Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-02 / 227. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 2. KOMMENTÁR Megható pofozógép MOLNÁR NORBERT A nagy emberek emelt fővel távoznak. Vladimír Mečiar bujdokol. A nagy emberek elismerik a vereséget. Vladimír Mečiar tévedésnek nevezi a választások eredményét. Vladimír Mečiar soha nem volt nagy ember. Despota volt. Most úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát. „Mindenemet elvettétek" - mondja az állampolgároknak. A játékszert, amit népnek nevezünk. „Szabadon tartottalak benneteket" - vágta a nézők arcába. Szerette az életet, fölfokozott állapotban élt a játékszerért, vallotta. Valahogy úgy, mint aki a halálba készül. Megkönnyeztette a nemzetet, legalábbis 27 százalékát, amely a voksolás óta sorra kapja a pofonokat. Az elsőt a vezértől a választások előtti 40 százalékos ígéretekkel, a másodikat az SZTV-től, amely szombaton délután még táplálta a reményt, a harmadikat újra Mečiartól, mert nem jelent meg a képernyőn. A negyedik pofont is ő adta: nem köszönte meg híveinek a szavazatokat. Egyet a DSZM is kiosztott választóinak, nem a vezér, a szlovák kiskirály próbál kormányt alakítani. Valaki más az egyszemélyes mozgalomból. Az utolsót, a legnagyobbat Mečiar mérte szerdán este választóira: lemond mandátumáról, egy időre visszavonul. Hátat fordított több mint 907 ezer embernek, porig alázott és alázódott. Igaz, előtte mi kaptuk a pofonokat naponta. Azonban arra nincs remény, hogy soha többé nem tér vissza a politikába. Az SZTV-ben azt mondta, várjunk januárig. Vajon mire készül? Januárig nem beszél senkivel, csak tervez. De addig is, megnehezíti a kormányalakítást, és 1994 novembere után szemrebbenés nélkül a parlamenti funkciók arányos elosztását követeli. Azután, hogy az ellenzéket minden ellenőrző szerepből kizárta, parlamenti tisztségeket egyetlen ellenzéki képviselő sem kapott. Azok után, hogy négy évig mindenkit eltiport, akit módjában állt. Vladimír Mečiar szerdán este a televízió képernyőjén hazugságokkal búcsúzott. A pofozógép intett egy pá-t. „Nem bántottam senkit" - énekelte szívhez szólóan. Elképzelni is rossz, mi lett volna, ha bánt valakit. Szelektív amnézia GÖRFÖL ZSUZSA Nem orvosi diagnózisról van szó, hanem társadalmi jelenségről. A „Válogatós emlékezetkiesés" súlyos nyavalya, egyszerűbb változata a munkahelyi főnökökön figyelhető meg pénzosztáskor, legveszélyesebb formái pedig általában a politikusokon törnek ki, és következményeik egész társadalmi rétegeket, népeket sújtanak. Választások után vagyunk, ígéretekkel nem négy, hanem negyvennégy évre bőven ellátak minket. Lesz majd valamilyen koalíciós megállapodás is, utána meg kormányprogram. No, ezekre kell majd nagyon odafigyelni. Lebegjen szemünk előtt a román példa! Romániában a legutóbbi választások elhozták a csodát: a kormánykoalíció tagja lett az RMDSZ. A koalíciós megállapodás és a kormányprogram is rögzítette a kisebbségi jogok érvényesítését az európai normák szerint, s ezen belül a magyar nyelvű állami egyetem létrehozását. De rövidesen kitört a járvány, s a szelektív amnézia első áldozata maga az oktatási miniszter lett, és rövidesen akadt társa számtalan. Az oktatási törvénynek a kisebbségek javát szolgáló módosítására hozott sürgősségi rendelet álomszép volt, de nem emelkedett törvényerőre, fennakadt a nacionalisták szőtte sűrű parlamenti hálón. És ott is maradt, hiszen az illetékes bizottság nagy-román elnöke még napirendre sem tűzte, és ebben az alattomos eljárásban a kormánypárti honatyák is lelkesen támogatták. Amikor azonban reális fenyegetéssé vált az RMDSZ kilépése a koalícióból - ami ugyan nem veszélyeztette volna a kabinet parlamenti többségét, de Románia nemzetközi megítélését nagyon is érzékenyen érintette volna -, aldcor kezdtek kapkodni a politikus urak Ponciustól Pilátusig. És öt másodperccel éjfél előtt prezentálták a magyar-német egyetem tervét. De amíg ez megtörtént, hónapokon keresztül irredentizmussal, nacionalizmussal, zsarolással lehetett vádolni a magyarokat. így aztán biztos, hogy a román koalíció már sosem lesz olyan, mint amilyen volt, még ha jól is végződik ez a história. Tanulságként, intő példaként azonban még jó szolgálatot tehet. Főleg így, választások után. No meg a szelektív amnézia rohamai előtt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella -panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkátság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Választások után. - Igen, Vlado, a menetet te nyerted, de a meccset elvesztetted. (Agócs Ernő rajza) ,

L.

E. AR

P. ECONOMiQUE Szlovákia, amelytől eddig többnyire „demokratikus deficitje" miatt tartottak távolságot, egyre közelít ahhoz, hogy elveszítse gazdasági hitelképtelenségét is, miután Vladimír Mečiar és kormánya kiürítette az ország kasszáját. A korábbi jó gazdasági mutatók fonákja most bukkan elő, mivel veszélyessé vált a belső egyensúlyhiány. A hideg zuhany szeptember közepén érte Pozsonyt, amikor az amerikai hitelminősítő jócskán lecsökkentette a két legnagyobb szlovák bank minősítését. Augusztus végén Szlovákia költségvetési deficitje elérte a 8,6 milliárd koronát, vagyis az egész évre tervezettet, miközben a fizetési mérleg adatai két éve figyelmeztetően villognak. Az ország külső adóssága már 11,3 milliárd dollár - a GDP 60 százaléka, azaz állampolgáronként 2100 dollár. A Magyar Koalíció Pártjának mindent meg kell tennie a földművelési miniszteri poszt megszerzéséért Foggal-körömmel harcolni A választási kampány során gyakran elhangzott képviselőjelöltjeink szájából: célkitűzéseiket csak akkor tudják megvalósítani, ha a Magyar Koalíció Pártja kormányzati erőként közvetlenül beleszólhat egy-egy ágazat irányításába. Nos, ha minden igaz, a választók jóvoltából hamarosan demokratikus kormánya lesz az országnak, s a kabinetben helyet kap az MKP is. Azt, hogy végül is mely tárcák vezetésére kap megbízást az MKP, még nem tudni, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy melyikért kellene foggal-körömmel harcolniuk képviselőinknek. A földművelési minisztériumról van szó, s a miniszteri poszton kívül minél több, kulcsfontosságú pozíciót meg kellene szerezni. Hiszen az agrárágazat jövője meghatározó jelentőségű a magyarság további sorsát, gazdasági felendülését illetően. Az MKP valóban jól kidolgozott, előremutató agrárprogrammal lépett a választók elé. Nem kizárt, ennek is köszönhet jó néhány új szavazatot. Nem állhat meg félúton, el kell érnie, hogy agrárprogramja képezze az új kormány mezőgazdasági politikájának gerincét. Hiszen nem kevesebb forog kockán, mint a vidéki lakosság foglalkoztatottságának növelése és az ágazat jövedelmezőségének fokozódásával együtt járó életszínvonal-emelkedés. Nem titok, hogy az MKP programjában Az MKP agrárprogramjának is köszönhet jó néhány szavazatot. az intenzív termelés támogatására helyezte a hangsúlyt. Evek óta folyik a vita az intenzív és az extenzív termelést folytatók között arról, hogy mire is kellene irányulnia az állami dotációnak. Mindeddig a rendszerjellegű támogatás a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodókat helyezte előtérbe - hátrányos megkülönböztetésben részesítve ezáltal a délvidéket. Nem nehéz kitalálni, milyen megfontolásból. Az MKP nem az arányok megfordítására törekszik, hanem a hatékony gazdálkodás támogatására. Nem az északi országrészek ellehetetlenítéséről van szó, hanem a nemzetgazdaság érdekeit szolgáló jövedelmezőség növeléséről. Ezt kell megértetni a többi párt szakembereivel is. Az agrárprogram szól a tulajdonviszonyok rendezéséről, a nem nevesített földek községi tulajdonba adásáról, a gazdálkodási formák egyenrangúságának szavatolásáról, a jövedelemkiegészítő gazdálkodás támogatásáról, a piaci biztonság megteremtéséről, a jól működő exporttámogatásról és a piacvédelemről is. A nehéz feladatok teljesítése szakmai felkészültséget, szilárd szakemberbázist igényel. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években az agrárértelmiA nehéz feladatok teljesítése szakmai felkészültséget igényel. ség jelentős része elhagyta az ágazatot, de az elpártoltaknak továbbra is birtokukban van az a tudás, amelyre most szükség lesz. Lehet, hogy éppen az olyannyira várt változás lehetősége téríti majd vissza őket a mezőgazdasághoz. Egy szó mint száz: az itt élő magyarság érdeke, hogy az MKP jelöltje töltse be az agrártárca vezetői posztját. Ezt a lehetőséget képviselőinknek semmi áron nem szabad elszalasztaniuk ennyivel tartoznak a választópolgároknak. Mečiar öröksége: az új kormánynak az elkövetkező időben rengeteg népszerűtlen intézkedést kell hoznia Képesek lesznek-e elviselni a kritikát? JARÁBIK BALÁZS „Nem elég megnyerni a választásokat, végre kell hajtani a reformokat is, mert enélkül Szlovákia továbbra is az lesz, ami volt: Európa beteg embere" - jelentette ki Jacques Rupnik politológus Pozsonyban. Mečiar utolsó nyilatkozatát hallgatva csakis szörnyülködve állapíthatjuk meg: az országot Szlovákia - első számú - beteg embere juttatta ide. Az ország előtt két út áll. Mindkettő mások áltak kipróbált, kitaposott OLVASÓ! LEVÉL Skizofrénia SZNP módra Vasárnap Anna Malíková, az SZNP alelnöke nem mást mondott a Lépések című tévéműsorban, mint hogy elvárná a magyaroktól, hogy a II. világháborúban elkövetettekért bocsánatot kéljenek a szlovákoktól. Ha az ember nem gondolna mindjárt arra, hányan lettek öngyilkosok a szlovákiai magyarok közül a lakosságcsere és kitelepítés miatt, hány embert nyírtak kopaszra, mert megszólalt magyaösvény, ám óriási különbség van a kettő között. Az egyiket Magyarország, a másikat pedig Románia járta végig. Mikuláš Dzurinda, az SZDK vezetője előtt adott a feladat. Az új kormánynak tudatosítani kell, ha végrehajtja a reformokat, akkor az elkövetkező száz nap alatt rengeteg népszerűden intézkedést kell hoznia. Jó részük - megfelelő végrehajtás esetén is - csak később érezteti hatását. Ez akár a következő választások elvesztését is előidézheti. Vladimír rul, akkor egy nagyot kacagna az egészen, és megjegyezné: „Istenem, hogy ez micsoda buta liba, az alapvető történelmi tényekkel sincs tisztában!" De hát nincs kedve az embernek nevetnie. Mert az SZNP vezető gárdája nagyon is tudja, mi a helyzet. Sőt vannak olyanok is, akik a Magyarországra áttelepített szlovákiai magyarok egykori birtokán nőttek fel. De ők azt szeretnék elhitetni, hogy a történelem csupán annyi, amit ők kreáltak maguknak. Térjünk vissza azonban a bocsánatkéréshez: miért kellene a szlovákiai magyaroknak bocsánatot kérniük a szlovákoktól? AII. világháMečiar, a DSZM elnöke pontosan erre játszik. Előrejelzi a gazdasági problémákat, az új kormány eleve hibás lépéseit, közben énekelve búcsúzik, otthagyva szeretett népét, amely elfordult tőle, de ezt majd megbánja. Magyarán: hőst próbál fabrikálni magából. Ezt azonban nem szabad figyelembe vennie a majdani kormánykoalíciónak. Szlovákia demokratikus ellenzék nélkül marad. Ez azt jelenti, hogy megmarad a társadalmi polarizálódás, és a DSZM erre építhet az idő ború és a fasiszta szlovák állam idején az SZNP két nagy ideálja, Tiso és Hlinka ugyancsak csipkedte magát, hogy elnyerje Hitler kegyeit. A Tiso-per anyaga ékes bizonyítéka annak, hogy a vezér még a tárgyalásokon sem mutatta ki a legcsekélyebb megbánást sem az emberiség ellen elkövetett bűnökért. Ezért kellene őt szentté avatni?! Miért kellene a magyaroknak bocsánatot kérniük azért, amit el sem követtek? Felvetődik bennem egy másik kérdés is: Slota, a búsképű pártvezér és csicskásai többször hangsúlyozták, hogy magyarok nincsenek Szlovákiában, csupán magyarul beszélő szloelőtti választások kicsikarása során. De vajon hogyan fogadják az új helyzetet a majdani kormányt alkotó pártok? Képesek lesznek-e elviselni azt a kritikát, amely minden kormánynak „kijár"? Megértik-e, hogy nem elég Vladimír Mečiart kivetni a hatalomból, hanem egyszer s mindenkorra azt a módszert kell megszüntetni, amelyet mečiarizmusnak hívnak? Csak így képzelhető el, hogy a távozó miniszterelnökök ne pápá!-t intve, kesergővel búcsúzzanak becsapott népüktől. vákok. De ha nincsenek magyarok Szlovákiában, akkor hogyan lehetnek Szlovákia parazitái?! Ilyen alapon magyarországi szlovákok sincsenek, csupán szlovákul beszélő magyarok! És Štúrék mik voltak? Szlovákul beszélő osztrákok vagy magyarok? Ma Slota azzal riogat, micsoda tragédia vár a szlovák népre, ha a magyarok (miért nem magyarul beszélő szlovákokat mondott?) kormánytényezők lesznek. Ő már csak ilyen. Szenvedélyes vadász létére sem ismeri fel, hogy ezzel a politizálással ma Közép-Európában csupán bakot lőhet. L. Juhász Ilona