Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-28 / 249. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 28. Kedvező pillanat TÓTH MIHÁLY Aki-a fiilét hallásra, a szemét látásra használja, annak legalább pedzenie kell, hogy 1989 ősze óta soha még olyan kedvező kilátásai nem voltak a szlovákiai magyar polititizálásnak, mint azóta, hogy néhány demokratikus baloldali vezető arról futtatott eszmét, nem ajánlatos az egyesült magyar párt kormányzati szerepvállalása. A sajtó felhördült a DBP magatartásán. Röviden szólva: azóta ha az ember kézbe vesz egy napüapot, 65 %-ban biztos lehet, hogy a címoldalon magyar politikus fényképe lesz látható. A rádióban és a tévében még a vízcsapból is magyarok „folynak". Az ország legjobb publicistái tükröztetik, hogy minősített többségben vannak azok, akik a parlamenti választások napján mandátumot adtak a magyarokkal kiegyezni kész politikusoknak. Úgy tűnik, hogy a magyar párt vezetői meglehetősen extenzíven polemizáltak a hirtelen taktikát változtatott (egyébként igazi politikusként viselkedő) baloldaliakkal. A „pengeváltások" minden fantáziát nélkülöztek, pedig soha vissza nem térő alkalom kínálkozott arra, hogy ne csak védekezzenek, hanem úgy viselkedjenek, mint a világ minden valamire való politikusa, ha gyökeresen megváltozik a helyzet. Nem tudom, legközelebb mikor lesz olyan történelmi pillanat, amikor a magyar politikusokat a TV úgy dédelgeti, mint napjainkban, és amikor mérsékeltjeink számára kiváló alkalom nyílik elhitetni a szlovák nagyérdeművel, hogy ami politikai otrombaság 9 év alatt magyar részről történt, az a demokrácia térhódításával egyre talajtalanabbá válik. Eddig még egyeden szlovákiai magyar politikus sem fedezte fel, hogy most, egy új stílus meghonosodásának kezdetén illő lenne értékmeghatározó leltárt készíteni. Most lenne itt az ideje kimondani, hogy (természetesen átvitt értelemben) mennyibe került eddig, főleg pedig mennyibe kerülne ezután a budapesti utazásokra, vagy a magyar-magyar csúcson való megjelenésre elfogyasztott benzin. Most lenne itt az ideje reálisan felbecsülni a jelképek értékét és beírni a leltárba, miről mondunk le akkor, ha múzeumi depozitumba helyezzük az árvalányhajat, a vitézkötést, a turult, a díszmagyart és a búsma" gyarkodást. Kimondani: aminek múzeumban a helye, azt ott kell elhelyezni, és - pénzért mutogatni. Most lenne itt az ideje kimondani, hogy a szlovákiai magyarság problémáinak tisztességes megoldását Szlovákiától és nem más országtól követeljük. Előítéletek nélküli érték-újrabecslésre van szükség. JEGYZET Palčáky párbaja MALINAK ISTVÁN Rasťo Piško politikai szatírája, a palčáky-palčiaky szellemes szójáték, úgy látszik, nemhogy ártott volna, inkább használt Csáky Pálnak. Kis magyar sikernek lehettünk tanúi hétfőn este a Markíza Rosta című politikai vitaműsorában: most először győzött magyar politikus, megdőlt az a hagyomány, amely szerint szlovák tévében magyar csak az utolsó helyen végezhet. Eszem ágában sincs messzemenő politikai következtetéseket levonni a dologból. Egyszerűen csak jólesett. Ennyi. Pici kis elégtétel volt. Elégtétel azért, ami az elmúlt egy hónapban itt kormányalakítás címén zajlott. Érezte ezt Ján Lángoš is, aki tudatosan viszszahúzódott, s hagyta, hogy az MKP elnökhelyettese megvívja szópárbaját a mellébeszélést mesterfokon űző Ficóval. A néző nem a szóvirágokra volt vevő. Az sem érdekes, hogy a négy és félezer telefonos szavazatot csak magyarok adták-e, netán szlovák voksokat is sikerült Csákynak begyűjtenie. A lényeg az, hogy kiderült, mely politikát nem, vagy csak kis mértékben támogatja a szlovák tévénéző. Van egy másik oldala is a dolognak. Csáky hétfői és Bugár Béla múlt pénteki tévészereplése is bizonyítja, hogy vezető politikusaink megtanulják: nemcsak az a fontos, amit a tárgyalóasztal mellett képviselnek, hanem az is, hogyan tudják azt a nyüvánosság előtt eladni. A szlovák nyüvánosság előtt. A nagypolitikában egyre fontosabb szerepe van a tévé imidzsgyártó funkciójának, s jó, hogy lassan vége annak az időszaknak, amikor kínosan feszengtünk, itt-ott szégyelltük is magunkat, ha egy-egy magyar politikus megjelent és dadogott a szlovák televízióban. Ki kell mondani: éppen a nyelvtörvény ellen harcoló politikusaink nyüvános szereplései igazolták azokat, akik azt állították, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul. Ma már a politika sem választható el a reklámtól. Anno Kennedy azért verte meg Nixont, mert megnyerőbb volt a tévében. Kennedyék elárasztották az országot egy plakáttal, rajta a gyűrött arcú, táskás szemű, ápolatlannak tűnő Nixon. És az aláírás: Vennél ettől az embertől akárcsak egy használt autót is? A tanulság kézenfekvő. Ľ Í SMMMMMMBJ Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja aVoxNova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hírdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Hallotta aranyoskám, a szomszédasszonynak állítólag több szeretője van, kormánynak mint ahány miniszterjelöltje a (Peter Gossányi karikatúrája) NOVÝ ČAS A legnépszerűbb szlovák napilap Alexander Rezessel, a mečiari privatizálás fő nyertesével közölt mélyinterjút, amelynek második része ma jelenik meg. Režeš bevallja, hogy a DSZM általa szervezett választási kampánya nem sikerült, de ha ismét rábíznák, megint világsztárokat szerepeltetne. Látogatásukat állítása szerint nem közpénzekből honorálták, hanem szponzorok által. „El akart jönni a torinói Juventus egész futballcsapata, de nem akartuk eltúlozni a dolgot" - mondja Režeš, aki úgy jellemzi Mečiart, mint akit a pénz egyáltalán nem érdekel. Válaszol azokra a kérdésekre is, amelyek az országból való állítólagos távozásának tervére, Gabriela Haršányová tévébemondónőhöz fűződő viszonyára, a prágai Sparta megvételére, a Lothar Matthausügyre és szívpanaszaira vonatkoznak. Megszületett a megoldás: fókaimport az eszkimóminisztereknek, avagy lehet egy-két BMW-vel több? A huszonegyes csapdája Eszkimókás megegyezésre jutott a kormánykoalíció megalakítására készülő négy párt. Szlovákiában mindig több volt az eszkimó, mint a fóka, egyelőre kettőt kellett importálni. MOLNÁR NORBERT Huszonegy bársonyszék, huszonegy BMW, ugyanannyi sofőr. Növekszik a minisztériumi dolgozók száma, tovább burjánzik a bürokrácia, pedig korábban mindenki hangoztatta: csökkenteni kell az államapparátust. Egyből semmi, már ami az ígéreteket illeti. Mókás is a megegyezés, hiszen olyan kompromiszszumkészségről tettek tanúbizonyságot a pártok, amit nem vártunk - senki sem engedett. Káposzta sem volt, a kecske is megmaradt. Ha belegondolunk, mi vár még a négy pártra négy éven át, rémisztő az alkudozás eredménye. Ha a koalíciós szerződésben kiskapuk maradnak, elővehetjük legfeketébb humortárunkat. A 9-6-3-3 a baloldali matematika eredménye, sem az arányos, sem a többségi elvnek nem felel meg, olyan egyveleg, amilyenre a jövőben minden döntésnél számítanunk kell. Jozef Migaš szerint a két nagyobb párt kötött kompromiszszumot a két kisebbel, azonban a józan ész szerint a DBP szorította sarokba partnereit. A baloldal úgy viselkedett, mint a széldzsekibe, melegítőbe, sportcipőbe és mobiltelefonba öltözött helyi menők, akik észveszejtő üzletekről beszélnek a kisváros főterén, pedig csak blöffölnek. Migašék hétvégi kongresszusa nem tette le határozottan a garast a 9-6-2-2 mellett, Fico szerint a 8-5-3-3 is elfogadható Tizenkilencre még lapot kértek és bejött a piros alsó. lett volna a pártnak, hiszen nem volt hova visszatáncolnia, ha a négypárti kormányzás nem jön össze. A DSZM-mel közösködni egyenlő az öngyilkossággal, a nemzetiekkel pedig olyan kompromisszumokat kellett volna kötniük, amilyenekre az egyik fél sem lett volna képes. Valószínű, hogy az arányok megállapításánál a csencselés tárgya az államtitkári posztok elosztása volt, a fóka import fellendülését elősegítendő. A baloldalnak jól megy a huszonegyezés, tizenkilencre még lapot kért és bejött a piros alsó. A másik három párt bedőlt, de nem baj, a jövőben talán erre már nem kerül sor. Egy hónap elég volt az alkudozásra, szlovákiai viszonylatban ez még kevés is lehet. Ne legyünk ünneprontók, kész a megegyezés, a programokat már könnyebb lesz összeegyeztetni. Kezdődhet a nagy hajsza. Bocsánatot kért a tárcavezetőtől, hiszen nem tette meg, amivel vádolták. Hála a sajtónak, nem volt mersze! Hudec utolsó miniszteri töltényei JUHASZ KATALIN Legalább a szomszédok jól szórakoznak. Hallom, ahogy a panelfal mögött beleereszt valakibe egy sorozatot a Magyar Televízió. Bizonyára elhunyt az illető, nem kiabálja már, hogy ne lőj, ne lőj, testvér! Nem is lő már a másik, aki gyilkossá vált időközben, megnyugodott, mint én csütörtökön. Csütörtökön este jött el az a pillanat, amikor egy határozott gombnyomással kiiktattam életemből az SZTV híradóját. Maradék humorérzékem is elpárolgott az utóbbi napokban, nem tudok fejcsóválva mosolyogni azon, ahogy Hudec miniszter bírósággal fenyegetőzik egyes médiák dehonesztáló sértései miatt. Utoljára szerdán OLVASÓI LEVÉL Ámítás, hamisítás Megfogadtam már nem egyszer, hogy soha többet nem nézem meg az úgynevezett közszolgálati Szlovák Televízió híradóját, mert minduntalan hányingert kapok a nagy hazugságok, ferdítések láttán, hallatán. A kíváncsiság azonban csak piszkál, fúrja az oldalamat, nem hagy nyugodni, néhanapján megnénevettem egyjót, a Twist Rádió esti hírműsorában Andy Hric megkapóan gúnyos hangon megkövette Hudecet. Egy kiszivárgott és a Twist által világgá kürtölt hír szerint néhány színházigazgatót leváltási „fájdalomdíj" összegszerű megállapításával jutalmazott volna ez a vicces kis ember, ha Hric megkapóan gúnyos hangon megkövette Hudecet. mondjuk 2000-ig leváltják őket. Az összeg a leszolgált évek függvényében csökkent volna, ötszázezres kiindulópontról. Hric tehát bocsánatot kért Hudectől, hiszen nem tette meg, amivel vádolták, mert hála a sajtónak, nem volt mersze megtenni. A héten további két műsorszámmal is kedveskedett kultúránk első embere. Kitüntette Štefan Gavorníkot, a Nemzeti Vagyonalap elnökét, de nem ám a privatizáció terén végzett munkájáért. Ez az ízig-vérig kultúrember éveken át hathatósan támogatta szülőfaluja, Červeník rezesbandáját, jegyezzük meg a nevét: „Verešvaranka". Bizonyára kiváló hangulatot tudnak csinálni szüreti bálok, lakodalmak és utcai felvonulások alkalmával. A másik műsorszám után némítottam el egy jól célzott távirányító-lövéssel a tévét. Hudec keményen bírálta Pavel Dostál cseh kulturális minisztert, amizem, mit sütött ki megint e televíziós társaság elitje. A választások előtt éppen egy „kommentár nélküli" összeállítást láttam országunk útjairól. Mily ostoba riporter foglalhatta filmbe .jelentését" a Mečiarkormány előtti lyukas, horpadt, latyakos utakról, majd tessék naiv választó, hasonlítsd össze! - a Mečiaridőkben épített fantasztikus országutakról, s ama szuper sztrádáról, melyet a kormányfő milliókért kapható világsztárokkal nyittatott meg. Valójában pedig ez a sztráda egyelőre csak közönséges, kétsávos autóút. Ámítás az egész! Visszatérve a híradóra: október 19-én egy másik riporter Durica professzort állította a kamerák elé, hadd hirdesse ismét fura tanait. Pár szó elég volt, hogy a néző megkérdőjelezze: nem szenved-e ez az ember öregkori gyengeelméjűségben? Ő az a nagy történész, akivel tankönyveket kell íratni? Az ő könyveit kell az iskolákban terjeszteni, ráadásul PHARE-pénzen? Tőle tanuljon a gyerek történelmet, tőle vegyen példát? És még netán ért galádul kitért a vele való találkozás elől. Dostál szerinte „magánemberként, cseh állampolgárként érkezett Szlovákiába, hogy találkozzon néhány szlovák állampolgárral." A bujkáló cseh miniszter a Twist Rádióban bevallotta, nem óhajtja látni azt a Hudecet, aki ellen annak idején Prágában megmozdulást szervezett a szlovák művészek támogatására. Hudec „mindezek ellenére nagyra tartja a cseh kultúrát, Dostál úr viszont nem a cseh kultúra". Azt hiszem, eme egyhetes műsor után mindenkit megnyugvással tölthet el a tudat, hogy Ivan Hudec sem (sokáig lesz már) a szlovák kultúra. Csak még ezt a kis időt vészeljük át lövöldözés nélkül! Podolák professzortól is, akinek „a magyar asszimilációs törekvésekről" alkotott nézeteit oly gyakran hangoztatja a híradó. Csupa hazugság, csupa szenny, amelytől az ember hányingert kap. Megfogadtam újfent, nem nézem meg többet az SZTV híradóját, legalábbis addig nem, míg ajelenlegi garnitúra a helyén van. Akkor este fél nyolckor jöjjön inkább „A1P

:' a Markízán, őt legalább nem kell komolyan venni, ráadásul még szórakoztató is. Kovács Bea Pozsony MHHMWHM