Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-12 / 235. szám, hétfő

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 12. Kritikus hat hónap TÓTH MIHÁLY A logika és az elmúlt évek minden tapasztalata azt diktálja, hogy alakuló ülése után a parlamentnek nyomban meg kellene választania a köztársasági elnököt. Erőltessük meg kissé a memóriánkat, gondoljunk csak vissza 1994 tavaszára és a Mečiar megbuktatását követő fél esztendőre! Idézzük emlékezetünkbe azokat az arcokat, akik a parlamentben csak annak fejében szavaztak a miniszterelnök és csapata eltávolítására, hogy fél éven belül választásokat írnak ki. A Moravčík-kormányt tényleg ideiglenessé degradálták abban a hiszemben, hogy az 1994-es választásokon úgyis a demokrácia erői győzedelmeskednek. Túlságosan nagy volt a demokratikus baloldaliak néhány vezetőjének miniszterhetnékje, és ez elhomályosította a látásukat, rontotta helyzetfelmérő képességüket. Az 1994 márciusa utáni eufóriát november 4-ének jeges zuhanya követte. A történelem ismétlődése megakadályozásának egyik biztosítéka, hogy Szlovákiának lesz államfője. Lesz, mégpedig nem 1999 februárjában-márciusában, ahogy némely decens politikusok állítják a követlen elnökválasztás mellett hitet téve, hanem lesz már 1998 őszén. Szlovákiában semmi sem olyan biztos, mint az, hogy a lakosság hangulata rendkívül változékony. Ebben közrejátszik a politikai iskolázatlanság, a pártok struktúrájának kiforratlansága, de különösen nagy szerepe van annak, hogy Mečiar és közgazdászai országlásának több mint fél évtizede után kiszámíthatatlan, hogy miként alakul az ország gazdasági helyzete. A statisztikusok és a szociológusok az egzakt megmondhatói, hogy a lakosság (jövedelmi szempontból alsó) egyharmadának mennyire kényes egyensúlyú az anyagi biztonsága. Sok az olyan család, amelyet már néhány százaléknyi reáljövedelem-csökkenés is megoldhatadan problémák elé állítana. Az ilyen családok olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy néhány száz koronányi jövedelemnövelés puszta ígéretével (hangsúlyozom: ígéretével!) is módosítható tagjainak „politikai orientációja". Márpedig megtapasztalhattuk 1993 óta, hogy kit illetne meg az „ígérgetési Nobeldíj", ha játékos jókedvében valaki megalapítaná e kitüntetést. Ahogy körülnézünk a kormányalakításra készülő négy pártban, látjuk, hogy többségük inkább a februári-márciusi közvetlen elnökválasztást részesíti előnyben. Mindannyian, akik véleményt mondanak, azzal érvelnek, hogy úgymond, ezt ígértük a választóknak. Legalább két olyan párt van, amely igaz, ezt rühellik kimondani - abban bízik, hogy soraiból kerül ki a leendő elnök. A magyar párt az egyetlen, amely teljesen önzetlenül kezdeményezhetné a minél hamarabbi elnökválasztást, ugyanakkor - későbbre - a közvetlen elnökválasztásról szóló alkotmánymódosítást. KOMMENTÁR Mit tehet Smerelc? MADI GÉZA Nem okozott meglepetést Ivan Gašparovič pénteki bejelentése, hogy Ján Smereket bízza meg az új kormány megalakításáról folytatandó megbeszélések megkezdésével. És az is várható volt, miképp reagálnak a hírre a parlamentbe bejutott pártok vezetői. A papírforma szerint az új kabinetről tárgyaló négy jelenlegi ellenzéki erő kapásból visszautasította a „kijelölt kormányfő" tárgyalási ajánlatát. Csupán a DSZM többször átvert koalíciós partnere, a Slota-párt kapott az alkalmon, és lélekszakadva sietett közölni: leül Smerekkel, és persze az ellenzéktől eltérően nem a hatalom átadásáról, hanem megtartásáról akar tárgyalni. Annak ellenére, hogy ezt nem csupán a szlovákiai választópolgárok többsége, hanem a demokratikus Európa sem kívánja tőle. És főleg a Mečiar-mozgalomtól nem. Mit tehet ilyen helyzetben Ján Smerek, a kassai vasmű felügyelő tanácsának elnöke? Szinte semmit. Sőt, nem kellene tennie semmit. Már az ellenzéki pártok megszólítása is fölösleges volt, ahelyett inkább a gazdasági gondokkal küszködő Rezesbirodalom gatyába rázását folytathatta volna. Ha már a Mečiar-kabinet egyszer Alexander Rezesnek és neki ajándékozta a kelet-szlovákiai óriásvállalatot. Valamit azért mégis tehet. Tíz perccel a Szlovák Nemzeti Párt vezetőivel folytatandó első tárgyalás után visszadja a kormányalakítási megbízást, és már csak arra fog gondolni, hogy a DSZM képviselőjeként néhány napon belül beülhet a parlamentbe. Ott meg azt csinálhat, amit akar. Mert ellenzékben lesz. Főszerkesztő: Lovász Attila ,(5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Az utóbbi időben nagyot esett a népszerűségi indexem. Elhatároztam, hogy imidzset váltok. (Agócs Ernő rajza) Külföldi segítséget kérnek és várnak Vajdaságban a magyarok Koszovó árnyékában Éveken át úgy látszott, a koszovói kérdéssel párhuzamosan Vajdaság státusára szintén megoldást lehet majd találni, s realitásuk volt a magyar autonómia-követeléseknek is. Az utóbbi hetek fejleményei azonban - legalábbis egyelőre - elsodorták ezeket a reményeket. SINKOVITS PÉTER Mint ismeretes, a régi (nagy) Jugoszláviát hat köztársaság alkotta, közülük azonban csak Szerbia rendelkezett tartományokkal. Az 1974-es alkotmány Vajdaságot és Koszovót szinte köztársasági rangú jogokicai ruházta fel. A Belgrádból szervezett tüntetések nyomán, a „népakaratnak" eleget téve, a 9l-es szerb alkotmány ezeket az „előnyöket" vonta meg, „helyreállítva" a Szerb Köztársaság egységét. Az erőszakos központosítási törekvések az északi tartományban nem ütköztek különösebb ellenállásba, Koszovóban azonban csak a felduzzasztott rendőri erőkkel sikerült megőrizni a látszatnyugalmat. Ehhez azonban tudni kell, hogy mindkét tartomány megközelítően kétkét millió lakosú, ám Koszovót zömmel (90 százalékban) albánok lakják, míg Vajdaságban a szerbek száma eléri a másfél milliót, az autonóm jogok tekintetében pedig véleményük rendkívül megosztott. Igen hosszú időnek kellett eltelnie, mire a vajdasági szerbség egy része rájött, hogy voltaképpen gazdasági kizsákmányolásról van szó, azaz a Vajdaságban megtermelt javak Belgrádba és szűkebb Szerbiába ömlesztődnek át. Néhány vajdasági szerb párt és mozgalom ezért ismét zászlajára tűzte a korábbi jogok visszaállítását, ez év áprilisában pedig Vajdasági Mozgalom néven szervezetet hoztak létre, melynek időközben szinte minden nagyobb településen működik már alszervezete. A hat vajdasági magyar párt közül mindössze egy csatlakozott ehhez a tömörüléshez, a többiek (köztük a meghatározó VMSZ is) úgy vélik, Vajdaság tényleges autonómiájának kiharcolása a vajdasági szerbségre tartozik, mindezzel pedig a magyarság különösebben nem is nyer, s nem is veszít. Úgyszintén: a Vajdasági Mozgalomban eddig nem volt annyi erő, hogy alkotmánymódosítási javaslatot tegyen le a szerb szkupstina asztalára, de nem is valószínű, hogy Belgrád ezt egyáltalán napiVoltaképpen gazdasági kizsákmányolásról volt szó. rendre tűzné. Még kevésbé tudni, hogy egy esetleges népszavazáskor a vajdasági szerbek most - az egységbe hívó hazafias harsonákon kívül mást nem hallván - hogyan helyezkednének. A Vajdasági Magyar Szövetség ezért ez idő tájt a tényleges hatalmat gyakorló Szerb Szocialista Párttal tárgyalva és egyezkedve próbál eredményeket kicsikarni, másfelől pedig a VMSZ, nem mondva le a kulturális autonómia tényéről, a minap nyújtotta át a volt Jugoszlávia területére alakított nemzetközi öszszekötő csoport belgrádi nagykövetségeinek, valamint az SZPSZ vezetőségének is azt a memorandumot, amelyben a koszovói helyzettel egyidejűleg kéri a vajdasági magyarok és más kisebbségek státusának felülvizsgálatát is. A VMSZ dokumentuma emlékeztet arra, hogy az emúlt tíz évben a vajdasági magyarok jogai szembeötlő módon beszűkültek, ennek ellenére a magyar nemzetiség nem folyamodott erőszakhoz, s ez nem is áll szándékában. „Fenn kívánjuk tartani kulturális és nyelvi önazonosságunkat - áll többek között a szövegben -, részt kívánunk vállalni iskoláink, tömegtájékoztatási eszközeink, művelődési életünk formálásában és igazgatásában, beleértve az adófizetői hozzájárulásaink felhasználása feletti ellenőrzés gyakorlatát is. Készek vagyunk sajátunknak felfogni Szerbiát és Jugoszláviát, noha a közös állam és közös koncepció iránti lojalitást megnehezíti, ha a büszkén viselt identitásunk kiszorul a közösségi szférából és a közös koncepcióból. Jugoszláviában kívánunk maradni és magyarként kívánunk itt maradni." E sorok írásakor itt most mindenki inkább a légicsapás bekövetkeztének esélyeit latolgatja; a NATO-gépek megjelenése egyben a hadiállapot kihirdetését és a határok lezárását is jelentené. Belföld és külföld egyaránt Koszovóra koncentrál, s a Nyugat számára már óriási siker lenne, ha legalább az albánok esetében sikerülne gyógyírt találnia. Akár így, akár úgy, Vajdaság, valamint a muzulmánok által lakott Szandzsák (a Drina melletti térség) nyitott kérdés marad. Méghozzá tartósan, hiszen Szerbia lakosságának 36 százaléka (köztük a mintegy 350 ezernyi magyar) nem szerb nemzetiségű. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa és állandó levelezőnk. Nyolcvan esztendővel ezelőtt megtörténtek az első lépések Csehszlovákia mint önálló állam kikiáltása érdekében. Megalakulásának körülményeit ismerteti az alábbi öszszeállítás. 1918 október 14. - Edvard Beneš, a Csehszlovák Nemzeti Tanács titkára az antant hatalmaknál bejelentette, hogy szeptember 26-án döntés született az ideiglenes csehszlovák kormány megalakításáról. Ennek elnöke Tomáš Garrigue Masaryk, a minisztertanács vezetője, egyúttal a pénzügyi tárca irányítója, Edvard Beneš és hadügyminisztere Milan Rastislav Štefánik. A Nemzeti tanács kebeléből megválasztott ideiglenes végrehajtó hatalmat az Egyesült Államok szeptember 3-án ismerte el hivatalosan, október 15. - Franciaország hivatalosan elismeri az ideiglenes kabinetet. október 16. - I. Károly császár „A hűséges osztrák nemzeteimnek" címmel kiáltványt bocsát ki, melyben felvázolja a birodalom föderációját. Ez alapján a történelmi Csehországot német, illetve cseh részre osztották volna. A manifesztumot a magyar parlament (október 17.) és a nemzeti tanács (október 19.) is elutasítja, október 18. - Párizsban nyilvánosságra hozzák az úgynevezett washingtoni nyüatkozatot. Az alapdokumentum kinyilvánította Csehszlovákia függetlenségét. T. G. Masaryk (Archív) október 25. - Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter jegyzéke kimondja, az osztrák-magyar kormány hajlandó tárgyalni a fegyverszünetről, és kész el fogadni az amerikai elnök, Woodrow Wilson által megfogalmazott tárgyalási pontokat, október 28. - A prágai Nemzeti Bizottság a szlovákok képviselőivel karöltve kibocsátja a „független csehszlovák köztársaság megalakítását" szabályozó törvényt. október 30. - A szlovák politikai élet képviselői Túrócszentmártonban megalakítják a Szlovák Nemzeti Tanácsot. A tanács nyilatkozatot fogadott el a cseh-szlovák együttműködésről, november 11. - Lemond I. Károly császár, és elhagyja schönbrunni kastélyát, november 18. - A kárpátaljai ruszinok Nemzeti Tanácsa Pittsburgben nyilatkozatot fogad el a Csehszlovákiához való csatlakozásról. OLVASÓI LEVELEK Elhúzták a nótáját Vladimír Mečiart eleddig elsősorban karénekesként, a DSZM dalárdájának oszlopos tagjaként ismerte meg az ország. így sokan talán meglepődtek, hogy a minap szólóénekesi pályára adta búskomor fejét. S nem kis meglepetésre a „Nem bántottam senkit, megyek Isten hírével" c. szám oly nagy „népszerűségre" tett szert, hogy az SZTV a „nagy érdeklődésre való tekintettel" már szinte naponta tűzi műsorára. Sőt beavatottak szerint már egész estét betöltő film is készült a produkcióból. Nem vonom kétségbe, hogy a hattyúdal hallgatása közben a DSZM táborának tagjai, dédnagymamák, dédnagypapák térdig álltak a könnyben, de az sem kétséges, hogy az ország demokratikusan gondolkodó, lényegesen nagyobb hányada a melankolikus szám ritmusára diadaltáncot lejtett. A gyermekdeden pá-pázó, de a háttérben egészen bizonyosan tovább ármánykodó, dicstelen uralkodásának végnapjait élő kormányfő kapcsán egyik igen tisztelt sorstársam kedvenc bölcselete jut eszembe: „Hiába fested a rókát fehérre, lilára, akkor is ellopja a tyúkot!" Rostás Alajos Felsőpatonyrét Sokáig fogjuk még nyögni 1989 novemberében Ipolyságon megalakítottuk a NYEE (VPN) helyi szervezetét. Talán a második összejövetelen elkezdtek beszivárogni azok, akik ellen az egész megmozdulás irányult. Jöttek, hónuk alatt jegyzetfüzet. Mondták, hogy most aztán tényleg együtt, egy a cél, őket becsapták, satöbbi. Felszólalásomban elmondtam, hogy én elküldeném őket, menjenek, mert köztünk csak bomlasztani fognak, pozíciókra törni. Ha 70 évig öltek, loptak, sárba taposták emberek millióit, most sem lesznek mások csak azért, mert nem 1917, hanem 1989 novembere van. Sokan megtapsoltak, többek érzékeny lelkivilága azt parancsolta nekik, kérjék ki maguknak. Egy szó mint száz, maradtak. De mennyire, hogy maradtak. Nemcsak Ipolyságon. Az eredményt még sokáig fogjuk nyögni. Migaš elvtárs, nincs már szükség a magyarokra? Koháry Sándor Ipolyság