Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-19 / 241. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 19. Beszélgetés B.Kovács István etnográfussal, régésszel szellemi állapotainkról Tartozásaink eleinknek POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19 A.HA SZÍNHÁZ: Johanna második halála 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ- KASSA: Üvegre festve 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ-SZÉKESFEHÉRVÁR: Fekete gyémántok 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19.30 OBZOR: A suttogó (am.) 16, 19.30 MLADOSŤ: Tavak király­nője (cseh) 15.30 , Hat nap, hét éjjel (am.) 17.30 Az angol be­teg (am.) 19.30 CHARLIE CENTRUM: A suttogó (am.) 17, 20 Bosszúállók (am.) 20.30 Atlantis (fr.-ol.) 17, 19 G. I. Jane (am.-ang.) 18 Exotika (kanadai) 20.30 Lakodalom, ahogy kell (cseh) 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: A világűr foglyai (am.) 17, 19 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: X-akták 19.15 ZSELÍZ: Godzilla (am.) 18.30 Baróti Szabó Dávid Napok - tizedszer Kultúrának szentelve „Nem tudom ez-e a pozitív világlátásom, vagy ebben már benne vannak a pozitív társadalmi történések is." (Prikler László felvétele) ÚJ SZÓ-TU DÓSlTÁS Dunaradvány. 1988 óta minden ősszel a Komáromi járásbeli köz­ségben felelevenítik a valamikor a faluhoz tartozó, de ma már önálló Virten egykor élt Baróti Szabó Dávid jezsuita szerzetes, költő, nyelvújító emékét. A dunaradványi és a virti önkor­mányzat, a Csemadok Komáromi Területi Választmányával, illetve helyi alapszervezeteivel közösen a hétvégén már 11. alkalommal rendezte meg a Bartói Szabó Dá­vid Napokat. „Mi az igényes szórakozás hívei vagyunk és ezt a rendezvényt is úgy szereveztük, hogy minden egyes programja elget tegyen az igényesség követelményének" ­hangsúlyozta dr. Kalácska Jó­zsef, a dunaradványi önkor­mányzat kulturális bizottságá­nak elnöke. Fiatalok és idősek egyaránt érdeklődéssel nézték végig Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc képekben cí­mű kiállítást, amelyet pénteken délután Kelemen Gertrúd, a Ma­gyar Köztársaság Pozsonyi Kul­turális Intézetének igazgatója nyitott meg. Ezt követte Makovecz Imre ismert magyar­országi építész előadása, aki szá­mos értékes műalkotásra, építé­szeti különlegességre hívta fel a jelenlévők figyelmét. Szombaton a IV. Baróti Szabó Dávid szavalóverseny döntőjét a Rákóczi Szövetség hídverő szerevezetében tömörült közsé­gek támogatásával szervezték meg. A díjazottakat a Magyarok Világszövetsége értékes köny­vekkel jutalmazta. A szavalóver­senyen hazai és magyarországi fiatalok öt kategóriában mérték össze képességeiket. Az I. kate­góriában az alapiskolások 1-2. évfolyamának tanulói szerepel­tek. Az 1. díjat Fónad Ádám kap­ta, a 3-4.-esek versenyében az el­ső helyezett Varga Csilla lett. A III. kategóriában Lancz Orsolya teljesítményét ítélte legjobbnak a zsűri. A további kategóriákban Sebők Bálint és Marcinko Anna­mária végzett az első helyen. Az eredményhirdetés után a ren­dezvény résztvevői megkoszo­rúzták Baróti Szabó Dávid sírem­lékét a virti temetőben, majd el­látogattak a Tyber család kasté­lyába, ahol a költő műfordító, nyelvújító élete utolsó húsz esz­tendejét töltötte. „A lebelgés felé" - ezzel a cím­mel tartotta a kétnapos rendez­vény záróelőadását Egyed Eme­se, a kolozsvári Bábes-Bólyai Tu­dományegyetem docense. Mint mondta, a „lebelgés" szó Baróti Szabó Dávid 1792-ben kiadott szótárában található, és úgy ha­tározta meg, mint gyermekes, nem egészen hasznos komoly dolgot, a lehetetlenség akara­tát.„Baróti Szabó Dávidra jel­lemző a hétköznapi élet dolgai­nak és az élménynek összekap­csolásavers formájában. Ma már nem divat az élményszerű költé­szet, de az ő idejében ez újszerű volt." - szögezte le Baróti Szabó Dávid munkásságát méltatva Egyed Emese. Elmondta, hogy a Dunaradványban eltöltött na­pok közösségi élményt jelentet­tek számára. Új embereket, be­széd- és gondolkodásmódokat ismert meg, és maradandó élmé­nyekkel tér haza. Gondolom, ez a mondat a Baróti Szabó Dávid napok valamennyi résztvevőjére érvényes, (cza) Nemcsak a Hervadatlan rózsagyüker című, Gömör­Kishont magyar népkölté­szetéből terjedelmes válo­gatást közreadó gyűjte­mény, hanem egyben a Szlovákiai Magyar Tájak Népköltészete című soro­zat bemutatóját is tartották október 15-én Duna­szerdahelyen a Lilium Aurum kiadó rendezésé­ben a Vámbéry kávéház­ban. A kötet összeállítója és a sorozat szerkesztője B.Kovács István és a zenei anyag gondozója Ág Tibor. DUSZA ISTVÁN Az egyre gyakrabban megjele­nő, összegző igénnyel írt nép­rajzi kötetek, monografikus ki­adványok sorát látva, B. Ko­vács Istvánnak nem támad-e kételkedő gondolata: vajon, visszakerülnek-e ezek a kin­csek a szlovákiai magyarság szellemi véráramába? Kétségtelen, lehet az embernek ilyen kétkedő gondolata. Csak a reményeimet tudom hangoztat­ni, hogy szeretném, ha visszake­rülnének. Ez nem az összeállító vagy a szerkesztő jámbor óhaján múlik, hanem azokon a pedagó­gusokon, akiknek - reményeim szerint - a keze ügyébe kerül a mostani kötet is, és képesek lesz­nek átadni azoknak, akiknek kell. A kiadók mostanában nem ide­genkednek a néprajzkutatás eredményeinek a közreadásá­tól. Ez az elénk kerülő gazdag­ság nem marad-e mégiscsak az egyre inkább átpolitizált min­dennapjainkon, az önmagára már alig reflektáló szellemi kultúránkon kívül? Az aggályaidat osztom, hiszen magam sem vagyok bizonyos a fogadtatás, a befogadás milyen­ségében. De ismét hangsúlyoz­nám, hogy sok múlik a közvetítő­kön. Azokon, akik ezt a hagyo­mányt átadhatják. Más oldalról megközelítve a kérdést: egyet kell értenem azokkal, akik a csonka sajtóstruktúrát hibáztat­ják mindazért a visszhangtalan­ságért, ami egy-egy szellemi tet­Kistapolcsány: Gitárosok fesztiválja Pénzügyi gondok miatt a szep­temberi időpont helyett csak ma kezdődik a kistapolcsányi kas­télyban az október 24-éig tartó Cithara Aediculae nemzetközi gitárfesztivál. A rendezvényt 16 éve alapította Pavol Sika művé­szettörténész és Ján Labant gi­tárvirtuóz, és 1997-ig a nyitrai Képtárban rendezték meg. Ta­valy azonban az intendatúra úgy döntött, hogy a fesztivált elköl­tözteti Nyitráról. A kistapol­csányi kastély ugyan méltóbb színhelye a koncerteknek, mint az átépítés alatt álló galéria, de a közönség így jócskán megfogyat­kozott - annak ellenére is, hogy Nyitráról naponta „fesztivál­busz" indul a fellépésekre. Idén több neves gitárművész és fiatal tehetség fogadta el a szervezők meghívását, köztük az osztrák Michael Langer (október 19.), a bolgár Valcsev házaspár (októ­ber 21), a lengyel Marcin Dylla (október 23.) és a spanyol Oscar Herrero (október 24.). Csütörtö­kön Ján Labant gitáijátékát hall­gathatja meg a közönség, ked­den pedig Eva Kavuliaková mu­tatkozik be egy önálló kompozí­cióval. Az esti koncertek mindig 19 órakor kezdődnek, (vm) tet követ. Gyakorta a könyvek megíródnak, pénzt is kerítenek a kiadásukra, de a terjesztés, a recenzálás, a kritika már nem ké­szíti elő a közvéleményt a befo­gadásukra. Mindennek nincs holdudvara, nem kezdődnek vi­ták, egyszerűen mert nincs fóru­ma a szlovákiai magyar kultúrá­nak. Úgy múlnak el hetek, hóna­Hangsűlyoznám, hogy sok múlik a köz­vetítőkön. pok, évek, hogy könyvek tucatja­iról még az említés szintjén sem jelennek meg információk, to­vábbgondolt gondolatok. Azt már csak jámbor óhajnak tekin­tem, hogy kultúránk más-más ágában alkotó emberek figye­lemre méltassák egymást. Ezt nem az alkotó ember hiúsága mondatja velem, hanem a má­sokra is figyelni akaró ember. Most nemcsak egy új kötet, ha­nem egy sorozat is született. Milyenek az elképzeléseitek? Különböző szempontokat figye­lembe véve, a tervek szerint évente egy kötettel gyarapodó ÚJ SZÓ-HlR Jozef Bednárik nyolc év után, e héten visszatért a nyitrai Andrej Bagar színházba, ahol a pályáját kezdte, és ahol a következő he­tekben a Hegedűs a háztetőn cí­mű musicalt rendezi. A szlovák musicalkirály sztárallűröktől mentesen, busszal utazott Po­zsonyból Nyitrára. Ami a régóta tervezett produkciót illeti, Bednárik óva intette az újságíró­kat attól, hogy valamiféle megashow előkészületeiről írja­nak: - Nem szeretem a túlzott jelzőket és a túlfűtött várakozá­sokat, mert ezeknek gyakran nagy bukás a vége. Csak arra vá­gyom, hogy egy nagy család vál­jék itt belőlünk és mindent bele­adjunk a dologba, amit kell ­mondta. A darab költségvetése ötmillió korona, tizenöt tagú ba­lettkar is szerepel benne, de a ze­ne nem lesz élő - még a hegedűs sem. A tejesember Tevje szere­pét Marian Slovák és Milan Kiš alternálja, de szerepelnek a da­rabban olyan régi nyitrai színé­szek is, mint Ján Gallovič vagy Stano Kráľ. Arról a tervéről, hogy az egyik szereposztásban csak Nyitráról elszármazott ne­ves színészek szerepeljenek a sorozat néprajzos közreműködői tudományos igényességet tűztek ki célul maguk elé. Ugyanakkor a tudományos feltárás és rendsze­rezés sokkal inkább segíti a befo­gadást, mint a valamilyen köny­nyedebb szemlélettel, öncélúan megjelentetett kiadványok. Könnyebb, mondjuk a gyerekek nyelvére fordítani egy biztos rendszerezésben közreadott népköltést, népdalt, népszokást, népi gyermekjátékot, mintsem az eleve gügyögéssé silányított szövegek helyét megkeresni a magyar néprajz tudományos rendszerében. Még az utóbbi időben is akadt kiadó, amely dal­lamuktól megfosztott népi szö­vegeket jelentetett meg. Egy pe­dagógus által ezeket lehetetlen a maguk helyén értelmezni és át­adni. Fogékony-e a szlovákiai ma­gyarság a saját múltja, hagyo­mányai, történelme iránt? Szeretném, ha az lenne, s ezzel már a kételyeimet is megfogal­maztam. Amikor a Kalligramnál elindult a Csallóközi Kiskönyvtár sorozat, igazából nem lehetett tudni, milyen lesz a fogadtatása. Időközben már tíz fölé kúszott a kötetek száma, s el is fogynak. rendező végül lemondott, mert nehéz lett volna a különböző színházakkal egyeztetni. A tánc­betétek koreográfusa Ján Ďurovčík lesz, akit szintén jól is­mer már a nyitrai közönség, a díszletet František Pergel, a kosztümöket pedig Ľudmila Várošová tervezi. A két hónapig tartó próbafolyamatról televízi­ós felvétel készül, amelyet a TV a bemutató előtt fog sugározni. Gondolom, hogy nemcsak a csal­lóközi nép fogékony erre. A Méry-Ratio kiadónál is elindult a Gömör-kishonti Téka, amelynek már a negyedik kötete jelenik meg, s az érdeklődés eziránt is adott. Ha a népköltészeti mun­kák iránt kisebb is az érdeklődés, mint a múltat, a hagyományt, a történelmet népszerű formában újból feltáró könyvek iránt, a té­ma akkor sem érdektelen. Az al­kotó ember, a kutató akkor is el­végzi a dolgát, ha az eredménye nem is lát napvilágot. Ha mégis, akkor bízom benne, hogy akad tíz, húsz vagy száz olyan ember, aki kezébe veszi, elolvassa, eset­leg néptánc-együttesekben, éneklőcsoportokban, iskolák­ban, iskolai kirándulásokon elő is veszi a kötetet. Az önmagát így észrevevő ember, a mások által saját személyében felfedezett ér­tékek nyomában erősödhet ön­becsülésében, öntudatában. So­ha nem lehet tudni, hogy az ilyen értékfelmutatás mikor állít meg egy faluközösséget a lecsúszás, a szétesés útján. A sok-sok elem­ben megmutatott egységes egész képében megtalálhatják a helyü­ket azok, akik elveszítették reális énképüket. Befejezésül nem állhatom, hogy meg ne kérdezzelek: Az ismert szakmai és magánem­beri megpróbáltatásaid (rima­szombati múzeumigazgatói le­váltás, elbocsátás, magadra maradás) után menyire sike­rült a talpra állás? Nem tudom ez-e a pozitív vüág­látásom, vagy ebben már benne vannak a pozitív társadalmi tör­ténések is, de úgy érzem, hogy a kezdeti letargia után megtalál­tam a kibontakozás útját. Ennek köszönhetem a Gömörország cí­mű kötetem megszületését, ezért készült el a Hervadatlan rózsagyüker, így indulhatott út­jára a Gömör-kishonti Téka, s rö­videsen megjelenik a hősmesék gyűjteménye. A rosszban ez volt a jó, ebben találtam meg önma­gamat és a lelki békémet. Önma­gam adósságait, a másoktól, a nagyszerű adatközlőimtől, a zse­niális mesebeli kozmoszt terem­tő mesemondóimtól kapott dol­gokat végre visszaadhatom. Ezt tudtam azóta megtenni, mert eh­hez értek. Bednárik pedig az elkövetkező hetekben többször is megteszi majd Pozsony és Nyitra vagy Prága és Nyitra között az utat, hiszen az ottani nemzeti szín­házban még a Rusalkát rendezi. A darab ünnepélyes bemutatóját december 18-19-én tartják, de a próbákra addig már idegenek­nek tilos a belépés. Bednárik azt szeretné, hogy a meglepetés tö­kéletes legyen, (bee) Október 30-áig tekinthető meg a pozsonyi Magyar Intézet galériá­jában Gáspár Péter szobrász, Kalita Gábor festő, Mag Gyula szob­rász és Nagy Zoltán grafikus Pozsonyi műtermek című közös kiállítá­sa. Felvételünkön Gáspár Péter Fasizmus című korábbi plasztikája látható. (Méry Gábor felvétele) Jozef Bednárik nyolc év után visszatért Nyitrára, és musicalt rendez Próbálják a Hegedűst Marian Slovák (a képen a bal szélen) egy hajdani nagysikerű Bed­nárik-rendezésben. Akkor Moliére Úrhatnám polgár című komédiá­jának címszerepét játszotta, ezúttal Tevjét, a tejesembert alakítja majd a Hegedűs a háztetőn című musicalben. (Pavol Dfízhal felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents