Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-29 / 224. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 29. VENDÉGKOMMENTÁR Örökség és esély Nekünk, a változást sürgető és előmozdító szavazópolgároknak még nem volt időnk arra, hogy kiélvezzük-ízlelgessük a megkönnyebbülés érzetét. Pedig négy esztendeje is voltak, alak tudatosították, a politikai erők széles körű összefogása szükséges ahhoz, hogy kicsiny országunkat a demokratikus világ részévé tegyük. Követendő példaként lebegett a szemünk előtt a Jozef Moravčík vezette hét hónapig működő - kabinet, melyet aztán az 1994-es választások következményeként Mečiar harmadik kormánya váltott fel. Attól a pillanattól kezdve sokak dédelgetett vágyálma volt a konfrontációktól mentes, alkotó élet lehetősége, a kölcsönös megértés szelleme. Úgy tűnik, végre elérkezett az ideje annak, hogy keressük az eddig csupán álomként kezelt elvárásaink megvalósításához vezető urakat. Persze nem könynyű feledni: az elmúlt négy év felbecsülhetetlen károkat okozott a gazdaságban, s döbbenetes pusztítást hajtott végre a szellemi életben. Mesterségesen szították a gyűlöletet a lakosság számos csoportja között, nemritkán felülmúlva a totalitárius rendszer gyakorlatát. Ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljunk a közelmúlt terhes örökségétől, minden mozgósítható erőnkre és türelmünkre szükség lesz. Jóság és türelem. Enélkül nincs esélyünk arra, hogy feloldjuk a feszültségeket, megszabaduljunk a Szlovákia polgárainak nyomorúságát tápláló gyűlölködéstől. Ez a feltétele annak, hogy Szlovákia felzárkózhasson Európa és a világ demokratikus országai mellé. A szerző a Práca munkatársa. JEGYZET Vészfék, itt és most SINKOVITS PÉTER E napokban Szlovákiátjárva az ide vetődő külföldi újságíró mintha láthatatlan, de kitapintható szövevényben akadna fenn minduntalan, miként a dzsungelt behálózó indákba gabalyodik a fériy felé araszoló felfedező. Szorongás veszi körül még az egyértelmű győzelmet is, talán, mert Kelet-Közép-Európa népei nem igazán szokhattak hozzá, hogy kormányokat és miniszterelnököket mozdítsanak el a helyükről, délebbi tájakon, a bizánci ortodoxia térségében pedig a hatalomváltás éppenséggel sohasem történt simán. Az aggodalom, a bizonytalanság egy kérdő mondatba csúcsosodott itt, hetekkel korábban, s ezekben az órákban is: mikor történik valami váradan esemény? Ami kiszámíthatatlanná teszi az eddig kiszámíthatónak látszót is. A kombinációk, persze. Mert a szombat esti öröm valóban túl korainak bizonyult, s egyelőre a közeli hetek sem ígérik a dolgok világos lefolyását. Félelem vagy túlzott óvatosság - nehéz lenne ezt eldönteni. No meg varázsló sincs a láthatáron, aki pálcáját megsuhintva elejét venné a gazdaság várható eróziójának. Híján vagyunk tehát a felhőtlenül igazi örömünnepnek, s még kevesekben tudatosul, hogy ezzel szemben a pillanat valóságosan történelmi. Hiszen a Csehországtól elváló Szlovákia most készült leválni Európától is, a szerelvényt talán az utolsó pillanatban sikerült megállítani. Ertem én: a mozdony most mellékvágányon vesztegel, vezetőjét nyilván cserélik, az utasok pedig meghúzták ugyan a vészféket, de kissé tanácstalanok, most hogyan és merre. Lidérctisztító hadművelet, úgy érzem, aminek kezdődnie kell. A két ország, Szlovákia és Kis-Jugoszlávia (melynek állampolgára lennék) között az eltérő jegyek ellenére számos tekintetben azonosság is tapasztalható. Mindkettő szétesett államalakulatból kilépve keresi a saját útját, mindkettőben élnek kisebbségek, s az irántuk való viszonyulás lényegében azonos. Egy vajdasági magyar ember az összehasonlításban mindenesetre két markáns tényre emlékeztethet. Az egyik: amíg nálunk e napokban is hat magyar párt működik, addig az itteniek egymással szót tudtak érteni. A másik: Szlovákiában most „csak" a vészféket húzták meg, Szerbiában viszont tíz éven át a bombákat oldották ki, s a déli tartományban ez idő tájt is ezrek menekülnek a lángoló falvakból. Ez persze már nem az összehasonlítás mércéje, de amolyan adalék lehet a felvidéki olvasók szabadabb lélegzetvételű bizakodásához. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika -(5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) Mečiar csak akkorát ígérhet, amilyet már nem hihet el a baloldal Bársonyszékfoglaló Egyelőre úgy tűnik, a kormányra törő ellenzéki blokkot sikerül együtt tartani, Mečiar nem tudja kiugrasztani Migašt a csoportból. Ugyanakkor a bujkáló kormányfő még nem is hallatta hangját, de csak nagyon nagyot ígérhet a baloldalnak. Akkorát, hogy azt Jozef Migaš sem hiheti el. HOLOP ZSOLT Az ellenzék az előzetes bejelentésnek megfelelően már vasárnap kerekasztalhoz ült, nem hivatalos kormányalakítási tárgyalásokat kezdett. A találkozó hangulatát a választási siker eufóriája szabta meg, a hivatalos tárgyalások nem ennyire emelkedett hangulatban folynak majd, azonban egyelőre nem látni olyan gordiuszi csomót, amit ne tudnának kettévágni. Az SZDK miniszterelnök-jelöltje Mikuláš Dzurinda, ennek megfelelően a parlament elnökét valószínűleg a DBP adja. Ez a két párt osztozik vélhetően a belügyi és a hadügyi tárcán is. Exkülügyminiszterekben az ellenzék bővelkedik, a legesélyesebbnek közülük Eduard Kukán tűnik. Kérdés, milyen posztokat kér a PEP, az sem kizárt, hogy elnöke, Rudolf Schuster köztársaságielnök-jelöltként fejezi be a kormányalakítási tárgyalásokat. A négy párt mihamarabb elnököt akar adni az országnak. A parlamentben több mint 90 széket szereztek, tehát a képviselők is megválaszthatják, ez lenne a biztosabb és rövidebb megoldás. Viszont a választási ígéretek közt szerepelt a közvetlen elnökválasztás is. Az MKP két miniszteri tárcára és egy miniszterelnök-helyettesi posztra számíthat. Valószínűleg a földművelési tárcára igényt tart, ilyen kijelentés elhangzott politikusai részéről. Az MKP miniszteri székfoglalásai különbözhetnek a három partnerétől. Főleg az SZDK és a DBP parlamentbe jutott képviselői közül többen áhítják a bársonyszéket, de lehetséges, hogy a 15 magyar képviselő közül nem kerül ld miniszter, a párt szakértőket kér fel a pozíciók elfoglalására. Ez persze függ attól, hogy valójában mely tárcák jutnak az MKP-nak, hiszen a 15 képviselő közt több tárcavezetésre is alkalmas személy van. Kérdés, megtalálja-e őket a bársonyszék. A szavazópolgárok többsége nemet mondott erre a gazdaságpolitikára Harmadszor is nagy blamázs PAKOZDI GERTRÚD Szlovákia szavazópolgárai bölcsebbnek bizonyultak némely politikusoknál - harmadízben mondták ki egyértelműen: értelmetlen dolgokhoz nem járulnak hozzá, legyen még oly szíves is az invitálás. A polgárok nagyon is észreveszik, mikor akarják őket átejteni, éspedig úgy, hogy látszólag a „nép akaratát" javasolják érvényesülni. A lakosság többsége nem csupán a mečiarizmusra mondott nemet, hanem a népszavazáson való részvételi arányával a még hivatalban levő kormány privatizációs politikáját is minősítette. A kormánypártok politikusai azzal buzdítottak népszavazásra, hogy a szavazópolgár ily módon megakadályozhatja az energia drágítását. Jól hangzó ez az érv, de csak akkor találhat megértésre, ha olyanok mondják, akik őszintén is gondolják. Márpedig aligha hihető, OLVASÓI LEVELEK Mini ország, mini pártok Winston Churchill, a nagy angol politikus azt mondta:„a demokrácia nem jó, de ennél jobb egyelőre nincs". És lám: van! Itt, minálunk. De csak azoknak, akik aranybányának tekintik. Ezért ma kétszeresen érvényes az, amit az egyik operában így énekelnek meg: „az egyik gazdag úr, a másik a porba hull". És mennyi kinövése van ennek a demokráciának! Példa rá a behogy a stratégiai vállalatok magánosítását tiltó hatályos törvény ellenére az e kategóriába tartozó vállalatokat (lásd Nafta Gbely) vígan privatizálok őszinték voltak. Hogy Szlovákia lakossága mennyire nem adott hitelt érvelésüknek, azt ékesen bizonyítja: a szavazópolgárok 56 százaléka tüntetőleg távol maradt a referendumtól, meghiúsítva ezzel a népszavazás érvényességét. Blamázs ez a javából. A népszavazás meghirdetői ezúttal is egyértelmű választ kaptak a megszólítottaktól, hogy milyen gazdaságpolitikából nem kérnek. A politikával összefonódó gazdaságpolitikára mondtak nemet. Arra, hogy hozzá nem értők kezébe kerüljön a vállalatok irányítása. Arra szavaztak, hogy - bárki alakítson is kormányt - ne folytatódjék az utóbbi négy évben gyökeret eresztett kliensrendszer. Az új kormány létrejöttéig még sok jegyzett tizenhét politikai párt hát még a be nem jegyzettek! Valamennyi meg van győződve a maga igazáról. Nem tudom elképzelni, hogy a sok pártból és mozgalomból ugyan milyen politikai képet lehet összerakni. Nézzük a politika szó két definícióját. Az egyik: az államvezetés tudománya, a másik: a hatalom megszerzéséért, ill. megtartásáért folytatott harc eszköze. Nálunk a második definíció eddig (remélem, utoljára) tökéletesen bevált, és úgy tűnik, ez a küzdelem tovább folytatódik. Szalay János Zseliz minden történhet. A gazdaságban is. A demokratikus kerekasztal résztvevői vasárnap felszólították a jelenlegi kormányt, hogy hivatalának átadásáig már semmit se privatizáljon, semmit se adjon el. Nem biztos, hogy megfogadja az intő szavakat, hiszen nem tiltja törvény az ilyen lépéseket. Nem kizárt, hogy már csak a zavarkeltés céljából is megpróbálkoznak ilyen mesterkedésekkel. Meg azért, hogy tovább súlyosbítsák a gazdaságban uralkodó áldatlan állapotokat. Mindenesetre a kormányra kerülő demokratikus erőknek a gazdaság helyrehozásához meg kell lépniük azokat a - lakosság nagy része számára fájó - lépéseket, amelyek nélkül az eladósodott ország nem számíthat pozitív változásokra. A hét végi érvénytelen népszavazás talán jó jel abból a szempontból, hogy az ország lakossága igenis megérti, mi az, aminek számára is tétje van. Paraziták lennénk? Ján Slotának, az SZNP vezérének szájából újfent elhangzott egy megalázó, vérig sértő kijelentés: mi, magyarok paraziták vagyunk. A nacionalista pártvezérnek nem ez volt az első ilyen megnyilvánulása, amely bizonyítékot ad szellemi képességeiről. Slota úr nyíltan terjeszti a nacionalizmust, a gyűlöletet és antiszemitizmust azokkal a primitív módszerekkel, amelyek segítségével már évek óta becsmérli a szlovákiai magyarságot. Már TALLÓZÓ REUTERS, APA A szlovákiai parlamenti választások eredményét taglaló brit hírügynökségi kommentár szerint a tekintélyelvű és populista Mečiar oly mértékben egységbe kovácsolta ellenzékét, hogy jóformán lehetetlen hatalmon maradnia. A Szlovákiában és Németországban zajló választások egyidejűsége öszszehasonlításra indította az osztrák hírügynökségi elemzőt is. Az írás szerint alapvető különbség fedezhető fel a két választás között: míg Németországban arról döntöttek, történjék-e kormányváltás egy demokratikus államban, Szlovákia esetében arról van szó, hogy demokratikus eszközökkel megdöntsenek egy rezsimet. Ha nem is súlyos, de mindenesetre egyértelmű a nacionalista és soviniszta erők veresége. Az ellenzéki szerepre ítélt DSZM-mel kapcsolatban csupán az a kérdés, megtartja-e kedvenc vezérét az ellenzéki padsorokban is, avagy politikai nyugdíjba küldi. COTIDIANUL A román lap szokásos magyarellenes összeállításba illesztette a szlovákiai választásokat, bizonytalan politikai jövőt jósolva az országnak. A cikk megállapítja, már Pozsony is a román példát követi, mert kormányra kerülnek a magyarok. A lap szerint bizonytalan jövő vár Szlovákiára, mivel a legeltérőbb pártok alakíthatnak kabinetet: a Mečiar ellenes koalíció programok és vezetők nélküli tömörülésekből áll, és ez a politikai erő ráadásként kormánypárttá teszi a magyar pártok szövetségét is. Az írás leszögezi: Közismert tény, hogy Mečiar rossz híre kizárólag a hazai és külföldi magyar lobbynak köszönhető. Ez az érdekkijáró csoport ragasztotta Szlovákia első számú politikusára a szélsőséges nacionalizmus, a kommunizmus és a Moszkva iránti hűség címkéjét. CURENTUL A szlovákiai választásokat a demokratikus ellenzék győzelmeként és a demokrácia számára jelentős tényként értékelte a román sajtóorgánum. A lap hosszú interjút közölt Milan Resutikkal, a Dilema című szlovák folyóirat főszerkesztőjével, Szlovákia volt bukaresti nagykövetével. Resutik, aki az interjúban rendkívül keményen bírálta a Mečiar-kormányt a demokrácia lerombolása miatt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az eddig ellenzékben lévő demokratikus erők koalíciója a nehézségek ellenére is működőképes lesz. A külpolitikát illetően úgy vélte, jelét kell adni annak, hogy Szlovákia is az európai civilizáció felé tart, és csak egy szomorú epizód volt az, ami mostanáig nálunk történt. szrnte szánalmasan nevetségesek aljas módszerei, a bársonyos forradalmat követően permanensen irredentákká, lázítókká, felforgatókká váltunk, mi, akik szülőföldjükön jogtalanul élnek, kik asszimüálják a Dél-Szlovákiában élő szlovákokat. A legszomorúbb az egészben az, hogy mindezt a szlovák lakosság java része elhiszi. Csak abban bízhatunk, hogy most, a választások után egy valóban demokratikus kormány fogja igazgatni az országot, és ebben szerepet kapnak a legitim szlovákiai magyar képviselők is. Vanya József Galánta