Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)
1998-10-17 / 240. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 17. KOMMENTÁR Vigyázz! Balra át! VRABEC MÁRIA Még nem tudni pontosan, mi volt a célja a DBP-nek azzal, hogy megkérdőjelezte a magyarok kormányban való részvételét, és olyan témákat rángatott elő, amelyek sem a tárgyalásokon, sem az MKP programjában nem szerepeltek. Egy biztos: ismét bebizonyosodott, hogy a párt képviselői mesteri fokon űzik a lavírozás tudományát, mert a beneši dekrétumokon való kéthetes rágódás után egyszercsak kijelentették - a sajtó fújta fel az ügyet. Valójában azonban nagyon jól tudják, hogy olyan témát dobtak be a köztudatba az autonómia kérdése, a magyarországi szlovákok helyzete, no meg a bősi vízerőmű mellett, amelyet száz demokrata tíz év alatt sem takarít ki onnan. Ehhez még Slota is gratulálhatna. Mert bár a pozsonyi nagypolitikában, ha lassan is, de csitulni látszik a vihar, vidéken csak most kezdődik. Jó példa erre Nyitra, ahol lassan már másról sem beszélnek és írnak a regionális sajtóban, hogy kemény tisztogatások után a kerületben legjobb eredményt elérő magyarok kívánják átvenni a hatalmat a helyi államigazgatásban. Különösen figyelemre méltó ez a hangulatkeltés, ha tudjuk, hogy az egyik legbefolyásosabb és a kerület több járásában is megjelenő regionális lap közvetve a DBP tulajdonában van és nem is igyekszik titkolni, hogy ennek a pártnak a szócsöve. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy a kormányt és az országot a magyaroktól leginkább féltő Róbert Fico Nagytapolcsányból származik és többször is azt nyilatkozta, mennyire szívügye az erőviszonyok alakulása a kerületben, egyáltalán nem lehetünk derűlátók. Márcsak azért sem, mert ha az egész város olyasmitől tart, amiről hivatalos szinten szó sem esett. Ez; nem lehet a véletlen műve. Az alibigyártás és a helyezkedés művészei a jelek szerint jó eséllyel aspirálnak arra, hogy Nyitrán egy elegáns balra áttal átvegyék a kormányrudat a DSZM-től és kissé pirosabb árnyalatban ugyanazt a politikát folytassák. A járásban gyanúsan sok faluban DBP-DSZM-es koalíció indul a helyhatósági választásokon. A sors iróniája, hogy éppen Nyitra volt a színhelye 1996. május 4-én a DBP országos kongresszusának, ahol Jozef Migašt választották meg a pártelnöknek. A boldogságtól sugárzó Migaš pedig szó szerint azzal kezdte meg első sajtótájékoztatóját, hogy „itt az ideje leporolni Lenin múveiť'.Mi a garancia, hogy a DBP nem kívánja a jövőben ezt a tézist alkalmazni? Nincs megoldás MOLNÁR NORBERT A parlamenti többség négyéves ténykedésének utózöngéi alaposan megnehezítik az alakulgató koalíció munkáját. Az Alkotmánybíróság eddig is sorra alaptörvény-ellenesnek ítélte a problémásjogszabályokat, ám a helyhatósági választásokról szóló törvény esetében hozott ítélet teljesen összekuszálja a helyzetet. A döntést 15 napon belül meg kell jelentetni a törvénytárban, vagyis legkésőbb november elsején. Az önkormányzati voksolás időpontját 13-14-re tűzték ki, az előkészületek már javában folynak az érvényben lévő törvény kitételei szerint. Az Alkotmánybíróság azonban több, alapvető cikkelyt kifogásolt, amelyek hatálytalanná válnak. November elseje és tizenharmadika között kellene a parlamentnek gyors megoldást találnia, hiszen a törvényből kikerülő részek olyan űrt hagynak maguk után, amelyek szabályozhatatianná teszik a helyhatósági voksolás lefolytatását. Igen ám, de ha a honatyáknak sikerülne is rövid időn belül dűlőre jutniuk, a törvénytári megjelentetés igénybe vesz néhány napot, nembeszélve arról, hogy néhány óra leforgása alatt képtelenség a felkészülés módját és menetét megváltoztatni. Ha a parlament mégis úgy döntene, hogy az eddig érvényben levő jogszabály szerint jár el, alkotmányellenes választásra bólintana. A vesztesek pedig sorra bírósághoz fordulnának, hiszen legyőzőik az önkormányzatokban és a polgármesteri székekben nem a jogrend alapján kaptak mandátumot. Egy ilyen voksolással az egész ország hallgatólagosan igazolná a mečiari praktikákat. A megoldhatatlan helyzetben talán a legkisebb rossz, ha elhalasztják a választást. Természetesen az önkormányzati képviselők és a polgármesterek mandátumának meghosszabbítása jogilag sem vegytiszta, ám meg kell várni egy teljes törvény megszületését, amit nem kizárt, a leendő ellenzéki pártok adnak Alkotmánybíróságra. Az egészben a legsajnálatosabb, hogy több száz önkormányzat megért a cserére, az ország több települése elégedetlen polgármesterével. Ezek a négy éve választott tribunusok ajándékba kapnak néhány hónapot a négy évig felelőtlenül politizáló parlamenti többségtől. A skizofrén helyzetben nyakig benne van az Alkotmánybíróság is. Ha nem halasztgatja a döntést, s gyorsított eljárásban dönt, nincs káosz. Talán még az is jobb megoldásnak látszik, ha csak novembervégén hirdet ítéletet. Ki akarva, ki akaratlanul, de zavart kelt Szlovákiában. Mintha nem lenne elég bajunk. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Kisasszony, lesz szives átfáradni az utca túloldalára, a prostitúciót most a bal oldalon művelik (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ COTIDIANUL Erőteljes politikai felhangot kapott a pénteki román lapokjelentős többségében a szerda este Budapestenjátszott magyar-román labdarúgó válogatott mérkőzés. A magyar fővárosból keltezett román tudósítások többsége arról szólt, hogy a „szélsőségesen nacionalista magyar huligánok" miként bántalmazták szóban és tettleg a békés román szurkolókat, a tudósítások nagy része szerint a tétlen magyar rendőrök szeme láttára. A Cotidianul egy véres arcú bőrfejűt megragadó magyar rendőrt ábrázoló színes fénykép fölött már azt írta: „a magyarok, akik összeverték szurkolóinkat, megsértették a Romániával kötött barátsági, együttműködési és jószomszédsági szerződést. Ennek preambuluma előírja: a felek mindegyike kötelezi magát, hogy biztosítja a másik fél állampolgárai számára az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában és a helsinki záróokmányban előírt jogokat". Peregnek a hónapok, s nehogy egyszer arra ébredjünk, hogy már megint öt perc múlva tizenkettő Budapest több havi adóssága Fél éve, a májusi parlamenti választások előtti utolsó ülését nagyon csúnya vitával zárta a magyar Országgyűlés; az akkori kormánypártok meg az ellenzék egymást vádolta, amiért nem sikerült elfogadni a kisebbségek parlamenti képviseletét biztosító törvényt. MALINÁK ISTVÁN Keserű szájízzel vették ezt tudomásul a magyarországi kisebbségek, s nem örültünk neki mi sem, a környező országokban élő „határon túliak". Emlékezhetünk, milyen fegyvert adott ez a kudarc a magyarellenes szlovák, román és más nacionalisták kezébe. És emlékszünk arra is, mennyire fogadkoztak az akkori magyar honatyák - akik közül elég sokan most is ott ülnek a parlamentben -, hogy majd a választások után bizony sürgősen hozzálátnak e fontos probléma megoldásához. Az ellenzék alaposan elverte a port a Hornkabineten -joggal! - amiért túl későn, szinte az utolsó pillanatban kezdték tárgyalni e bonyolult, alkotmányos aggályokat is felvető kérdéskört. Zajlott a vita, alkalmazható-e ez esetben a kisebbségekkel szemben a pozitív diszkrimináció elve és így tovább. Nos, azóta változott a helyzet, az akkori ellenzékből kormányerő lett, meg pár ezer köbméter víz is lefolyt az elterelt Dunán. Nem akarok türelmetlenkedni, bár kisebbségi kérdésben kisebbségiként az embernek némi tapasztalati joga is volna rá. Egy hetet vagy három hónapot is várhattam volna e téma megírásával, még nem sürget annyira az idő. Viszont innen figyelve a magyar politikai életet: a mostani kormány és a mostani ellenzék anySzívesen fogadnák a gesztust Pozsonyban is, Bukarestben is. nyi munkát ad egymásnak, hogy szinte ki sem látszanak az iszapból, s a külföldi számára az áttekinthetetlen dzsungelnek tűnő botrányok, afférok sora szinte végeláthatatlan. Az idő pedig múlik, gyorsan peregnek a hetek, hónapok. Nehogy egyszer arra ébredjünk, hogy már megint öt perc múlva tizenkettő. Budapest belügyeibe sem szeretnék beavatkozni, a magyar honatyák dolga eldönteni, mit, mikor és miért. De egy kávé mellett elmorfondírozhat az ember azon, hogy az EUfelvételről hamarosan komoly tárgyalásokat kezdő Magyarországnak sem jönne rosszul egy ilyen törvény. Szívesen fogadnák a gesztust Pozsonyban is, Bukarestben is. Meg mi szlovákiai magyarok is. Mert igaz ugyan, hogy a helyzetünk most, a parlamenti választások után reménykeltőbbnek látszik, mint fél éve, de a pozitív példa formájában érkező segítség sosem árt. A „Vándor" nem más, mint a magyar költészet egyik legnagyobb alakja és a szabadságharc költője Petőfi illegalitásban a keleti végeken KATÓCS GYULA A minapi királyhelmeci Petőfiszoboravatás - a turulos és egyéb millecentenáriumi emlékművekkel ellentétben - ugyan nem vált országos üggyé, de az avatást megelőző hetekben a leköszönő hatalom emberei között ezúttal is akadtak olyanok, akik nem nézték jó szemmel, hogy „odalenn" ismét szoborkodnak. A szoborállítási ügyben érdekeltek szerint feltehetőleg újra azok aggályoskodtak, akik két évvel ezelőtt kézzel-lábbal tiltakoztak a honalapítási emlékművek állítása ellen, illetve a már meglevők mielőbbi lebontását OLVASÓI LEVÉL Nem lcéssük le a vonatot Mi még a vonat után sem tudunk integetni, mert a vonat késik. Nem a szó átvitt, hanem a legszorosabb értelmében. Az ember ácsorog és vácsorog az érsekújvári vasútállomáson, annak reményében, hogy máris megérkezik az Európa City Expressz, hiszen már a hangosbemondón jelezték érkezését, de legalább tíz percig nem történik semmi. Illettre, jönnekmennek az egyéb gyors- és szeszorgalmazták. Ám dicséretükre legyen mondva, a kompromiszszumra való hajlam ezúttal ott bujkált a kifogásolókban: ám legyen, de a Petőfi-szobornak ne Petőfi-szobor legyen a neve! Az A Petőfi-szobornak ne Petőfi-szobor legyen a neve! építtetőknek hosszú töprengés után az a zseniális ötletük támadt, hogy a „Vándor" nevet adják a költőt ábrázoló, életnagyságúnál valamivel nagyobb bronzszobornak. Mint azt avatóbeszédében Csoómélyvonatok, s ha azok közül késik valamelyik, azon nyomban megjelenik a táblán: a csajágröcsögei személydöcögő másfél másodperces késéssel érkezik, kedves utasaink szíves elnézését kérik. Ám ha az Európa City fut be a menetrendben feltüntetett időpontnál bármennyivel később, nem történik semmi. Ki sem írják, be sem mondják. Érthetetlen, miért éppen a nemzetközi járat utasait nem veszik ügyfélszámba Érsekújvárott. A lokálpatriotizmust megértem, ám attól még nem lesz áruló senki, ha nemcsak hazája szépségei iránt érdeklődik, hanem Európa-szerte ri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke is megjegyezte: a világirodalom egyik legnagyobb és a szabadságharc egyetlen költőjének illegalitásba kellett vonulnia, álnevet kellett öltenie, hogy 150 év után újra jelen lehessen ezen a tájon (Ugyanis Petőfi 1847. július 10én Bodrogközön át Ungvárra utazva kisebb pihenőre Királyhelmecen is megállt.) Szerencsére időközben a szoborállítást kifogásolók is csaknem valamennyien „illegalitásba" vonultak, de ifj. Szabó István, a kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész remekműve „Vándor"-ként került „nyilvántartásba", talapzatán viszont ma is szívesen körülnézne, különösen kulturális ügyekben. Úgy vélem, senkinek sem árt meg, ha egy kis színházi élményért átugrik Budapestre, vagy hogy az ifjú, ám szerencsére törekvő ifjúságról se feledkezzünk meg - ott tanul. Az ügy azért is nevetsége, mert ezzel fölöslegesen bosszantják az utasokat, és nevetségessé teszik magukat a Szlovák Államvasutak helyi illetékesei. Nehezen, de elfogadtuk az egyes autóbuszjáratok, vonatok kiiktatását - akkor azzal indokolták, takarékoskodni kell, s egyébként is, manapság szinte mindenki autóval közlekedik, nincs már Petőfi Sándor neve olvasható. A Vándor tehát nem más, mint a magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a Kárpát-medencében élő népek szabaságáért síkra szálló költő. „Ő nem egy népet, hanem a népeket szerette és a szabadság felé vezető utat mutatta magyarnak, szlováknak, szerbnek, románnak, horvátnak egyaránt" hangzott el az avatóünnepségen. Ezért méltó helye van ott ha vándorként is ahol több etnikum él békésen egymás mellett. Igazolja ezt az is, hogy nemcsak a hazai magyar lapok, de néhány szlovák sajtótermék is ilyen hangnemben tudósított az eseményről. szükség annyi buszra, sofőrre, mozdonyvezetőre. Hogy aki nem olyan tehetős, hogy saját kocsit vegyen - s vagyunk ilyenek néhányan az országban -, az járjon gyalog. Persze, mi itt ezt is megszokjuk idővel, mint ahogy beletörődünk szinte minden intézkedésbe, ami nem az érdekeinket szolgálja, pontosabban még abba is, ami ellenünk szól. Nem beszélve azokról az intézkedésekről és nem intézkedésekről, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy egyáltalán nem vesznek emberszámba bennünket. Kertász Piroska Érsekújvár