Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-30 / 251. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 30. KOMMENTÁR " Nyugati kapcsolat TÓTH MIHÁLY Számos nagyon lényeges szempontból lehet különbséget tenni az eddig kormányzó koalíció és a feladata teljesítésére készülő új csapat között. Legmarkánsabban talán abban különböznek, ahogy az egyik, illetve a másik az európai együttműködés domináns irányzatához viszonyul. A „más politikai vércsoportba" tartozás leglátványosabb megnyilvánulása az volt, hogy Mečiar eddigi hármas koalíciójának egyetlen pártja sem volt tagja az európai „internacionáléknak", ezzel szemben a választások eredményeként létrejött szövetségnek intenzív és szerteágazó kapcsolatai vannak vagy a szociáldemokraták, vagy a konzervatívok, vagy a liberálisok nagy tekintélyű nemzetközi tömörüléseiben. A Nyugat egyszerűen nem tudott mit kezdeni a HZDS definiálhatatlan mozgalmáraival. Igaz, a Szlovák Nemzeti Pártot tárt karokkal fogadták volna a Le Pen által megjövendölt „nacionalista internacionáléban", ez a fura pártszövetség azonban Slota, Csurka, Lukasenko és Funar legnagyobb bánatára csak terv maradt. Ľupták? Nos, Ľuptákról ne ejtsünk szót, mert pártja egyszerűen megszűnt létezni. Nyugat-Európa most tapsol a szlovákiai demokratikus erők sikere láttán. Egyelőre azonban a legtájékozottabb előrejelzők sem tudják megjövendölni, hogy Dzurinda, valamint Bugár ötös, illetve hármas fogatának alkotóelemei képesek lesznek-e a nemzetközi párttömörülésekkel legalább olyan intenzíven együttműködni, mint tették azt, amikor még külön-külön, ellenzékben politizáltak. Kormányra kerülés után még erőteljesebbé kellene tenni a kapcsolatokat a nyugat-európai intemacionálékkal. Sátáni mű volt, ahogy Mečiar megfogalmazta a parlamenti, illetve a helyi választásokról szóló törvényt. Káoszt teremtett. Szlovákia volt miniszterelnöke saját mozgalmának képére formálta a pártstruktúra egyes elemeinek nyugati kapcsolatait. Egy zöldekből, szociáldemokratákból, liberálisokból és keresztény konzervatívokból, illetve egy liberálisokból, keresztényekből és nemzeti konzervatívokból álló pártot tessék-lássák, szükségmegoldásként ugyan elfogadhat a Nyugat, az internacionálék még ápolgathatják is kapcsolataikat a korábban önálló partnerek embereként fellépő személyiségekkel, ezzel azonban aligha kendőzhető el, hogy félgőzre redukálódik a kapcsolatok hatékonysága. Várhatóan azonban nem elsősorban ebből következik a veszély; Mečiar a pártok kikényszerített egyesülésével a szlovákiai pártstruktúrában ketyegtet időzített bombát. Most, hogy végre megalakul a kormány, öngyilkosság lenne napirendre tűzni a két kényszerházasított párt eredeti elemeire osztását. Viszont bűn lenne, ha a győzelem fölötti ujjongás napjaiban platformok szintjén nem újulna fel az intemacionálékkal való együttműködés. JEGYZET Mozdony, tolerancia KMOTRIK PÉTER Le akartam ülni. A vonatom csak egy óra múlva indult Rozsnyóra. Padot azonban a hatalmas pozsonyi pályaudvar csarnokában nem találtam. „Ha ülni akar, menjen a váróterembe! Persze csak akkor, ha van menetjegye" mondta egy kék egyenruhát viselő emberke. Nem akartam oda menni - már csak dacból sem. Ott akartam ülni a forgatagban, és figyelni az embereket. És különben is, az én adómból is működtetett állami vállalat ne csak akkor kínáljon hellyel, amikor éppen igénybe akarom venni szolgáltatásait, hanem akkor is, amikor például egy vonattal érkező ismerősömet várom. És elvárom tőle, hogy akkor is engedjenek majd leülni a pályaudvaron, ha öreg leszek, pénztelen, és megvesz az Isten hidege. Nem volt kedvem vitatkozni, lecsüccsentem hát a földre. Tehettem, még nincs aranyerem. A szemlélődés közepette két vadonatúj emléktáblára lettem figyelmes. Az egyik államiul, a másik további négy nyelven - németül, angolul, franciául és oroszul - adta tudtomra: „Százötven év telt el azóta, hogy 1848-ban Szlovákiában közlekedni kezdett az első gőzmozdony." A vonaton hazafelé megfordultam az illemhelyen - ott szlovákul, németül, angolul, franciául, oroszul és románul figyelmeztetett a vasút táblácskája, hogy amíg a vonat az állomáson áll, addig mit ne tegyek. Szegény Szlovákia - gondoltam -, már százötven éve (???) tudod, hogy mi az a gőzmozdony, de hogy mi az a tolerancia és nagylelkűség, azt még a Te fejedbe sem sikerült belevernie a történelemnek. Talán majd egyszer. Csak nehogy addigra aranyerem legyen... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis-. lava. Újságküldemények feladását engedélyezte; RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Drágám, már te is elfordulsz tőlem? Ugyanúgy, mint azok a politikusok, akikre nemrég szavaztam? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Szlovákiában október 28-áról úgy elfeledkeztünk, mintha szinte nem is lett volna. Leszámítva az emlékezőket, akik egyben azt kockáztatják, hogy rájuk sütik az árulással felérő csehszlovákbarát bélyeget, észre sem vettük a volt állami ünnepünket. Pedig a 80 évvel ezelőtt megszületett Csehszlovák Köztársaságnak köszönhetik a szlovákok, hogy nem végezték úgy, ahogy azt a szeptemberi parlamenti választások után jósolják a DSZM Jövőbelátói", akik a nemzeti identitás és az államiság elvesztésével s az elmagyarosítással riogatnak. Egy bizonyos: az első Csehszlovák Köztársaság kikiáltása - az adott történelmi pillanatot kihasználva a cseh és a szlovák nemzet fennmaradását szolgálta. Bár Masaryk köztársasága korántsem ápolt ideális kapcsolatokat a szlovákokkal, mégsem lehet a közös államot elátkozni, vagy úgy tenni, mintha sohasem lett volna. Koszovóról mindenki tárgyalt mindenkivel, de az albánokat senki sem kérdezte meg, hogy mit is akarnak Rigómező nem a béke mezeje Megtette, amit megtehetett az ENSZ, a NATO és Richard Holbrooke amerikai különmegbízott. Még Milosevics is behúzta fülét-farkát. Közben a koszovói albánok mondták a magukét, csak éppen senki sem figyelt rájuk. GÖRFÖL ZSUZSA Biztos, hogy egyelőre elmarad a NATO Jugoszlávia elleni légicsapása. A szerb biztonsági erők kivonulása nyomán csökken a feszültség Koszovóban, ahová megérkeztek az első EBESZ-megfigyelők. A nemzetközi segélyakció biztosan képes lesz elejét venni a humanitárius katasztrófának, amely a tél közeledtével a menekültek tízezreit fenyegette. Enynyit a politikai tűzoltásról. De mit hoz ajövő? Amit Holbrooke-nak sikerült Milosevicsből kikényszeríteňie, az egy valóságos autonómia. A tervezet értelmében Koszovó a törvénykezés, a kormányzati munka és az igazságszolgáltatás terén is autonómiára számíthat, amelynek legális alapját a kilenc hónapon belül megtartandó, az EBESZ által ellenőrizendő általános választások adnák. Holbrooke a belbiztonságot illetően is jelentős engedményt csikart ki Milosevicsből: nem „vegyes összetételű", azaz szerb többségű rendőrség lesz, hanem olyan, amely tükrözi a köztársaság etnikai összetételét, vagyis 90 százalékban albán lesz. Ez mind nagyon szép, mind nagyon jó, akár példaértékűnek is nevezhető - csak éppen elkésett. Nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy amivel most az ENSZ meg az EBESZ „megajándékozza" Koszovót, azt az albánok a szerbek garázdálkodásainak hosszú évei alatt már mind megteremtették maguknak, ezenfelül még az oktatási és egészségügyi rendszert is. Sőt: hadseregük is van, a Koszovói Felsza... akár példaértékűnek is nevezhető csak éppen elkésett. badítási Hadsereg. Ennek politikai szárnya a belgrádi megállapodás napján világosan közölte: ragaszkodik a teljes függetlenséghez és az önrendelkezési joghoz. Jó szándéka jeleként azért hozzátette: el tud képzelni 3 éves átmeneti időszakot. A koszovói albán parlament - ilyen is van! úgyszintén a tartomány függetlenségének elismerését nevezte az egyetlen lehetséges megoldásnak, pedig a testületben a mérsékeltnek tartott Ibrahim Rugova pártjának képviselői vannak többségben. Ezek közismert dolgok, erről mindenki tudott. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy Holbrooke szerdai washingtoni sajtóértekezletén többször nyomatékosan hangsúlyozta: az Égyesült Államok nem támogatja a koszovói albánok elszakadási, függetlenedési törekvéseit. Világos beszéd;) De akkor mikor lesz béke a Rigómezőn? Megengedheti magának a világ, hogy pénzt, paripát, fegyvert pocsékoljon olyan terv végrehajtására, amelyet a kedvezményezettnek hitt) sem akar? Oktatási reményeink - magyar szakemberek kerülnek a Milan Ftáčnik vezette tárca felelős posztjaira Miniszter legyen, ne pedig pártember VOJTEK KATALIN A Szlovákiai Helsinki Polgári Társulás múlt heti szlovák-magyar fórumán Miroslav Rosa, a liberális és progresszív nézeteiről ismert oktatási szakember kifejtette, hogy a Magyar Koalíció Pártjának oktatási programja nacionalista elemeket tartalmaz; állítását azzal támasztotta alá, hogy a magyarok magyar szakembereket kívánnának látni a tanfelügyelői posztokon. Kissé furcsa, hogy liberális beállítottságú, jó szakember nacionalizmusnak minősítse azt a jámbor óhajt, hogy a magyar iskolák színvonalát felügyelni hivatottak értsék az ellenőrzött iskolák oktatási nyelvét. Igaz, hogy Ľubomír Harach volt oktatási miniszter, az SZDK szakérOLVASÓI LEVÉL Szögesdrót és villanyáram Valóban megrázó képekben mutatta be a Magyar Televízió Napló című vasárnapi műsorában a szlovák-ukrán határon kettéosztott, túlnyomó többségben magyarok lakta községet, Szelmencet. Szinte hihetetlen, hogy kilenc évvel a berlini fal lebontása után valahol Európában még akad olyan falu, tője ennél is tovább ment; ő ugyanis tárcavezetőként az ún. alternatív oktatás elkötelezett híve volt, s vélhetően maradt a mai napig. S a magát liberálisnak deklaráló SZDK oszlopos tagja az a Ľudovít Černák is, aki annak idején megszavaztatta a ... nem lenne reményt keltő az oktatási miniszter személye. parlamenttel a 100 milliót az alternatív oktatás bevezetésére. Ha ilyenek a liberálisok, vajon milyen lesz nemzetiségi oktatási ügyekben a DBP, amely a kormányalakító tárgyalásokat rögtön a magyarok kizárásának óhajával kezdte, s ha teheti, amelynek főutcáját a háború után egy szovjet tiszt államhatárkéntjelölte ki, s azóta semmi sem változott. Az ötvenhárom évvel ezelőtt megszabott országhatár testvéreket, rokonokat és barátokat szakított el egymástól. Korábban mindkét oldalról puskatűzzel fogadták azokat, akik megpróbálták átlépni a határt. Negyven évig pedig még csak átkiabálni sem lehetett az ismerősöknek a túloldalra. A templom ukrán területen van, a temető szlovák oldalon - csak néhány méterre egymindig megjátssza a magyar kártyát? Nem sok jóval kecsegtethetnénk magunkat, ha nem lenne reményt keltő az oktatási miniszter személye. Milan Ftáčnik a DBP legrokonszenvesebb reprezentánsa, higgadtan, józanul érvelő, a felvetett problémák lényegére tapintó, demokratikusan gondolkodó politikus. Remélhetően ezeket a kiváló képességeit kamatoztatja majd a sok gond és baj sújtotta, szétzilált oktatási minisztérium élén is, s inkább a tárca, mint gyakran szélkakaskodó pártja érdekeit tartja döntéseiben szem előtt. Reményt keltő a koalíciós szerződés is, amely kimondja: a szerződő felek nem szorgalmazzák az alternatív oktatást, gondoskodnak a nemzetiségi pedagógusképzésről, a kisebbségek műmástól. Mégis százharminc kilométeres kitérőt kell tennie annak, aki át akar jutni a túloldalra, mert, mondjuk, virágot akar vinni a temetőbe. A televízióban egy idős asszonyt mutattak be: hat testvére maradt annak idején a szlovák oldalon, ő pedig ukrán területre került. Eddig még ki sem mozdult a falujából. Számomra talány, hogy az ukrán oldalon miért őrzik még ma is szögesdróttal és villanyárammal az országhatárt. Vajon kitől vagy mitől félnek? Netán a menekültáradatveltségi szintjének emeléséről, a felsőoktatási intézetek keretében intézményes formát találnak a kultúrában tevékenykedni kívánó jövő nemzedék nevelésére. Reményt keltő az a tény is, hogy a két oktatási államtitkár egyike magyar lesz, s a minisztérium nemzetiségi főosztályának élén végre nem Lýdia Benčovához hasonló szellemi kapacitású hölgyek szakértetlenkednek, hanem olyasvalaki, aki - maga is kisebbségi lévén - érzi és érti a nemzetiségi oktatás gondjait. Persze ezzel a hazai oktatás elsőrendű problémája, a katasztrofális pénztelenség még nem oldódik meg. De a fölösleges vegzálások, félelemkeltés és hatalmi arrogancia korszaka lezárul. Legalábbis reméljük. tói? Nehéz megérteni, hiszen odaát nagy nyomorban, szegénységben élnek az emberek: a boltok konganak az ürességtől, áram sincs, nemhogy telefon, csupán nyomor mindenütt. „Elátkozott föld" - mondják a lakosok. Az első világháború után hozott igazságtalan trianoni döntés még ennyi esztendő elteltével is szenvedést okoz, s igencsak megkeseríti az idegenbe szakadt magyarok életét. Szabó Sándor Királyrév