külföldi valuták iránti kereslet is, holott az átváltóhelyeken pénteken szinte óráról órára többet kértek értük. Szakértők szerint a koronaárfolyam ingadozása nem tart sokáig, néhány napon belül megállapodik. Ebben meghatározó szerepet játszhat az is, hogy a lakosság folytatja-e a devizavásárlást, vagy megtakarításait inkább meghagyja a koronabetétekben. Ha ez utóbbit teszi, bölcsen cselekszik, hiszen ezzel is gátolja a korona további romlását, aminek következményeit elsősorban a kisember pénztárcája sínyli meg. A jegybank múlt heti kényszerű lépése csak azt bizonyítja: az ország gazdasági állapotának értékelésében nem tévedtek azok, akik úgy látták és látják: a „szlovák útnak" nevezett gazdaságpolitika csak az adósság és a fizetésimérleg-hiány növekedéséhez vezet. A korona leértékelődésével pedig óhatadanul gyarapszik az adósságállomány. De azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a hazai fizetőeszköz gyengülése miatt csökken a hazai vállalatok dollárértéke, tehát érdekesebbé válhatnak a külföldi befektetőknek Remélhetőleg a politikai színtéren is bekövetkezik a hőn óhajtott nyugalom, s az új kormánynak lesz mersze folytatni a jegybank által megkezdett, „húsba vágó" reformlépéseket. Ha ezt megteszi, a külföldi befektetők is olyan biztatást kaphatnak, amelynek hatására megkezdődhet a tőkebeáramlás. Ha nem teszi meg, akkor nehezen következik be fordulat a külföldi tőkések Szlovákia iránti tartózkodó magatartásában. Márpedig az ország szekere pénz híján nem húzható ki abból a gödörből, amelybe a távozó kormány vezette. Szlovákiában eddig csak a privatizálok magánvagyona gyarapodott, az állam szegényedett. JEGYZET Maradt a stílus VOJTEK KATALIN Aki akarta, akár meg is hatódhatott azon az elképesztő, infantilis naivitáson, amellyel a tévé képernyőjéről búcsút intő Mečiar lepte meg az országot, amikor befejezésül dalra (akadt. Az egészben az a tragikomikus, hogy Mečiar - a hatalomnak ez a megszállottja - hiszi is azt, amit az önsajnálattól meg-megbicsakló hangon énekelt. Sziláid meggyőződése, hogy mindig jót, csakis jót akart, és csupán a magasztos céljait felfogni képtelen, hálátlan tömeg akadályozta meg abban, hogy földi paradicsommá változtassa Szlovákiát. Persze ez a földi paradicsom csak nagy áldozatok árán valósítható meg, de a cél szentesíti az eszközt, s a mečiari logika szerint a magasztos célért semmilyen áldozat nem drága. És valahol itt van a kutya elásva. Szlovákia lakosainak korántsem elenyésző része - Mečiar mozgalmának választási eredményei mutatják a legjobban még mindig abban a hiszemben él, hogy akaratuk ellenére is lehet embereket boldogítani, mint jó kétszáz éve, a felvilágosodott abszolutizmus idején. Itt még mindig túl sokan vallják, hogy a cél szentesíti az eszközt, s nem aszerint ítélik meg a célt, hogy milyen eszközöket igényel a megvalósítása. Még mindig kevesen tudják, hogy tiszta célokat kíméleden, a demokrácia elemi szabályainak fittyet hányó, szennyes eszközökkel megvalósítani nem lehet. Hiába tűnik el a közéletből Mečiar, ha antidemokratikus stílusa itt marad közöttünk. A mečiari zmust élteti tovább minden vezető, aki vélt tévedhetetlensége tudatában a csakis mások együttműködésével megvalósítható céljait nem fedi fel az általa dolgoztatott közösség előtt, de attól feltéden engedelmességet, határtalan áldozatvállalást követel. Ha a mečiarizmustól végleg meg akarunk szabadulni, ne csak a nagypolitikában, hanem közveden környezetünkben is legyen merszünk nevén nevezni és elítélni azt a demokrádaellenességet, manipulálást, kíméledenséget, hozzá nem értést és arroganciát, amely Vladimír Meciarral vonult be a közéletbe, de távozta után is itt maradt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vtnce - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Hi. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mait: voxnova@isternet.sk - Azért jöttünk, hogy koalícióra lépjünk önnel. (Peter Gossányi rajza) Beneš-dekrétumok: a londoni elképzeléseket Moszkvában véglegesítették Szörnyű jogi normák Eduard Beneš csehszlovák államfő 1940 és 1945 között kiadott, és a mai napig oly sokat vitatott dekrétumai már régen hatástalanok, és döntő többségükben érvénytelenek. Ebből következik, hogy törvénytelen és jogtalan volt a magyarok elűzetése szülőföldjükről a háború után. VIKTOR DOBÁL A vita - amelyben a német és osztrák résztvevők a dekrétumok érvénytelenítését követelik, viszont a csehek ezt lehetetlennek minősítve elutasítják minden valóságalapot nélkülöz, és arra vall, hogy a politikusok tájékozadanok. Beneš elnök ugyanis a n. vüágháború alatt összesen 142 dekrétumot adott ki. A dokumentumok mintegy 70 százalékának érvényességét megszűntették azok a jogi normák, amelyeket a kommunizmus idején fogadtak el. Ezért nehezen érthető a kommunisták érvelése, hogy a dekrétumok a cseh állam jogi alapjait képezik. Ugyanakkor vitathatadan: az elnöki dekrétumoktól származtatható a kommunisták útja a hatalomhoz, ők sértették meg először a bevált jogi elveket, ők váltották ki a primitív indulatokat, a hazugságokat és igazságtalanságokat. Számos politikus és újságíró tévesen állítja, hogy a rendeletek a kisebbségek kitelepítését is szabályozták. Ebből ered az a nézet, hogy a dekrétumokat nem szabad érvényteleníteni. Üyen dekrétum azonban nem létezett, s azt, amelyik ehhez a legközelebb áll, régen érvénytelenítették. Az 1945. augusztus 2-án kiadott, 33. számú rendeletről van szó, amely a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának szabályozásáról szól. Ezt a rendeletet az 1948-as alkotmány, majd egy éwel később a 194. számú törvény is érvénytelenítette. A német kisebbség kitelepítése a háború alatt nemzetközileg elfogadottá vált, hogy ne ismétlődhessen meg az a helyzet, amikor a német birodalom ötödik hadoszlopként használta ki a kisebbségeket. Ezt a potsdami szerződés is elfogadta, tehát a németek kitelepítése a nemzetközi jog szerint jogos volt. A magyarok kitelepítését azonban a nemzetközi közösség sohasem hagyta jóvá, ezért a nemzetközi jog szempontjából törvénytelen és jogtalan volt. Ezért telepítettek ki majdnem 50 000 magyart Csehországba. Beneš legvitatottabb rendelete az 1945-ben kiadott 5., ületve és 12. számú. Ezek alapján a németeket és a magyarokat megfosztották vagyonuktól. A rendeleteknek a története is bizonyítja, hogy a londoni elképzeléseket Moszkvában véglegesítették, mégpedig a németek és a magyarok kollektív bűnössége irá... a második érvénytelenítési hullám 1989 után zajlott le. nyában. Beneš véleménye is 1943-as moszkvai látogatása után változott meg ebben az irányban. így válhatott a 12. sz. dekrétum végleges formájában a jog egyik legszörnyűbb alkotásává, amelyben eluralkodtak a német- és a magyarellenes szempontok A dekrétumok döntő többségét már a múltban érvénytelenítették, a második érvénytelenítési hullám 1989 után zajlott le. Szinte mindegyikük számára halálos döfést jelentett a 23/1991. sz. törvény elfogadása, amely bevezette a csehszlovák jogrendbe az emberjogi alkotmánylevelet. A 6. cikkely 1. bekezdése leszögezi: a törvényeket és más jogi előírásokat legkésőbb 1991. december 31-éig összhangba kell hozni az emberjogi alkotmánylevéllel, s ezzel a nappal érvényüket vesztik mindazok az előírások, amelyek nincsenek vele összhangban. Kétségtelen, hogy ez érinti azoknak a dekrétumoknak az előírásait is, amelyek a németekről és a magyarokról szólnak, azokat az előírásokat, amelyek a bűnösség feltételezéséből indulnak ki, illetve a tulajdonjogi előírásokat, amikor a vagyonelkobzás ellentételezés nélkül történt. Eljött az ideje, hogy indulatoktól mentes és tárgyilagos vita kezdődjön a kérdésről, s hasznos lenne, ha a dekrétumok esetéből mindkét fél levonná a tanulságot. A kitelepítettek jogosan állítják, hogy elfogadhatatlan kollektív bűnösségi elvet alkalmaztak ellenük, és most valamiféle kollektív igazságtételt szorgalmaznak. A bűnösség és az igazság is csak konkrét, egyéni lehet, s ezért hitelesebb volna, ha mindenki egyéni úton követelne jóvátételt. Semmiféle hazára való kollektív jogot nem lehet elfogadni - már csak azért sem, mert a németek kitelepítése a háború utáni általános rendezés része volt. Ez abból a letagadhatatlan tapasztalatból indult ki, hogy a német kisebbség a megszállt országok területén tömegesen támogatta Hitler rendszerét. A cseh államnak ezért lehetővé kellene tennie minden olyan egyénnek, aki va-. lóban komolyan veszi a hazához való jogot, hogy visszatérhessen szülőföldjére. A tömeges visszatéréstől való félelmek bizonyára alaptalanok. Aki ugyanis valóban vissza akart térni, az már régóta itt él velünk. Az ismertetett írás a Lidové novinyban jelent meg. Szerzője a prágai Elméleti Tanulmányok Központjának tudományos munkatársa, 1992-1996 között tagja volt a cseh képviselőház alkotmányjogi bizottságának. TALLÓZÓ PRAVDA A Nemzeti Vagyonalap Felügyelő Tanácsának irodája a múlt hét végén utasítást kapott, hogy a testület iratait küldje át a vagyonalap elnökségéhez. A dokumentumok „átköltöztetésére" vonatkozó döntés nagy aggodalmat váltott ki amiatt, hogy azt a kormányhivatal hozta meg, noha a privatizálással kapcsolatos korábbi bírálatok kapcsán mindig azt hangoztatta, hogy a magánosításért a vagyonalap, nem pedig a legfelsőbb végrehajtó szerv, azaz a kormány a felelős. A Pravda szerint a rendelkezés a választásokat követő lázas folyamat részét képezi, s célja a privatizációval kapcsolatos dokumentumok megsemmisítése. A hírforrás szerint Igor Máthénak, a felügyelő tanács elnökének utasítására egyelőre semmilyen iratot nem vittek el. A privatizálással kapcsolatos dokumentumokon kívül a felügyelő tanács több tucat ajánlása és határozata is közöttük van. A határozatok nagy része a vagyonalap elnökének és alelnökének, Štefan Gavorníknak, illetve Milan Reháknak az asztalán végezték, de 99 százalékukat az alap végrehajtó bizottsága és elnöksége is figyelmen kívül hagyta. SME „Hogyan értékeli, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja nem számol a Magyar Koalíció Pártjának részvételével a jelenlegi ellenzéki pártokból felállítandó kormányban?" - tette fel a kérdést a napüap munkatársa Ivan Gašparovičnak. A parlament elnöke szerint ez felhívást jelent az összes politikai párttal való tárgyalásra. „Arra számítunk, hogy tárgyalni fogunk a DBPvel, de a többi politikai szubjektummal is. A tárgyalások eredménye mutatja majd meg, hogy a DSZM képes-e kormányt alakítani". A kérdésre, hogyan reagál a DSZM, ha nem kapja meg a házelnöki posztot, Gašparovič így válaszolt: „Vladimír Mečiar kormányfő, megmondta, ha ellenzéki párt leszünk, bizonyos vezető posztokra igényt fogunk tartani. A döntés a DSZM tárgyalásaitól függ, ma még nem tudom, hogy elfogadunk-e más ajánlatot." SLO N/ E N SK Á R E PUB LIKA A napilap a novembetr 13-14én tartandó helyhatósági választásokon a pozsonyi főpolgármesteri székért harcba induló Július Binderrel készített interjút. A bősi erőmű „atyja" a legsúlyosabb kérdésnek az öszszeomlás előtt álló pozsonyi közlekedés problémáinak a megoldását látja. Binder bírálja az eddigi közlekedési tervet, amely a tömegközlekedést helyezi előtérbe. Szerinte olyan tervre van szükség, amely a magángépkocsi-közlekedésre is hasonló súlyt fektet. Szerencsédennek tartja az olyan elméletet, amely bármiféle föld alatti közlekedést a legmegfelelőbbnekjelöl meg. VISSZHANG Ad: A nők elleni erőszak a Bibliában. Úi Szó. 1998. október 1. Csak az ember vétkes abban Korunk embere büszke a tudományra. A műveltség, a szakértelem alapvető követelmény az élet minden területén. Ezért meglepő, sót megdöbbentő, hogy a lap mellékletében ilyen írás jelent meg a Bibliáról. A nők védelme elismerést érdemel, sőt mindnyájunk kötelessége. Csakúgy, mint az öregek, a betegek, a hátrányos helyzetűek, s a még meg nem született gyermekek védelme. De a Bibliában keresni az indítékot az erőszakra, Istent tenni felelőssé a nők elleni erőszakért, nem más, mint rosszindulatú és felháborító kontárkodás. A cikk írói avatatlan kézzel beleturkáltak a Könyvek Könyvébe ahogy Gárdonyi nevezi a Bibliát. Az olvasó azonnal észrevette a cikkírók felkészültségének hiányát. Ma, amikor a Bibliát egyre többen és egyre jobban ismerik és tisztelik, az üyen írások magukat a szerzőket járatják le - és azt a lapot, amelyben megjelennek. A Biblia több, mint egyszerű könyv. Isten üzenete. Elsősorban vallási igazságokat közöl. De kortörténeti dokumentumokat is tartalmaz. Nyomon követhető benne az emberi élet minden pozitívuma és negatívuma, a boldogság utáni vágy és az ösztönöknek hódoló rabság. Az evangélium (örömhír) arról beszél, hogy nem lehet társadalmi különbség férfi és nő között; a nő nem a férfi rabszolgája, akivel azt tehet, amit akar, és már az is vét, aki bűnös vággyal asszonyra néz (vö. Mt 5, 28); Jézus kiállt a házasságtörő asszony védelmére (Jn 8, 3). A nők elleni erőszaknak tehát nem Isten a modellje, amint arra az iromány tévesen következtet. Minden erőszak a bűnben megromlott emberi természetünkre vezethető vissza. „... a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége nem az Atyától származik..." (1 Jn 2,16). Babits Mihály a Zsoltár gyermekhangra című versében ezt írja Istenről, a Biblia szerzőjéről: Ő az áldás, Ő a Béke / nem a harcok istensége / Ő nem az a véres Isten: / az a véres Isten nincsen. / Kard ha csörren, vér ha csobban / csak az ember vétkes abban." Bíróczi István Ipolyság