Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)
1998-09-08 / 207. szám, kedd
ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER KULTÚRA 9 Szeptember 20-ig látható Rippl-Rónai József életműtárlata a budapesti Magyar Nemzeti Galériában Párizs és az otthon vonzásában Igazi közönségsiker a budapesti Magyar Nemzeti Galéria Rippl-Rónai József (1861-1927) kiállítása. Március közepe óta több mint százezren tekintették meg a századforduló európai művészeti mozgalmaival együtt haladó magyar festőművész 250 művét. HUSHEGYI GÁBOR A nagy érdeklődésre való tekintettel szeptember 20-ig meghosszabbították a kilenc magyarországi köz- és megközelítően 40 magángyűjteményből összeállt tárlatanyag kiállítási idejét. A Bernáth Mária, Földes Mária és Plesznivy Edit rendezte RipplRónai József gyűjteményes kiállításra Genthon István utolsó számottevő Rippl-Rónai tárlatát követően 37 év elteltével kerül sor. Vaskos katalógus (szerk. Bernáth Mária és Nagy Ildikó), 27 műtörténész tanulmánya, többéves kutatások eredménye tájékoztatja és vezeti a tárlatlátogatót. Nő fehérpettyes ruhában, 1889 RippI azok közé a külföldön is elismert magyar képzőművészek közé tartozik, aki a korabeli hazai művészeti viszonyokon túllépve teremtette meg művészeti látásmódját, egyéni stílusát. Az 1884-től 1887-ig Münchenben tanuló festőnövendék számára szűknek bizonyult az ottani akadémia történelemben gyökeredző, monumentális, élethű festészete, azaz a „müncheni realizmus", ezért az évtized utolsó éveit már az akkori művészeti világ központjában, Párizsban töltötte. Kezdeti lépéseit, 2-3 év erejéig, Munkácsy Mihály felvigyázta, ám a münchenihez hasonlóan, a nagy magyar mester romantikus realizmusa sem felelt meg Rippl-Rónainak, ezért 1887-es találkozásukat korai búcsú követte. Az útkeresés éveit 1890 zárja. RipplRónai lemond a térmélység hangsúlyozásáról, a figurákat és testeket szecessziós kontúrokkal határolja, színpalettája komorrá, reduktívvá válik, a barna, fekete és zöld mély árnyalatait részesíti előnyben. Vallomása szerint „minél kevesebbel, minél többet, sokat" volt szándékában kifejezni. Ez a művészettörténészek által feketének nevezett korszak, amelynek egyik korai műve a híres Nő fehérpettyes ruhában (1889), majd a korszak egyik főműve a Kalitkás nő (1892), amely mesterien ötvözi a szecessziós mozdulatot a visszafogott színek világával. Ugyancsak ide sorolható az 1894-es datálású Öreganyám, amely párizsi művészberkekben jelentette Rippl-Rónai elismerését, mégpedig a Nabis, azaz a próféták részéről, akik ezután közéjük tartozónak tekintették a kaposvári születésű művészt. A 90-es évek sikeres párizsi kiállításai Magyarországon is éreztették hatásukat, ennek egyik megnyilvánulása Andrásy Tivadar megbízása volt (1896), aki budai villája ebédlőjének megtervezésére kérte fel Rippl-Rónait. Az életműben 1899-et tekintjük a következő mérföldkőnek, ekkor Rippl-Rónai három hónapot Banyus-sur-Mareban töltött, ahol, visszaemlékezéseit idézve: „csakhamar mindent színesnek láttam, de még nem naposnak". 1902-es hazatelepülését követően az enteriőr korszak éveiben konvencionális stílusban alkotja műveit, megújítva ezt a zsánert. Ez alapozta meg 1906-os nagy budapesti Könyves Kálmán Szalonbeli gyűjteményes kiállításának sikerét, ami egyben hazai elismerését is jelentette. Ám a várakozással ellentétben ekkor újabb fordulat állt be Rippl-Rónai művészetében, visszatekintve párizsi éveire ismét kétdimenzióssá redukálta képterét, sötét kontúrvonalak közé szorította a keveretlen pöttyök és csíkok formájában vászonra vitt festéket. Az 1909-1919 közötti kukoricás korszak képei közé tartoznak: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (1907), Hepiéknek melegük van (1910-11), stb. RipplRónai 1919-ben festette utolsó olajképét, ezután a korának jobban megfelelő pasztell-technikát használta. Jellemábrázoló és nagy színérzékenységről tanúskodó közismert pasztellportréi többségét a 20-as évek közepén készítette (Babits, Móricz, Szabó Lőrinc, Osvát, Karinthy, stb. 1923-1925). Az MNG kiállítása lépésről lépésre végigköveti ezt a rendkívüli életművet, az olajképek, pasztellek, rajzok mellett iparművészeti alkotásokat láthatunk, s mindezt korszakonként korabeli dokumentumok és fényképek egészítik ki. Most következik a másik nagy - elsősorban szakmai - megmérettetés. A gyűjteményes tárlat következő állomása ugyanis a Párizs melletti Saint-Germain-en-Laye Nabis Múzeumban lesz, ahol nemzetközi megmérettetésnek vetik alá a magyar műtörténészek által felvetett Whistler, Degas, Manet párhuzamokat Rippl-Rónai életművében. (Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. MNG, Budapest, 1998. 03.12. - 09. 20.) Könyvbemutatók a Kalligramban Pozsony. Három könyvbemutatót tart ma a Kalligram kiadó a Ventúr utcai Zichy Palotában este hat órakor. Hubert Maxa Alexander Dubček című portréját Milan Šútovec mutatja be. Ladislav Ballek Letiace roky című művét Milan Ftáčnik méltatja, Ľubomír Lipták Slovensko v 20. storočí nevet viselo könyvét pedig Rudolf Chmel ajánlja az olvasók figyelmébe, (ú) Történelemtől nyelvfejlődésig Dunaszerdahely. A (cseh) szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 című sorozat első darabjának bemutatójára kerül sor szeptember 10-én, csütörtökön este hat órakor a Szolgáltatások Házában. A kötetet Tóth László szerkesztette, bemutatja G. Kovács László magyarországi történész. A könyvben többek között szerepel Gyurgyík László demográfiai tárgyú és Szabómihály Gizella az anyanyelvhasználat törvényi szabályozását ismertető dolgozata is. (ú) Könyvek és babák népviseletben Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Védcölöp utcai székházában ma öt órakor tartja meg Jókai Mária - Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek című könyvének bemutatóját a szerzők jelenlétében. A könyvet Liszka József néprajzkutató mutatja be. Azonos időpontban és helyszínen nyílik meg a Felvidéki népviseleti babák című kiállítás is. (ú) POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19.00 MOZI POZSONY HVIEZDA: X-akták (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Gombkötők (cseh) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15 Ebadta eb (am.) 17, 20 A polip (am.) 18, 20.15 Három szín: Fehér (ol.-fr.-sv.) 18, 20.15 KASSA TATRA: Armageddon (am.) 16, 19 CAPITOL: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: X-akták (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Bean (ang.) 16.15, 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Anastasia 17, A sakál (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kémkedő (am.) 17, 19 GÚTA: Mr.Magoo (am.) 19.30 A jövő héten megnyitja kapuit a felújított ligetfalui Aréna Színház Milan Sládelc valóra vált álma ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony-Ligetfalu. A Duna jobb partján áll az az eklekticista stílusú épület, amelynek őse az 1843-ban épült fedetlen Nemzeti Színkör volt. Ezen a történelmi helyen épült fel a mostani Aréna Színház elődje, amelynek rekonstrukciója a napokban befejeződött. Ezek között a falak között 1924ben Max Reinhardt társulata egy egész nyári szezont játszott végig. Nem véletlenül beszélt bevezetőjében Milan Sládek igazgató erről a falakba ivódott színházi szellemiségről. A világhírű pantomimművész, aki mérhetetlen egyéni energiát fektetett álmai megvalósításába, bejelentette, hogy az Aréna Színház és a Nemzetközi MozgásA Márai Sándor Alapítvány az idei tanévre is meghirdette ösztöndíj-pályázatát. A pályázati anyag leadási határideje június 30-a volt. Alapítványunkhoz 67 pályázat érkezett. A pályamunkák elbírálása után az alapítvány igazgatótanácsa a pontszámok alapján az alábbi sorrendet állította fel. Három kategóriában adunk ki ösztöndíjat: az I. kategória két nyertese 80 pont fölött 30 000, a II. kategória nyoic nyertese 74—80 pont között 20 000, a III. kategória 20 nyertese 62-70 pont között 10 000 korona ösztöndíjat vehet át. Az ösztöndíj ünnepélyes átadására 1998. szeptember 21én kerül sor az alapítvány székszínházi Intézet szeptember 17én 18.00 órakor Ligetfaluban (nem messze a Régi hídtól) megnyithatja kapuját. A felújítás 59 milliós költségeit elsősorban a kulturális minisztérium, a Pro Slovakia és a szponzorok állták. A társulat éves költségvetése egyelőre 3,5 millió korona, de idővel 9 milliós összegből szeretnének gazdálkodni. Mivel az új színház férőhelyeinek száma alig 250, két alkalommal is bemutatják a színházművészet apoteózisára alapozott előadásukat. Szeptember 17-én az első előadás előtt a Duna pozsonyi bal partjáról a színészek Propellerrel érkeznek Ligetfaluba, a színháztól nem messze lévő hajóállomásra. Ez az utazás mintegy 80 művész helyén, Pozsonyban, a Mladosť mozi nagytermében (Hviezdoslav tér 17.). A hivatalos eredményről valamennyi pályázónkat levélben értesítjük. A MSA ösztöndíjasainak névsora a következő: I. kategória: Skriba Pál (Somorja), Kovács Enikő (Egyházgelle). II. kategória: Csuthy Ferenc (Vágsellye), Csicsai Béla (Nagymegyer), Geönczeöl Attila (Párkány), Kocur László (Komárom), Mészáros Anikó (Jóka), Varga Bernadett (Szimő), Lelkes Zoltán (Somorja), Bukovics Krisztián (Párkány). III. kategória: Ritter Anita (Egyházgelle), Pulen Gábor (Kassa), Haládik Júlia (Ipolyság), Horjelmezes, maszkos játéka is lesz a feltehetőleg nagyszámú közönségnek. Az ezt követő előadásra már elfogytak a jegyek, s a szombati második bemutatóra is csak korlátozott számban vannak. Szeptember 24-én Befejezetlen szimfónia címmel egy amerikai-japán közös produkciót mutatnak be Yoschiko Chuma rendezésében. Milan Sládek szólt az új intézmény terveiről is. Az Aréna Színházban is felújítja a Grand Pierot előadást, majd elsőként Jarry Übü király című művének alapján készít eredeti pantomim-bemutatót. A következő hónapokban vendégei is lesznek a színháznak. Október első hetében Japánból egy modern és egy bunraku bábegyüttest láthat a közönség, (d-n) kay László (Kisráska), Nagy Norbert (Dunaszerdahely), Bauček Enikő (Fülek), Molnár Adrienn (Vágfarkasd), Mizser Attila (Fülek), Kovács Attila (Szalka), Bugár Mónika (Nádszeg), Bábi Andrea (Érsekújvár), Németh Szilvia (Dunaszerdahely), Szalai Szilárd (Nagydaróc), Ginzery Enikő (Pozsony), Világi Tibor (Pozsony), Purger Zsuzsa (Somorja), Rácz Kálmán (Dunamocs), Keszegh Tünde (Komárom), Duba Ottilia (Garamszentgyörgy), Szabó Helga (Csilizradvány). Valamennyi ösztöndíjasunknak gratulálunk. A Márai Sándor Alapítvány Igazgatótanácsa és Titkársága ERDÉLYI EDIT Michael Bay, a kitűnőre sikeredett Szikla című film rendezője, nemrégiben új alkotással jelentkezett. Katasztrófa-akciófilmjének, az Armageddonnak a híre már jóval a bemutató előtt hozzánk is elérkezett. A Föld egyes országait meteoriteső pusztítja, ám mindez csupán kezdete az igazi katasztrófának. Ugyanis egy Texas nagyságú meteor óriási sebességgel közeledik a Föld felé. A NASA szakemberei szerint 18 nap és pár óra múlva bekövetkezik a világ vége. Miközben a NASA legjobb szakemberei azon tanakodnak, hogyan tudnák a meteor pályáját úgy megváltoztatni, hogy az elkerülje a Földet, Harry S. Stamper (Bruce Willis) olajfúrónak egészen más gondjai vannak. Alkalmazottja, a fiatal A. J. Frost (Ben Affleck) éppen elcsábította Stamper lányát, Grace-t (Liv Tyler). Talán le is puffantaná mérgében, ha közben helikopteren nem jelenne meg az amerikai elnök embere, hogy Stampert magával vigye. A legjobb olajfúró szakemberre van szükségük, mert a NASA terve alapján a meteorba robbanóanyagot kell elhelyezni, s ez bizony fúrás nélkül nem megy. Harry S. Stamper vállalja a feladatot, de ehhez barátaira-kollégáira is szüksége van. A misszió rövid kiképzés után azonnal indul az űrbe. Állítólag Michael Bay, aki a második filmje (Szikla) után válogathatott a különféle ajánlatok között, mindenképpen akciófilmet szeretett volna forgatni, ám egyik történet sem nyerte el a tetszését. Végül Jonathan Hensleigh forgatókönyvíró ötletét találta a legjobbnak, úgyhogy hamarosan forgatókönyvírók egész csoportja kezdett foglalkozni annak megvalósításával. Egyikük az alakokra figyelt, másikuk a dialógusokat írta, a harmadik magát a történetet csiszolgatta. Azt, hogy a forgatókönyv vagy Bay rendezése rosszul sikerült volna, egyáltalán nem mondhatjuk, hiszen az Armageddon profi módon elkészített film, telis-tele jobbnál jobb jelenetekkel. A Szikla nagyszerűségét azonban, sajnos, még csak meg sem közelíti. A filmet nézve bizony úgy tűnik, hogy a rendező elsősorban a kommersz követelményeknek akart megfelelni. Alkotásában a film törvényei, törvényszerűségei nemigen érvényesülnek, sokkal inkább Hollywood kommersz igényei. így azután a sci-fi thriller sem igazi sci-fi, sem pedig igazi thriller, hanem valamiféle keverék. Csakhogy például a könnyfakasztó, patetikus epizódok meg az elmaradhatatlan amerikai zászló-szimbólum, igencsak zavaróak. Azt, hogy a főszereplők némelyikét még a legkeményebb jelenetekben sem kell féltenünk, tudjuk az első perctől kezdve. Egyszerűen ők azok, akik még a túlélhetedent is túlélik. A rend kedvéért tegyük persze hozzá, hogy azok, akik elsősorban az effektusokat keresik Bay filmjében, örülhetnek, mert azok valóban tökéletesen kidolgozottak. Az alkotás pozitívumához tartozik a nagyszerű színészgárda is Bruce Willis, Billy Bob Thornton, Liv Tyler, Ben Affleck, Steve Buscemi és a többiek. Buscemi, a függeden filmek színésze, ezúttal (is) egy fölöttébb furcsa alakot testesít meg. Szerepe rengeteg humoros szituáció forrása, és szerencsére a humor fontos eleme a filmnek is. Michael Bay rendezőnek viszont nem marad más hátra, mint legközelebb bizonyítani. A MÁRAI SÁNDOR ALAPÍTVÁNY KÖZLEMÉNYE Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett, 1907 Foto: Saturn SZUBJEKTÍV - VETÍTŐVÁSZON Armageddon, a keverék