Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-17 / 240. szám, szombat

SZUBJEKTÍV - KÖNYVJELZŐ SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Két úr szolgája 19 KIS SZÍNPAD: Az elveszett levél 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Carmen 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: Ország­alma (vendégjáték Gömörhorkán) 19 KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Agyő, kedvesem! 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19.30 OBZOR: A suttogó (am.) 16, 19.30 MLADOSŤ: Tavak király­nője (cseh) 15.30,17.30 Az angol beteg (am.) 19.30 CHARLIE CENTRUM: A suttogó (am.) 17, 20 Bosszúállók (am.) 20.30 Atlantis (fr.-ol.) 17,19 G. I. Jane (am.-ang.) 18 Exotika (kana­dai) 20.30 Nőtlen urak panziója (cseh) 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Titanic (am.) 16, 19.30 KOMÁ­ROM-TATRA: A világűr foglyai (am.) 17,19 ROZSNYÓ-PA­NORÁMA: Armageddon (am.) 17, 19.15 GALÁNTA - VMK: X­akták (am.) 17.30, 20 ZSELIZ - SZPUTNYIK: Vörös sarok (am.) 19 NAGYMEGYER-SLOVAN: Avasálarcos (am.) 19 ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 9. PAN OR Á MA - HIRDE TÉS F J Az érsekújvári magyar alapiskola meghirdette a Család Éve elnevezésű pedagógiai programot A gyermek a legtisztább tükör Komáromban a jövő héten bemutathatják az elmúlt évek legjobb koreográfiáit A lehetőség elvesztéséről Antológia és Táncháztalálkozó Az érsekújvári Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola meghir­dette a Család Éve elneve­zésű pedagógiai progra­mot, melyet osztályonként és közösen egyaránt meg akarnak valósítani az idei tanév folyamán. ZALABA ZSUZSA A negyedikes érsekújvári nap­közis tanulók és szüleik részére Juhász Zsuzsanna nevelőnő „Én és a családom" címmel egy gazdag és nagyon izgalmas já­téktervet állított össze, mely­nek elsősorban az a célja, hogy az iskolán belül gyermek és szülő együtt szálljon ringbe a játék örömének felfedezésére. - A program meghirdetésével A felnőttek gondjaik­kal gyakran a gyereke­iket is terhelik. nemcsak a szülőket próbáljuk közelebb hozni gyermekük is­kolájához, hanem a szülők és a gyermekek elmélyültebb, tar­talmasabb kapcsolatát is sze­retnénk elősegíteni. A játék bi­rodalma az egyik legcsodálato­sabb fonal a szülő és gyermek szereteten alapuló viszonyá­nak megszilárdításához - ma­gyarázza Juhász Zsuzsanna ne­velőnő, s hangsúlyozza, hogy a pedagógiai program nem telje­sen az ő kezdeményezésük, hi­szen ötletadói maguk a gyer­mekek voltak. - Még a tanév elején felmérést készítettem a gyerkőcök körében. A „Miért szeretek hazamenni?" és a „Mi­ért nem szeretek hazamenni?" kérdéseket névtelenül vála­szolták meg, s a szívet lágyító vallomások egyértelműen arra késztettek, hogy továbblépjek. A gyermek a legtisztább tükör. A felnőtteknek rá kell döbben­niük arra, hogy gondjaikkal a gyermekeiket is terhelik, s ez kihatással lehet a viselkedé­sükre, belső világukra, tanul­mányi eredményeikre, sőt bi­zonyos tekintetben szinte egész életükre. Az alapiskolás korú gyermekek is szeretetre és törődésre vágynak, most kell megfogni a kezüket, mert ez a legutolsó alkalom arra, hogy maradéktalanul kielégít­hessék a gyermekek szeretet­éhségét . Az érsekújvári magyar alapis­kolában október 23-án délután fél négytől „Belépés csak torna­cipőben!" jelszóval indul az el­ső gyermek-szülő sportjáték­buli, ahol a gondtalanul és kö­zösen eltöltött egy óra a szere­tetteljes mókáról, a kikapcsoló­dásról és a pajkos családi játék­csatáról fog szólni. A novembe­ri táncháztalálkozón a gyerme­kek tanítják meg szüleikkel a népi tánc alapjait. December­ben nyitott kézimunkaklub ke­retében szülők és gyermekek együtt készítik a karácsonyi dí­szeket és a mézeskalácsokat az osztályok fenyőfáira, s az együttlétet a délutáni teázga­tás teszi meghittebbé. A jövő évi tervekről szólva Juhász Zsuzsa elmondta, februárban szánhúzóversenyre, március­DUSZA ISTVÁN Tarthatjuk szerencsénknek, hogy az 1989 novembere után beköszöntött sajtószabadság kilenc esztendejében a szlová­kiai magyar publicisztika - el­lentmondva az egyre romló fel­tételeknek - folyamatosan ki­és feltalálta önmagát. Legkivá­lóbb művelői műfajokat keres­tek mindannak elmondásához, ami a nagypolitika döntéseibőí mindennapjainkban közvetle­nül lecsapódott. Miklósi Péter, a Vasárnap szer­kesztőjeként, majd vezető publi­cistájaként egyike azoknak, akik életük és egzisztenciájuk válto­zásai ellenére is folyamatosan jelen vannak az egyre szűkebb terepen mozgó szlovákiai ma­gyar sajtóban. Hosszútávfutás című, nemrég megjelent interjú­és publicisztikakötete azontúl, hogy a közéleti történések 1994 és 1996 közötti főszereplőivel folytatott beszélgetéseinek javát tartalmazza, 1998 nyaráig bezá­róan reflektál is a politika törté­neteire. Szemben Huroktánc és Terefere című megelőző két kö­tetével, a Hosszútávfutás a tar­talmi elemeken túlnőve több dolgot is felmutat a szakma, a hivatás lassú ellehetetlenülésé­ről. Arról a romlásról és erózió­ról, amikor a hozzá hasonlóan jobbsorsra érdemes publicista a tényekről alkotott véleményei­nek megfogalmazásakor a ma­Ezekben az írásaiban tud gondolataiban iga­zán eredeti maradni. gyar újságírás elsősorban iroda­lomhoz közeli hagyományait kénytelen feladni. A megszűnt lapok, s a létezők ennek a publi­cisztikai irányzatnak terjedelmi és műfaji koríátokat állító válto­zásai képezik az elveszett lehe­tőségeket. Aligha véletlen, hogy Miklósi Péter kötetében a Fiaskófagga­tó című rész végén 1996-ben született beszélgetések szere­pelnek. Akkoriban szűnt meg ugyanis a tartalmas, a dolgok és történé­sek mélyét kutató interjúk köz­lésének a lehetősége. A műfajváltást és az egziszten­ciális váltást is kikényszerítő helyzet után írt jegyzeteit a kö­tet Vasárnapló című fejezeté­ben adja ismét közre. Ahogyan arra a fejezetcím is utal, a Va­sárnapban megjelent írásaiból válogatott. Pontosan nem tud­hatja az olvasó, hogy az általam vázolt kényszerhelyzet vagy a szerző formai útkeresése vál­totta-e ki a műfajváltást. Gyanítom, hogy az előbbi. Any­nyi azonban bizonyosnak lát­szik, hogy a Miklósi Péter által nagy felkészültséggel készített nagyinteijúk szinte kivesztek a szlovákiai magyar sajtóból. He­lyette a hírműfajokat helyette­nalja városa adott otthont, és megszűnése után olyan űr kelet­kezett, amelynek betöltésére mostanáig nem nyílt lehetőség. A hazai néptáncegyüttesek elvesz­tették azt a fórumot, ahol bemu­tatkozhattak a közönség előtt, és ahol öszszemérhették tudásukat. Az antológián újra lehetőséget kapnak arra, hogy bemutassák az elmúlt három év termését, bi­zonyságot adjanak arról, hogy léteznek és dolgoznak. A szervezők által felkínált lehe­tőséggel hét csoport élt. Bemu­tatkozik a komáromi Hajós Nép­táncegyüttes, a somorjai Csalló Néptáncegyüttes, a pozsonyi If­jú Szívek Táncegyüttes, a nagyi­dai Ilosvai Selymes Péter Nép­táncegyüttes, a dunaszerdahelyi Dunaág Kamara Néptáncegyüt­tes és a kassai Abaúj-Gömöri Táncosok Baráti Köre. Vendég­ként szerepel a Dél-Komáromi Garabonciás Néptáncegyüttes. Az antológia nem verseny, ha­nem az utóbbi három év legjobb A hagyományos prog­ram a Néptáncantoló­giával gazdagodik. koreográfiáinak válogatása. A zsűri nem rangsorol majd, ha­nem szakmai tanácsokat ad. A IX. Szlovákiai Táncháztalálko­zó és Kirakodóvásár műsorának szerkezete nem tér el az előző években megszokottól, azzal a különbséggel, hogy 24-én, szom­baton déltől gyerekprogramok várják a legkisebbeket a Játszó­házban. Lesz továbbá koncert, énektaní­tás, tánctanítás, viseletbemutató és kézművesfoglalkozások. Az egész nap folyamamán népmű­vészeti kirakodóvásár és kéz­művesbemutatók csalogatják a közönséget. Tegnap megkezdődtek a XXVIII. Fábry Napok Konstruktív kérdések sítő kérdezz-felelek játszadozá­sok jelennek meg, amelyek még aznap, az esti tévéhíradókkal egyidejűleg válnak mindenki számára érdektelenné. Miklósi Péter interjúit - immár évek távlatából - újra elolvasva az a gondolata támad az ember­nek, hogy a megjelenésük pilla­natában levont következtetések, feltárt összefüggések ma is érvé­nyesek. Messze ezeken túl, min­den esetben ott rejtőzik a be­szélgetésekben a maximálisan felkészült dokumentarista, a krónikás, aki a mára figyelve a jövőnek, vagyis mostani min­dennapjainknak dolgozott. Helyhiány miatt ezúttal csupán egyetlen tényt: Beke Sándort a Jókai Színház éléről a pályáza­tot elbíráló bizottság döntésével szemben egy "kádéhás" kulturá­lis miniszter hívta vissza 1994­ben. De nem csupán ez a tény, hanem az egész kötet tanulsá­gos figyelmeztetés a mostaná­ban kormánykoalícióba igyekvő szlovákiai magyar politikai kép­viseletnek: a sziovák társadalom magát demokratikusnak mutató fele sincs híján a magyarsággal szembeni rnítoszos, történelmi előítéleteknek. Külön kell szólnom Miklósi Pé­ternek arról a képességéről, amellyel jegyzetei mélyréteg­ében a citoeyn szarkazmusával látja és láttatja a világot, s an­nak történéseit. Még akkor is képes egy-egy gondolatával, szellemes szójátékával, humor­ba oltott metaforájával elru­gaszkodni a politikai témák nem is olyan ritka szellemi pos­ványától, amikor az másokat éppenséggel lehúzna. Aligha tévedek, amikor recenzióm be­fejezéseként azt állítom róla, hogy ezekben az írásaiban tud gondolatban, nyelvi stílusban igazán eredeti maradni. (Clara Design Studio, 1998) irodalmat? Miért távolodott el a köznyelv az irodalmi nyevtől? Az átlagember számára csak az lehet értékes, ami hasznos? Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának ügy­vezető elnöke a nevezett társa­ság jövőjét vázolta. Hodossy szerint gyökeres változásokra van szükség a szervezeten be­lül. Végh László pedig a Biblio­theca Hungarica könyvtár kez­deteiről, jelenéről és jövőjéről szólt, (juk) KLEIN MELINDA Komárom. A Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap, Komárom Vá­rosa, a komáromi Városi Műve­lődési Központ és a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség 1998. október 24-én rendezi meg a IX. Szlovákiai Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt. A rendezvény helyszíne a Komáromi Városi Sportcsarnok lesz, a szervezők pedig egy 1995-ben megszakadt hagyományt próbálnak újrate­remteni. A Táncháztalálkozó előestéjén, október 23-án ugyanis a Nép­táncantológia '98 elnevezésű új rendezvénnyel gazdagodik a hétvégi program. A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy ez a rendezvény valójában nem is új. ASzMF 1995-ben kénytelen volt lemondani a Szlovákiai Ma­gyar Néptáncegyüttesek Orszá­gos Versenyének megszervezésé­ről, és mint annyi mindennek mostanában, ennek a veszteség­nek is a szűkre szabott anyagi ke­ret volt az oka. A versenynek Tor­(Tóth Lehel illusztrációs felvétele) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A közösen eltöltött egy óra a szeretetteljes mókáról fog szólni. (Tóth Lehel felvétele) ban pedig a helyi fedett uszo­dában családi lubickolásra in­vitálja a szülőket és gyermekei­ke. - Áprilisban a Föld napja al­kalmából egy természetvédelmi előadás keretében óriásplakátot készítünk - mondja Juhász Zsu­zsa nevelőnő -, júniusban pedig egésznapos kirándulásra rucca­nunk ki Kamocsára, a Vág-part­ra, ahol esti gulyáspartival, tá­bortűzzel, énekléssel és szalon­nasütéssel búcsúzom el napkö­zis diákjaimtól és szüleiktől, hi­szen a következő tanévben már az új kisiskolásokkal gördítjük tovább a szeretet és a játék vég­telenített fonalát. Kassa. A XXVIII. Fábry Napok első délelőttjén négy előadó méltatta, csepülte, összegezte és prognosztizálta a hazai ma­gyar irodalmat, illetve annak fejlődését. Fónod Zoltán ötven év irodalmi történéseit foglalta számokba, majd Grendel Lajos író „Véres hús a fazék alján" cí­mű hozzászólásában olvasási szokásainkat boncolgatta. Kik és hányan olvasnak ma értékes pfcttilrt'

Next

/
Thumbnails
Contents