Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-13 / 236. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 13. POLITIKA 5 Első nekifutásra a Színházi Nyitra '98 nemzetközi fesztiválról, amely a fiatal tehetségek szemléje Folyamatos konfliktusok Ha nem tudná a beavatott néző, hogy itt az artista a színész, még el is hihetné, hogy léteznek ennyire tökéletesen képzett színészek, mint a Nagy József vezette párizsi Anomálie társulatban. (Ctibor Bachratý felvétele) Agyő, kedvesem! Ez a címe a komáromi Jókai Színház legújabb bemutatójának, melyre október 16-án kerül sor, 19 órai kezdettel.Ezúttal egy kortárs cseh szerző, Alex Koenigsmark zenekari bohózatát láthatja a közönség. Akár úgy is tekinthetik, hogy a zenekarral együtt Önök is hivatalosak a karmester lánya, Elén és a szépreményű zongorista, Eduard egybekelésére. Lesz legénybúcsú szaunával, álarcosbál és meglepetés. Az előadás szereplői: Ropog József, Varsányi Mari, Holocsy Krisztina, Benkő Géza, Boráros Imre, D. Németh István, Kukola József, Rab Henriett, Mokos Attila, Pőthe István, Nagy Kornélia, Tóth Attila és Balaskó Edit. A sajátos bohózat rendezője Ivan Blahút m. v., a díszletet Ivan Hudák m. v., a jelmezeket Ján Kocman m. v. tervezte, (b. s. i.) Hervadatlan rozsagyü

ker B. Kovács István legújabb kötetét, amely Gömör-Kishont magyar népköltészetét mutatja be a dunaszerdahelyi Vállalkozók Székházában mutatják be (Kukučín utca 459) október 15-én 18 órakor. Az estet Liszka József néprajzkutató nyitja meg, a könyvet dr. Bodnár Mónika, a Putnoki Gömöri Múzeum igazgatója méltatja, Ibolya Ildikó népdalokat énekel, (ú) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 a.ha. SZÍNHÁZ: Jeanne ď Arc második halála 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19.30 OBZOR: A suttogó (am.) 16, 19.30 MLADOSŤ: Bosszúállók (am.) 15.15 Filmmúzeum: Lesz ez még így se (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: AraSznyi EmBeRkék (am.) 15.30, 17 Bosszúállók (am.) 20.30 Atlantis (fr.-ol.) 17, 19 Csapdák, csapdák, csapdácskák (cseh) 18.30, 20.30 Armageddon (am.) 17.30 Salo, avagy Sodoma 120 napja (ol.) 20.30 Éjféli mise (cseh) 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Godzilla (am.) 17, 19.30 KOMÁROM-TATRA: X-akták (am.) 17,19.30 GÚTA-VMK: G. I. Jane (am.) 18.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Egértanya (am.) 19 Madách Imre időszerűsége örök és megújuló Előadóművészi verseny A kortárs színház Nyitrán is tapasztalható gondjaként került előtérbe a színházművészet és a közönség viszonya. Nem véletlenül vetem ezt a megállapítást írásom elé. Ebből kiindulva ugyanis a legösszetettebb művészeti ág kreatív válságáig juthatok el, amelynek számos jelét tapasztalhatja a néző. DUSZA ISTVÁN Nem a fesztivál előadásaira szép számban jegyet váltókkal voltak gondok. Igaz, ami igaz, a szervezők saját bevallásuk szerint is nagy erőfeszítéseket tettek, hogy némely előadásokra megtöltsék a nézőteret. Nem is arról van szó, mintha Nyitrán és környékén nem lenne elegendő számú olyan néző, akik közül számosan keresik - a szórakozás célzatosságán túl - az intellektuális izgalmat, élményt egy-egy előadáson. A néző és a színházművészet viszonyában Európa-szerte folyamatosan konfliktusok születnek. A Színházi Nyitra '98 fesztiválon bemutatkozó- tíz országbeli tizenhárom társulat előadásaival szembeni nézői viszonyulás is azt mutatta. Egyesek szerint egyre nehezebb helyzetben van a sokak szerint általános válságban levő, mások szerint az elüzletiesedés szorításában állandósult pénzhiánnyal küzdő, a támogatók kegyeiért ácsingózó színházművészet. Nem kivétel ez alól maga a fesztivál sem, amelyet magánalapítvány szervez, állami támogatás nélkül, csupán a külföldi kulturális kormányzatok hozzájárulásaira és alapítványokra támaszkodva. Kezdjük mindjárt azzal, hogy Nyitra két szempontból is a fiatalok fesztiválja. Elsődlegesen azért, mert meghívást kapnak a kőszínházakban figyelemre méltót alkotó fiatal rendezők. (Nem mellesleg jegyzem meg: amit általánosítva írok le, az a fesztivál méreteire tekintve érvényes a szlovákiai és a külföldi társulatokra is.) A Darina Kárová igazgatta fesztivál törekvéseiben éppen ez az elsődleges: megmutatni az ezredforduló színházának lehetséges út- és kiútkereséseit. Másodlagosan pedig az életkorukban fiatal közönségrétegek megismertetése az új, modern vagy éppen posztmodern európai törekvésekkel. Ezzel is lehetőséget adni a közönségnek és a hazai alkotóknak az irányok, a törekvések, a kiérleltnek tetsző külföldi kísérletek és teljes értékű előadások megismerésére. Amelyeket aztán bátran össze lehet vetni a hazai, mindenekelőtt a nézők befogadói tudatát és lelkületét igencsak alacsony szintre szorító kommersz musicalekkel szemben születő kőszínházi vagy alternatív előadásokkal. Kézenfekvő példa a francia Anomálie és a Vajdaságból Párizsba került Nagy József közös játéka. A Kaméleon kiáltása a színház egyik ősi eleméhez, a cirkuszművészethez fordult inspirációkért. Talán ettől is olyan lenyűgöző a formai célszerűsége és tisztasága, valamint a benne játszó színész-artisták perfekcionizmusa. De egyébként... igazán nem is tudom, hogy megfelel-e a színház minden kritériumának. A holland Moniek Merkx rendezése - a Hús és vér - már a címében is sejtette az agresszivitást, amely egy a társadalom perifériáján élő család életében a vérfertőzéstől kezdve a felfokozott brutalitásig terjedő történéseket mutatta be. Sokszor volt olyan érzésem, hogy intenzív színészi jelenléttel, de igencsak rossz mozgáskultúrával adták elő mindazt, amiről immár egyre többször a napüapok rendőrségi híreiből értesülünk. Méltán merült föl az előadás kapcsán, hogy amiről a sajtó közvedenül szól, s az alkotók nem képesek igazán a téma művészi átlényegítésére, arról nem is kellene előadást rendezni. így aztán láthattunk egymástól igencsak különböző körülmények között született úgynevezett alternatív előadásokat. A martini Sznf Színház fogadta be Rastislav Ballek fiatal rendezőt és csapatát, akik Gejza Vámoš 1928-ban írt regényéből merítették mozgásszínházi előadásuk ödetét. A nőgyógyászati rendelő tárgyi miliőjébe helyezett történet címe az Isten atomjai, amelyben egy férfi és egy nő furcsa, olykor hátborzongató orvosi vizsgálatán keresztül ijesztő viMTI-HÍR A halálát követő esztendőben, 1968-ban volt Otis Redding soulénekes pályája csúcsán. Ezt nemcsak a tragikus repülőszerencsétlenség előtt három nappal felvett Sitting of The Dock of Bay című dallal, hanem az egy év alatt kiadott három remek albummal érdemelte ki. Sokféle összeállítást adtak már ki az évek során dalaiból, de olyat, amelyikről szinte minden dala hallható, még soha. Három évtizeddel a Reddingdömping és öt évwel a legutóbbi gyűjteményes kiadás után megjelent az Ótis Redding Anthology. Az egyszer már összegyűjtött sikereket most ráadásokkal egészítették ki. A kötelező sikerek, például az Aretha Franklin által újólag világsikerré tett Respect, a These Arms of Mine ugyanúgy nem hiányzik róla, mint az I've Been Loving You Too Long, vagy a The Match Game. Ez a válogatás minden bizonnyal kedves lesz azoknak, akik a ritmusaiért és azoknak is, akik a bluesos balladáiért szeretik a „fekete zenét". Hiány persze felfedezhető ezen a legújabb összeállításon is. A Live In Europe egyeden dal erelággal találtuk magunkat szembe. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a színészi némajáték monotóniája ne tette volna unalmassá a rendezői kísérlet végkifejletét. Intellektuálisan sokkalta telítettebb a szlovákiai alternatív színház „klasszikusának" tekinthető STOKA társulat Arcok című előadása, amelynek rendezője, Blaho Uhlár díjat kapott az elmúlt évad legjobb rendezéséért. Ebben elsősorban a sejtjeinkből feltörő érzelmek, érzések, kapcsolatteremtésre képtelen létünkmegmutatása a meggyőző. Ilyetén az érzelmi megnyilvánulásainkra alapozott szabad képzettársításokat eljátszó színészek egy valamikori próbafolyamat improvizációit rögzítették az előadásban. Volt a nyitrai fesztiválnak egy másik irányzatossága is, amely aligha lehetett véleden és a szervezők szándékától függeden. A klasszikus drámai művek unalomig ismert modoros játszásából és az elüzletiesedés posványából küábalni akaró rendezői törekvések találkozása is megér még néhány gondolatot. De erről majd második nekifutásra írok. jéig sem kapott helyet a válogatáson. Szerepelnek viszont Otis Redding Montereyben, a történelmi popfesztiválon elhangzott ritkaságai. Ezek sem először kerültek lemezre, hiszen a fesztivál legjobb dalait tavaly kiadták. Meglepetésnek számít néhány stúdiófelvétel. Ezeken Otis Reddinget a Memphis együttes kíséri, amelynek tagja volt Steve Cropper és Duck Dunn a Blues Brothersből, valamint Booker T. Jones. S a fekete után következzék a fehér, ha nem is a csúcsszintű. A hatvanas-hetvenes évek legjavának feldolgozására vállalkozott sorrendben negyedik lemezén az amerikai Cracker együttes. Jócskán felhasználta a Rolling Stones Exile In The Main Street című albumát. Hogy jogosan-e, vagy koppintás történt, nem tudni. Emellett a „Gentíeman,s Blues" - amúgy is megtévesztő - című albumon visszaköszönnek Neil Young, Janis Joplin, az Allman Brothers és a Creedence Clearwater Revival sikerdalainak motívumai is. A tizenhét felvételt tartalmazó albumért aligha töri magát a publikum, bár nagy a valószínűsége, hogy bukás sem lesz a dologból. Madách Imre születése 175. évfordulójának esztendejében illik kezünkbe venni halhatatían művét, Az ember tragédiáját, de többi alkotását is, és elolvasni először, újból. Mert a nagy dráma mondanivalója a ma emberéhez is szól, időszerűsége örök és megújuló. A zseniális Madách műveinek olvasásához és előadásához szeretne kedvet csinálni a Palóc Társaság azzal, hogy Lantvirágok címmel meghirdeti a Madách előadóművészi versenyt. A versenybe a felvidéki magyar középiskolák nevezhetnek be egy-egy résztvevővel. A versenyzőknek kettős feladatot kell teljesíteniük: 1. elő kell adni egy Madách-költeményt vagy részletet valamelyik drámájából; 2. elő kell adni egy, Madáchról szóló vagy drámája ihlette költeményt (egy versenyző összevont produkciója legföljebb 8 percig tarthat). A jelentkezőknek a versenyre való felkészülés érdekében postázzuk a Madách homlokán túl c. kötetet, amelyben verseket találnak a költőről és drámájáról. Ez a kötet az első jutalom a benevezőknek! További értékes díjakról is gondoskodunk társrendezőinkkel, a Magyar Kultúra Alapítvánnyal és a Csemadokkal közösen. A versenyzők művészi teljesítményét háromtagú zsűri értékeli. A verseny helyszíne a losonci Magyar Kulturális Központ. Időpontja 1998. november 14. A jelentkezéseket október 18-ig várják a következő címen: Palóc Társaság 991 31 Vrbovka A család szimpatizánsa vagyok - vallja Bajor Imre Tisztelgés Otis Redding emlékének Nem Bánk bán-típus Kötelező sikerszámok ÁGH JÓZSEF Bajor Imrét elsősorban a televízió képernyőjéről ismerjük mint a jókedvcsinálók egyik mesterét - többnyire bohózatokban szerepel. Az utóbbi időben mintha kevesebbet látnánk önt a színházban. Mivel foglalkozik? A színházra egyre kevesebb időm jut. A kereskedelmi TV 2 műsorán hetente jelentkezik a TV a vá- i ros szélén című sorozat, amelyben én is szerepelek. A sorozat forgatása rendkívül időigényes, színházra nem marad elég időm. Ez azért nem jelenti azt, hogy hátat fordít a színháznak? Szó sincs róla! Nemrégiben például Molnár Ferenc A jótündér című darabjában léptem fel a Radnóti Színházban. Melyik nagy magyar klasszikus színműben vállalna legszívesebben szerepet? Molnár Ferencnél kell-e nagyobb klasszikus? Olyan művekre gondoltam, mint a Bánk bán, Az ember tragédiája, a Csongor és Tünde. Nézze: a közönségben akarva, akaradan él egy kép a művészről. Ez egész egyszerűen elvárás, aminek meg kell felelni. Nem tart attól, hogy tán épp ezért beskatulyázzák? Nem ez a lényeg. A színész álmodozhat egy-egy szerepről, de tisztában kell lennie saját képességeivel, adottságaival. Hiába szeretném eljátszani Bánk bánt, ha nem vagyok olyan típusú színész. Bánk bánt játssza el Bessenyei Ferenc, ő ebben a szerepben nálam sokkal hitelesebb és meggyőzőbb. Az a fontos, hogy mindenki megtalálja a maga helyét, és ott tevékenykedjen. Manapság elég sok ismert személyiség - szülészek is - kapcsolódik be az aktív politikába. Önnek mi erről a véleménye? Bár figyelemmel kísérem a politikai eseményeket, tartózkodom a politikai megnyüvánulásoktól. Ezek szerint nincs egyeden politikai párt vagy mozgalom, amellyel ön nyíltan is szimpatizálna, közösséget vállalna? Nincs. Én mindig is a családom „szimpatizánsa" voltam, és továbbra is az maradok! Sekalnak meg kell halnia. Uj cseh film a mozik műsoráról A főszerepben Boguslav Linda és Vlasta Chramostová (Karel Kouba felvbétele)