Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)
1998-09-05 / 205. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 5. KOMMENTÁR Lesújtó huszonlcettes MOLNÁR NORBERT A huszonkettes csapdájába ejtette a módosított választójogi törvény a kereskedelmi tévéket és rádiókat. A képlet egyszerű: ha a Markíza és a Twist politikával foglalkozó tudósítást sugároz, a frekvenciatanács ötmilliós büntetését kockáztatja. Rosszabb esetben azt, hogy néhány műsorát betiltják. Ellenben ha nem aszerint a műsorrend szerint közvetít, amelyet a frekvencia tanács korábban jóváhagyott, megvonhatják sugárzási engedélyét. E két csapda között manőverezni nem egyszerű, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a frekvenciatanács látszólagos függetlensége ellenére a kormánypártok kezében van. Hogy milyen formában sújt le a bárd, az kérdéses, ami biztos, hogy lesújt. A Markíza a határozott figyelmeztetés ellenére sem vette le műsoráról a Pártvezérek című négyrészes eposzt, tévéhíradója továbbra is merészen beszámol a politikai történésekről, különös hangsúlyt helyezve a PEP akcióira. A Twist híradása bár visszafogottabb a megszokottnál, Andy Hryc igazgató öncenzúráról beszél; a rádió a fenyegetettség ellenére sem mondott le a tények közléséről. Kampány csak a közszolgálatiaknak nevezett médiumokban zajlik, intenzíven. Az SZTV - Dzurinda szavaival élve - acilpirinként adagolja Mečiart a szlovák választópolgárnak reggel, délben, este. A tévé a szemernyi tisztességre sem ügyelve „nyomja" ésszel, ész nélkül a DSZM-et. A legnagyobb kormánypárt korábban kifogásolta Schusterék konfrontatív kampányát, miközben mást sem csinál, csak az ellenzéket, megkülönböztett figyelemmel a magyar pártot pocskondiázza. A közszolgálatiságot a jelenlegi hatalom mindig furcsán értelmezte. Orweli megközelítés: a rádióban és a televízióban csak az ellenzékre vonatkozott, a kormánypártokra sosem. Ez a megközelítés a kampány idején még inkább érvényesül. Ezt az értékrendet csak egy más hatalom fordíthatja visszájára. Karthágót pedig el kell pusztítani. JEGYZET Nemzetiek ébredése HOLOP ZSOLT Felszakadtak a nemzetiek sebei. Hegedés a hegytetőn, a pozsonyi várdombon várható, a parlamenti választások után, ha a DSZM-nek és az SZNP-nek ismét lehetősége lesz kormányt alakítani. Gyorsan kinyalják a kampány alatt egymáson ejtett sebeket, és minden kezdődhet elölről. Remélhetőleg erre azért nem kerül sor. A vezérkari főnök leváltása szinte kapóra jött a nemzetieknek, óvatoskodva, de kiborították a bilit, és új színt vittek kampányukba. Nagyon jól tudják, hogy csak a kormánykoalíció holdudvarának volt főnyeremény a négyéves országlás, s a korteskedés idején igyekeznek lehántani magukról a bűnrészességet. Slota például nehezményezi, hogy Mečiar kisajátította magának a szuperszlovákjelzőt és az országalapítást. Andel alelnök rájött, hogy a DSZM soraiból kikerült védelmi államtitkár, a Gajdoš, az egy hülye, és ki tudja, mit művelne a hadsereggel, ha Sitek lemondana. (Ezt csak Mečiar tudja.) Az ország szétlopásához is csak a DSZM-nek volt köze, a mozgalom emberei mindenkit leszavaztak a Nemzeti Vagyonalap csúcsvezetésében. Slota azt is kibökte, meg kell vizsgálni az orosz államadósság deblokációjának körülményeit, ami Gajdoš hatáskörébe tartozott. Talán azt akarta mondani: néhányan ezen gazdagodtak meg. A nemzetiek egészségügyi és közlekedési államtitkárát szintén megfosztották minden jogkörétől, így aztán az SZNP végképp nem tehet az egészségügy összeomlásáról - derül ki öt perccel a választások előtt. Meg az is, hogy Mečiar egy önkényúr, a szemétbe dobta Sitek kormányhoz beterjesztett írásos beadványát, a szóvivője meg hazudik. És persze a SZISZ lehallgatja Slotát. Csupa újdonság a ma született nemzetieknek, de most lemossák a gyalázatot, amit négy év alatt rájuk kentek. A kimosakodás lényege: nem kaptunk elég szavazatot, hogy ellensúlyozzuk Mečiar hatalmát, tehát most ránk szavazzatok! 1996 nyarán majdnem szétesett a kormánykoalíció a Szlovák Biztosító megkaparintása miatt, a csúcsfejek kígyót-békát és más ínyencségeket kiabáltak egymásra. Két nap múlva Mečiar azzal intézte el az egészet: mit érdekel engem, ki mit hordott össze. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bradslava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Utcai csendélet óriásplakáttal (Agócs Ernő karikatúrája) A harmadik szektor négy éve a harmadik Mečiar-kormány uralkodása alatt Tisztán és szabadon A kormánykoalíció úgy fél a harmadik (nonprofit) szektortól, ill. annak legmarkánsabb termékétől, a Polgári Kampány - OK '98 elnevezésű projekttől, mint az ördög a szenteltvíztől. JARÁBIK BALÁZS Ez derült ki a közszolgálati SZTV Lépések című műsorából, amikor Krajči belügyminiszter Szlovákia ellenségeinek nevezte a szlovák alapítványok tiszta és szabad választásokért megszervezett akcióját. Nagy szerencse ez az OK '98 szervezői számára, hiszen a belügyminiszter paradox módon elvégezte helyettük azt a mediális munkát, amelyre a harmadik szektor - eddig nemigen volt képes. Lehetetlen az a helyzet, amelybe a kormánykoalíció az alapítványokat kergette. 1996-ban a kormánykoalíció először érezhette az alapítványtörvény-tervezet ellen összefogó harmadik szektor élesedő karmait. Bár a szlovák média által is felkarolt „SOS harmadik szektor" nevű kampány nem érte el a törvény elvetését, a polgárok figyelmét azonban ráirányította az önkéntes munkát végző és a bajbajutottakon segíteni igyekvő szervezetekre. A törvény alapos rendet vágott az alapítványok között, hiszen a 2634 működő alapítvány közül csak 422 élte túl az újraregisztrációt. Megnövekedett viszont a különböző társaságok, szervezetek, mozgalmak száma, a kb. 12 000-es szám sejtetni engedi a harmadik kapacitásában rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, a szektor fejlődő- és életképességét. Pozitívumnak könyvelhető el a szektor finanszírozásának hatékonyabbá tétele az ún. AdomáÓriási különbség! Juraj Hrabko, a Sme napilap újságírója az MKP választási listáján szerepel, méghozzá a 150., szimbolikus helyen. Elhatározását azzal magyarázta, hogy a párt képviselői soha nem szavaztak meg olyan törvényt, amely később alkotmányellenesnek bizonyult volna. Hrabko szlovák nemzetiségű. Eva Slavkovská oktatási miniszter a napokban egyik interjújában egy MKP-jelöltről tett említést, nyozók Fórumán (Fórum donorov) keresztül. A Fórum tevékenysége lehetőséget ad a Szlovákiában működő, pénzadományokat osztó szervezetek együttműködésére, tevékenységük koordinálására. A szektor pénzügyi fejlődését a legjobban akkor illusztrálhatjuk, ha összehasonlítjuk a legjobb helyzetben lévőnek tartott Nyitott Társadalom Alapítvány (Open Society Fund) 1993-as és 1997-es támogatási kiadásait. Nos, a két összeg közötti különbség több mint kétmillió dollár! A Mečiar-adminisztratíva támadásai egységbe kovácsolták a harmadik szektor nagy részét. Az alapítványok tevékenységét összefogó és segítő Harmadik Szektor Grémiumának 4., ún. stupavai konferenciáján, 1996ban már a kerületi szintű koordinációs központokat hoztak létre. Ezek a centrumok segítetSzlovák és magyar alapítványok megtanultak együtt dolgozni. ték azokat a rendezvényeket, amelyekkel a nonprofit szektor kivívta a polgárok elismerését. Említsünk meg néhányat: a nagysikerű „Önkéntesség napját", a kormányonkívüli szervezetek összefogását az árvízkárok helyreállítására, sikeres kampány a sajtótermékek hozzáadottérték-adójának emelése ellen stb. Sokat tesz a harmadik szektor a szabad és tiszta választásokért is. A különböző szervezetek az ún. ötödik stupavai konferencián határozták el, hogy tenni kell valamit a választások manipulálásának növekvő veszélye ellen, így született meg a Polgári Kampány, vagyis az OK '98, amely egymaga a harmadik szektor akinek a nevére nem emlékezett. Ahogy ezt mondta, szavaiból kiérezhető volt, hogy számára a magyarok mind egyformák, megnevezni nem is kell őket. Megjegyzem, az oktatási tárca irányítójának áldásos tevékenysége következtében például az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumnak olyan igazgatója volt négy éven keresztül, aki egy szót sem tudott magyarul, s a tanterveket sem a tanítás nyelvén írták. Slavkovská is szlovák nemzetiségű. A két személy között micsoda különbség van! Koháry Sándor Ipolyság évévé teheti 1998-at. Olyan tervek születtek az OK '98 égisze alatt, mint a Gemma Alapítvány fent említett menetelése Szlovákián keresztül, a Tunega Alapítvány és a Fórum Intézet tréningjei választási bizottsági tagoknak, akik képesek a párhuzamos szavazatszámlálásra, az ún. Polgári Szem, amely a hazai megfigyelőket hivatott kiképezni, a VálasztásRoCk '98 az először szavazók urnák elé csábítása céljából, valamint a Márai Sándor Alapítvány térningjei parlamenti és önkormányzati képviselők számára. A harmadik szektor a január 23-24-én Lőcsén tartott közép-európai államfői találkozón is fő témaként szerepelt. Ennek a jelentőségét csak növeli az a tény, hogy országunkból egyszerre három szervezetet találtak kitüntetésre érdemesnek. Éppen ezért itt lenne az ideje, hogy a nonprofit szervezetek a legjobb formájukat hozzák, hiszen szinte Szlovákia utolsó reménységeként tartja őket számon a demokráciát nélkülözni kényszerülő szlovák polgár. Az OK '98 munkájából alaposan kiveszik a részüket a szlovákiai magyar nonprofit szervezetek is, ami arra vall, hogy az éveken keresztül egymással párhuzamosan fejlődő, ám egymás társaságát nemigen kereső szlovák és magyar alapítványok megtanultak együtt dolgozni. Ez mindenképpen növeli majd az MKP hitelét is a szlovák demokratikus ellenzék előtt, s jó példát mutat a szlovák polgárnak is. Ha a harmadik szektor együttműködése sikeres, miért ne lehetne az egy vegyes, szlovák-magyar kormányé is? A célt csak a HZDS gátolhatja meg. Nem lebecsülendő ellenfél. A szerző a Márai Sándor Alapítvány munkatársa. A lehetőségek birodalma Mindig lelkiismeretesen teljesítettem polgári kötelességemet, bármilyen izmus-korszak uralkodott. Ezt már diákkoromban kellő szigorral belémsulykolták, vénségemre miért ne tenném hát kötelezővé önmagamnak, hogy a szavazásra el kell menni. Boldogult nagybátyámtól hallottam egyszer azt a bölcs, filozofikus gondolatot, miszerint nem a királyok választják az országot, hanem fordítva. Hogy ez valóban így van, bizonyítja Benyovszky Móric esete, akit PRAVDA Ha Szlovákiában demokratikusabb viszonyok uralkodnának, a közvélemény izgatottan várná az évtized televíziós szópárbaját, amelyre épp a választások előtti időszak a legalkalmasabb. A kamerák előtti szópárbaj szabályai ismertek, és ki is próbálták már közép-európai viszonylatban is: legutóbb Zeman és Klaus mérte össze erejét, korábban pedig Horn és Örbán. Az efféle véleménycsere a résztvevők számára egyenjogúsított esélyeket jelentene, az állampolgárok pedig tájékozottabban járulhatnának az urnákhoz, tehát határozottabban tudnának dönteni. Vladimír Mečiar azonban - akit már több ellenzéki politikus is felszólított a párbeszédre - minden kezdeményezést visszautasított, miközben az SZTV képernyőjén bármikor kész találkozni azokkal a kiválasztott újságírókai és „publicistákkal", akik kényelmeden kérdéseikkel nem szakítják félbe végtelen körmondatait és dicshimnuszait. „Valamikor óriási gyávaságnak számított, ha valaki nem vette fel az eléje dobott kesztyűt" - úja a lap kommentátora. , A fejlettebb demokráciákban az üyen politikust pipogya alaknak tartanák aid nem mer szemtőlszembe kiállni az ellenfelével." SME A DSZM választási kampánya abban különbözik az 1992-es és 1994-es kampányoktól, hogy a mozgalom elnöke személyesen szinte alig vesz részt benne. A korábbi választások alkalmával Vladimír Mečiar sok nagygyűlésen szerepelt országszerte. A DSZM mostani kampánygyűlésein azonban eddig nem vett részt. Ehelyett egyre gyakrabban és hosszabb ideig látható az SZTV képernyőjén, csakhogy ez nem pótolja a választókkal való közvetlen kapcsolatot. így a DSZM repertoárjából éppen az hiányzik, aminek annakidején választási győzelmét köszönhette. A cikkíró szerint a mozgalom főnöke valószínűleg nincs olyan állapotban, hogy az igényes rendezvénysorozaton való szereplést vállalja és elviselje a személyét érintő esedeges negatív megnyilvánulásokat. „Ami négy évvel ezelőtt még nem okozott neki problémát, az ma láthatólag meghaladja az erejét" - zárja írását a kommentátor. NOVÝ ČAS A közkedvelt napüap jegyzetírója hihetetlen sértésnek tartja a gyerekek integritásával szemben, hogy a DSZM csomagokat osztogatott az alapiskolák ekéseinek. „Nem marad más hátra, mint a hasonló politikai pedofília elleni kemény fellépés: vagy az államigazgatás hivatalnokai ellen, akik úgy viselkednek, minta normalizációs időszak leggyávább alakjai, vagy a pedagógusok ellen, akik beengedik az osztályokba a politikát. A szülőknek vigyázniuk kell az „öreg bácsikkal", akik gyerekeiket cukorkával ajándékozzák meg." Madagaszkáron a nép ültetett az uralkodói trónra. Nagy írónk, Jókai Mór bölcs mondásával viszont már nem tudok egyetérteni. Ő úgy véli, esni csak lefelé lehet, felfelé soha, ami a szlovákiai belpolitikai életben nem helytálló megállapítás. Ezt a Markíza televízió minapi műsorának politikus vendége is alátámasztotta, aki hozzátette: Nálunk, Szlovákiában, minden lehetséges. Azt is beszélik, hogy itt most minden zavaros. Igen ám, de a zavarosban lehet a legjobban halászni. Egyeseknek. Szalay János Zseliz