Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-23 / 219. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 23. KULTÚRA ­HIRDETÉS 9 Július Barč-lvan drámája, a Ketten a komáromi Jókai Színházban. Egy érdektelen előadásról A hiba biztosan a rókában van Nagyon nagy erőfeszíté­sembe tellett, hogy az elő­adás alatt fegyelmezzem magamat. Nem kevésbé vesz el tőlem szellemi energiákat a kritikaírás, mert miután bő egy hete gondolkodom mindazon, amit Komáromban láttam, mégsem vergődtem ötről hatra. DUSZA ISTVÁN Lehet-e a nézőnek minden ideg­szálával az előadásra, a játékra figyelni, amikor Július Barč-lvan Ketten című drámájának a fordí­tása (Siposs Ildikó munkája) te­lis -tele van szlovakizmussal, magyartalan szórenddel? Egyál­talán képes lehet-e a színész ma­gyarul elmondani egy olyan mondatot, amelyben pontosan felismerhető, hogy azt eredeti­leg szlovákul írták? Emellett már elhanyagolható (?) semmiség­nek tűnik a kétnyelvű (szlovák és magyar) színlap „egynyelvű­sége", a szöveg magyar fordí­tásában hemzsegnek a szlovakizmusok, a tükörfordítá­sok, a helytelen szórendű mon­datok. Mindez igencsak sötét árnyékot vet a komáromi Jókai Színház és a pozsonyi a.ha Színház kop­rodukciójában született elő­adásra. Igazából azt sem értem, hogy mi abban az érdekes, ha egy rendező - ebben az esetben Štefan Korenči - két nyelven, két helyszínen, magyar és szlo­vák színészekkel más-más elő­adást rendez. A komáromi néző aligha látja mindkét előadást, s a pozsonyi szlovák és magyar nyelvű előadásokat is csak a színházművészet bacilusaival megfertőzött szenvedélybete­gek tekintik meg mindkét nyel­ven. Tehát: bár ugyanarról a da­rabról van szó, s ugyanaz a ren­dező rendezte magyarul és szlo­vákul, a dolog arra a rókára kezd hasonlítani, amelyről két bőrt húztak le. Vagy éppen egyet se teljesen. Egyelőre maradjunk abban, hogy a komáromi előadás igen­csak szakadozott és lyukacsos rókabőrre emlékeztet. Egy meg­határozhatatían időben, megha­tározhatatlan földrajzi hosszúsá­gi vagy szélességi, körön találha­tó kőbányában él egy Nő, aki a dráma eredeti változatában nem is annyira mellesleg, egy Férfi. A Nő elszántan követ farag, s teszi ezt folyamatosan, amikor meg­A dolog arra a rókára kezd hasonlítani, amely­ről két bőrt húztak le. érkezik a Földről(?) a Pokol­ba (?) az a négy ember, akik kö­zül csak August, Mauro és Mari­anna látható. A negyedik Mari­anna szerelme, akit August még a cirkuszban gyilkolt meg, és aki a lány képzeletében jelenik meg, ezért mások számára láthatatla­nul van jelen minden olyan jele­netben, amelyben Marianna is a színen van. Itt szembesülnek a bűnnel, amelynek általános ér­vényű filozofikus értelmezését is adja Barč-lvan eredeti drámája. A három artista a múltját, küz­delmeit, szerelmeit és bűneit hozza ebbe a kőbányába, hogy szembesüljenek egymással és önmagukkal. Nem kevésbé az el­titkolt bűn - egy gyilkosság ­mindenfajta emberi kapcsolato­kat erodáló, majd felőrlő jövőt­lensége az a sajátosság, amely vulkáni erővel tör elő a négy em­ber véletlenszerűen létrejött kapcsolatában. Igaz, a drama­turgiai átigazítások mentén már nem derül ki, hogy igazából ki­csoda is a Nő; akit Németh Ica alakít. Élő lelkiismeret? A pokol kapujának őrzője? Mokos Attila Augustjának előéletéről sajnos csak az derül ki, ami a gyilkos­sággal kapcsolatos. Az, hogy mi­lyen artista volt, s a szerelmi fél­tékenységen túl emberi kapcso­lataiban mire volt képes, mind­végig rejtély marad. Még Benkő Géza Maurója a legteljesebben olvasható jellem. Lázadni gyáva, elszakadni képtelen figura ő. Vincze Emőke Mariannája saj­nos egyetlen csalogató, magá­hoz intő gesztussal van jelen a játékban, ami igazából még egy vizionálva szeretett férfi számá­ra sem lehet elegendő mindab­ból, ami egy szerelmes nő esz­köztárábanjelen lehet. A színlap szerint az átdolgozás minden következménye a rende­ző számlájára írható. Pavol Andraško m.v. jelmezei és dísz­lete semmit sem adtak hozzá a játékhoz. A játék nem töltötte be a színpadi teret. A Nő ruhája és az artisták civilje egymástól igencsak elvonatkoztatottak, így üzenetük megfejthetetlen. Az meg egyenesen a rendezői ízlés­telenséggel határos, hogy egy olyan szuperfilm, mint a Titanic zenéjének főmotívuma dominál­jon a drámai végkifejletben mint hatásvadász effektus egy érdek­telen előadás végén. Beszélgetés Galambos Lajossal a szlovákiai választási kampányban való részvételéről „Tudom, mit vállaltam, azt is, miért" VRABEC MARIA A ma véget érő választási kam­pány során gyakran szerepeltek a különböző rendezvényeken külföldi művészek is, akik a leg­több esetben egyáltalán nem fir­tatták, ki a megrendelő. Legfeljebb amikor már kezdett kínossá válni a dolog, azzal mentegetőztek, hogy nem a po­litika miatt, hanem turistaként, Szlovákia iránti szeretetből jöt­tek - taktikusan elhallgatva a gázsi összegét. Mások még rosz­szabbul jártak, mert csak akkor jöttek rá, hogy csőbe húzták őket, amikor meglátták a válasz­tási plakátokkal kitapétázott színpadot. Ezt a taktikát különö­sen a hosszúnevű magyar moz­galom menedzserei alkalmaz­ták, és miután a csalás kiderült, azzal érveltek, hogy az MKP is magyarországi művésszel járja a magyarlakta településeket. Hogy a kettő között mégis mi a különbség, arról az MKP kam­pányrendezvényeinek egyik szereplőjét, Galambos Lajost, azaz Lagzi Lajcsit kérdeztük. Művész úr, tudta ön, amikor felkérték a szereplésekre, hogy a szlovákiai választási kampány aktív résztvevőjévé válik? Természetesen. Négy hónapja szólított meg Héger Rudolf az­zal, hogy ő szervezi az MKP vá­Lagzi Lajcsi: „Elszomorít a ma­gvarok közötti széthúzás." (Archív felvétel) lasztási kampányát, és szeretné, ha részt vennék benne. Én ezt vállaltam, mert ismerem az ő szavahihetőségét, és bár nem élek itt, ismerem a Magyar Koa­líció Pártját is. Elég egy pillan­tást vetni a képviselőlistájukra ­ezek a nevek önmagukért be­szélnek, ők képviselik a szlová­kiai magyarságot és senki más. Vállaltam a szereplést annak el­lenére is, hogy otthon soha sem­milyen politikai pártot nem kép­viseltem, mert úgy éreztem, hogy itt nem akármi a tét, és ha én a zenémmel tudok segíteni, akkor segítek. Ezek a fellépése­im elsősorban mégsem a párt­nak, hanem a szlovákiai magya­roknak, az ő ügyüknek szólnak, ezért jöttem el az otthon meg­szokott gázsim töredékéért. Mi a véleménye azokról a kol­légákról, akik nem éppen a magyarok érdekeit szolgáló pártok rendezvényein vállal­tak fellépést? Ahhoz, hogy ki kinek a nótáját húzza, lényegében semmi kö­zöm, mindenki saját magáért fe­lel. Azt sem tudom, tényleg megtévesztetták-e őket, vagy a felkínált összeg nagysága miatt jöttek el. Egyet tudok: egy mű­vész általában fellépést vállal és nem igazán tudja, mi folyik a kulisszák mögött, még a határontúli magyarok esetében sem, ami persze hiba. Ezek szerint ön tudatosan vett részt az itteni választási harc­ban, éppúgy, mint Claudia Cardinale vagy Gerard De­pardieu? Ez nem tagadható. Mégsem em­líthetjük a kettőt egy napon, mert én nem állítom, hogy turis­taútra jöttem ide, és csak fene nagyjókedvemben énekelgetek. Azt meg egyenesen szégyellném mondani, hogy félrevezettek, mert egy ismert művésznek kö­telessége utánanézni, mihez ad­ja a nevét. Különösen akkor, ha a felkérés politikai párttól érke­zik és a választások előtt. Mi a véleménye azokról a hí­A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 37. számában feltett kérdésre a héten 495 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a VASÁRNAP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Holler Tibor párkányi, Szőke Szilveszter nagycétényi és Zsák Ferenc udvardi olvasó­ink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: a Külhoni Magyar Sportcsillagok I. Világtalálkozója, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremé­nyek összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) SZÍNHÁZ POZSONY ASTORKA: Elefánttemető (vendégjáték Opaván) 19 HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Ördögfiókák 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tár­gyalás 19 KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Az ember tragédiá­ja 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Big Lebowski (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A vi­lágűr foglyai (ang.) 17.30 Ebadta eb (am.) 18.30, 20.30 Cseh szóda (cseh) 18 Hat nap, hét éjszaka (am.) 18.30, 20.30 Az amatőr (lengy.) 20.15 Építs házat, ültess fát (szlov.) 20.30 KASSA TATRA: Rivers of Babylon (szlov.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: X-akták (am.) 18, 20.15. AraSznyi EmBeRkék 16 IMPULZ: Bean (ang.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Godzilla (am.) 15.30,18, 20.20 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: X-akták 17.30, 20 NAGYME­GYER - SLOVAN: Életre-halálra 19 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Avasálarcos (am.) 17,19.30 GALÁNTA-VMK: Akód ne­ve: Merkúr (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Rivers of Ba­bylon (szlov.) 17, 19.30 FELHÍVÁS rességekről, akik a fellépése­ket elvállalták ugyan, de en­nek következményei elől már kibúvót keresnek? Ez főleg nekünk, magyaroknak húsbavágó kérdés. Ami a nem­zetközi sztárokat illeti, ők mie­lőtt idejöttek, azt se tudták, hol van Szlovákia, miután pedig fel­vették a pénzt és hazamentek, rögtön el is felejtették. Egy elad­ható termék ugyanis sosem fir­tatja, ki a vevő. Á magyarországi kollégáimnak is szíve joga el­dönteni, kinek muzsikálnak, de nekik nagyobb a felelősségük, több a lehetőségük megtudni, mi az igazság és ez valahol köte­lességük is. Milyenek a kampányfellépé­sek során szerzett benyomá­sai? A közönség fantasztikus volt, ez a hangulat az, amiért én mindig szívesen járok a határontúli ma­gyarlakta vidékekre. De ami na­gyon elszomorított és amit nem is értek, az a széthúzás, amit az itteni magyarok között tapasz­taltam. Ezt nagyon nagy hibá­nak tartom, mert olyan kevesen vannak, és olyan nagy dolgokról van most itt szó, hogy igazán csak az összetartás segíthet. Ezért én csak egyet kívánok az itteni magyaroknak: azt hogy a választások eredményei azt tük­rözzék, hogy egy közös cél érde­kében képesek összefogni. A Csemadok Országos Tanácsá­nak Elnöksége felhívással fordul a szlovákiai magyar társadalmi szervezetekhez, intézményekhez és egyénekhez, hogy 1998. októ­ber 2-ig juttássák el a Fábry Zol­tán Díjra javasolt egyének és al­kotó közösségek nevét a Csema­dok Országos Tanácsának címé­re (Nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava). A Fábry Zoltán Díj küldetése tá­mogatni a szlovákiai magyar iro­dalmat, a szlovákiai magyarság­gal foglalkozó történelmi és tár­sadalmi írásbeliséget, főleg az olyan alkotásokat, amelyek a Fábry-életműhöz, a szlovákiai magyarság életéhez és az író tör­vényes örököse, a Csemadok te­vékenységéhez kötődnek A Fábry Zoltán Díj odaítélhető: 1. Szépirodalmi vagy irodalom­tudományi művekért, amelyek hűen ábrázolják a szlovákiai ma­gyarság életét, hozzájárulnak ön­ismeretünkhöz és a szülőföld szeretetének az elmélyítéséhez. 2. Társadalomtudományi, publi­cisztikai és helytörténeti műve­kért, amelyek a szlovákiai ma­gyarság történelmi, néprajzi, kultúrtörténeti, nyelvtudományi és szociológiai vonatkozású kér­déseivel foglalkoznak. 3. Politikai, közéleti, pedagógiai, tudományos és egyéb tevékeny­ségért, amely hozzájárul a szlová­kiai magyarság társadalmi, kultu­rális, oktatásügyi érdekeinek tel­jesebb megfogalmazásához, illet­ve helyzetének javításához. Németh Ica (A Nő), Mokos Attila (August) és Benkő Géza (Mauro) a komáromi előadás végkifejletében. (Archív felvétel) OKTOBER 3-ÁN 19 0 0 KOMAROMI VMK JEGYELŐVÉTEL A HELYSZÍNEN

Next

/
Thumbnails
Contents