Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-26 / 247. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 26. A Pozsonyi Városi Galéria kiállításán El-Hassan Róza, Hersko Judit és Köves Eva munkái láthatók Boszorkányok reflektorfényben Véget ért a magyarok pécsi fesztiválja Pécs. Határon túli hagyományőrző néptáncegyüttesek, kóru­sok és zenekarok gálaestjével és közös táncházával zárult szombaton a Határon Túli Magyarok Fesztiválja. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ és a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány az idén már hetedízben rendez­te meg a Kárpát-medence magyar kultúrájának őrzését és ápo­lását szolgáló tíznapos programot. A burgenlandi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, horvátországi és szlavóniai ma­gyarok csoportjai pénteken Baranya megye egy-egy települé­sének vendégeiként a helyi hagyományőrző együttesekkel kö­zösen adtak műsort a nemzeti ünnepen. A felvidéki magyaro­kat a jókai Malmos néptánc-csoport képviselte (MTI) SZÍNHÁZ POZSON Y HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve 19 KIS SZÍNPAD: Mikor táncolt... 19 a.ha SZÍNHÁZ: Nyári nap 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Országalma 15.00 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A Trónszirt legendája 11.00 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zorro álarca (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Négy szoba (am.) 15.30, 20.30 Az ördög ügyvédje (am.) 18 MLADOSŤ: A suttogó (am.) 16, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Ryan közlegény megmentése (am.) 17, 20 Radírfej (am.) 20.30 Lesz ez még így se (am.) 18 Az isteni Emma (cseh) 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Őrült város (am.) 17, 19 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Halálos fegyver 4. (am.) 17, 19.15 GÚTA ­VMK: Az esőcsináló (am.) 18.30 A Műcsarnokban zajlik a TransArt Communication A megmagyarázott fölfoghatatlan Köves Éva az árnyékokkal, struktúrákkal, építészeti részletekkel egy illuzionisztikus teret alakít ki ZALABA ZSUZSA Budapest. A művészet az a ké­pesség, ami gyújt és csóvát vet az anyagba, mire az fellángol. De sajátságos tűzzel. A művé­szetben ég a hang, a szó, a szín, a mozdulat, a szépség, a halha­tatlanság. A művészet teremtő erő, teremteni pedig milliófélét lehet. A performance a spontán alkotói szándék megvalósítása, kifejezése. A performanszban egyszerre van jelen az irodalom, a képzőművészet, a zene és a vi­deó.­A Stúdió erté kortárs művészeti társulás tizedik multimediális fesztiválján jópár erőteljes és sokkoló akcióművészeti előadás bizonyította a performance ér­tékteremtő erejét, művészi érté­két. Mészáros Öttó és Kovács Ist­ván (Magyarország), Ewa Jocobson (Norvégia), Ben Patterson (Amerikai Egyesült Államok) vagy Aleks Kolkowski (Nagy-Britannia) olyan előadá­sokat produkáltak, amelyek a fesztivál életében is kiemelkedő jelentőséggel bírtak. Ezek az ak­ciók nemcsak egy életformát vagy szituációt feszegettek a kü­lönféle művészi eszközök hasz­nálatával, hanem a művészeti irányzatok átjárhatóságát és ldasszikus értelmét is tágították. Budapesten, csakúgy, mint Érsekújvárott, a happening, az akció- és videóművészet, a body-art és a kortárs zene sajá­tosságai váltották egymást. A Műcsarnokban a performerek zöme új akciókkal rukkolt elő, ám a performance és a kortárs zene a magyarországi közönség előtt is osztatlan sikert aratott. Mindent egybevetve azonban nyugodtan leszögezhetjük: az egy hete zajló Stúdió erté feszti­vál a Sound off zenei projekttel egybekapcsolva két ország kor­társ művészet iránt érdeklődő közönségét felvillanyozta, sőt, néhány jelenlévőt egyenesen ar­ra késztetett, hogy személyesen is kipróbálja a kísérletezés fenn­költ pillanatait. Pozsony. A Városi Galéria, a Kortárs Művészeti Múze­um - Ludwig Múzeum Bu­dapest, valamint a Magyar Intézet közös rendezésé­ben látható Natura morta címmel kiállítás a Pálffy­palota alagsori kiállítóter­meiben. TALLÓSI BÉLA Három magyar képzőművész mutatkozik be a tárlaton, El­Hassan Róza, Hersko Judit és Köves Éva, akik sikerrel szere­peltek a tavalyi velencei bienná­lén. El-Hassan Róza kicsi égők­kel belülről megvilágított friss gyümölcsökből és zöldségekből készítette Lichtmahl című ins­tallációját. Hersko Judit Boszor­kányüldözés-sorozat című műve falra vetülő anyagtalan, fénnyel írt-rajzolt fantom-, illetve ár­nyékkép. Köves Éva Párizsi ár­nyékok című munkáján festői rendszerbe illesztett fényképek­ből szerkeszti meg sajátos kép­architektúráját, amelyben az egymással összekapcsolt, átfes­tett, rácsozott fotográfiatöredé­Néray Katalin múzeumigazgató (Dömötör Ede felvételei) CSENGER FERENC Kilenc hónap. Ennyit kellett vár­ni Fridi visszatérésére. Akárcsak egy csecsemő születésére, aki ugyebár kicsit ráncos, csúnyács­ka, de a szülők szemében a világ legszebb teremtése. A család­tagok és ismerősök meg azon morfondíroznak, hogy kire is hasonlít a kicsike. Én is ezt tet­tem egy hete hétfőn este, miu­tán egy drótdarab segítségével képernyőre varázsoltam azt a kereskedelmi tévét, amely a po­zsonyi k.belen nem találtatik. Este nyolc előtt öt perccel ki­gyúltak a fények, táncra perdült a tánckar, majd megjelent A Sómén. -Más lesz ez a műsor... nem én leszek a központban ­mondta néhány nappal az adás előtt Friderikusz. Valóban más volt ez a show, mint az eddig megszokottak. Tíz vendég ült a stúdióban, a közön­ségnek háttal. Közülük öten ál­landó szereplői lesznek a hétfő esti műsoroknak. Szerencsére egyikük sem „adta el magát", s arcukról itt-ott leolvasható volt a „nagy lelkesedés". Lukács Sán­dor láthatóan nagyon unta a ba­nánt, Koncz Zsuzsa csak azért nem séitődött meg, mert új CD­jét reklámozta, Csukás István sem igen tudott mit kezdeni ma­gával, a csodálatos Szily Nóra pedig csodálkozó tekintettel nem értette, hogy mi is történik körülötte. Szegény Für Anikó azért ült ott két órát, hogy a vé­gén elmondjon egy történetet, amelynek a végét senki sem ta­lálta ki. Aki végig vette a lapot, kek a térbeli elrendezés képze­tét keltik. Ha az ember a cím, a Natura morta szerint akar tájékozodni a kiállításon, egy ki­csit „eltéved", hiszen a fentiek­ből is kiderül, hogy a látható munkák nem éppen csendéleti elemekből építkeznek. Egy kis eligazításért Néray Katalinhoz, a Kortárs Művészeti Múzeum ­Ludwig Múzeum Budapest igaz­gatójához fordultunk, aki a po­zsonyi kiállítást megnyitotta. - A magyar csendélet nem fejezi ki ugyanazt, mint a latin natura morta - mondta az igazgatónő. - A halott természet megjelölés, vagyis a latin kifejezés szó sze­rinti fordítása jobban érzékelteti azt, ami jelen van a kiállításon. Hiszen a látható alkotások a csendéletnek egy más értelme­zését mutatják. Köves Éva pél­dául épületeket vagy tájakat használ olyan formában, mintha csendéleteket alkotna. Hersko Juditnak Velencében több olyan munkája volt, amely a csendélet az a határtalan műveltségét is megcsillogtató orgonaművész, Varnus Xavér, na meg az ismert öklöző, Kokó volt. Lőrincz L. László Titanic-története az egyik legsikerültebb része volt a produkciónak. Ami kifejezetten zavart - s ahogy láttam, nem csak engem - az a reklámok előtti és utáni közjáték, amikor a közönségnek állva kellett tap­solnia az éppen hallható zene­számra. Jó, gyakorló műsorké­szítőként tudom, hogy semmi sem lehet tökéletes, nem min­den alakul úgy, ahogy azt az em­ber szeretné - főleg egy új mű­sorsorozat elején. Mégis el­mondhatom, hogy jól szórakoz­tam a Meglepő és mulatságos Friderikusz show-n, s kezdem azt hinni, hogy mégis akkor iga­zán jó a Fridi, ha ő van a köz­pontban - vagy ez csak megszo­kás? A szerző a Szlovák Rádió Ma­gyar Adásának szerkesztője. fogalomba jobban beletartozott, mint az itt látható. Ez az instal­lációja eltér egy kicsit a natura morta-koncepciótól, viszont úgy kapcsolódik a másik kettőhöz, hogy ő is az árnyékokat és az imaginárius teret használja mű­vészeti anyagként. El-Hassan Róza sem konvencionális szob­rászati eszközökkel dolgozik, hanem élő gyümölcsöket és zöldségeket használ fel a csend­élethez. Azokat megvilágítva úgy kezeli a fény által keletke­zett színes, élő anyagot, mintha az festészeti médium lenne. A sötétségnek és a fénynek a kont­rasztjára építve a mesterségesen megvilágított gyümölccsel ala­kít ki furcsa, imaginárius teret. Hersko Judit tizenhetedik szá­zadi kis metszeteket fagyasztott vagy égetett bele áttetsző mű­anyag lapocskákba. Ezek bizo­nyos távolságra lebegnek a fal­tól, s ha megfelelően megvilá­gítják őket, akkor a falon megje­lenik egy árnyék, s az adja a va­NÉMETH ZOLTÁN Rangos eseménynek adott ott­hont szombaton a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő zala­bai művelődési ház: a 90. szüle­tésnapját ünneplő Csontos Vil­mos költőt köszöntötték a hely­beliek és a honi, illetve magyar­országi vendégek. Michlian Etel polgármesterasszony bevezető­jében elmondta, Csontos Vilmos a falu kulturális életének nagyra becsült, meghatározó egyénisé­ge, aki verseiben felejthetetlen élménnyé tette a zalabai tájat, az itteni dolgos hétköznapokat. Ezután rövid kultúrműsor kö­vetkezett, majd Boros Miklós, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője adta át az ünnepelt­nek a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának javaslatára oda­ítélt Pro Cultura Hungarica em­lékplakettet, amelyet a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökségért felelős minisztere adományoz mint legnagyobb el­ismerést az arra érdemeseknek. Boros Miidós kiemelte: Csontos Vilmos mindvégig kitartott szű­kebb pátriája mellett, a XX. szá­zad embert próbáló évtizedei­ben is megőrizte tartását, becsü­letét. Ezután Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társasá­gának ügyvezető elnöke adta át meleg szavak kíséretében a Tár­saság Emléklapját, majd Kolár Péter következett, aki a Csema­dok Országos Tanácsa elnöksé­lódi képet. Ez is egy megfogha­tatlan, fény által keletkezett va­lami. Köves Éva szintén az ár­nyékokkal dolgozik a képein. Egyik párizsi útján rengeteg fo­tót készített az Eiffel-toronyról és más, főleg gépi mechanikus szerkezeteket mutató részletek­ről. Volt, aki a rácsokat látva politikia üzenetet olvasott le a képekről. Semmiféle ilyen iro­dalmi hátteret nem kell emögött keresni, abszolút a szerkezet megmutatásáról van szó. Az ár­nyékokkal, struktúrákkal, építé­szeti részletekkel egy illuzio­nisztikus teret alakít ki. Mivel a fotót átfesti, manipulálja, nem lehet megállapítani, hol van a felvétel határa és hol kezdődik a festett részlet. S azáltal, hogy ezt a látványt még fel is darabol­ja, és sok egyforma vagy közel egyforma téglalap alakú kis ké­pet helyez el egészen különös konfigurációval, ő is egy instal­láció jellegű munkát alkotott a festészetben. gének nevében adta át immár valóságosan is azt a Fábry-díjat, amelyet Kassán csak szimboli­kusan tudtak átnyújtani Csontos Vilmosnak, s amely a szlovákiai magyarság kultúrájáért végzett munka egyik legnagyobb elis­merése. A gratulálok sorát Kul­csár Ferenc zárta, aki a Lilium Aurum Kiadó nevében mutatta be Csontos Vilmos sorrendben 17., Hattyúdal című kötetét, amely a költő 90. születésnapjá­ra készült, s éppen 90 verset tar­talmaz. Az ünnepség végén a költő elmondta: sosem remélte, hogy a sors ilyen gazdagon ju­talmazza, s hogy ennyien gyűl­nek majd össze köszöntésére, s bízik benne, legújabb verséhez éppen ez az ünnepség adja majd az ihletet. Csontos Vilmos, az ünnepelt (M. Nagy László felvétele) Óriási lelkesedéssel fogadta a közönség Lajkó Félixet pénteken a Pozsonyi Dzsessznapokon. Bár mikrofonja többször is fölmondta a szolgálatot, Félix nem zavartatta magát. Kivételes technikája és egyedi stílusa kapcsán Peter Lipa műsorvezető elmondta, Félix akkor élvezhető igazán, ha egyszerre látjuk és halljuk, amit csinál. Mi csak képpel szolgálhatunk, (greg) (Prikler László felvétele) SZUBJEKTÍV - CSATORNATÖLTELÉK Megható születésnapi ünnepség Zalabán Fridili két órában Állami kitüntetés Csontos Vilmosnak

Next

/
Thumbnails
Contents