Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-05 / 205. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 5. KOMMENTÁR Lesújtó huszonlcettes MOLNÁR NORBERT A huszonkettes csapdájába ejtette a módosított választójogi törvény a kereskedelmi tévéket és rádiókat. A képlet egysze­rű: ha a Markíza és a Twist politikával foglalkozó tudósítást sugároz, a frekvenciatanács ötmilliós büntetését kockáztatja. Rosszabb esetben azt, hogy néhány műsorát betiltják. Ellen­ben ha nem aszerint a műsorrend szerint közvetít, amelyet a frekvencia tanács korábban jóváhagyott, megvonhatják sugár­zási engedélyét. E két csapda között manőverezni nem egy­szerű, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a frekvenciatanács látszólagos függetlensége ellenére a kormánypártok kezében van. Hogy milyen formában sújt le a bárd, az kérdéses, ami biztos, hogy lesújt. A Markíza a határozott figyelmeztetés ellenére sem vette le műsoráról a Pártvezérek című négyrészes eposzt, tévéhíradó­ja továbbra is merészen beszámol a politikai történésekről, különös hangsúlyt helyezve a PEP akcióira. A Twist híradása bár visszafogottabb a megszokottnál, Andy Hryc igazgató ön­cenzúráról beszél; a rádió a fenyegetettség ellenére sem mon­dott le a tények közléséről. Kampány csak a közszolgálatiak­nak nevezett médiumokban zajlik, intenzíven. Az SZTV - Dzurinda szavaival élve - acilpirinként adagolja Mečiart a szlovák választópolgárnak reggel, délben, este. A tévé a szemernyi tisztességre sem ügyelve „nyomja" ésszel, ész nélkül a DSZM-et. A legnagyobb kormánypárt korábban kifogásolta Schusterék konfrontatív kampányát, miközben mást sem csinál, csak az ellenzéket, megkülönböztett figye­lemmel a magyar pártot pocskondiázza. A közszolgálatiságot a jelenlegi hatalom mindig furcsán értelmezte. Orweli meg­közelítés: a rádióban és a televízióban csak az ellenzékre vo­natkozott, a kormánypártokra sosem. Ez a megközelítés a kampány idején még inkább érvényesül. Ezt az értékrendet csak egy más hatalom fordíthatja visszájá­ra. Karthágót pedig el kell pusztítani. JEGYZET Nemzetiek ébredése HOLOP ZSOLT Felszakadtak a nemzetiek se­bei. Hegedés a hegytetőn, a pozsonyi várdombon várha­tó, a parlamenti választások után, ha a DSZM-nek és az SZNP-nek ismét lehetősége lesz kormányt alakítani. Gyorsan kinyalják a kam­pány alatt egymáson ejtett sebeket, és minden kezdőd­het elölről. Remélhetőleg er­re azért nem kerül sor. A vezérkari főnök leváltása szinte kapóra jött a nemzeti­eknek, óvatoskodva, de kibo­rították a bilit, és új színt vit­tek kampányukba. Nagyon jól tudják, hogy csak a kormánykoalíció holdudva­rának volt főnyeremény a négyéves országlás, s a kor­teskedés idején igyekeznek lehántani magukról a bűnré­szességet. Slota például ne­hezményezi, hogy Mečiar ki­sajátította magának a szu­perszlovákjelzőt és az országalapítást. Andel alel­nök rájött, hogy a DSZM so­raiból kikerült védelmi ál­lamtitkár, a Gajdoš, az egy hülye, és ki tudja, mit művel­ne a hadsereggel, ha Sitek le­mondana. (Ezt csak Mečiar tudja.) Az ország szétlopásá­hoz is csak a DSZM-nek volt köze, a mozgalom emberei mindenkit leszavaztak a Nemzeti Vagyonalap csúcs­vezetésében. Slota azt is kibökte, meg kell vizsgálni az orosz államadós­ság deblokációjának körül­ményeit, ami Gajdoš hatás­körébe tartozott. Talán azt akarta mondani: néhányan ezen gazdagodtak meg. A nemzetiek egészségügyi és közlekedési államtitkárát szintén megfosztották min­den jogkörétől, így aztán az SZNP végképp nem tehet az egészségügy összeomlásáról - derül ki öt perccel a válasz­tások előtt. Meg az is, hogy Mečiar egy önkényúr, a sze­métbe dobta Sitek kormány­hoz beterjesztett írásos bead­ványát, a szóvivője meg ha­zudik. És persze a SZISZ le­hallgatja Slotát. Csupa új­donság a ma született nem­zetieknek, de most lemossák a gyalázatot, amit négy év alatt rájuk kentek. A kimosa­kodás lényege: nem kaptunk elég szavazatot, hogy ellen­súlyozzuk Mečiar hatalmát, tehát most ránk szavazzatok! 1996 nyarán majdnem szét­esett a kormánykoalíció a Szlovák Biztosító megkapa­rintása miatt, a csúcsfejek kí­gyót-békát és más ínyencsé­geket kiabáltak egymásra. Két nap múlva Mečiar azzal intézte el az egészet: mit ér­dekel engem, ki mit hordott össze. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Brads­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Utcai csendélet óriásplakáttal (Agócs Ernő karikatúrája) A harmadik szektor négy éve a harmadik Mečiar-kormány uralkodása alatt Tisztán és szabadon A kormánykoalíció úgy fél a harmadik (nonprofit) szektortól, ill. annak leg­markánsabb termékétől, a Polgári Kampány - OK '98 elnevezésű projekttől, mint az ördög a szentelt­víztől. JARÁBIK BALÁZS Ez derült ki a közszolgálati SZTV Lépések című műsorából, ami­kor Krajči belügyminiszter Szlo­vákia ellenségeinek nevezte a szlovák alapítványok tiszta és szabad választásokért megszer­vezett akcióját. Nagy szerencse ez az OK '98 szervezői számára, hiszen a belügyminiszter para­dox módon elvégezte helyettük azt a mediális munkát, amelyre a harmadik szektor - eddig ­nemigen volt képes. Lehetetlen az a helyzet, amelybe a kor­mánykoalíció az alapítványokat kergette. 1996-ban a kormány­koalíció először érezhette az ala­pítványtörvény-tervezet ellen összefogó harmadik szektor éle­sedő karmait. Bár a szlovák mé­dia által is felkarolt „SOS harma­dik szektor" nevű kampány nem érte el a törvény elvetését, a pol­gárok figyelmét azonban ráirá­nyította az önkéntes munkát végző és a bajbajutottakon segí­teni igyekvő szervezetekre. A törvény alapos rendet vágott az alapítványok között, hiszen a 2634 működő alapítvány közül csak 422 élte túl az újrare­gisztrációt. Megnövekedett vi­szont a különböző társaságok, szervezetek, mozgalmak száma, a kb. 12 000-es szám sejtetni en­gedi a harmadik kapacitásában rejlő kiaknázatlan lehetősége­ket, a szektor fejlődő- és életké­pességét. Pozitívumnak könyvelhető el a szektor finanszírozásának haté­konyabbá tétele az ún. Adomá­Óriási különbség! Juraj Hrabko, a Sme napilap új­ságírója az MKP választási listá­ján szerepel, méghozzá a 150., szimbolikus helyen. Elhatározá­sát azzal magyarázta, hogy a párt képviselői soha nem sza­vaztak meg olyan törvényt, amely később alkotmányelle­nesnek bizonyult volna. Hrabko szlovák nemzetiségű. Eva Slavkovská oktatási miniszter a napokban egyik interjújában egy MKP-jelöltről tett említést, nyozók Fórumán (Fórum dono­rov) keresztül. A Fórum tevé­kenysége lehetőséget ad a Szlo­vákiában működő, pénzadomá­nyokat osztó szervezetek együtt­működésére, tevékenységük ko­ordinálására. A szektor pénzügyi fejlődését a legjobban akkor il­lusztrálhatjuk, ha összehasonlít­juk a legjobb helyzetben lévőnek tartott Nyitott Társadalom Ala­pítvány (Open Society Fund) 1993-as és 1997-es támogatási kiadásait. Nos, a két összeg kö­zötti különbség több mint két­millió dollár! A Mečiar-adminisztratíva táma­dásai egységbe kovácsolták a harmadik szektor nagy részét. Az alapítványok tevékenységét összefogó és segítő Harmadik Szektor Grémiumának 4., ún. stupavai konferenciáján, 1996­ban már a kerületi szintű koor­dinációs központokat hoztak létre. Ezek a centrumok segítet­Szlovák és magyar ala­pítványok megtanul­tak együtt dolgozni. ték azokat a rendezvényeket, amelyekkel a nonprofit szektor kivívta a polgárok elismerését. Említsünk meg néhányat: a nagysikerű „Önkéntesség nap­ját", a kormányonkívüli szerve­zetek összefogását az árvíz­károk helyreállítására, sikeres kampány a sajtótermékek hoz­záadottérték-adójának emelése ellen stb. Sokat tesz a harmadik szektor a szabad és tiszta választásokért is. A különböző szervezetek az ún. ötödik stupavai konferenci­án határozták el, hogy tenni kell valamit a választások manipulá­lásának növekvő veszélye ellen, így született meg a Polgári Kam­pány, vagyis az OK '98, amely egymaga a harmadik szektor akinek a nevére nem emléke­zett. Ahogy ezt mondta, szavai­ból kiérezhető volt, hogy szá­mára a magyarok mind egyfor­mák, megnevezni nem is kell őket. Megjegyzem, az oktatási tárca irányítójának áldásos te­vékenysége következtében pél­dául az Ipolysági Magyar Tan­nyelvű Gimnáziumnak olyan igazgatója volt négy éven ke­resztül, aki egy szót sem tudott magyarul, s a tanterveket sem a tanítás nyelvén írták. Slav­kovská is szlovák nemzetiségű. A két személy között micsoda különbség van! Koháry Sándor Ipolyság évévé teheti 1998-at. Olyan ter­vek születtek az OK '98 égisze alatt, mint a Gemma Alapítvány fent említett menetelése Szlová­kián keresztül, a Tunega Alapít­vány és a Fórum Intézet tréning­jei választási bizottsági tagok­nak, akik képesek a párhuzamos szavazatszámlálásra, az ún. Pol­gári Szem, amely a hazai megfi­gyelőket hivatott kiképezni, a VálasztásRoCk '98 az először szavazók urnák elé csábítása céljából, valamint a Márai Sán­dor Alapítvány térningjei parla­menti és önkormányzati képvi­selők számára. A harmadik szektor a január 23-24-én Lő­csén tartott közép-európai ál­lamfői találkozón is fő témaként szerepelt. Ennek a jelentőségét csak növeli az a tény, hogy or­szágunkból egyszerre három szervezetet találtak kitüntetésre érdemesnek. Éppen ezért itt lenne az ideje, hogy a nonprofit szervezetek a legjobb formájukat hozzák, hi­szen szinte Szlovákia utolsó re­ménységeként tartja őket szá­mon a demokráciát nélkülözni kényszerülő szlovák polgár. Az OK '98 munkájából alaposan ki­veszik a részüket a szlovákiai magyar nonprofit szervezetek is, ami arra vall, hogy az éveken keresztül egymással párhuza­mosan fejlődő, ám egymás tár­saságát nemigen kereső szlovák és magyar alapítványok megta­nultak együtt dolgozni. Ez min­denképpen növeli majd az MKP hitelét is a szlovák demokrati­kus ellenzék előtt, s jó példát mutat a szlovák polgárnak is. Ha a harmadik szektor együttmű­ködése sikeres, miért ne lehetne az egy vegyes, szlovák-magyar kormányé is? A célt csak a HZDS gátolhatja meg. Nem lebecsü­lendő ellenfél. A szerző a Márai Sándor Ala­pítvány munkatársa. A lehetőségek birodalma Mindig lelkiismeretesen teljesí­tettem polgári kötelességemet, bármilyen izmus-korszak ural­kodott. Ezt már diákkoromban kellő szigorral belémsulykolták, vénségemre miért ne tenném hát kötelezővé önmagamnak, hogy a szavazásra el kell menni. Boldogult nagybátyámtól hal­lottam egyszer azt a bölcs, filo­zofikus gondolatot, miszerint nem a királyok választják az or­szágot, hanem fordítva. Hogy ez valóban így van, bizonyítja Benyovszky Móric esete, akit PRAVDA Ha Szlovákiában demokratiku­sabb viszonyok uralkodnának, a közvélemény izgatottan várná az évtized televíziós szópárbaját, amelyre épp a választások előtti időszak a legalkalmasabb. A ka­merák előtti szópárbaj szabályai ismertek, és ki is próbálták már közép-európai viszonylatban is: legutóbb Zeman és Klaus mérte össze erejét, korábban pedig Horn és Örbán. Az efféle véle­ménycsere a résztvevők számára egyenjogúsított esélyeket jelen­tene, az állampolgárok pedig tá­jékozottabban járulhatnának az urnákhoz, tehát határozottab­ban tudnának dönteni. Vladimír Mečiar azonban - akit már több ellenzéki politikus is felszólított a párbeszédre - minden kezdemé­nyezést visszautasított, miköz­ben az SZTV képernyőjén bármi­kor kész találkozni azokkal a ki­választott újságírókai és „publi­cistákkal", akik kényelmeden kérdéseikkel nem szakítják félbe végtelen körmondatait és dics­himnuszait. „Valamikor óriási gyávaságnak számított, ha valaki nem vette fel az eléje dobott kesz­tyűt" - úja a lap kommentátora. , A fejlettebb demokráciákban az üyen politikust pipogya alaknak tartanák aid nem mer szemtől­szembe kiállni az ellenfelével." SME A DSZM választási kampánya abban különbözik az 1992-es és 1994-es kampányoktól, hogy a mozgalom elnöke személyesen szinte alig vesz részt benne. A korábbi választások alkalmával Vladimír Mečiar sok nagygyűlé­sen szerepelt országszerte. A DSZM mostani kampánygyűlé­sein azonban eddig nem vett részt. Ehelyett egyre gyakrab­ban és hosszabb ideig látható az SZTV képernyőjén, csakhogy ez nem pótolja a választókkal való közvetlen kapcsolatot. így a DSZM repertoárjából éppen az hiányzik, aminek annakidején választási győzelmét köszönhet­te. A cikkíró szerint a mozgalom főnöke valószínűleg nincs olyan állapotban, hogy az igényes ren­dezvénysorozaton való szerep­lést vállalja és elviselje a szemé­lyét érintő esedeges negatív megnyilvánulásokat. „Ami négy évvel ezelőtt még nem okozott neki problémát, az ma látható­lag meghaladja az erejét" - zárja írását a kommentátor. NOVÝ ČAS A közkedvelt napüap jegyzetíró­ja hihetetlen sértésnek tartja a gyerekek integritásával szem­ben, hogy a DSZM csomagokat osztogatott az alapiskolák ekése­inek. „Nem marad más hátra, mint a hasonló politikai pedofília elleni kemény fellépés: vagy az államigazgatás hivatalnokai el­len, akik úgy viselkednek, minta normalizációs időszak leggyá­vább alakjai, vagy a pedagógu­sok ellen, akik beengedik az osz­tályokba a politikát. A szülőknek vigyázniuk kell az „öreg bácsik­kal", akik gyerekeiket cukorkával ajándékozzák meg." Madagaszkáron a nép ültetett az uralkodói trónra. Nagy írónk, Jókai Mór bölcs mondá­sával viszont már nem tudok egyetérteni. Ő úgy véli, esni csak lefelé lehet, felfelé soha, ami a szlovákiai belpolitikai életben nem helytálló megálla­pítás. Ezt a Markíza televízió minapi műsorának politikus vendége is alátámasztotta, aki hozzátette: Nálunk, Szlovákiá­ban, minden lehetséges. Azt is beszélik, hogy itt most minden zavaros. Igen ám, de a zavaros­ban lehet a legjobban halászni. Egyeseknek. Szalay János Zseliz

Next

/
Thumbnails
Contents