Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-29 / 224. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 29. VENDÉGKOMMENTÁR Örökség és esély Nekünk, a változást sürgető és előmozdító szavazópolgárok­nak még nem volt időnk arra, hogy kiélvezzük-ízlelgessük a megkönnyebbülés érzetét. Pedig négy esztendeje is vol­tak, alak tudatosították, a po­litikai erők széles körű össze­fogása szükséges ahhoz, hogy kicsiny országunkat a demok­ratikus világ részé­vé tegyük. Köve­tendő példaként lebegett a sze­münk előtt a Jozef Moravčík vezette ­hét hónapig mű­ködő - kabinet, melyet aztán az 1994-es választá­sok következmé­nyeként Mečiar harmadik kormá­nya váltott fel. At­tól a pillanattól kezdve sokak dédelgetett vágyálma volt a konfrontáci­óktól mentes, alkotó élet lehetősége, a kölcsönös meg­értés szelleme. Úgy tűnik, végre elérkezett az ideje an­nak, hogy keressük az eddig csupán álomként kezelt elvá­rásaink megvalósításához ve­zető urakat. Persze nem köny­nyű feledni: az elmúlt négy év felbecsülhetetlen károkat okozott a gazdaságban, s döb­benetes pusztítást hajtott vég­re a szellemi életben. Mester­ségesen szították a gyűlöletet a lakosság számos csoportja között, nemritkán felülmúlva a totalitárius rendszer gyakor­latát. Ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljunk a közelmúlt ter­hes örökségétől, minden mozgósít­ható erőnkre és türelmünkre szükség lesz. Jó­ság és türelem. Enélkül nincs esé­lyünk arra, hogy feloldjuk a feszült­ségeket, megsza­baduljunk a Szlo­vákia polgárainak nyomorú­ságát tápláló gyűlölködéstől. Ez a feltétele annak, hogy Szlovákia felzárkózhasson Európa és a világ demokrati­kus országai mellé. A szerző a Práca munkatár­sa. JEGYZET Vészfék, itt és most SINKOVITS PÉTER E napokban Szlovákiátjárva az ide vetődő külföldi újságíró mintha láthatatlan, de kitapintható szövevényben akadna fenn minduntalan, miként a dzsungelt behálózó indákba gabalyodik a fériy felé araszoló felfedező. Szorongás veszi körül még az egyértelmű győzelmet is, talán, mert Kelet-Közép-Európa népei nem igazán szokhattak hozzá, hogy kormányokat és miniszter­elnököket mozdítsanak el a helyükről, délebbi tájakon, a bizánci ortodoxia térségében pedig a hatalomváltás éppenséggel soha­sem történt simán. Az aggodalom, a bizonytalanság egy kérdő mondatba csúcsosodott itt, hetekkel korábban, s ezekben az órákban is: mikor történik valami váradan esemény? Ami kiszá­míthatatlanná teszi az eddig kiszámíthatónak látszót is. A kom­binációk, persze. Mert a szombat esti öröm valóban túl korainak bizonyult, s egyelőre a közeli hetek sem ígérik a dolgok világos lefolyását. Félelem vagy túlzott óvatosság - nehéz lenne ezt el­dönteni. No meg varázsló sincs a láthatáron, aki pálcáját megsu­hintva elejét venné a gazdaság várható eróziójának. Híján va­gyunk tehát a felhőtlenül igazi örömünnepnek, s még kevesek­ben tudatosul, hogy ezzel szemben a pillanat valóságosan törté­nelmi. Hiszen a Csehországtól elváló Szlovákia most készült le­válni Európától is, a szerelvényt talán az utolsó pillanatban sike­rült megállítani. Ertem én: a mozdony most mellékvágányon vesztegel, vezetőjét nyilván cserélik, az utasok pedig meghúzták ugyan a vészféket, de kissé tanácstalanok, most hogyan és mer­re. Lidérctisztító hadművelet, úgy érzem, aminek kezdődnie kell. A két ország, Szlovákia és Kis-Jugoszlávia (melynek állam­polgára lennék) között az eltérő jegyek ellenére számos tekin­tetben azonosság is tapasztalható. Mindkettő szétesett állam­alakulatból kilépve keresi a saját útját, mindkettőben élnek ki­sebbségek, s az irántuk való viszonyulás lényegében azonos. Egy vajdasági magyar ember az összehasonlításban minden­esetre két markáns tényre emlékeztethet. Az egyik: amíg nálunk e napokban is hat magyar párt működik, addig az itteniek egy­mással szót tudtak érteni. A másik: Szlovákiában most „csak" a vészféket húzták meg, Szerbiában viszont tíz éven át a bombá­kat oldották ki, s a déli tartományban ez idő tájt is ezrek mene­külnek a lángoló falvakból. Ez persze már nem az összehasonlí­tás mércéje, de amolyan adalék lehet a felvidéki olvasók szaba­dabb lélegzetvételű bizakodásához. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika -(5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) Mečiar csak akkorát ígérhet, amilyet már nem hihet el a baloldal Bársonyszékfoglaló Egyelőre úgy tűnik, a kor­mányra törő ellenzéki blok­kot sikerül együtt tartani, Mečiar nem tudja kiugrasz­tani Migašt a csoportból. Ugyanakkor a bujkáló kor­mányfő még nem is hallatta hangját, de csak nagyon na­gyot ígérhet a baloldalnak. Akkorát, hogy azt Jozef Migaš sem hiheti el. HOLOP ZSOLT Az ellenzék az előzetes bejelen­tésnek megfelelően már vasár­nap kerekasztalhoz ült, nem hi­vatalos kormányalakítási tár­gyalásokat kezdett. A találkozó hangulatát a választási siker eu­fóriája szabta meg, a hivatalos tárgyalások nem ennyire emel­kedett hangulatban folynak majd, azonban egyelőre nem látni olyan gordiuszi csomót, amit ne tudnának kettévágni. Az SZDK miniszterelnök-jelöltje Mikuláš Dzurinda, ennek megfe­lelően a parlament elnökét való­színűleg a DBP adja. Ez a két párt osztozik vélhetően a belügyi és a hadügyi tárcán is. Exkülügymi­niszterekben az ellenzék bővelke­dik, a legesélyesebbnek közülük Eduard Kukán tűnik. Kérdés, mi­lyen posztokat kér a PEP, az sem kizárt, hogy elnöke, Rudolf Schuster köztársaságielnök-je­löltként fejezi be a kormányalakí­tási tárgyalásokat. A négy párt mihamarabb elnököt akar adni az országnak. A parlamentben több mint 90 széket szereztek, tehát a képviselők is megválaszthatják, ez lenne a biztosabb és rövidebb megoldás. Viszont a választási ígéretek közt szerepelt a közvet­len elnökválasztás is. Az MKP két miniszteri tárcára és egy minisz­terelnök-helyettesi posztra szá­míthat. Valószínűleg a földműve­lési tárcára igényt tart, ilyen kije­lentés elhangzott politikusai ré­széről. Az MKP miniszteri szék­foglalásai különbözhetnek a há­rom partnerétől. Főleg az SZDK és a DBP parlamentbe jutott kép­viselői közül többen áhítják a bár­sonyszéket, de lehetséges, hogy a 15 magyar képviselő közül nem kerül ld miniszter, a párt szakér­tőket kér fel a pozíciók elfoglalá­sára. Ez persze függ attól, hogy valójában mely tárcák jutnak az MKP-nak, hiszen a 15 képviselő közt több tárcavezetésre is alkal­mas személy van. Kérdés, megta­lálja-e őket a bársonyszék. A szavazópolgárok többsége nemet mondott erre a gazdaságpolitikára Harmadszor is nagy blamázs PAKOZDI GERTRÚD Szlovákia szavazópolgárai böl­csebbnek bizonyultak némely politikusoknál - harmadízben mondták ki egyértelműen: értel­metlen dolgokhoz nem járulnak hozzá, legyen még oly szíves is az invitálás. A polgárok nagyon is észreveszik, mikor akarják őket átejteni, éspedig úgy, hogy lát­szólag a „nép akaratát" javasol­ják érvényesülni. A lakosság többsége nem csupán a mečiariz­musra mondott nemet, hanem a népszavazáson való részvételi arányával a még hivatalban levő kormány privatizációs politikáját is minősítette. A kormánypártok politikusai azzal buzdítottak népszavazásra, hogy a szavazó­polgár ily módon megakadályoz­hatja az energia drágítását. Jól hangzó ez az érv, de csak akkor találhat megértésre, ha olyanok mondják, akik őszintén is gon­dolják. Márpedig aligha hihető, OLVASÓI LEVELEK Mini ország, mini pártok Winston Churchill, a nagy angol politikus azt mondta:„a demok­rácia nem jó, de ennél jobb egy­előre nincs". És lám: van! Itt, minálunk. De csak azoknak, akik aranybányának tekintik. Ezért ma kétszeresen érvényes az, amit az egyik operában így énekelnek meg: „az egyik gaz­dag úr, a másik a porba hull". És mennyi kinövése van ennek a demokráciának! Példa rá a be­hogy a stratégiai vállalatok magánosítását tiltó hatályos tör­vény ellenére az e kategóriába tartozó vállalatokat (lásd Nafta Gbely) vígan privatizálok őszin­ték voltak. Hogy Szlovákia lakos­sága mennyire nem adott hitelt érvelésüknek, azt ékesen bizo­nyítja: a szavazópolgárok 56 szá­zaléka tüntetőleg távol maradt a referendumtól, meghiúsítva ez­zel a népszavazás érvényességét. Blamázs ez a javából. A népsza­vazás meghirdetői ezúttal is egyértelmű választ kaptak a megszólítottaktól, hogy milyen gazdaságpolitikából nem kér­nek. A politikával összefonódó gazdaságpolitikára mondtak nemet. Arra, hogy hozzá nem értők kezébe kerüljön a vállala­tok irányítása. Arra szavaztak, hogy - bárki alakítson is kor­mányt - ne folytatódjék az utóbbi négy évben gyökeret eresztett kliensrendszer. Az új kormány létrejöttéig még sok jegyzett tizenhét politikai párt ­hát még a be nem jegyzettek! Valamennyi meg van győződve a maga igazáról. Nem tudom el­képzelni, hogy a sok pártból és mozgalomból ugyan milyen politikai képet lehet összerakni. Nézzük a politika szó két definí­cióját. Az egyik: az államveze­tés tudománya, a másik: a hata­lom megszerzéséért, ill. megtar­tásáért folytatott harc eszköze. Nálunk a második definíció ed­dig (remélem, utoljára) tökéle­tesen bevált, és úgy tűnik, ez a küzdelem tovább folytatódik. Szalay János Zseliz minden történhet. A gazdaság­ban is. A demokratikus kerek­asztal résztvevői vasárnap felszó­lították a jelenlegi kormányt, hogy hivatalának átadásáig már semmit se privatizáljon, semmit se adjon el. Nem biztos, hogy megfogadja az intő szavakat, hi­szen nem tiltja törvény az ilyen lépéseket. Nem kizárt, hogy már csak a zavarkeltés céljából is megpróbálkoznak ilyen mester­kedésekkel. Meg azért, hogy to­vább súlyosbítsák a gazdaságban uralkodó áldatlan állapotokat. Mindenesetre a kormányra kerü­lő demokratikus erőknek a gaz­daság helyrehozásához meg kell lépniük azokat a - lakosság nagy része számára fájó - lépéseket, amelyek nélkül az eladósodott ország nem számíthat pozitív változásokra. A hét végi érvény­telen népszavazás talán jó jel ab­ból a szempontból, hogy az or­szág lakossága igenis megérti, mi az, aminek számára is tétje van. Paraziták lennénk? Ján Slotának, az SZNP vezérének szájából újfent elhangzott egy megalázó, vérig sértő kijelentés: mi, magyarok paraziták va­gyunk. A nacionalista pártvezér­nek nem ez volt az első ilyen megnyilvánulása, amely bizonyí­tékot ad szellemi képességeiről. Slota úr nyíltan terjeszti a nacio­nalizmust, a gyűlöletet és anti­szemitizmust azokkal a primitív módszerekkel, amelyek segítsé­gével már évek óta becsmérli a szlovákiai magyarságot. Már TALLÓZÓ REUTERS, APA A szlovákiai parlamenti válasz­tások eredményét taglaló brit hírügynökségi kommentár sze­rint a tekintélyelvű és populis­ta Mečiar oly mértékben egy­ségbe kovácsolta ellenzékét, hogy jóformán lehetetlen ha­talmon maradnia. A Szlovákiá­ban és Németországban zajló választások egyidejűsége ösz­szehasonlításra indította az osztrák hírügynökségi elemzőt is. Az írás szerint alapvető kü­lönbség fedezhető fel a két vá­lasztás között: míg Németor­szágban arról döntöttek, tör­ténjék-e kormányváltás egy de­mokratikus államban, Szlová­kia esetében arról van szó, hogy demokratikus eszközök­kel megdöntsenek egy rezsi­met. Ha nem is súlyos, de min­denesetre egyértelmű a nacio­nalista és soviniszta erők vere­sége. Az ellenzéki szerepre ítélt DSZM-mel kapcsolatban csu­pán az a kérdés, megtartja-e kedvenc vezérét az ellenzéki padsorokban is, avagy politikai nyugdíjba küldi. COTIDIANUL A román lap szokásos magyar­ellenes összeállításba illesztette a szlovákiai választásokat, bi­zonytalan politikai jövőt jósolva az országnak. A cikk megálla­pítja, már Pozsony is a román példát követi, mert kormányra kerülnek a magyarok. A lap sze­rint bizonytalan jövő vár Szlo­vákiára, mivel a legeltérőbb pártok alakíthatnak kabinetet: a Mečiar ellenes koalíció prog­ramok és vezetők nélküli tömö­rülésekből áll, és ez a politikai erő ráadásként kormánypárttá teszi a magyar pártok szövetsé­gét is. Az írás leszögezi: Közismert tény, hogy Mečiar rossz híre kizárólag a hazai és külföldi magyar lobbynak köszönhető. Ez az érdekkijáró csoport ra­gasztotta Szlovákia első számú politikusára a szélsőséges na­cionalizmus, a kommunizmus és a Moszkva iránti hűség cím­kéjét. CURENTUL A szlovákiai választásokat a de­mokratikus ellenzék győzelme­ként és a demokrácia számára jelentős tényként értékelte a román sajtóorgánum. A lap hosszú interjút közölt Milan Resutikkal, a Dilema című szlo­vák folyóirat főszerkesztőjével, Szlovákia volt bukaresti nagy­követével. Resutik, aki az interjúban rend­kívül keményen bírálta a Mečiar-kormányt a demokrácia lerombolása miatt, annak a meggyőződésének adott han­got, hogy az eddig ellenzékben lévő demokratikus erők koalíci­ója a nehézségek ellenére is működőképes lesz. A külpoliti­kát illetően úgy vélte, jelét kell adni annak, hogy Szlovákia is az európai civilizáció felé tart, és csak egy szomorú epizód volt az, ami mostanáig nálunk tör­tént. szrnte szánalmasan nevetségesek aljas módszerei, a bársonyos for­radalmat követően permanensen irredentákká, lázítókká, felforga­tókká váltunk, mi, akik szülő­földjükön jogtalanul élnek, kik asszimüálják a Dél-Szlovákiában élő szlovákokat. A legszomorúbb az egészben az, hogy mindezt a szlovák lakosság java része elhi­szi. Csak abban bízhatunk, hogy most, a választások után egy va­lóban demokratikus kormány fogja igazgatni az országot, és ebben szerepet kapnak a legitim szlovákiai magyar képviselők is. Vanya József Galánta

Next

/
Thumbnails
Contents