Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-22 / 218. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 22. Leértékelt politika PÁKOZDI GERTRÚD Úgyszólván futószalagon érkeznek a tekintélyes nemzetközi adósságminősítő intézetektől a rosszabbnál rosszabb hírek. A múlt héten a Standard and Poor's arról tájékoztatta a reménybe­li befektetőket, hogy Szlovákia rossz adóssá vált. Tehát: jobb lesz, ha egyelőre távol tartják magukat ettől az országtól. Két legnagyobb pénzintézetünket, az Általános Hitelbankot és a Szlovák Takarékpénztárt is elmarasztalták. Az említett bankok­ról az ugyancsak amerikai Moody's Investors Service mondta ki a semmi jóval sem kecsegtető ítéletet. Indoklása szerint csökke­nő nyereséggel működnek, még mindig nagy a kockázatos, úgy­szólván behajthatatlan kinnlevőségeik aránya, és nem utolsó­sorban elmarasztalóan szólt a bankok nemzetközi megítélését is meghatározó bizonytalan belpolitikai környezetről. Csak egy valami megnyugtató: a pénzintézetek betétállományára vonat­kozó korábbi, pozitív értékelésén nem változtatott az adósminő­sítő cég, így legalább a betétesek nyugodtan alhatnak. Ha azon­ban az ország küátásai szempontjából értékeljük a „leértékelése­ket", nyüvánvalóvá válik, hogy a külföldi hitelekből élő Szlová­kia csak nagyon nehezen tarthatja magát a felszínen. Különösen akkor, ha már nem lesz, aki hitelezzen az országnak, nem lesz, aki megvásárolja a nemzetközi pénzpiacon felkínált kötvényeit. Bizonytalanná vált környezetbe nem szívesen helyezik el pénzü­ket a befektetők, akkor sem, hajói kamatozik.*Bizalmatlanságuk érthető, különösen akkor, ha az oroszországi válságot is számításba vesszük velünk szembeni magatartásuk alakulásába. Márpedig ez a szempont sem mellőzhető, hiszen a jelenlegi gar­nitúra nemegyszer adta tanújelét az orosz gazdasághoz való „vonzódásának". A választások után bizonyára sok mindent vi­lágosabban látnak azok a hazai gazdaságelemzők is, akik most mindig oda lyukadnak ki: a még pár napig hatalmon levő kor­mánygarnitúra csak annyit tett, hogy az ország gazdaságilag va­lahogy kibíija a választásokig. Elhanyagolta az oly szükséges szerkezetváltást, nem tette meg a lakosság széles rétegei számá­ra átmenetileg fájó, de elengedhetetlen lépéseket. Csak egyben bízhatunk: a választások eredményeként politikailag megbízha­tóvá válik az ország, és a külföldi befektetők nem torpannak meg határánál. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (S238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidő H. Zoltán-gazdaság- (5238310), Juhász László-kultúra- (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkcsztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Palóc, Katedra DUSZA ISTVÁN Semmi új nem született, csu­pánjátszani támadt kedvem, s a címben egymás mellé so­roltam két, komoly szellemi­séget képviselő társaságot. Az elmúlt hét végét a Palóc Tár­saság és a Katedra Társaság avatta kinek-kinek ünnepivé. Az egyik Losoncon és Alsósztregován, a másik Dunaszerdahelyen próbálta meg a mindenséggel mérni a szlovákiai magyarságot. Bár a földrajzi távolság a Madách Napok és a Katedra Napok kö­zött elég nagy volt, az időbeli egybeeséseken túl az oktatá­sunkat is érintő dolgok köz­vetve egymáshoz kapcsolták a két helyszín történéseit. Ha a Madách Imre életéről és mű­veiről meghirdetett országos vetélkedőre csupán két hazai magyar középiskola - a rima­szombati és a füleki gimnázi­um -jelentkezett, mégha a három magyarországi csapat előtt megnyerték is a vetélke­dőt, igazából nyugtalaníthat­ná a Katedra Napok résztve­vőit. Mint ahogy az sem lehet mellékes Hodossy Gyulának, a Katedra Napok főszervező­jének - s nem is mellesleg a Szlovákiai Magyar írók Társa­- Tüzet szüntess! Ütött a kampánycsend utolsó órája. Ideje ledobni a médiabombát! (Agócs Ernő rajza) Az elmúlt négy év szlovák külpolitikája: sikertelenségek sorozata, teljes csőd A dilettantizmus útja A szlovák külpolitika újabb sikertelen időszakot zár. A harmadik Mečiar­kabinet külügyi programja négy fő célt fogalmazott meg. Egyik sem teljesült, sőt néhány kérdésben rosszabb a helyzet, mint 1994-ben volt. MOLNÁR NORBERT Elsőrendű célként a nyugati in­tegrációtjelölte meg a program. Négy éve a visegrádi négyek jó­formán egy rajtvonalról indultak a NATO és az EU felé. 1998-ban Lengyelország, Magyarország és Csehország a tagság legesélye­sebbjei, Szlovákiát pedig már a második csoportban is csak el­vétve említik. A kormány min­dent megtett azért, hogy prog­ramja ne teljesüljön. Csak Szlo­vákia nem felelt meg az EU és a NATO politikai feltételeinek. Olyan országok érték utol Po­zsonyt, mint Románia vagy Bul­gária. Vladimír Mečiar ezek után cinikusan kijelenti: a kormány elérte a kitűzött célokat, hiszen Brüsszel nem mondott le Szlová­kiáról, folytatódhat a sikeres in­tegrálódás. Jozef Šesták külügyi államtitkár pedig azt állítja: a következő kabinet nagyszerű rajtpozícióban lesz, hiszen a je­lenlegi mindent előkészített az EU- és NATO-tagságra. A Nyugat közben az ellenzékre vár, az kel­lőképpen felkészült-e a választá­sokra, hogy megkezdődhessen a tényleges felzárkózás. Ennek egyik legeklatánsabb példája Ot­to Lamsdorf. A német szabadde­mokraták vezére bírálta Claudia Schiffer topmodellt, mert Me­čiar mellett kampányolt, márpe­dig a diplomáciában nem szokás beleszólni a korteshadjáratokba. Talán csak az SZNP teljesítette programját - eltekintve attól, hogy a kabinet külpolitikai célki­tűzései nem egyeztek a kor­mánypártéval hiszen Slotáék nem akarják sem a NATO-t, sem az EU-t. Pozsony a Keletet vá­lasztotta. Az utóbbi négy évben újra Moszkva lett a mérvadó. A kabinet függővé tette az energi­szektort a keleti medvétől, mi­niszterei többször látogattak a volt Szovjetunióba, mint Nyu­gat-Európába. Nem sikerült elér­ni az OECD-tagságot sem. Hiába választották el Szlovákiát - oly­kor - csak milliméterek a világ legfejlettebb országainak társa­ságától, a végeredmény egyszer sem volt kedvező. A kormány­pártok szónokai a makroökonó­miai mutatókat hozzák fel az utóbbi négy év pozitívumaként, ám ez sem hatotta meg az OECD-t. Valószínűleg azért, mert a mutatók sem pontosan tükrözik a valóságot. Nem be­A külügyminisz­tereket fogyasztották és emésztették. szélve arról, hogy az OECD sem hajlandó olyan országot befo­gadni, amely nem teljesíti a nemzetközi szerződéseket, nem tartja meg ígéreteit. Szlovákia szomszédpolitikája el­érte a mélypontot. Magyaror­szággal, Csehországgal és Áuszt­riával kialakított viszonya iszony­nyá vált, Lengyelország és Ukraj­na az érdektelen kategóriába ke­rült. A kormányprogram e része is csak illúzió maradt, s ez nem a szomszédokon múlott. Vladimír Mečiar kormányai mindig a kül­ügyminisztereket fogyasztották és emésztették a legkönnyebben, így volt ez a legutolsó országlás idején is. Először az átütő erővel nem rendelkező Juraj Schenk próbálta Mečiar külföldi útjait egyengetni, mindhiába. A mi­niszterelnök korábbi tanácsadó­ját egy karrierdiplomata, Pavol Hamžík németországi nagykövet - valószínűleg nem tudva, mihez adja nevét - váltotta fel, ám neki sem sikerült elintéznie az óhaj­tott Mečiar-Kohl találkozót. Hamžíkból, mint több elódjé­széből, Mečiar ellenzéki politi­kust csinált. A négy év harmadik s egyben utolsó külügyminisztere, a minden hájjal megkent minisz­terelnök eddigi legtehetségtele­nebb választottja, Zdenka Kramplová lett. A kormányhiva­tal korábbi vezetője diplomáciai analfabéta módjára viselkedett, maradását minden bizonnyal csak annak köszönhette, hogy dörzsölt, Moszkvában tapasztalt szóvivőt választott Milan Tokár személyében. Ám a szóvivő sem váltotta meg a tárcát. Ehelyett be­került a DSZM kiszolgált katonái közé, akik nagykövetségeken próbálják majd elfelejteni, mit tettek az országgal. Keltošová, Belohorská, Kramplová, Garajo­vá, Šesták Tamóczy és a többiek nagyköveti tisztet nyertek ese­tenként diplomáciai szolgálatba száműzettek. A nagykövetek tö­meges visszahívása pedig csak pontot tett a végtelenül leromlott nemzetközi renomé végére. Egyet azonban meg kell jegyezni: azt, ami Szlovákiában zajlott négy éven át, Madelaine Albright sem tudta volna eladni külföldön. Az ország megítélése ugyanis a belpolitika függvénye. A diplo­mácia csak árnyalatnyit javíthat a kialakult képen, valójában mene­dzseri szerepe van. Szlovákia sem menedzserekben nem bővelke­dik sem rátermett, nyugatorien­tált politikusokban. Ajelenlegi el­lenzéknek, ha sikerül megnyer­nie a választást, lesz négy éve, hogy ezt megcáfolja. Ha nem, to­vább haladunk a dilettantizmus megkezdett útján. PRAVDA A jelenlegi kormánygarnitúra a privatizáció olyan modelljét vá­lasztotta, amelynek alkalmazá­sával egy szűk réteg óriási va­gyonra tett szert. Az alacsony árakat azzal indokolta, hogy a vállalatokról szlovák tulajdo­nosok gondoskodnak majd, és az adókból folyik be a pénz az államkasszába. A valóság azon­ban más. Az állami költségvetés deficitje már most jelentősen meghaladja az egész évre ter­vezettnek a kétszeresét. Több magánosított vállalatnak u­gyanis nem akaródzik adót fi­zetnie. Ez alól nem kivétel a Ke­let-szlovákiai Vasmű Holding sem, amelyet - Alexander Re­zes szavaival élve - a „legerő­sebb és legsikeresebb csoport" tartja kézben. A lap szerint a vállalat nem egyenesen a való­di megrendelőnek adja el ter­mékeit, hanem előbb egy köz­vetítőnek. Az árkülönbség az­tán az ügynevezett adóparadi­csomokban tűnik el. Olyan or­szágokban, ahol nem kell ma­gas adót fizetni, és biztosított a tulajdonos anonimitása - pél­dául a Holland-Antillákon. A vasmű március 19-én szerző­dést írt alá 915 tonna termék eladásáról a hollandiai VSŽ Steel Tradinggel, s ugyanazon a napon, ugyanarról az áruról kötött egy másik szerződést a VSŽ Steel Trading a valódi megrendelővel, a Gratzer Graz osztrák társasággal. Alapvető eltérés volt az árban, s végül is valahol eltűnt az a 45 750 már­ka (megközelítőleg egymillió korona), amely valójában a VSŽ Steel Trading nyeresége. A cégről kiderült, hogy nincs egyetlen alkalmazottja sem. Az ilyen üzletek két célból köttet­nek: egyrészt, hogy kevesebb adót kelljen fizetni, másrészt, hogy kirabolhassák a kassai vasmű többi részvényesét. A vállalat hasonló tranzakcióit a pénzügyi hatóságoknak kellene leleplezniük. NOVÝ ČAS „Mečiar esetében az ember so­hasem lehet biztos semmiben, de mindenre felkészülünk. Ha a kormány valóban meghiúsí­taná a választásokat, akkor ar­ra csattanós választ kap" - mondta Ján Čarnogurský a vele készült interjúban. A KDM elnöke szerint a „csattanós vá­lasz" az lenne, ha a demokrati­kusan gondolkodó polgárok ­s belőlük van több - a terekre vonulnának. Nem zárta ki an­nak lehetőségét sem, hogy a DSZM államcsínyhez folyamo­dik, ebben az esetben azonban nem kerülné el a büntetést, amely ezért jár. A keresztény­demokrata politikus úgy véli, hogy a hadsereg egészében vé­ve nem használható ki ilyen célokra, de valószínűleg van­nak a fegyveres erőknél olyan egyének, akik mindenre kap­hatók. „Nekik azonban ez na­gyon kockázatos lenne, mert a hadbíróságok szigorúbbak, mint a polgáriak" - állapította meg Ján Čarnogurský. OLVASÓI LEVELEK Választások előtt Egységben az erő, mi tudjuk régóta, / De egy bizonyos ÚR ezt még nem tanulta? / Vagy tán más malmára hajtja ő a vi­zet? / Erre kisebbségünk, saj­nos, jól ráfizet! / Széjjelforgá­csolja csöppnyi kis erőnket, / Gyengítve a parlamenti esélye­ket! /II szép pontban ígérget­nek fűt s fát, / De mi ennek saj­nos, nem látjuk hasznát. / A Megoldás Kulcsa itt van a ke­zünkben / Éljünk vele bátran, hittel és reménnyel! / Legyünk hű magyarok mindig és minde­nütt, / S hogy egységben az erő, ezt el ne feledjük! Tisztelettel: Hegyi Mária Kész átverés! Lakásvásárlásra akartunk köl­csönt felvenni, de sehol nem kaptunk, azzal a kifogással, hogy kevés a keresetünk. És ak­kor megtörtént a „csoda". Meg­tudtuk, hogy aki kölcsönt sze­retne, bármennyit bármire, az jelenjen meg egy találkozón. Az Euro-Cassa Kft. képviselője el­mondta, hogy nem kérnek fizetéskimutatást és más papíro­kat. De nem mondta el a teljes igazságot, így kaptunk az alkal­mon. Befizettük a kölcsönre ki­szabott kezelési költséget, 9540 koronát. Erről elmondta, hogy ha kilépünk vagy nem tudjuk fi­zetni a részleteket, nem kapjuk vissza. A szerződés mellé kap­tunk egy, ún. részvételi szabá­lyokat tartalmazó papírt, ame­lyet szintén alá kellett írnunk Amikor megkérdeztem, mit tar­talmaz, azt felelte, csak azt, amit már elmondott. Belenyu­godtam, és otthon nem olvas­tam el rögtön a papírt. Megjött a meghívó az első közgyűlésre, és vele a 4397 koronáról szóló csekk is. Ezt be is fizettem. Ez így ment 5 hónapig. Közben hal­lottam egy másik, előnyösebb lehetőségről. Bementem az Euro-Cassa irodájába; ott közöl­ték hogy keresnünk kell ma­gunk helyett valakit, mert ha ők teszik meg, a havi összegből is levonnak. így csak 3125 koronát kapunk vissza. Ezt az elején per­sze senki nem mondta. Ázt aján­lom mindenkinek, aki még nem vágott bele, hogy jól gondolja meg, mert ami könnyen megy, az nem mindig jó. Nagy Gabriella Pozsony JEGYZET sága ügyvezető elnökének -, hogy a Madách-díjasok Lo­soncra meghirdetett találko­zóján egyetlen író vett részt. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy az örvendete­sen szaporodó és áldásos munkát végző társaságok nem tudják megtalálni azt a közös nevezőt, vagy ha már az nem megy, akkor a legki­sebb közös többszöröst, amelynek mentén segíthetnék egymást. Akár oda-vissza ala­pon is. Sokszor mondogatjuk: ellehetetlenült a felvidéki ma­gyarság helyzete, nyelve és kultúrája veszélyben van. De nem lehet nagyobb veszély annál, mint amikor egymással nem tudunk szót érteni olyan dolgokban, amelyek kölcsö­nösen erősíthetnének ben­nünket. Mindamellett, hogy a Csemadok már nem egyeden és kizárólagos erjesztője kul­turális és szellemi életünknek, a magasabb szintű, sokrétű munka már megkívánná az időnkénti koordinációt. Mivel a kulturális,művészeti, regio­nális és egyházi társaságok igencsak aktívak, hasznos len­ne olyan kulturális fórum lét­rehozása, ahol a terveket, a szándékokat megvitatva se­gítséget is kaphatnának egy­mástól. így talán az egyre in­kább peremhelyzetbe szoruló és szórványba kényszerülő vi­dékek magyarjait is támogat­hatná a tömbök magyarsága. KOMMENTÁR TALLÓZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents