Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)
1998-10-24 / 246. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 24. VENDÉG KOMMENTÁR Régi forgatókönyv A Mečiar-kormány első lépései közül hegy éve a legnagyobb felháborodást a széles körű tisztogatások váltották ki: az összes központi államigazgatási intézmény vezetőjének leváltása, a médiumtanácsok átalakítása, a rádió és a televízió központi igazgatójának visszahívása, a járási koalíciós tanácsok ténykedése. Az új kormány mintha pontosan ennek a négyéves forgatókönyvnek a leporolására készülne. Persze ezúttal nem éjszaka hozza meg döntéseit a parlament, az ellenzék kap néhány állandó bizottsági elnöki helyet, de mindez csak kozmetikázásnak tűnhet a tervezett tisztogatások mértékéhez képest. Vladimír Mečiar nem fog egyeden alkalmat sem kihagyni, hogy ezt elmondhassa. Az igazság mindeközben az, hogy a valódi európai normalitáshoz való visszatéréshez még drasztikusabb változások kellenek. A szélsőséges pártokra demokratikus országokban nem szoktak felelősséggel járó funkciókat bízni. Václav Havel soha nem tárgyalt a kommunistákkal vagy a republikánusokkal. A francia jobboldal majdnem belebukott, hogy vidéken egyezkedni Sándor Eleonóra próbált Le Pen pártjával. Csurka egyelőre hiába próbál mindenben az Orbán-kabinet kedvében járni, hálára nem számíthat. Szlovákia átka, hogy ez lesz már a második olyan választási ciklus, amikor kizárólag szélsőséges pártokból áll a parlament egyik tömbje. Ahhoz képest, amikor a kormányzati padsorokat foglalták el a DSZM és az SZNP képviselői, a mai helyzet persze jobb. De nem jó. Ilyen körülmények között a szélsőségesek teljes félreállítása szóba sem jöhet. De nem is kezelhetők úgy, ahogy konszolidált országokban a demokratikus ellenzéket kezelni szokták. Az új hatalomnak igenis mérlegelnie kell, mely személyeket hajlandó a fontos parlamenti tisztségekben megerősíteni. Nyílt fajgyűlölőkre, a jogállam közismert ellenségeire, intoleranciájukról, vagy egyszerűen csak butaságukról hírhedt emberekre nem szabad közhivatalt bízni. Bármilyen nehéz lesz is, meg kell találni az ellenzéki képviselők között azokat, akikben legalább nem ötvöződik az összes elfogadhatatlan jellemvonás. A szerző publicista. JEGYZET Változatlan besúgók LOVÁSZ ATTILA A besúgás, a följelentgetés - úgy látszik - rendszerektől független. Újságíró kollégám, aki az átkosban is a jobbak közé tartozott, meséli, hogy a nyolcvanas évek derekán bizonyos intellektuális körökben besúgónak tartották, s ezt a „felismerést" lépten-nyomon terjesztették egyesek. Kollégánk tette a dolgát, és az ártatlanok nyugalmával tért nyugovóra évekig. Majd jött az igazság pillanata, megjelent a Cibulka-féle titkosszolgálati lista, amely talán az egyik legpontosabb névsor az egykori pártállami besúgókról. Nos, tisztelt kollégám olvasószemüvegét nem kímélve napokig kereste magát a listán, de nem lelte a nevét. Fölfedezte viszont azokét, akik nem átallották hónapokig mocskolni őt, felébresztve a gyanút néhány embertársában is. Kollégám ma már nem újságíró. Pályamódosítása sikeres lett, kemény fából faragták, saját lábára állva él meg tisztességesen. Mivel mindent megbocsátanak az embernek, csak a sikert nem, újra elindult a rágalomhadjárat, s emberünk most állítólag a SZISZ munkatársa. Hogyan is lehetne enélkül szellemi vállalkozásában sikeres? Nemrég beszélgettünk a besúgás lélektanáról, s nyugodtan elmondta: ne féljünk, jönnek majd az újabb Cibulka-listák, beköszönt az igazság pillanata. Addig is idegeskedjék az, akinek takargatni valója van. Az egészben az a csodálatos, hogy a rémhírterjesztők és mocskolódók- igaz, tízegynéhány éwel idősebben - pontosan ugyanazok, akik a nyolcvanas években. A történet végére mosolyogva tettünk volna pontot, ha beszélgetésünk napján nem figyelmeztetett volna egy befolyásos magyar szervezet: följelentő levél érkezett az Új Szóra, amely - állítólag - zsidók, bolsevikok, nemzetárulók gyülekezete, név szerint sorolva az illetőket. Mindez nem volna érdekes, ha a levelet nem ugyanaz az ember írta volna, aki lapunk néhány munkatársát burzsoá nacionalistának, jobboldali elhajlónak, a CSKP ellenségének nevezte tizenöt éwel ezelőtt. Nos, érdemes lesz kivárni az új listákat, hátha másodszor is igazolódik a tétel: a besúgás, a gerinctelenség rendszerfüggetlen. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk "ľm t —r XMĽ - Egyetlen vágyam, hogy pénzügyminiszter legyek. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A Dunaszerdahelyi járásban hétfőn történt postakocsirablásokkal kapcsolatban Magdaléna Hucovičová, a Nagyszombati Kerületi Rendőrparancsnokság szóvivője elmondta: a hatóságok az eltulajdonított, pénzzel teli biztonsági bőröndök közül eddig kilencet találtak meg. Kettőt Bögellőn, hetet pedig a padányi hulladéktelepen. Mint ismeretes, a posta tulajdonát képező Avia típusú szállítóautókból a tettesek mintegy 7 millió koronát zsákmányoltak; a pénz különleges biztonsági bőröndökben volt elhelyezve. Ha a svájci gyártmányú bőröndöt erőszakkal nyitják fel, akkor vörös „füstbomba" teszi használhatatlanná tartalmát. Az illetékes szervek ilyen, színes pénzkötegeket találtak a padányi szeméttelepen is. Az ismeretlen rablók valószínűleg magukkal vitték az értékét vesztett zsákmány egy részét. Az aktív diplomáciai közvetítés nagyon jól működő amerikai találmány - de csak ha van rá vevő! Szappanopera - sok habbal Hollywoodban már évtizedek óta tudják: biztos a siker, ha gyerek vagy kutya szerepel egy sztoriban. Úgy látszik, a politikai történéseken is nagyot lendíthetnek. GÖRFÖL ZSUZSA Különös hét áll azok mögött, akik figyelemmel kísérték a marylandi palesztin-izraeli csúcstalálkozót. Ha a leginkább érintetteket, azaz a palesztinokat és izraelieket vesszük, az időeltolódásnak köszönhetően ez valahogy úgy zajlott, hogy estére mindig kaptak egy kis reményt: ismét szóba állt egymással a két küldöttség. Mire Betlehem felett elhalt a müezzin első imára hívó szava, mire a közeli Jeruzsálemben imádkozó zsidókkal népesült be a Siratófal előtti tér, már tudni lehetett: Wye Plantationben megint született egy morzsányi remény. Vagy éppen újabb ok a tiltakozásra. Volt ilyenekből bőven mindkét oldalon. A beer-sevai kézigránátos támadás, melyet a Hamász katonai szárnya vállalt, hatvannál több sebesülttel járt. Az izraeliek sokkal békésebb eszközökhöz, főleg útlezárásokhoz folyamodtak. De látni kell: a fekete-fehér szegélyű imakendőkbe burkolózó, tóratekercsekkel „felfegyverzett" zsidó telepesek blokádja a palesztin fennhatóság alá kerülő ciszjordániai területek határán a szerződések végrehajtásának talán áthidalhatatlan buktatóit jelzi. A megalapozott aggodalmak ellenére egyértelműen le kell szögezni: az érintettek hajlandóságát felhasználva Washington óriási sikert könyvelhet el - az aktív diplomáciai közvetítés ezúttal is bevált. Nemcsak a nyomásgyakorlás koreográfiája, hanem a körítés is pontosan kidekázott volt: a vüágtól elzárt, de nagyon hangu... a labrador már találkozott és összebarátkozott Arafattal... latos konferenciaközpont, ahol szinte családias légkört lehetett teremteni - ha éppen az tűnt célszerűnek. De duzzogásra is volt mód: az első napokban a palesztin és az izraeli delegáció nem is találkozott. Clinton elnök még abba is belement, hogy csütörtökön kutyáját, Buddyt is újra magával hozza, mert a labrador már találkozott és összebarátkozott Arafattal, aki szerette volna újra látni. A sikeréit bármit, elvégre volt már ebben a történetben gyerek is: az oslói titkos tárgyalások annak idején jórészt a norvég külügyminiszter házában zajlottak, miközben a véndéglátó kisfia ott játszott a politikusok között. Utóbb kiderült: főleg Arafat volt az, aki le-leült a szőnyegre legózni a gyerekkel. Lehet, hogy ez úgy hangzik, mint egy hamisítatlan szappanoppera sztorija, de ha a végeredmény egy békeszerződés, akkor minden hollywoodi eszköz megengedett - még a habos torta is. A „fenyegetett" régiókban zsinórban leplezik le a táblákat és szervezik az esteket a nép nagy fiaival Nemzetféltés és magyar libapecsenye VRABEC MARIA Vélhetően a Matica slovenská legutóbbi közgyűlésén kapták azt a feladatot a leányszervezetek, hogy az elkövetkező napokban, tehát amíg a kormányalakítási tárgyalások folynak, minél gyakrabban hívják fel a figyelmet a magyar veszélyre. Ennek jegyében szinte naponta látnak napvilágot felhívások és állásfoglalások, a „fenyegetettebb" régiókban pedig zsinórban leplezik le az emléktáblákat és szervezik a beszélgetőesteket a nemzet nagy fiaival. A hét közepén a nagysurányi Maticaház falán avattak táblát, amely „a szlovák nyelvért és szuverenitásért a Matica-házban 1990től vívott harcokra" hivatott emlékeztetni. Már minthogy azokOLVASÓI LEÜVÜL&K Ember tervez, vasút végez Könnyelműen megváltottam menettérti jegyemet Budapestre színházba készültem ugyanis. Az utazás előtt két nappal belázasodtam, s hiába kúráltam magam a lehető legintenzívebben negyvennyolc órán át, a lázas mandulagyulladás makacsnak bizonyult. Úgy gondoltam, tartalékban van még jó néhány napom, lehet, hogy szerencsésen alakul a helyzet, és legalább egy filmbemutatóra át tudok menni. ra a kemény szócsatákra, amelyeket itt vívtak meg a dél-szlovákiai szlovákok évente megrendezett találkozójukon. Jozef Steiner igazgató szerint a tábla „öt perccel 12 előtt" került a ház falára, és minden magyarlakta településen „el kellene helyezni egyet-egyet, amíg még nem késő és amíg még feleszmélhet a nemzet". Hogy félreértés ne essék, meg is magyarázta a mondottakat - addig nem késő, amíg a magyarok nincsenek a kormányban. Ez a központi témája azoknak a beszélgetéseknek, amelyeket a Matica szervez - Stanislav Bajaníkkal, Jozef Markušsal, Ladislav Ťažkýval vagy csak a helybeliek által ismert, de a szemükben annál nagyobb autoritásnak számító papokkal, taníPersze nem így történt. Kénytelen voltam elmenni a főpályaudvarra, hogy visszaváltsam a jegyem. Azt sejtettem, hogy levonnak némi kezelési költséget, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy az ablak mögött ülő hölgy rám förmed: vigye Kassára, ott az igazgatóság. Megpróbáltam érvelni, kérni, de ő fölpattant, s „más dolgom is van" felkiáltással eltűnt. Nem hagyott nyugodni az eset, egy álmatlan éjszaka után (nem őrültem meg, a kassai jegyet sem adják ingyen) másnap visszamentem. S láss csodát, más hölgy, más modor szó nélkül visszakaptam a jegy árát. Igaz, már fölkészültem, s tokkal. Aztán, hogy az egésznek hivatalos és szervezett formája is legyen, a helyi sajtó mindezekről a rendezvényekről részletesen beszámol, hosszasan ecsetelve „az MKP részéről fenyegető veszélyeket". És íme: így alakul a közvélemény, amelynek nyomására oly szívesen hivatkozik a szervezet. Hogy nem alakul magától, hanem erőszakkal alakítják az éppen „időszerű" érdekeknek megfelelően, az most senkit nem érdekel. Bizonyára a nyitrai Matica-szervezet elnökét sem, ugyanis Ján Petruška ortopédszakorvos a napokban intézett kiáltványt a város lakosaihoz. Ebben felhívja a figyelmüket, hogy „az MKP cselekedeteiben mindig hiányoztak az államalkotói hozzáállás jelei, viszonyulása negatív volt mindenhez, ami szlovák, és most sem fogja a szlovák nemzet javát akarni". Ergo: jól oda kell figyelni arra, mire készülnek a magyarok a régióban, és meg kell akadályozni minden törekvésüket, még mielőtt egyáltalán hozzákezdenének. A nemzetféltő irománynak csak az ad némi fals hangot, hogy a borravalót igencsak kedvelő doktor olyankor nem érzi magát veszélyeztetve, amikor idős betegei tört szlováksággal dugdossák a zsebébe a borítékokat. Magam is láttam, hogy a szeme sem rebbent, amikor egy idős néni azt mondta neki: „Pán doktor, doniesla som Vám libušku." Vagy pont ez az a határ, ameddig még el lehet menni a magyarok megtörésében? Apropó, ki tudja, Robert Fico nem szereti-e a libapecsenyét? előtte elolvastam a menetjegy hátára nyomtatott használati utasítást, melyben egy szó sem esett kassai kirándulásról. Horváth Jenő Szene Tegyünk különbséget! A televízióban gyakran láthattuk, hogy a DSZM nagygyűlésein mindig rengeteg nyugdíjas vett részt. Szállították őket Szlovákia minden részéből - talán még borravalót is kaptak, no meg virslit, sört, ajándékcsomagot. Sajnos, sok nyugdíjas anyagi okok miatt ragad meg minden alkalmat arra, hogy valamihez ingyen hozzájuthasson. Még politikai alkut is hajlandó kötni. Mert ugye, különbség van az országgyűlési képviselők 30 ezer vagy nyugdíjasok 3 ezer koronás havi fizetése-nyugdíja között. Ám úgy gondolom, hogy nem lehet a nyugdíjasokat sem mind egy kalap alá venni, hiszen nagyobb részük a politikai és gazdasági változásra, az emberségre, a társadalom új, igazságosabb elrendezésére, a jogállamra szavazott. Nem pedig az önkényuralomra vagy a mustáros virslire. Iván Sándor Kassa