Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-28 / 223. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 28. |, |Ü KOMMENTÁR Lélektani hadviselés KÖVESDI KÁROLY Talán csak a jóisten a megmondhatója, mennyi félelem, aggódás, eufória és kiábrándulás, apátia és remény sűrűsödött össze a szlovák társadalomban e hét végén. Az eredmények ismeretében az ország népe körülbelül úgy választott, ahogyan azt sejteni lehetett: a kormányzó DSZM ugyan néhány tized százalékkal megelőzte az SZDK-t, ám kormányzásra nem képes. Hiába sürgölődött a törpepártok serege, s hiába volt a masszív agymosás, a társadalom döntő többsége a változásra szavazott. Ami ugyan önmagában biztató, de a négy év sorozatos alkotmányszegései után minden elképzelhető. A kérdések kérdése, vajon a DBP hajlandó-e politikai öngyilkosságot elkövetni Mečiarék oltárán, vagy tartja magát abhoz, amit eddig hangoztatott, hogy a demokratikus ellenzékhez tartozónak tekinti magát. Ha Migašék gerince nem görbül nagyot, a DSZM nem tud kormányt alakítani. A későbbi elemzések majd kimutatják, milyen veszteséget okozott az ellenzéknek a PEP által elhalászott 13 mandátum, hogy a változtatás érdekében hány magyar szavazott az SZDK-ra, vagy milyen szerephez juthat a Slotáék által parazitáknak tartott MKP. Feltéve, hogy nem hajtja végre a demokrácia elleni orvtámadást a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó DSZM; hiszen aligha látják be önszántukból, hogy normális körülmények között csak az ellenzék képes koalíciós kormányt adni az országnak. Senki nem képzelheti, hogy Mečiarék nyugodt lélekkel kinyilvánítják: jöjjön a változás, amelyre az ország népe vágyakozik. Várható tehát, hogy tovább folyik a lélektani hadviselés és a piszkos alkudozás, hogy a fel nem robbant bombák még ketyegnek valahol. Talán Gašparovič kezében, talán az alkotmánybíróságon, talán egyebütt. Kapkodhatjuk még a fejünket az elkövetkező napokban. Csak ezután derül ki, mire volt jó Mečiaréknak, hogy nincs köztársasági elnöke Szlovákiának, ületve hogy kezükben az elnöki hatalom. Önérzetes bűnbánat TÓTH MIHÁLY Lélektanilag eléggé megalapozott, ha decens, a bolsevizmustól, az Auróra ágyúja eldördülésének pillanatától hűségesen távolságtartó konzervatívjaink és von Haus aus liberálisaink gyanakodva csóválják a fejüket, valahányszor valamelyik demokratikus baloldali vezetőt hiába kapacitálnak az újságírók, hogy tegye le a nagyesküt mindenre, ami egy magafajtának szent, bárhogy végződnek is a választások, Mečiarral soha, ellenben tűzön-vízen át is az oppozícióval. Mindenkinek 10 ujja van a kezén, tessék megszámolni a fent jelzett tulajdonságokkal rendelkező konzervatívokat és liberálisokat. Az esetek döntő többségében kiugrott, szerdáról csütörtökre hazafivá lett volt kommunisták marasztalják el a DBP vezetőit a Mečiar-barátság miatt. Bármelyik kezdő pszichológus öt perc alatt rájuk tudja bizonyítani, mindannyiukat a rossz lelkiismeret motiválja. Sokan vannak, csak komputerrel számolhatók össze. A DBP vezetői nemcsak az 1989 őszéig terjedő évtizedek tapasztalataiból tanultak, hanem a fordulat óta eltelt csonka decennium tanulságait is összegezték. Mindkét időszakban történtek dolgok, amelyek miatt időszerű a bűnbánat. Az elmúlt kilenc esztendőben a bérből és nyugdíjból élők gondjainak „szőnyeg alá söprése" miatt már-már kicsúszott a talaj a baloldali demokraták lába alól. A választási eredmények azt mutatják, mintha megkezdődött volna a hibák helyrehozása, és - egy párt számára ez mindennél fontosabb - mintha ezt már a voksolókkal is sikerült volna elhitetni. Ez nehezebb feladat volt, mint elhitetni a Szocialista Internacionálé kiválóan képzett vezetőivel, hogy ismét a szociáldemokrácia útjára lépett ez a szlovákiai párt. Már nagyon untuk, amikor Migaš a „hogyan tovább?" iránt érdeklődőknek csak azt válaszolta: vérbeli politikus nem mondja ki ezt a szót, hogy „soha". Weiss, Kanis, Fogaš meg a többiek is így, óvatoskodva válaszoltak. Most már elő kell rukkolni a farbával. A baloldal jövőjét féltők mind abban reménykednek, hogy az eddigi nem egészen egyértelmű megnyilvánulásoknak csak egy célja volt: a jobboldali többségű demokratikus ellenzékben a DBP vezetői nem óhajtottak olcsójánosnak mutatkozni. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Nézze, bennünket nem a választók, hanem a miniszterelnök úr véleménye érdekel. (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ LOSANGELESTIMES A tekintélyes lap a hét végi szlovákiai parlamenti választások kapcsán feltette a kérdést: vajon az ország a még keményebb önkényuralmi kormányzás irányába, vagy a valódi demokrácia, a kulcsfontosságú európai szervezetekbe való belépés irányába mozdul-e el? Az újság szerint ha Vladimír Mečiar megtalálja a módját, hogy hatalmon maradjon, Szlovákia még jobban eltávolodik a demokráciától és az európai integrációtól. RZECZPOSPOUTA Az út, amelyen Mečiar már évek óta vezeti az országot, sehová sem vezet. Szlovákia számára a gyors nyugati integráció volna a legszükségesebb, nem pedig az Oroszországgal fenntartott katonai és gazdasági kapcsolatok bővítése. Mečiar csoportja leállította a liberális gazdasági reformokat, ráadásul a kormányfő nem értette meg, hogy a demokratikus rendszer alapja az ellenzék figyelembe vétele. A polgár változást akar - még akkor is, ha a választásokat jelentéktelen előnnyel Mečiar nyerte meg Most a politikusokon a sor Az ország lakosságának többsége a Mečiar-kormányzat módszerei ellen szavazott. Ez a tény akkor is tény marad, ha a választásokat néhány tized százalékkal a Mečiar vezette DSZM nyerte meg. Győzelme ezúttal valóban pirruszi. LOVÁSZ ATTILA Az eddigi ellenzék - akár tetszik valakinek, akár nem - megnyerte a választásokat. Nemcsak többséget, hanem alkotmányozáshoz szükséges mandátummennyiséget is szerzett. Ha a világ ennyire egyszerű lenne, akár azt is kimondhatnánk, vége a gengszterizmusnak, a nyugalom négy éve következik. Hogy a kép nem ilyen egyszerű, annak a legékesebb bizonyítéka, hogy a politikai megfigyelők nagy része aggódik amiatt, miként viszonyul a koalícióalakításhoz a Demokratikus Baloldal Pártja. Ez az a párt, amelynek koalíciós részvételével ma mindkét fél számol. A DSZM a nemzetiekkel még egyszerű többséget sem szerzett, a baloldallal viszont megszerezné. Alkotmányos többségre semmi szüksége, kezében van minden, beleértve az elnöki jogkörök gyakorlását. Ha azonban az eddigi ellenzék összefog, a Mečiar-kormányzat egyeden szavazás eredményeként válhat a múlt sötét emlékévé. Igaz ugyan, hogy az elnöki jogkörök birtokában Gašparovič házelnök Mečiart bízhatja meg kormányalakítással, de csak addig, amíg az ellenzék nem választ új parlamenti elnököt, és - esetleg alkotmányos többségével élve - nem változtatja meg az elnöki hatalom gyakorlásának módját. Legalábbis addig, amíg a közvetlen elnökválasztás mint választási ígéret nem válik valósággá. Az eddigiekből is világos, hogy az ország sorsa - legalábbis a parlamenti matematikát illetően - a Demokratikus Baloldal Pártjának kezében van. Ez a párt következetesen tartotta magát az önálló baloldali politizáláshoz, nemegyszer a Szlovák Demokratikus Koalíciótól eltérő álláspontot fogalmazott meg, és a választások előtt néhány magas rangú képviselője kitérő válaszokat adott a DSZM-mel való együttműködésre irányuló kérdésekre. A baloldali erőnek viszont tudatosítania kell: a négy éwel ezelőttinél lényegesen jobb eredményt annak A Magyar Koalíció Pártja a lehetséges legjobb eredményt érte el. köszönheti, hogy Ľupták becsapott szavazói visszatértek hozzá, a most már hagyományos baloldali, szocialista párthoz. Ha a DBP „lepaktálna" a Mečiarklánnal, saját szavazótáborát csapná be rögtön az első körben. A baloldali választók - még a Schuster-féle PEP-re szavazók is kormányzati rendszerváltást akartak és akarnak. A Magyar Koalíció Pártja a lehetséges legjobb eredményt érte el. A10 százalékot meghaladó arány látomása irreálissá vált abban a pillanatban, amikor a hagyományos nagy magyar részvételi arány mellé felzárkózott az egész ország. Nem alhanyagolható az sem, hogy a közvélemény-kutatási eredmények szerint közel 1,7 százaléknyi szavazó az MKP-tól az SZDK-hoz igazolt. Ez az a réteg, amelyet az MKP nem tudott megszólítani. Egzakt adatokkal egyelőre nem támasztható alá a vélemény, mégis ki kell mondani: elsősorban középvállalkozói és fiatal értelmiségi réteg pártolt át az SZDK-hoz. Részben azért, mert úgy látja, az MKP nem képviseli az érdekeit, részben azért, mert azt akarta, hogy az SZDK - akár egy szavazattal is, de - nyeijen. Ezt a réteget konzekvens gazdaság- és szociális politikával a jövőben meg lehet szerezni. Az MKP vezetőségében sokáig élt némi félelem, amelyet a Gyimesi vezette Magyar Népi Mozgalom lehetséges szavazatszippantó ereje táplált. Nos, ez a félelem nem igazolódott be. Az MKP számára is világos üzenetté vált, hogy a kampányban az MNM a szlovák nacionalista választóhoz szólt, nem a hazai magyarokhoz. A megcélzott réteg viszont DélSzlovákiában sem az MNM-re mint a „megbékélés" hirdetőjére, hanem a szlovák nacionalistákra szavazott. A Gyimesi-mozgalom bukása világossá tette, hogy ha a magyar szavazói réteg nem a Magyar Kolaíció Pártját támogatja, akkor a demokratikus szlovák pártokat erősíti, nem pedig azt a csoportot, amelynek esetében a hatalom egyértelműen rossz lóra tett. A kormányzati gengszterizmus leváltásában a feltételezéseknek megfelelően a fiatal, úgynevezett elsőválasztók részvétele döntő lehetett. E sorok írásakor még lebontott, részletes eredményekről keveset tudunk, az viszont biztos, hogy történelmi a 80 százalékot meghaladó választási részvétel. Volt tehát értelmük a választásokra buzdító kampányoknak, s a krónikásnak külön öröm: az ország egyik legjobb, szakmai szemmel nézve kiváló reklámkampánya ezúttal nem a mosóporok és a betétek kereskedőit, hanem a nemes és roppant fontos célt szolgálta. Föl kellett ébreszteni azt az alvó erőt, amely saját sorsáról döntött, s amelynek a részvétele feltételezhetően sokat nyomott a latban. Ezt a nemzedéket illik komolyan venni - hiszen önmagát is komolyan vette. A választások lefolyása nem igazolta a félelmeket - csalás, manipuláció, provokáció nem volt. Nyugalom és a törvényeknek megfelelő választás folyt. Mondhatná az államigazgatás: ugyan mire volt jó a hisztériakeltés, hiszen képesek voltunk reguláris voksolást biztosítani. Nos, ez valóban igaz. A párhuzamos szavazatszámlálók ugyanazon eredményeket érték el, mint az államigazgatás által kinevezett bizottságok. Ezzel kapcsolatban csak Carl Bernsteint, a Watergatebotrány frontriporterét idézhetjük. , A disznóságok jelentős része azért nem történik meg, mert előre írunk róluk." A sajtó és a polgári szektor nagy eredménye, hogy senki sem akadályozhatta meg a választások tisztaságát. Summa summárum: a szlovák választó változást akar, a választások eredményei erről beszélnek. Most a politikusokon a sor. Soha nem adódott lehetőség arra, hogy a választási ígéretek az első körben, néhány nappal a voksolás után teljesíthetőek legyenek. Talán csak órák kérdése, hogy világossá váljon, mennyire volt őszülte a váltás akarata és ígérete. Lett légyen győztes a DSZM, egy negyeddel nem lehet győzni, csak tisztességtelenül. A feltételeket viszont nem a levitézlett kormánygarnitúra diktálja. OLVASÓI LEVELEK Kellemesebb őszre vártam Egyik barátom nem szavazott, mert - mint ironikusan megjegyezte - nincs miből választani, kevés párt működik az országban. A másik azt mondta, teljesítette állampolgári kötelességét. A harmadik sajnálkozott, hogy a kertészkedőknek nincs pártjuk, ami nagy kár, hiszen az kapta volna a legtöbb szavazatot. Sajnos, napjainkban nem becsülik meg a mindennapi szerény, alkotó munkát. A háztáji termelők erkölcsi elismerésben sem részesülnek. Ami az 1998-as parlamenti válsztásokat illetti, győztesről nem lehet beszélni. Csupán arról, melyik tömörülés kapta a legtöbb szavazatot. Csak vesztesek vannak: a polgárok. Bármelyik oldalra billen is a mérleg nyelve, nincs olyan erő, amely az eddig elszenvedett erkölcsi, politikai és anyagi károkat rövid időn belül helyre tudná hozni. Ha a jelenlegi kabinet marad, még mélyebbre taszítja az országot. Ha az ellenzéki páltok alakítanak kormányt, akitor sem változik meg azonnal minden. Először ők is soraikat szeretnék rendezni, s a polgár csak azután következhet. Szlovákiában ez már így van. Személy szerint kellemesebb őszre számítottam. Iván Sándor Kassa Bizakodással választottam Bizakodással mentem választani, mert az MKP, az a tiszteletre méltó politikai erő, amelyre szavazni kívántam, mindig demokratikus úton haladt. Szlovák nemzetiségű férjem is ennek a pártnak a listáját dobta az urnába. Külön öröm számunkra, hogy 87 éves, ágyban fekvő édesanyám is leadhatta voksát a Magyar Koalíció Pártjára. Országos méretben mégis több szavazatra számítottam. Nem vehettek részt a választásokon külföldön dolgozó fiataljaink, akik a szlovákiai munkanélküliség miatt Csehországban vagy még távolabb élnek. De falunk lakosságának 86 százaléka az MKP-ra szavazott. Szerintem nincs ok a csüggedésre, felemelt fejjel járhatunk ezután is. Hajtman Kornélia Nána