Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-10 / 209. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 10. KOMMENTÁR Több mint bűn MALINÁK ISTVÁN Machiavelli óta tudjuk, a politikában a bűn még csak megbo­csátható, de a hiba nem. A szlovák külpolitika négyéves útja hibákkal van kikövezve. Nem is bocsátották meg ezeket a kor­mánynak a nyugati demokráciák - Szlovákia a demokratikus Európa perifériájára szorult. Sokan bíznak abban, ha a válasz­tásokon az ellenzék győz, minden egy csapásra megváltozik, azonnal megnyílnak előttünk a kapuk. Hitegetnek is ezzel bennünket erősen a túlpartról, ami nem rossz, de azért ne gondoljuk, hogy majd egy rövid sétagaloppal bejutunk Euró­pába. Még akkor sem, ha a választások a lehető legszerencsé­sebben alakulnak. A nemzetközi diplomáciában sokáig gya­nús marad az, aki egyszer elvesztette a hitelét. Pozsonynak már négy éve nics hitele, s a kormány még most, az utolsó pil­lanatban is gondoskodik arról, hogy Szlovákia később se osz­lathassa el egykönnyen a vele szemben támadt gyanút. Mečiar tegnap öt új nagykövetnek adta át a megbízólevelét. Kö­zülük a legismertebb Tokár külügyi szóvivő, aki Szlovéniába ké­szül. Tudjuk azt is, Kramplová külügyminiszter Kanadába, Šesták államtikár Bécsbe menne. Az osztrákok jelezték: Šestáknak a beleegyezésükre minimum két hónapot várnia kell. Szeme se rebben e megalázó diplomáciai pofontól. Nem ő az egyetlen. Tudjuk, Mečiarnak március elején, amikor átvette az államfői jogkörök egy részét, az egyik első dolga volt több tucat nagykövet visszahívása. A külföld is megütközött e szokadan tisztogatáson - választások előtt ez nem szokás. Általános gya­korlat, hogy az új nagyköveteket az új kormány nevezi ki, több­nyire négy évre, vagyis a megbízatási időszak végéig. Mečiar az­zal, hogy a szlovák diplomáciai képviseletek élére új embereket küld, akik természetesen magukkal viszik megbízható sleppjü­ket is, már az új, remélhetően demokratikus kormányt is kényel­meden helyzetbe hozta. Mert rövid időn belül újabb, sorozatos nagykövetcseréknek kell következniük, ami elég furcsa lesz. Még akkor is, ha a fogadó országok tudják, hogy Mečiar most al­kalmadan, a diplomáciában járadan dilettánsokat vagy olyano­kat nevezett csak ki, akiknek van ugyan némi tapasztalatuk, de elsősorban a mozgalomhoz hűek, nem a szolgálathoz. JEGY2ET Félnek a nyugdíjasok PÉTERFI SZONYA Ma még sejteni sem lehet, mi mindent vet majd be a DSZM a választási győzelem érdeké­ben. Biztosra vehető viszont, hogy tisztességtelen lépések­kel akar helyzetelőnyhöz jut­ni. Mint négy éwel ezelőtt, amikor megcélozta és megfé­lemlítette a szociális intéze­tek, a kórházak, a nyugdíjas­otthonok vagy akár a panziók lakóit. Akkor nem mindig járt sikerrel, hiszen akadtak inzézetvezetők, akik tisztelet­ben tartották az idős válasz­tópolgár döntési szabadságát. Ma egyre több visszajelzésből arra következtethetünk, hogy a DSZM bekeményített. Te­heti, hiszen a legtöbb intéz­mény élére (tisztelet a kivé­telnek) a saját emberét ültet­te, aki bizony „élet-halál" ura. Egy pozsonyi panzió lakói pa­naszolták, mozgalomhű igaz­gatónőjük már most fenyege­tőzik: ha nem a DSZM-re voksolnak, szedhetik a sátor­fájukat. Az idős emberek at­tól tartanak, hogy valóban ki­teheti őket az utcára. Mint mondják, mégvalami lóg a le­vegőben: a panzió magánosítása. Úgy hallották, az igazgatónő akarja megka­parintani, még a választások előtt. Azt máris bejelentette, hogy januártól a duplájára emelkedik a közel ezerkoro­nás lakbér. Amikor kitört a pánik, arra biztatta az idős la­kókat, a könnyebb tehervise­lés érdekében többen költöz­zenek egy lakásba. Mondott egyebeket is: a megrémült embereket azzal nyugtatta, hogy gyermekeik kötelesek hozzájárulni kiadásaikhoz. Arról persze nem beszélt, honnan vegyék a pénzt azok, akiknek nincs hozzátartozó­juk. Végül megjegyezte: Mečiarék győzelme esetén a panzió működtetésére sze­rezne állami dotációt. Ezek a nyugdíjasok ahelyett, hogy nyugalomban élnének, ret­tegnek és úrrá lett rajtuk a bi­zonytalanság. Lassan egy­mástól is félnek, nem mernek nyilatkozni, mert vannak, akik a máskéntgondolkodók­ról jelentést tesznek az igaz­gatónőnek. És mert a panzió vezetőjénél - a biztonság kedvéért - megtalálható min­den lakás kulcsa, újságot sem mernek vásárolni. Az igazga­tónő (olykor szobavizitet tart) nem tűri, ha valald cseh, ne adj isten magyar vagy el­lenzéki napilapot olvas! Je­lenleg pedig arra akarja rábír­ni a járóképes öregeket, ne a kijelölt helyen voksoljanak, hanem a panzióban. mSšM Wämm íjrjmjmM .. .. .1....... ..... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342J, Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ TALLÓZÓ Mennyit fizet, ha segítek önnek a választási kampányában? (Peter Gossányi karikatúrája) Az élvezi a kampányt, aki csak a buli kedvéért jár nagygyűlésekre Nagy dínomdánom Ezt a választási kampányt talán csak az élvezi, aki nem olvas újságot. Aki nem törődik azzal, miről szólnak a politikusok, at­tól meg már végképp nem fáj a feje, mit mondtak, ne­tán mit cselekedtek egy­két éve, urambocsá, kinek az oldalán. VRABEC MÁRIA Tehát az, aki csak a buli kedvé­ért megy el a nagygyűlésekre, meghallgatja az éppen esedékes zenekart, megeszi a szalámis kiflit, a zászlócskát vagy a röp­iratot pedig már az első Utcasar­kon a szemétládába dobja. Nos, ennek a népes tábornak igazán harmincnapos örömünnep a vá­lasztási kampány, pedig még a népmesékben is csak három na­pig szokott tartani a dínomdá­nom. Csak győzze a fejét kap­kodni, hol, melyik sztárzenekar lép fel, melyik híres énekest si­került megvásárolni, lefizetni, átejteni úgy, hogy a hang is a torkán akad, amikor meglátja a plakátokkal kitapétázott pódiu­mot. A publikum mindezzel nem törődik, hálás a cirkuszért, mulat, tapsol és autogramért áll sorba, illetlenül megfeledkezve azokról, akiknek az egészet kö­szönheti. De mit ad isten, a poli­tikusok mintha nem is neheztel­nének ezért a háláüanságért, ta­lán bizony még meg is könnyeb­bülnek -olyan lényeges monda­nivalójuk úgy sincs, amit vétek lenne elmulasztani. így aztán gyűlés gyűlést követ, ihaj-csuhaj heje-huját, s ha a hangszerelési szünetekben el is puffan néhány frázis, komoly vitára nincs sem idő, sem igény. Ugyan kérem, ki kíváncsi itt arra, hogy az általá­nos és szinte felcserélhető prog­ramokon túl melyik párt hogyan képzelné el a valós bajok konk­rét megoldását. Kinek jut eszébe számon kérni a jogról és igaz­ságról szónokló demokratákon a nacionalista vagy zsidóellenes elszólásokat, privatizációs trük­köket? Ki az a tisztelt választók közül, aki inkább egy komoly vi­tafórum miatt mozdul ld otthon­ról, mint egy zenés-táncos mu­latozásért, és ki az, aki inkább gondolkodni akar, mint dalolva gondját feledni? És ugyan ki az a politikus, aki válaszolni tudna és merne a kérdésekre - ha len­ne aki feltenné azokat? Egy dolgot azonban nagyon jól megtanultak a kormányba és parlamentbe kívánkozók - an­nál jobban, minél kevesebb az Amíg tele a szája in­gyen zsemlével, addig nem kérdez. érvük és minél több az elhallgat­nivalójuk -, azt, hogy nálunk a figyelemeltereléssel, porhintés­sel is komoly eredményeket le­het elérni, főleg a politikában. Élenjáró művelője ennek a tudo­mánynak Mečiar mozgalma, hi­szen zsákszám szórja a pénzt a művészek vásárlására, tűzijá­tékkal ámít, nagyszabású eszt­rádműsorokkal kábít, és ingyen sörrel bódít országszerte. Kis­inasa, a Magyar Népi Mozgalom sem marad el a műsorszolgálta­tásban - csak ő tudná megmon­dani, miért éri meg, és főleg mi­ből telik neki a maga egyvalahány vagy még keve­sebb százalékával százezreket pazarolni magyarországi elő­adókra. Az biztos, ilyen prefe­renciákkal nincs még egy hozzá hasonlíthatóan nagyvonalú párt a világon. Persze olyan sincs még egy, amelynek az eredmé­nyességét nem abban mérnék, mennyi szavazatot szerzett, ha­nem abban, mennyit vett el má­soktól. De énekelnek itt másféle megbékélők, jobban mondva egyetértők is - a kassai polgár­mester dalárdájába annak elle­nére is becsúsztak fals hangok, hogy még egy világhírű tenor is besegít. Próbálom elképzelni a közönség reakcióját, ha mond­juk a milánói Scalában énekelné el a maestro ezt a mesterművet, amolyan szlovákiai ínyencség­ként. Hogy ott is hallják, mire vetemednek nálunk olykor még a legtehetségesebbek is - műfaj­tól, kortól és világhírnévtől füg­getlenül. Ha pedig már sem a politikusok, sem a művészek nem bírják hangszálakkal, ak­kor jönnek a nemzeti dalok, a folklór vagy nagyanyáink régi slágerei és a „lélekemelő" közös éneklés. Ez mindig tuti siker, rá­adásul hasznos is, hisz amíg a közönség a nótákat fújja vagy tele a szája ingyen zsemlével, addig legalább nem kérdez. Pél­dául olyat, hogy mi lesz itt szep­tember 25-e után, mert addig már csak elvergődünk vala­hogy: dalolva, tánclépésben, hangerősítőktől és ígéretektől zúgó fejjel. Hogy a nagy hangzavarban so­kak fejében csak egy szám ma­rad meg, mondjuk az l-es és a választások napján is csak erre fognak emlékezni, maguk sem tudják miért? Legalább majd el­mondhatjuk, mint az egyszeri ember: igaz ugyan, hogy teme­tés volt, de milyen szépen mu­zsikáltak hozzá! SME A lap munkatársa Pavol Ruskó­val, a Markíza magántévé ve­zérigazgatójával készített inter­jút, amelyben a megkérdezett az eltávolítását célzó törekvé­sekről elmondja: „A Szlovák In­formációs Szolgálat az előké­születek idején szerzett tudo­mást a dologról. Bizonyos, hogy nem két nappal a Markíza elfog­lalása előtt, hanem néhány hét­tel korábban. Információim sze­rint az ügy két síkon is zajlott, ami a titkosszolgálat kezére játszhatott. Az első verzió sze­rint ha békés úton sikerült volna nekik a dolog, olyan embert ül­tettek volna a vezetésbe, aki megfelelt volna egy bizonyos politikai csoport elképzelései­nek. Ebben az esetben ez a párt kész lett volna egy bizonyos összeg kifizetésére. Mintegy 200 millióról lett volna szó. Ha ez nem sikerült volna, akkor a másik irányból nyomást gyako­roltak volna azokra, akik az egész ügynek a részesei. Min­denesetre keresték azokat a módszereket, amelyekkel en­gem a legjobban lejárathatnak." PRÁCA Tavaly szeptemberben a pénz­ügyminisztérium 30 százalék­kal csökkentette a háztartási fű­tőenergia állami támogatását. Ezt követően az idei év elejétől lehetővé tette a 150 Sk/GJ ma­ximált ár 165 koronára való emelését. A támogatások csök­kentése és az árak elégtelen vál­tozása az egyes lakásszövetke­zetek, lakóközösségek és gond­noki feladatokat ellátó vállala­tok részéről lehetetlenné tette a rendszeres térítést az energia­szolgáltatók felé. Az elmaradt bevételek az egyes energiaszol­gáltatókat is fizetésképtelen helyzetbe hozták. Reális a ve­szélye annak, hogy a közelgő té­len leállítják a fűtést és a meleg­víz-szolgáltatást. Információink szerint az idei állami támogatás pénzkeretei már kimerültek. PRAVDA A rendszeres és a charterjárato­kat használja ki a szlovák légi­társaság a másodpilóták betaní­tására a leszállási manőverek során. Amint azt Pavol Mladý, a légitársaság igazgatója közölte, a gyakorlás a szabályoknak megfelelően, az utasok veszé­lyeztetése nélkül történik Az L6-os, a repülőgép-üzemelte­tést szabályozó előírás szerint viszont a gyakorlórepülések so­rán a fedélzeten a legénységen kívül csak azok a személyek tar­tózkodhatnak, akik a repülés ideje alatt különleges megbíza­tást teljesítenek. Helyreigazítás Tegnapi számunk első olda­lán a Gyanús körlevél - az ápoltak nevében c. írásban a pelsőci elmegyógyintézet ve­zetőjének nevét hibásan ír­tuk. Mikuláš Cmorík igazgató úrtól ez úton kérünk elnézést. VISSZHANG Ahogy én láttam Az idő nagyon hűvösre fordult Gombaszögön, ennek ellenére nem fázott az a sok száz ember a nézőtéren, mert a színpadon látottak melegséggel töltötték el valamennyiüket. Jó volt látni az odaadást, tudást és eltökéltsé­get, amellyel csoportjaink elő­adták a Rege és üzenet című táncházi kompozíciót, építve né­pi kultúránk legszebb hagyomá­nyaira. Quittner János Valacsay István segítségével, a felkészülé­si idő rövidsége ellenére is kitű­nő produkciót vitt színpadra, melynek szereplői felnőttek a feladat nagyságához, megértet­ték annak mondanivalóját. A somorjai Csalló, a Szőttes és a Dunaág néptáncegyüttesek, va­lamint a jókai és a marcelházi Hagyományőrzők magas szak­mai színvonalon képviselték a szlovákiai magyar tánc és ének­kultúrát. Külön említést érde­mel a hang- és fénytechnikusok kiváló munkája is. Az előadás végén fellobannó máglya fényt és meleget árasztott a köréje gyűlt nézőseregre, a sejtelmesen szép gombaszögi völgyre, szim­bolizálva hagyományaink meg­őrzésének összetartó erejét, a tudás világosságát, a szeretet melegét. Varázslatos éjszaka volt. Sajnos, rohanó világunk­ban úgy látszik, nincs helye a varázslatnak. Erről gondosko­dott az Új Szó hétfői számában a Csak tiszta forrásból címmel megjelent cikk írója. Hirtelen kételkedni kezdtem, mindket­ten ugyanazt láttuk-e, ugyanazt akartuk-e látni Gombaszögön. Mint helyi csemadokos, tanúja vagyok annak a szorgalmas, mondhatnám: megszállottság­gal végzett munkának, amellyel táncosaink fejlesztik tudásukat. Egyedüli jutalmuk a közönség tapsa és elismerése. A mostoha körülmények, pénzhiány ellené­re ápolják népi hagyományain­kat, viszik hírünket, hogy itt va­gyunk és vagyunk, terjesztik kultúránkat országhatárokon belül és kívül is. Ne vegyük el tő­lük a hitet abban, hogy a jó ju­talmat, elismerést érdemel, és főleg ne mi figyelmeztessük őket arra, hogy a világ tele van rosszal és igazságtalansággal ­erre a feladatra nélkülünk is sok a vállalkozó. Befejezésül csak annyit: jó, hogy ismét ünnep volt Gombaszögön, jó, hogy ott lehettünk és láthattuk a műsort, és nagyon rossz, hogy ilyen epé­be mártott tollal írott cikk jelen­hetett meg egyetlen magyar na­pilapunk hasábjain. Limpár Péter, a Csemadok Somorjai Váro­si Szervezetének elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents