Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-05 / 229. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 5. Komolyzene a barátság hullámhosszán Pozsony. A XII. Városi Kulturális Napokat ma, 18 órakor ko­molyzenei műsorral nyitják a Prímáspalota tükörtermében. Közreműködnek: a Kralupy nad Vltavou kvartettje, a Vox Camerata kamarakórus, valamint Skalka Ferenc szólista, (ú) Agrofilm '98 - nemzetközi részvétellel Már 15. alkalommal rendezik meg a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóközpontban a mezőgazdasági témájú filmek nemzetkö­zi fesztiválját. Az Agrofilm '98 október 5-től 7-ig tart. A részt­vevő 14 ország összesen 66 mozi- és videofilmmel nevezett be a Magna Mater-nagydíjért folyó versenybe. Szlovákia 12 film­mel képviselteti magát. A fesztivál a maga nemében a világ legrangosabb szakmai seregszemléi közé tartozik, (vm) ^•ililll' SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofelés 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Suttogó (am.) 16, 19.30 OBZOR: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Atlantis (fŕ.-ol.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Halálos fegyver 4 (am.) 17.30,20 X-akták (am.) 18,20.15 Hét év Tibetben (am.) 18 Fargo (am.) 20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Godzilla (am.) 17.30, 20 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Hat nap, hét éjszaka (am.) 17,19 KOMÁ­ROM - TATRA: Titanic (am.) 18 GÚTA - VMK: Anastazia 18.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Jackie Brown (am.) 19 Félidejében a Színházi Nyitra '98 fesztivál Közönség és színház ÚJ SZÓ-TU pÓSfTAS Nyitra. Nehéz dolguk lenne a színházcsinálóknak, ha annak alapján akarnák a színházművé­szet szekerét előre mozdítani, amit az elméleti szakemberek ki­gondolnak. Még akkor is így van ez, ha a létező és látott előadá­sok és a közönség kapcsolatából indulnak ld. Egyrészt azért, mert a közönség nevében eddig is szá­mos bűnt követtek el a színhá­zak, mondván, hogy a közönsé­get nem lehet eléggé alábecsül­ni. Másrészt pedig azért, mert a színházi gyakorlat mindig az el­mélet előtt járt, és ez csak ma­gyarázza a jelenségeket. A nyitrai nemzetközi színházi fesztivál keretében megtartott elméleti konferencián a közön­ségről beszéltek a legtöbbet. Egyszerűen azért, mert a szín­ház egyre másra kényszerül kommersz indítékból zenés da­rabok bemutatására, azaz az ál­lami támogatás csökkenésével együtt fut a pénze után. A fesztiválon is tapasztalhat­ták, hogy a közönség előítéle­tesen válogat. A nyugati és cseh előadások iránt óriási az érdeklődés, de a volt keleti blokk országaiból érkező tár­sulatok előadásaira a szerve­zők már „bevattázni" sem tud­ják a nézőtereket, pedig a kisinyovi Hamlet vagy a krak­kói Ivon Burgundi hercegnő mifelénk ritkán látható stílus­tisztaságú, eredeti gondolato­kat felvető előadások. Kétszer játszották viszont a hollandok naturalista agresszivitással színpadra vitt mai témájú da­rabját. Egyes elméleti szakem­berek szerint éppen a mai témájú darabok hozzák majd vissza a közönséget a színhá­zakba az olyan előadásokra, melyekben komoly gondolato­kat is megfogalmaznak a ren­dezők. (d-n) Az előző évad előadásait értékelték Színikritikusok díjai MTI-HlR Budapest. A színikritikusok 19. alkalommal nyilvánítottak véle­ményt az előző évad teátrumi előadásairól. A legjobb új ma­gyar drámáért járó díjat Spiró György Kvartett című műve kap­ta. A legjobb előadásnak járó elis­merésben a nyíregyházi Csehov: Ványa bácsi előadás részesült, Szász János rendezésében. A szí­nikritikusok szerint a legjobb rendezés díját Alföldi Róbert ér­demelte ki Shakespeare: A velen­cei kalmár című darabjának szín­padra állításáért. A legjobb szó­rakoztató-zenés előadás Beze­rédi Zoltán rendezésében Csep­reghy Ferenc: A sárga csikó, ame­lyet a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatott be. A legjobb alternatív előadás díját Schüling Árpád: Kicsi, avagy mi van, ha a tiszavirágnak rossz napja van cí­mű produkció kapta. A kritiku­sok döntése alapján a legjobb női alakítás díja Törőcsik Marié az Ártatlan bűnösök és a Képcsiná­lók című előadásokban nyújtott játékáéit. A legjobb férfialakítás jutalmát Rátóti Zoltán vehette át A velencei kalmárban megfor­mált szerepéit. Mácsai Pál a főváros különdíját kapta. Oskar Reif első játékfilmje, Az ágy Csehországban és külföldön is erősen megosztotta nézőtáborát Szentély is, hajó is lehet Kit anya szült, az mind csa­lódik végül, idézhetnénk József Attilát, de mit mondjon az, aki egész éle­tét a „gyengébb nem" ag­resszív világában tölti? SZABÓ C. 1ÁSZLÓ Vegyük csak példának Ľuboš Ur­nát. Nők nevelték, nők formál­ták, nők szerették, nők utálták. Gyerekkorától fogva mindig, mindenütt csak nőkkel került kapcsolatba. Nagymamák és nagynénik vigyázták, orvosnő­höz hordták, az iskolában tanító­nőt kapott, munkahelyén min­den kollégája nő volt, otthon a felesége és két lánya várta. Ľuboš Urna negyvenéves korá­ban, egy nevetséges baleset kö­vetkeztében otthon, a saját ágyá­ban, a tévé előtt, pizsamában hagyja itt a földi világot. Népes családja a konyhában fásult arc­cal kártyázik. Csupa nő. Csupa hódítás, csupa támadás, csupa hatalomvágy. Az ő megfogalma­zásukban: csupa jószándék. Hő­sünk, útban a túlsó part felé, egy pillanatig sfem bánkódik. A men­ni vagy maradni? kérdés fel sem merül benne. Innen szökni kell, menekülni, s - nomen est omen - legfeljebb urnában visszajönni. Bizarr, groteszk elemekkel meg­tűzdelt, fekete humorral átita­tott alkotás Oskar Reif harminc­kilenc éves prágai rendező első játékfilmje, Äz ágy. Karlovy Vary idei fesztiválján versenyen kívül vetítették, akárcsak Cannes-ban és Münchenben. Nézőit minde­nütt erősen megosztja. Akinek tetszett, felső fokon beszél róla, akinek nem, szaftos szavakkal szidja. Egy biztos: Az ágy nem hasonlítható sem a '89 előtt, sem a '89 után született cseh filmek­hez. Az ágy külön kategória. Rendezője szerint eredeti tragi­komédia, ironikus szlogenje azonban jóval többet sejtet: az első cseh pornotragédia. Pornót mégsem kap a néző. Tragédiából viszont annál többet. Ľuboš Ur­na tornatanár ugyanis lépten­nyomon bajt okoz. „Erotikus üt­közetei" általában kínos kudar­cokkal végződnek. Egy sötét ka­pualj alatt, hogy a szlogenről meg ne feledkezzünk, épp a csúcs előtt rántják a mélybe. Oskar Reif a prágai FAMU elvég­zése óta dokumentumfilmesként dolgozik. Első játékfilmjének forgatókönyvét 1994-ben írta, s bár több pályázatot is nyert vele (Los Angelesben, a Hartley Merill Prize első díját kapta), mi­után 1995-ben leforgatta, a vá­gásra nem kevesebb mint másfél évig kellett várnia. Időközben ugyanis csődbe ment a cég, amely a költségeket fedezte. A film első kópiája végül is ez év ja­S^ A hetvenes-nyolc­vanas években számunkra a magyar és a lengyel filmek je­lentették a friss . . gondolkodást. nuárjában készült csak el, a kül­földi forgalmazók pedig Cannes­ban és Münchenben láthatták először. Reif neve mellett a cseh származású német operatőr, Igor Luther neve fémjelzi a fil­met, aki Andrzej Wajda legendás Dantonját és Volker Schlöndorf nem kevésbé híres Bádogdobját fényképezte. Az ágynak ő az egyik nagymestere. Látásmódjá­val, ízlésvilágával ő teremtett sa­játos hangulatot. Ez volt a célja természetesen Reifnek is. Az arcok és a helyszí­nek gondos megválasztásával Luther munkáját segítette. - Bár az életben, azt hiszem, meglehetősen zárkózott vagyok, Az ággyal, sokak szerint, renge­teget elmondok magamról. Az önéletrajzi elemek ugyanis leta­gadhatatlanul ott vannak a vász­non. Bizonyos jeleneteket ter­mészetesen csak a képzeletem­ben éltem meg. Például nem tép­tem foggal a szőrt egyetlen nő szeméremdombjáról sem. Egyébként ugyanolyan körülmé­nyek között nőttem fel, mint a filmbeli kisfiú. Nők között. Apám ötéves koromban elha­gyott bennünket. Színész volt. Ismer néhány magyar rende­zőt, akinek szívesen megmu­tatná Az ágyat? Főiskolás korom óta ismerem Gothár Pétert. A Megáll az idő a legkedvesebb filmjeim egyike. De Gothár mellett Jancsó Mik­lósnak is boldogan megmutat­nám Az ágyat. A hetvenes­nyolcvanas években számunkra a magyar és a lengyel filmek je­lentették a friss gondolkodást. Bergman és Fellini munkái si­mán bejöttek az országba, de a magyar és a lengyel filmművé­szet legjelesebb darabjait csak az adott ország kulturális inté­zetében láthattuk. Annak idején természetesen a cseh új hullám is nagy hatással volt rám. Formán remekét, az Egy szöszi szerelmeit „titkos" vetítésen lát­hattam. Hatalmas élmény volt. Első vizsgafilmjeim vissza is tük­rözik ezt az eufórikus állapotot. A kör azóta bezárult. Ma már a saját élményeimből, a saját csa­lódásaimból merítkezem. Az ágy forgatókönyvét négy hóna­pig írtam. Megszenvedtem min­den sorát. Az eredeti szöveg ter­mészetesen sokkal hosszabb volt, ahogy a film első változata is. Száz percről kilencvenre rövi­dítettem. A forgatókönyvet egyébként sokan úgy olvasták, mint egy irodalmi alkotást. Mondták is többen, hogy a film vonalvezetése sokkal egysze­rűbb. Meg hogy az írott szöve­genjóval többet szórakoztak. Maga az ötlet is szórakoztató, hogy az ágyat választotta film­je „főszereplőjéül". Életünk egyharmadát az ágyban töltjük. Ha csak nyolc órát al­szunk, ez már a napnak is egy­harmada. Arról nem is beszélve, hogy jó esetben ágyban fogan­tattunk, ott születtünk, ott ha­lunk meg, ott szeretkezünk, és mindenki a maga szokásai alap­ján folytathalja. Én az ágyban bújtam el gyerekként, oda rejtet­tem el a játékaimat, kamasz­koromban igazából csak ott tud­tam ábrándozni, felnőtt fejjel ott kezdtem el az emlékeim között kutatni, ma pedig elmondha­tom: számomra az ágy kisebbfaj­ta szentély is, sőt hajó, amellyel az elképzeléseim vizén ringató­zom. Következő munkájában mi kap majd főszerepet? Egy asz­tal, egy szék, netán egy fíirdő­kád? Nem tudom, mikor forgatok legközelebb. Nagyon pesszimis­ta vagyok. Lehet, hogy ezért szeretem annyira a magyar fil­meket? Elképzelhető. Előző éle­temben bizonyára komondor voltam a magyar pusztán. Ko­molyra fordítva a szót, a törté­nettel kész vagyok, és annyit már most is elmondhatok: ez még Az ágynál is szokatlanabb film lesz. Illúzióim persze nin­csenek. Időbe telik, míg hozzá­kezdhetek. Addig is marad Az ágy. Azzal utazgatom. A felesé­gem pedig keményen dolgozik, hogy eltartsa a családot. Két gyerekünk van. Csak úgy mellé­kesen: mindkettő lány. Múlt századi festett céltáblákból látható kiállítás Bazinban, a Naiv Művészet Galériájában Győztes találatok kiszínezett emlékei TALLÓSI BÉ1A Bazin. Arról, hogy 1863. szep­tember 13-án Schifbeck Mátyás szöglövése nyerte az első díjat, vagy hogy egy évvel később Majer Dani volt a legjobb céllövő, az em­lékcéltáblák tanúskodnak. Ugyanakkor sok mindent elárul­nak a céllövőről is. Az 1862-es szöglövés győzteséről, Schalkház Lipótról táblája szerint feltételez­hetjük, hogy jó kedélyű, víg em­ber lehetett, aki nem vetette meg a zamatos borokat. Az emlékcél­táblák történetéhez tartozik, hogy a lövészegyletek polgártagsága nem ezekbe lőtt célba. Ezek való­jában kartonra készült festmé­nyek, amelyeket csalt a verseny után ragasztottak fel arra a céltáb­lára, amelybe a győztes találatai vésődtelt. Amolyan trófeaként járt ez a legjobbnak, hogy őrizze a di­cső lövés emlékét. A festményre a győztes ízlésének, óhajának meg­felelő kép és szöveg került. A18., illetve a 19. századból szár­mazó céltáblák, amelyek a lö­vészegyletek versenyeire készül­tek, a polgári kultúra történelmi és képzőművészeti dokumentu­mai. Mert nemcsak a győzelem­ről adtak hírt, illetve a legjobb lö­vőt dicsőítették, készültek céltáb­WEgmSBMú fi W IP • i * 4' 'WKtk BfBH Is' aft* lák komolyabb mondanivalóval is. Az ókori mitológiából vagy a bibliából vett témák is láthatók a képeken - ezek allegorikus tar­talmakat közvetítenek. Más kör­be tartoznak azok a táblák, ame­lyek krónikás tárgyilagossággal örökítik meg a kor jelentős ese­ményeit, a találmányokat és új­donságokat, mint az első gőz­mozdonyt, továbbá a különféle sorscsapásokat, mint az árvize­ket vagy a tűzvészeket. De fenn­maradtak olyan táblák is, ame­lyek a mindennapi életet ábrá­zolják: a kézművesek munkáját, a szórakozás különféle formáit, mi több, még erotikus kalando­kat is. A céltáblafetsők ér­deklődését az egzotikus témák sem kerülték el. Az arab föld ké­pei ugyanúgy megjelennek ecse­tük nyomán, mint a török vesze­delem csatajelenetei vagy a be­tyárvilág alakjai. E festett céltáblák nem kerültek be az ún. magas művészetet be­mutató kiállítótermekbe sem szü­letésük idején, se később, mivel nem festőművészek szabad alko­tásai voltaic. Kézművesek festet­ték, nagyrészt szolgamód megha­jolva a megrendelő elképzelései előtt. És bizony olykor meglehető­sen bizarr ötleteket kellett valóra váltam. Egyes egyleteknél olyan festett táblára lőttek célba, ame­lyen anya tartja ölében gyerme­két! Nem csoda hogy, amikor 1972-ben Szlovákiában megren­dezték a naiv művészeti triennálét, és úgy döntöttek, cél­táblákból is bemutatnak néhá­nyat, nagyon mélyre kellett ásni a múzeumok raktáraiban, hogy elő­kerüljenek. Mára restaurálták a raktárakból előkerült táblák zö­mét. A nemzeti képtár ezekből vá­logatott, s állított össze egy kiállí­tást, amely Bazinban, a Naiv Mű­vészet Galériájában látható. Életünk egyharmadát az ágyban töltjük." (Miloš Fikejz felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents