Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-05 / 229. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 5. JEGYZET Slcála-kópé HOLOP ZSOLT Csak találgatni lehet, hogy a nagy sikerre való tekintettel ezen a héten hányszor ismétli meg az SZTV Vladimír Mečiar haty­tyúdalát, a máris slágergyanússá vált „Isten veletek, megyek tőletek, senkit sem bántottam közületek" nótát, s a halottbú­csúztató hányadik helyen bukkan fel a legfrissebb toplistá­kon. Vitathatatlan, a hét legtöbbet játszott produkciója volt, többet ismételték, mint a Dallast, s a hónap végéig megelőz­hető Derrick, Fantomas és Tom és Jerry is. Megérte felkészül­ni. A választási sokk után két-három nap alatt kicserélték Mečiar elhasználódott vagy zárlatos alkatrészeit, és jött a be­éneklés Blažena Martinková amatőr operacsillag mindenes tanácsadóval. A skálázás úgy elhúzódott, hogy a Kanadába dobbantani készülő Kramplová három órán át várt nagyköve­ti kinevezésére, mindhiába, így nemcsak a műsor csúszik, ha­nem a szlovák körteexport is a tengerentúlra. Persze eufemiz­mus skála-kópénak nevezni Mečiart, nem ártatlan mókázás, amit művel. Legalább 900 ezren komolyan veszik, s számuk talán napról napra nő. Mečiar a kampányban követte el eddi­gi legnagyobb baklövését. Óriásplakátjai és televíziós reklám­jai a lehetetlent próbálták: megszóh'tani a fiatalokat. Aztán mellbedobással akart nyerni, jöttek a Claudiák, majd Ornella mutatta és Depardieu, bár az övé kissé szőrös; a felmérések szerint ez sokakat elriasztott. Mellesleg Mečiar saját csimbók­jait is felfedte a billboardokon. Akárhogy is, a médiabombát a választás utánra tartogatta. Búcsúbeszéde és az azt követő édes-nyálas-rózsaszín-the best of Mečiar-ôsszeállítás sokkal többet hozott volna a konyhára. Persze most is hozhat, s erre hajaz a hónap végéig az ismét régi önmagát nyújtó SZTV, amely szintúgy megijedt a voksolás eredményétől, hogy két napig megpróbált közszolgálatian viselkedni. Most megint jön az állati. Hogy a koreografált kapálódzás az marad-e, az ellenzéken múlik: hajlandó-e véghezvinni azt, amire a válasz­tók 60 százalékától mandátumot kapott. Mindazonáltal nem kellene száműzni a képernyőről Mečiart, csak *-gal jelölni szereplését - „felnőtt, önállóan godolkodó nézőknek". Ritka jó mulatság, ha tudja az ember, hogy senki sem veszi őt ko­molyan. Egyébként a diktátorok azt viselik a legnehezebben, ha kiröhögik őket. Ki kicsoda 9 év után? TÓTH MIHÁLY Noha a szocializmus utolsó fél évtizedében a tábor legtöbb országában a szakértelem korábbinál nagyobb mértékű meg­becsülése voltjellemző, az esetek zömében még 1989-ben is legfeljebb csak sejteni lehetett, hogy melyik vezető miért tölti be azt a tisztséget, amelyet éppen betölt. Azért-e, mert tudja, hogyan és mikor kell bólogatni, vagy mert a politika csúcsán levők esetleg felismerték, hogy a rendszer végveszélybe ke­rül, ha továbbra is a talpnyalási kedv lesz a kiválasztás fő szempontja. Nos, a rendszer magától összeomlott, de idesto­va egy évtizeddel a fordulat után is lehetetlen megállapítani, hogy a közügyek intézői közül kik azok, akik megérdemlik, hogy közügyek intézői legyenek. Akik tulajdonlás révén fe­löntik magukat az elit tagjainak, azok között még nehezebb eligazodni. Éppen a legnagyobb vagyonok tulajdonosai kerül­nének a legkellemetlenebb helyzetbe, ha törvénybe iktatnák, hogy mindenki számára kötelezővé teszik nemcsak a vagyon­bevallási, hanem annak igazolását is: a gyarapodás mennyire köszönhető a „kapcsolati tőkének" (magyarul: politikai só­gorság-komaság), és mennyire a gazdasági zsenialitásnak. Ne legyünk maximalisták, ne akarjuk megváltoztatni a megvál­toztathatatlant. Az az ambíció azonban nem a maximaiizmus megnyilvánulása, amely arra irányul, hogy legalább a hivata­lokban a szakértelem legyen az alkalmasság mérvadó szem­pontja. E tekintetben ma ott tartunk, ahol a pártállam utolsó éveiben. Vagy még hátrébb. Mert a szociban csak húszéven­ként történtek nagy, mindent felforgató káderezések (1948, 1968), az utána következő érában pedig minden választás után. Volt olyan győzelme Mečiarnak, amelyet követően a hi­vatalokban még a takarítónőket is leváltották. E dolgozat fo­galmazása közben jött a hír, hogy Ivan Mjartan, a mečiariz­mus egyik dédelgetettje, Szlovákia eddigi prágai nagykövete küép a DSZM-ből. Most nagy valószínűséggel be akar valaho­va lépni. Azt tudom róla, hogy eddig jó mečiarista volt. De va­jon milyenek a kvalitásai a diplomáciában? Kiderül valaha? IIP „ - ' •vy ,.:... .• Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Matinék István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, ŕax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk TALLÓZÓ Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) PRAVDA Jozef Migaš pénteki kijelentése bonyolítja az ígéretesen alakuló koalíciós megbeszéléseket. A DBP, amely kulcsszerepet ját­szik bármely koalíció megalakí­tásában, az MKP-t mellőző, hár­mas koalíció mellett szállt síkra. Az egyébként internacionalista párton belül valószínűleg győ­zött a magyar kisebbséggel szembeni fóbia. Ezzel a gondol­kodásmóddal azonban az SZNP és a DSZM kemény magjának szintjére süllyedt a DBP. Ugy tű­nik, Migaš elvesztette rea­litásérzékét. Korábban még azt nyilatkozta: „Az országnak olyan, négy évre szóló kor­mányra van szüksége, amely stabilizációt hoz. Ezt viszont nem lehet szűk kormánykoalíci­óval elérni." A hármas koalíció­nak viszont csupán 78 képvise­lője lenne a parlamentben. Ha a DBP-n belül nem győz a józan ész, Mečiar kitörölheti a könny­cseppet a szeméből, és készül­het az idő előtti választásokra. Ehhez elég lesz megvásárolnia három képviselőt. A politikai riszálgatás ára lehet a Demokratikus Baloldal Pártja, de lehet a szlovákiai demokrácia is Migaš fizetne, de nincs kinek Jozef Migaš ugyan sikerre vezette a DBP-t, ez azon­ban nem jelenti azt, hogy az általa képviselt szárny még mindig erős. Migaš tulajdonképpen adósságot törlesztene, csak Mečiar távozása után éppen nincs kinek. LOVÁSZ ATTILA Nem árt, ha felidézzük, hogyan lett Migaš ismeretlen pártfőnök­ből parlamenti párt elnöke. Amikor a sikertelen 1994-es vá­lasztások után Peter Weiss le­mondott posztjáról, több jelölt versengett a pártelnöki székért. Máig nem tudni, mi vezérelte Robert Ficót, hogy Migaš javára lemondjon a jelölésről, de egy biztos: Migaš nagy fölénnyel győzött, és feladta ukrajnai dip­lomáciai posztját is. Igen ám, de mielőtt elnök lett volna, három hónapig járta az országot, mi­közben Kijevben kellett volna nagykövetként képviselnie Szlo­vákia érdekeit. Tehette volna ezt az akkor telj­hatalmú Vladimír Mečiar tudta és hallgatólagos beleegyezése nélkül? Aligha. Nem alaptalanok tehát a men­demondák, hogy Migaš valójá­ban Mečiar embereként lett a baloldal vezére. Nos, a baloldal sikeresen szerepelt a választáso­kon, ennek oka viszont koránt­sem az, hogy Ján Lupták válasz­tói Migaš két szép szeméért ro­hantak volna az urnákhoz a DBP-re voksolni. Egyszerűen ar­ról van szó, hogy a Ľupták által zseniálisan megszólított, majd korántsem zseniálisan, de be­csapott választói réteg megelé­gelte a proliszöveget, amelynek hátterében proletárérdeknek semmiképp sem nevezhető milliomosgyártás folyt. Persze a DSZM javára. A munkásréteg belátta: nem kell a DBP intellektuális csapatától megijednie, mert Weiss, Fico, Kanis, Ftáčnik vagy Schmög­nerová akadémiai rangfokoza­tokkal is megbízhatóbb mun­kásképviselő, mint Ľupták a fandlival és szélsőbalos kijelen­téseivel. Migaš akár joggal állít­hatná, hogy a DBP entellektüel­jei csak veszíteni tudtak, ő vi­szont nyert. Csakhogy 1998 nem 1994, az elmúlt négy év történései után valóban csak a naiv baloldali réteg gondolhatja komolyan, hogy a Mečiar­rezsim nem alázta meg és nem fosztotta ki. A DBP agytrösztök­kel rendelkezik, állíthatjuk, hogy az egy négyzetméterre ju­tó, kormányzásra felkészült em­berek koncentrációja a Gundulič utcában elég magas, nincs hát szükség populista ritu­álékra. Joggal feltételezhetjük, hogy ha Migaš Mečiarék felé fog kacsingatni, saját pártja teszi hűvösre, esetleg úgy, hogy a kongresszuson szóhoz sem jut. És bár helyére téve a dolgokat, Migaš magyarokat kirekesztő szándékait nem kell olyan ko­molyan venni, azért csak várjuk ki a DBP-tanácskozást! Nem kell visszavonulót fújni, a higgadtság viszont helyre teszi a Jozef Migaš-féle álláspontot Többet ér az ész, mint az indulat SZILVÁSSY JÓZSEF Rövidesen kiderülhet, hogy mi­lyen szándék vezéreli Jozef Migašt, aki hárompárti koalíciót szorgalmaz - magyarok nélkül. Elképzelhető, hogy ezzel a vá­ratlan bejelentéssel pártjának kíván még jobb pozíciót terem­teni a holnap kezdődő négypárti tanácskozáson. Még valószí­nűbb azonban, hogy az elnök pártja nacionalista szárnyának véleményét tolmácsolta egyfajta kísérleti léggömbként a közelgő kongresszus előtt. Nem lehet ki­zárni azt sem, hogy Migaš meg­nyilatkozásával tulajdonképpen a DSZM felé kacsingatott, amire a politikai szalmaszálakba ka­paszkodó Ivan Gašparovič azon­nal riszálni kezdte magát, mondván: ez felhívás a kétolda­lú tárgyalásokra. Ebben a hely­zetben sorsdöntő lehet az MKP magatartása és tárgyalási takti­kája. Nem szerencsés azzal zsa­rolni a szlovák partnereket, hogy ha az MKP nem jut a kor­mányba, kemény ellenzéki poli­tikát fog folytatni, hiszen ebben az esetben egy gyékényen árul­na Mečiarékkal és Slotáékkal. Nem javítják a légkört a sajtó­ban megjelenő, egyfajta nyo­másgyakorlásként értelmezhető cikkek sem. Számos szakember úgy véli, hogy talán mégsem kellene foggal-körömmel ra­gaszkodni a földművelési mi­nisztériumhoz. Sokkal inkább más fontos tisztséghez, ennél és más tárcánál is. A földművelési miniszter nyilvános céltábla lesz, s akkor is kíméletlenül pocskondiázni fogják, ha az ille­tő szlovák, mert szinte lehetet­len feladatot kap: az ország sú­lyos anyagi helyzetében kell megkezdenie az ezer sebből vér­ző agrárszektor gyógyítását. Ilyen helyzetben a magyar ál­lamtitkárnak és más fontos, döntéshozó és -előkészítő helyre kerülő magyar szakembernek sokkal nagyobb mozgástere len­ne az MKP agrárprogramjának valóra váltására. Ugyancsak ala­posan meg kell fontolni, jelölje­nek-e magyar hivatalvezetőt a bősz szlovák nacionalistáktól hemzsegő Nyitrai kerület élére, annak ellenére, hogy az MKP it­teni első helye ezt a lépést teljes joggal indokolja. Mindez nem azt jelenti, hogy visszavonulót fú jjon bárki is, vagy politikusa­ink lemondjanak arról az elvről, hogy a választási eredmények alapján az MKP kormányténye­ző legyen, és kapja meg a tiszt­ségek egyhatodát. Ésszel, nem pedig izommal vagy indulatból kellene most is politizálni. A partnereknek legyen politikai kurázsiuk meghozni azokat a végső döntéseket, amelyek ab­ból az egyértelmű tényből kö­vetkeznek, hogy a választások után az MKP nélkül az ország demokratikus erőinek nem le­het alkotmányos többségük a parlamentben, de még stabil kormány sem. Az MKP higgadt, elvi magatartása és bizonyos ön­mérséklete még egyértelműbbé teheti, hogy Migašék aggályos­kodása azoknak a nacionalisták­nak és az eddig garázdálkodók­nak a malmára hajtja a szennyes vizet, akik ugyancsak foggal-kö­römmel ragaszkodnak eddigi egyeduralmukhoz. A szerző a Katedra főszerkesz­tője. OLVASÓI LEVELEK Meddig kell fagyoskodnunk? Panellakásban élünk. Az pedig nyáron meleg, télen pedig hi­deg. Sőt ősszel is hideg, mert noha a hőmérséklet már napok óta 10 fok körül van, a távfűtő­művek illetékeseinek eszükbe sem jut, hogy az nem éppen ideális szobahőmérséklet. Fő­leg, ha kisgyermek is van a csa­ládban. Vagy talán így akarnak bennünket edzeni? Kardos Béla Pozsony Idősek hónapja „Nemcsak akkor kell szeremi az embereket, amikor fiatalok, szé­pek, hanem akkor is, amikor öre­gek és csúnyák" - mondta évek­kel ezelőtt egy ismerősöm, és szerintem ez lehetne a mottója az idei októbernek, az idősek hó­napjának. De lássuk, hogy is van ez manapság! A lakások zárva, a szülők dolgoznak, a gyermekek iskolában, óvodában, a nagypa­pa vagy a nagymama az öregott­honban. Pár évvel ezelőtt egy ilyen intézetben vendégszerepel­tünk. Megrázó élmény volt. Kö­rülbelül kétszáz idős ember ült a nagyteremben. Egyhangú életük­ben nagy esemény volt az est. Visszaidézte fiatalságukat, elhoz­ta közéjük a kinti világot, amely­ből ők már örökre ki vannak zár­va. A vidám műsor végén sírtak az idős emberek. Köszönet jár a szociális intézkedésekért, hogy az állam megfelelő otthonokban helyezi el őket. De aki egy-két, esedeg több gyermeket felnevelt, annak miért kell öregotthonban élnie, ahol szinte észrevétíenül fejezi be az életét? Szerintem a hozzátartozók kötelessége gon­doskodni az idős családtagokról. Petri Józsefné Garamsalló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents