Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-26 / 247. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 26. KOMMÜNTÁR Vége a lavírozásnalc? VRABEC MÁRIA Peter Weiss szerint a DBP történelmében szombaton lezárult az a korszak, amikor a pártot azzal vádolták, hogy csak a saját érdekeit tartja szem előtt, és a lavírozás bélyegét akarták rásütni. Szerinte ezt az bizonyítja a legjobban, hogy az V. kongresszus küldöttei közül senki sem szorgalmazta a DSZM-mel vagy az SZNP-vel való kormányzást. Nos, eddig egyszerű és nyilvánvaló a dolog, annyit kell még hozzáfűzni, hogy lavírozni és erőt fitogtatni bizonyos korlátok között is lehet. Mert igaz ugyan, hogy a DBP elutasította a DSZM-et és az SZNP-t, a másik három pártnak azonban olyan feltételeket szabott, hogy azok a koalíciós szerődés aláírásának pillanatától kezdve amiatt retteghetnek, nehogy bal lábbal keljenek fel a baloldaliak. Határozatban kinyilvánítva, feketén fehéren tehát minden a legnagyobb rendben van, stabil, úgyszólván sziklaszilárd lesz a kormány, de csak ha hat miniszter feszíthet benne piros trikóban és ha az állam érdekei is az ő elképzeléseik szerint érvényesülnek, pontosabban, majdhogynem azonosak lesznek az ő érdekeikkel. Ellenkező esetben a DBP kilép a buliból, mert egy előrelátó, felelős és demokrata szendvicsek között szalámiszerepet nem vállaló párt esetében ez így járja. Hiszen amint Ľubomír Fogaš a kongresszus után megmagyarázta az értetlen újságíróknak, a kormányalakítás nem aritmetika, hanem politikai súly kérdése, a posztokat nem pártok, hanem személyiségek kapják, és a DBP azért utasítja el az átvilágítást, mert ez a kollektív bűnösséget idézi, ami elfogadhatatlan. Csak arra nem tért ki, hogy a pártok politikai súlyát épp a választásokban elért eredmények adják, hogy személyiségek éppenséggel más berkekben is akadnak, meg, hogy a DBP által az antifasiszta ellenállás alapkövének tartott beneši dekrétumokban is a kolletkív bűnösség elve szerepel. Vagy újra ott tartunk, hogy amit egyeseknek lehet, arra másoknak még csak gondolni sem szabad? Céltudatos baloldal TÓTH MIHÁLY A demokratikus baloldaliak zólyomi kongresszusa szerves folytatása volt annak, ami akkor kezdődött, amikor Peter Weiss helyett Jozef Migašt választották pártelnökké. Kisebb könyvtárnyi eszmefuttatást összeírtak arról, hogyan, miért, müyen erőknek az ösztönzésére került a párt élére az entellektüell Weiss helyett az a Migaš, akiről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szívtipróan intellektuális. Volt, aki kész összeesküvés-elméletet dolgozott ki a jelenség értelmezésére. Ma úgyszólván száz százalékos biztonsággal állítható, hogy hazánk kijevi nagykövetéből azért lett pártelnök, mert a párt agytrösztjének volt mersze megállapítani, hogy Weiss ugyan el tudja kápráztatni a tinédzsereket és a szexuális nyomorban szenvedő háziasszonyokat, és Róbert Fico képes pozitív hatást gyakorolni a jogászi furfang iránt fogékony polgárokra, a választások napján azonban a DBP eredményeit mindez csekély mértékben befolyásolja. A demokratikus baloldaliak választási bázisát nem a csitri lányok, nem a férjükkel elégededen háziasszonyok, nem a polgárok alkotják. A párt régebben tartósan a tízszázalékos pártok kategóriájába soroltatott. Olyan vezetőt volt tanácsos választani, akiről így vall a derék had: ez az ember éppen olyan, mint közülünk bármelyik. Hiába állítják a DBP vezetői, hogy a párt szociáldemokratává vált, rokonszenvezői nem azt várják el, hogy olyan ember legyen az élén, aki a spanyol Gonzaleshez, netán a német Schmidthez hasonló, hanem aki megjelenésével egy járási párttitkárt idéz fel a kései hetvenes évekből. Migaš e követelményt teljesítendő, a nép által megfogalmazott igényekre rátett „egy lapáttal": olyan a megjelenése, mint egy ötvenes évekbeli téglagyár igazgatójáé. Az elnöki imidzs ilyetén átszabása eredményesnek bizonyult. A párt csaknem megkétszerezte az eredményét, ráadásul övé lett a mérleg nyelvének szerepe. A baloldal cselekedete tudatos volt, sőt, olyan helyzetbe került, amelyben arra is módja lesz, hogy egy alkalmas pillanatban, felfelé buktatva, parlamenti elnökké választatva, eltávolítsa a párt éléről Migašt. Olyan történelmi pülanat lesz ez, amikor a baloldali érzelmű választó már nem azt mondja, hogy: olyan pártelnököt igényelek, amilyen magam vagyok, hanem: olyan ember legyen a párt élén, amilyet a fiamból szeretnék formálni. Nagy vargabetűvel így megy végbe a demokratikus baloldaliaknál a vezetői nemzedékváltás. Remélhetően továbbra is tudatosan teszik, de nem túl célratörően, közben azt is szabályozni tudják, hogy a csúcsvezetés természetellenesen nagy ambíciójú személyiségeit földközelben tartsák. Kormányzati szerepben talán az eddiginél eurokompatibilisabbá válik a DBP. i §§ ; . , . —•" "V" Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán -gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldeményék feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk MLADÁ FRONTA DNES Ha azt akarjuk, hogy a lengyel, a cseh és a magyar kormányfő nyilatkozata Visegrád felújításáról valósággá váljon, akkor annak olyan tartalmat kell adni, amelyet az egyszerű emberek is kézzelfoghatóan érzékelnek - írja kommentárjában a cseh napüap. Úgy véli, ez rendkívül nehéz lesz, mert amit ma Visegrádnak nevezünk, csak politikai nyüatkozatok szintjén létezett a 90-es évek elején is. Mégsem reménytelen a lépés, ha abba az irányba teszik meg, amelyet Orbán Viktor kijelölt. Például, hogy a cseh diákok Budapesten vagy Varsóban fognak tanulni és fordítva. A közszolgálati médiáknak legalább a visegrádi országokban kellenek jó tudósítók. Szükséges a hatékony politikai együttműködés. Az EU-hoz való csadakozási folyamatban való együttműködésnek példásnak kell lennie. A mečiari torzulásoktól megszabadult Szlovákiát is minél hamarabb be kell vonni az együttműködésbe, és az uniós csadakozási tárgyalásokon közösen kell nyomást gyakorolni Brüsszelre. - Kíváncsi vagyok, meddig tart a nagy összeborulás, ha megkezdem az aknamunkát. (Agócs Ernő) A kolhoznyik, szocialista struktúrát védelmező nézetekkel szembe kell szállni, mert életveszélyesek lehetnek Baco szövetkezeti érvelésére Peter Baco távozó földművelési miniszter véleményére akár legyintéssel is válaszolhatnánk - ha nézetei nem lennének látszólag elfogadhatóak, érthetőek, idővel tehát életveszélyesek. LOVÁSZ ATTILA Baco ugyanis látszólag stratégiai jelentőségű dolgokra hívja fel a figyelmet; az ő érvelése szerint az MKP mezőgazdasági programjának bizonyos részei veszélyeztetik az állam érdekeit. Ha viszont sorba vesszük Baco kifogásait, kiderül, nem mások, mint egy valaha sikeres kolhozelnök szocialista szövetkezeti struktúrát védelmező szavai. Szerinte ugyanis a nevesíteden földeket nem a községek, hanem az állam tulajdonába kell adni, ahogyan ezt a leköszönő kormány tette. Akármennyire érdekorientált is ez a szándék, a modell nem működik, mert természetellenes. Ki másé legyen a föld, ha nem a községé? Ha már másért nem, hát azért, mert az egyes községek kataszterében fekszik. A községek a DSZM-kormányzás idején szó szerint legatyásodtak, a föld pedig minden időben érték, olyan tulajdon, amellyel az ügyes község saját céljait képes anyagilag fedezni. A község igazságosabban dönthet a nevesítetlen földek esedeges eladásáról vagy bérbeadásáról, mint az ez idáig csak korrupcióval jeleskedő államigazgatási hivatalok. Baco azt is kifogásolja, hogy az MKP a szlovákiai viszonyok közt elfogadhatatlan nyereséges mezőgazdasági termelést helyezi előtérbe. Bármilyen viszonyok közt élünk is, veszteségre berendezkedni szélhámosság! A támogaAz is siker, ha stratégiai cikkekben nem szorulunk importra. tásra berendezkedő ágazatok ugyanis nagyon rövid idő alatt pénzfalókká válnak, s még azt sem termelik meg tisztességesen, amire minden lehetőségük megvan. A nyereséges őstermelő - a fogalom önmagában a tudományos fantasztikumra emlékeztet - nemcsak saját magának nyereséges. Dotálás helyett ugyanis rövidesen adót fog fizetni, ami pedig nem más, mint jól felfogott állami érdek. Ami Baco „hová akarunk exportálni?" kérdését illeti, volna egy szerzői jogigény nélküli válaszom: már az is siker, ha stratégiai cikkekben nem szorulunk importra. Nem az ellenzék csalt és lopott a tavalyelőtti búzabotrányban, nem az ellenzék állított fel olyan struktúrát, amelyben az őstermelő éhkoppon marad, a végtermék pedig a fogyasztó számára megfizethetetlen. Vagy Baco azt gondolja, hogy az a természetes állapot, ha a család asztalán a hús megjelenése jelenti a sátoros ünnepet? Amerika nemcsak jó szóval, hanem dollármilliókkal is segíti a szlovák katonák továbbképzését Nem a fegyver - az ember a fontos GAÁL LÁSZLÓ Bár a védelmi miniszter nem híve a NATO-csatlakozásnak, a hadsereg régóta folyamatosan dolgozik azon, hogy „szalonképessé" váljon az Északatlanti Katonai Szövetség számára. Persze, ez nem olcsó mulatság, egyelőre még a szakemberek sem képesek felmérni, mennyibe kerül. Szerencserére dollármilliókban mérhető külföldi, elsősorban amerikai segítséget is kapunk ennek megvalósításához. Még 1993-ban indították be a MIL-TO-MIL (Military to military - Hadsereg a hadseregért) szlovák-amerikai katonai programot. Ennek keretében főként a regionális légtérellenőrzés és az ehhez szükséges felszerelés fejlesztésével, konferenciákon és szemináriumokon való tapasztalatcserével, de mindenekelőtt a hivatásos katonák angol nyelvtudásának fejlesztése terén nyújtanak segítséget. Ez utóbbira nagy szükség van, hiszen a NATO-ban az angol és francia a hivatalos nyelv, az egykori Varsói Szerződés hadseregeinek tisztjei viszont az orosz nyelvben jeleskednek. Az amerikaiak nemcsak jó szóval, hanem pénzzel is segítik a szlovák hadsereg interoperabilitásának elérését. A MIL-TOMIL program kezdetétől a múlt év végéig 23 millió dollárt fordítottak a kétoldalú programra, és erre az évre is több mint ötmilliót különítettek el erre a célra. Az együttműködést egy szlovákamerikai szakértői csoport évente értékeli. Legutóbb Pozsonyban tartottak megbeszélést. Az ezt követő sajtóértekezleten jelentette ki Henry Kievenaar tábornok, az amerikai küldöttség vezetője: „Az USA egyértelműen támogatja Szlovákia NATO-csatlakozását, és ehhez a katonák szakmai felkészültsége szükséges, elsősorban az emberekre kell építeni, a fegyverzet modernizálására később is sort keríthetnek". Akadtak ugyan nézeteltérések, például a radarrendszerek adatátvitelével kapcsolatban, vitatkoztak is a küldöttek, de amint azt Ľudovít Gál vezérőrnagy, a szlovák munkacsoport vezetője megjegyzete, ez is azt bizonyítja, hogy termékeny eszmecseréről volt szó, s a vitás kérdésekben sikerült megegyezni. Az együttműködés folytatódik, jövőre a „Vállvetve" közös program keretében szlovák katonatisztek gyakorlati-szakmai továbbképzésében segítenek az amerikaiak, az USA hadseregének egy tisztje pedig a Liptószentmiklósi Katonai Akadémián képezi magát tovább. OLVASÓI LEVÉL Anyanyelv és apanyelv Időnként elmehetne az ember életkedve, ha csak arra figyelne, hogyan kavarják a mérget boszorkánykonyhájukban a politikusok - nemcsak a politikai hitvallást, hanem a nemzeteket és nemzetiségeket illetően. Bárki akárkivel megegyezne, ha nem lennének ott azok a fránya magyarok, akik minden bizonnyal bevezetnék a magyar nyelv kötelező tanítását a szlovák iskolákban, ha megkaparintanák az oktatási tárcát, lerombolnák a bősi vízerőművet, amennyiben magyar miniszter ülne az illetékes minisztérium élén, lenne itt autonómia, magyar kalász lengedezne a szlovák földön, s Árva lakói bizony mondom, kénytelenek lennének magyar búzából őrölt magyar lisztből sült magyar kenyeret enni. Saját tapasztalataimból kiindulva kénytelen vagyok továbbra is ragaszkodni meggyőződésemhez: nem az „egyszerű" emberek együttélésével van gond. Gyerekkoromtól sok szlovák barátom volt. Akkor sem keseredtem el, amikor lányom szlovák férjet választott. Nem viselkedtünk ellenségesen vejünkkel, s a fiatalok is jóelőre megegyeztek, hogy leendő gyerekeikkel egyikük magyarul, másikuk szlovákul beszél, és ez az elv érvényes a családra is. Természetesen így is lett. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett az első unoka, két nyelvet hallott apanyelvet és anyanyelvet. Ettől nem lett ideges, nem pisilt be tovább, mint általában a gyerekek szoktak. Automatikusan magyarul szólt hozzánk, szlovákul vejemhez és családjához. Amikor együtt van a nagy család, két nyelven folyik a társalgás, és még nem fordult elő a nyolc év alatt, hogy emiatt bárki megsértődött volna. Megszületett második unokám is, és a nyelvi gyakorlaton azóta sem változtattunk. Sőt, közben a vejem is megtanult magyarul igaz, beszélni szégyell, de mindent megért, és nem zavarja, ha a gyerekek este a magyar mesét nézik, olyankor ő is melléjük telepedik a tévé elé. Meglehet, idillinek tűnik a helyzetünk, de úgy gondolom, csak így lehet együtt élni. Fekete Péterné Kassa