Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-22 / 244. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 22. KOMMiNTÁR Nem tudja a jobb MOLNÁR NORBERT Semmi kétség, a kormányt négy párt alakítja meg, ezt Robert Fico mondta tegnap. Tegnapelőtt ugyanő fogalmazta meg az ellenzékiek tárgyalásán, hogy nem szükséges a négypárti koalíció, hármasban is vígan el lehet kormányozgatni. Egy nappal korábban azt állította, hogy az MKP-val alakítanak kabinetet, előtte konstruált feltételekhez kötötte a DBP a magyar párttal kötendő koalíciót. A baloldal képtelen átlépni saját árnyékán, négy évig cselezett, esetenként támogatásáról biztosította a Mečiarkabinetet, s most is kiskapukat hagy. Mindenről a hét végi kongresszus dönt, s az ki tudja, hova lavírozza a baloldalt, jobbra, légüres térbe vagy éppen a politikailag meghatározhatatlan, korábbi kormánykoalíció oldalára. Sergej Kozlík tegnapi nyilatkozata alapján ez utóbbira még van esély, hiszen járási szinteken sokat sejtető tárgyalásokat folytat a legnagyobb mozgalom a baloldallal, a kongresszus küldöttei pedig a járásokból érkeznek. A DBP a négypárti egyeztetésen követi a kozlíki logikát, semmi sem biztos, csak az, hogy a hét végén lesz a kongresszus. Ha nem most, akkor később, egy kormányválság idején Migašék átevezhetnek Mečiar oldalára. A kormányalakítási tárgyalásokat külföldről szemlélőnek úgy tűnhet, mintha a DBP nyerte volna a választást. Az SZDK csak úgy van, a feltételeket nem ő szabja. A baloldal meglovagolta nélkülözhetetlenségét, a többiek pedig nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Migašék tárgyalási stratégiája mellesleg tökéletes, sosem azt kérik, amire igazán fáj a foguk. Nyugaton ez már tudományággá fejlődött: azt kérd tárgyalópartneredtől, ami nem reális! A végén engedsz, kárpótlásul megkapod azt, ami szintén nem reális, de magadnak akartad. Vess fel álproblémákat, s velük operálj! Valójában a leendő kormány politikai irányultságáról van szó. Ha a DBP megkapná a hat minisztériumot, s a PEP, mint önmaga által baloldalinak deklarált párt, valamint az SZDK szociáldemokrata minisztere Migašékkal szavazna, a kormányon belül felülkerekedne a baloldali eszmerendszer. Miközben az álláspontok bebetonozódtak, az ország és a Nyugat várja a pozitív jelzéseket. Hiába. A most alkalmazott stratégiákkal négy évig nem bírja ki egy kormány. Szellemi börtönben HOLOP ZSOLT A Matica slovenská kulturális, közművelődési szervezet hét végi közgyűlésén politikai kérdésben foglalt állást: közfelkiáltással tiltotta ki az új kormányból a magyarokat, persze nem nemzetiségi alapon, hanem mert a magyar pártok megalakulásuk óta szüntelenül a szlovák nemzet és állam vesztére törtek. Ivan Hudec távozó kulturális miniszter a közgyűlésen a „szlovák szellemiség széfjének" nevezte a Maticát. Ezt a széfet a helyhatósági választási törvénybe iktatott „nemzetiségi kulcs" nyitja - belülről, illetve ezen a nemzetiségi kulcslyukon kikukucskálva látja a szervezet az egész világot. A nemzetiségi kulcsot a Matica szellemi műhelyében kovácsolták, s a szervezet elnöke még azután is védelmezi, hogy az alkotmánybíróság kimondta: a kulcscsörgetés sérti az alapvető emberi jogokat és az alkotmányt. Nem beszélve arról, hogy hozzávetőleg legalább 80 millió koronájába kerül az államnak, tehát mindannyiunknak az új szavazólapok elkészítése, s a szellemi ékszerdoboz alaposan feladta a leckét a csavaros eszű jogászoknak, hogy egyáltalán megoldást találjanak a választás lebonyolítására. A Matica heti kulturális tevékenységét béketüntetéssel kezdte az Egyesült Államok pozsonyi nagykövetségének tövében - Ma Dél-Szerbia, holnap DélSzlovákia? munkacímmel. Ralph Johnson nagykövet levelet kapott a tucatnyi tüntetőtől, aki támogatásáról biztosította „a testvéri szláv államot", és tiltakozott szuverenitásának megsértése ellen. „Ha albánok, akkor menjenek Albániába." Nem lehet nem észrevenni, mennyire rímel ez a Magyarok a Duna mögé! (és ne a kormányba),nemzetiségi problémák megoldását célzó világos programponttal. A koszovói eseményekre nem lehet úgy tekinteni, hogy a „rossz" szerbek állnak szemben a, jó" albánokicai, de a hullák felett sem lehet átlépni csak azért, mert nem szlávok. Azt meg említeni sem kell, hogy Koszovó lakosságának kilencven százaléka albán. A Maticával egy baj van. Nem (csak) azzal foglalkozik, amire hivatott lenne, a kultúrával. Azért bántják a fület az ilyen megnyilvánulások, mert egy közművelődési szervezethez túl primitívek, s ha még túl hangosak is, a világ hajlamos lesz ezzel azonosítani a szlovák kultúrát. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Hát, a miniszteri helyekről még nem állapodtunk meg... (Peter Gossányi rajza) Milyen jogi (és politikai) helyzet alakult ki az Alkotmánybíróság döntése nyomán? Megtartható választás A kormányalakítási tárgyalások, a napi gazdasági botrányok árnyékában talán nem tűnik veszélyesnek, hogy sokan a helyhatósági választások esetleges elhalasztásáról beszélnek. DR. CSEKES ERIKA DR. VILÁGI OSZKÁR Ahhoz, hogy a veszély nagyságát felmérjük, szükséges megvizsgálni, milyen problémákkal kell számolnunk az elkövetkező időszakban. » Először vizsgáljuk meg az önkormányzatok napi működésének kérdését. Ha a helyhatósági választásokat november 13-14én tartják meg, az önkormányzatok egy része működésképtelenné váíik. Az állítás leginkább azokra a képviselő-testületekre vonatkozik, amelyek tagjainak egy része már nem kíván az önkormányzatban tevékenykedni, nem beszélve azokról, akiket pártjuk nem vett fel a jelölőlistára, így valószínűleg kimaradnak ... már nem kíván az önkormányzatban tevékenykedni... az új testületből. Hasonló, de még súlyosabb azoknak a polgármestereknek a helyzete, akik arra számítottak, hogy november után már máshol keresik kenyerüket. Törvénnyel sem lehet arra kényszeríteni őket, hogy naponta teljes emberként végezzék munkájukat. Mindezek után vizsgáljuk meg a kérdés jogi oldalát. Vajon az Alkotmánybíróság döntése után tényleg olyan jogi helyzet állt elő, hogy nem lehetséges megtartani a kiírt választásokat? Szerintünk a válasz egyértelműen az: a választások megtarthatók, mégpedig az Alkotmánybíróság döntésének figyelembevételével. A kassai testület első fontos megállapítása arra vonatkozott, hogy alkotmányellenesnek nyilvánította azt a rendelkezést, amely a képviselő- illetve a polgármester-jelölteknek feltételül szabta az egyéves állandó tartózkodást az adott községben. Szerintünk ennek a jognak az érvényesítését nem lehet viszszamenőleges hatállyal értelmezni. Nem vitatható, hogy az alkotmánybíróság állásfoglalásának a Törvénytárban való megjelenése után bárki korlátozás nélkül jelöltetheti magát, illetve jelölhető. Ez a tény viszont nem értelmezhető úgy, hogy a már leadott jelöltlisták újra megnyithatóak, illetve a listák ellentétesek volnának az alkotmánnyal. A kassai testület döntése ugyanis akkor jelenik meg a Törvénytárban, amikor a választások előkészítése már megkezdődött, illetve bizonyos fázisához érkezett. A megjelenés előtti jogi állapotokat viszont a döntés nem befolyásolja - így a jelölőlisták leadásának időpontját sem. Ha tehát az adott személy nem indulhatott a községi választásokon, mert nem volt állandó lakhelye az adott községben, a novemberi választások után nem támadhatná meg a választások eredményét, mivel a jelöltállítás határideje már az alkotmánybírósági állásfoglalás megszületése előtt lejárt - így az ő jelölésére ma már nincs jogi lehetőség. Ha az adott községben pótválasztásokra kerülne sor, természetesen az illető jelöltethetné magát, és már indulhatna. A másik problémakör, amely az állásfoglalással érintett: a kisebbségi cenzus kérdése. A kérdés viszont a szavazólapok módosításával megoldható. Ha a szavazócédulákon a jelöltek nemzetiségét nem tüntetik fel, azaz nem különböztetik meg őket nemzetiségi hovatartozásuk alapján, akkor az alkotmánybírósági álláspont érvényt nyer. Ehhez nem kell több, mint a szavazócédulák újranyomtatása a nemzetiségi cenzussal érintett községek esetében. Mivel az alkotmánybírósági állásfoglalás a jelöltlisták ... nem különböztetik meg őket (...) hovatartozásuk alapján... összeállítását nem érintette, így a későbbiekben nem lehetséges annak vitatása: ha a törvényben nem szerepelt volna a nemzetiségi hovatartozás szerinti megkötés, akkor az adott párt más listát állított volna össze. Az utolsó kérdés, amelyet az alkotmánybíróság döntése érintett, a kampányvezetés kérdése. A törvénytárban való megjelenés napjától minden jelölt megkötés nélkül használhatja kampányához a rádiót és a televíziót. Ez megfelel a kassai testület állásfoglalásának. A fentiek tükrében számunkra egyértelműen a választások novemberi megtartása az egyetlen lehetséges megoldás. Annál is inkább, mert van (jogi és politikai) lehetőség a választások megtartására - anélkül, hogy felmerülne az alkotmányellenesség látszata. A szerzők jogászok. NOVÝ ČAS A Dunaszerdahelyi járásban hétfőn reggel történt két postakocsirablás elkövetői csaknem nyolcmillió koronát vittek magukkal, de valószínű, hogy a pénz nagy részét sosem tudják felhasználni. A napilap értesülései szerint az Alistálban megjelenő piros személyautó három felfegyverzett utasa a reggeli postát szállító Avia gépkocsi személyzetének egyik tagját kiszállította és megkötözte, a másikat pedig fegyverrel arra kényszerítette, hogy továbbhajtson a szomszédos Bögöllőre. Ott - a baromfifarm közelében - szétlőtték a postakocsi zárját, és a raktérből kilenc pénzszállító biztonsági bőröndöt vittek el. Mintegy négymillió korona volt bennük. „Két bőrönd és nagy mennyiségű, vörös festékkel színezett papírpénz a gépkocsi mellett hevert" - állította a napilap munkatársának egy helybeli lakos. Ezt az információt a Nagyszombati Kerületi Rendőrkapitányság szóvivője is megerősítette, arra a kérdésre azonban nem válaszolt, hogy a pénz azért volt-e vörös, mert olyan bőröndben szállították, amely erőszakos kinyitás esetén vörös festékkel teszi használhatatlanná a bankjegyeket. Néhány perccel az előbbi rablást követően Dunakisfaludon raboltak ki egy másik postakocsit. Az Aviát lövésekkel kényszerítették megállásra, majd személyzetét fegyverrel kényszerítették, hogy hajtson Beketfára. Ott további két pénzszállító bőröndöt raboltak el, 3,12 millió koronával, valamint hat kézipénztárat, amelyben 294 ezer korona volt. A két rablás során két férfi könnyebb sérüléseket szenvedett. SME A napilap a Domino fórum című hetilap kommentárjából idézve közli, hogy a jövendő parlamenti többség a miniszterelnök-helyettesi és a parlamenti alelnöki posztok számát is négyről ötre kívánja növelni. A kabinetben Brigita Schmögnerová, Ján Lángoš és Pavol Hamžík, valamint az SZDK és az MKP egy-egy jelöltje kapna miniszterelnök-helyettesi posztot, a törvényhozás alelnöki tisztéségét pedig Pavol Hrušovský, Robert Fico és Ján Budaj, illetve az MKP és a DSZM egy-egy tagja töltené be. Hétfőn a DBP azzal a javaslattal állt elő, hogy magának követeli a védelmi és az igazságügyi tárcát. Ez a Domino fórum értesülései szerint azt a célt követi, hogy Ján Čarnogurskýt, a KDM elnökét kirekesszék a kormányból. A hetilap szerint a kis pártok érdekeit is kétségbe vonják. így például a „zöldeknek" nem akarják megadni a környzetvédelmi, az MKP-nak pedig a földművelési tárcát. Az ellenzéket állítólag zavarná, hogy az utóbbi tárca élén magyar politikus felelne a bősi vízerőműről folytatandó tárgyalásokért. VISSZHANG Ad: Dramaturgiai visszarévedés, Új Szó, 1998. október 21, Egyetemes értékeink Idézet a cikkből: „Eddig két bemutatója volt a társulatnak. Elsőként szlovák szerző művét szlovák rendező állította színpadra, másodikként cseh darabot szlovák rendező rendezett. A tényeket látva gondoljon mindenki azt, amit akar." A tényeket látva én a következőket gondolom: a szlovák szerző Július Barč-Ivan, a mű címe: Ketten. A szlovák drámairodalom azon kevés drámáinak egyike, amelyek egyetemes színházi értékkel bírnak. A szlovák rendező az a Štefan Korenči, aki többször rendezett a Jókai Színházban, jobbnáljobb előadásokat. A cseh darab szerzője Alex Koenigsmark, a mű címe: Agyő, kedvesem! Idézet a cikkből: „Aktuális darab (...) véresen komoly dolgokról szól, kesernyés derűvel, szatírával, jellemkomikummal előadva." A szlovák rendező Ivan Blahut, akiről - elfogult lévén pozitívumokat nem akarok, negatívumokat nem tudok mondani. A társulat a továbbiakban előreláthatóan bemutatja egy magyar szerző darabját. Felvidéki magyar rendező állítja színpadra. Majd egy amerikai (egyébként ír származású) szerző drámáját. Ezt egy magyarországi magyar művész rendezi majd. Ezt olvasva gondoljon mindenki azt, amit akar. Én a tényeket látva a következőket gondolom: szomorú vagyok, ha egy szerzőnek drámája, egy rendezőnek rendezői kvalitásai, netán hiányosságai helyett nemzetiségére figyelmezteti az olvasót a cikk írója, s teszi ezt színikritikusi minőségben, elfelejtve, hogy a színház egyetemes dolog, ahol magyar, szlovák, orosz, lengyel, angol és német egyformán otthonra talál szerzőként, rendezőként, színészként vagy nézőként bárhol a világon, és ez alól még a Jókai Színház sem kivétel. A Nagyszombati Színházban eltöltött egy évadom alatt a nézők és a kritikusok színészként, nem pedig magyarként tartottak számon. Úgy gondolom, ennek a Jókai Színházban is érvényesülnie kellene: a közönségnek és a kritikának a szerzőt szerzőként, a rendezőt rendezőként kellene számon tartania. Engem pedig, remélem, a néző, az olvasó és Dusza István megtart jó emlékezetében. Benkő Géza színművész