Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-21 / 217. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 21. KOMMENTÁR Közszolgálat LOVÁSZ ATTILA -Amikor a manapság demokratikusnak tekinthető, fejlett or­szágokjogrendjei alakultak, a jogalkotó arra is gondoltak, hogy sok területen nem a piaci szempontok és nem a többség elvárásai jelentik a megoldást. Ezért tekintik a demokratikus államok polgárai közszolgálatnak többek közt a rendőrség munkáját, a rászorultak segítségét állami intézmények révén vagy éppen a kis országok sajtóügynökségeinek szolgáltatása­it. Az Amerikai Egysült Államokat kivéve a legfejlettebb orszá­gok mindegyikében létezik közszolgálati televízió is. Egyértel­műen azért, mert a legtágabb értelemben vett kultúra terüle­tén rengeteg érték veszne el, ha kizárólag a piac szabályait figyelmbe véve kerülnének képernyőre a műsorok. így nem biztos, hogy egy kommersz televízió műsorára tűzne színházi premiert vagy operaestet, a híradóban nem jelenne meg egy­egy tárlat vagy szociális feladatokat ellátó intézmény megnyi­tása. Jó példa erre a cseh televízió kettes csatornája, amely­nek nézettsége alig 10 százalék, mégis a cseh kultúra gyöngy­szemeit „futtatja" naponta, közvetítő szerepet vállalva a világ kultúrája és a cseh néző között is. A közszolgálati híradások külön kategóriát képeznek. Az ese­tek túlnyomó részében törvény írja elő, hogy a híradás objek­tív, kiegyensúlyozott, s a hírválogatás elsőrendű szepmpontja az állampolgár, az adófizető érdeke legyen. A magánteleví­zióktól eltérően - ahol a véres, botrányos események vannak előtérben és elsőrendű szempont a nézettség - a közszolgálati híradó a politika, a kultúra, a társadalom életének minden közérdekű vonatkozásáról tudósít. Pl. A kommersz Markíza televízióban történtekről a tényeket mondja el. Ezzel szem­ben a Szlovák televízió igazgatóstul, politikai kommentáto­rostul kampánymunkát végzett. Még azt is megéltük, hogy a sajtó elől három éve bujkáló titkosszolgálati igazgató is meg­szólalt és politikai színezetű beszédet mondott. A szótárról in­kább hallgassunk - a pártkongresszusok szövegezői szégyelhetnék magukat - egy viszont biztos: a szlovák köz­szolgálati televízió a közszolgálatiság ismérveit messziről sem közelíti meg. Pedig máig az egyetlen adó, amely valóban az egész országot fedi. Csak remélhetjük, hogy a hatalomváltás garnitúrája tudni fogja, mi a közszolgálat. Húska bronzfoga TÓTH MIHÁLY Ahhoz képest, hogy Szlová­kia lakossága túlnyomó több­ségének gondolkodására in­kább a földközeli konkrétság, semmint a széllel bélelt absztrahálási hajlam jellem­ző, a kormánykoalíció fő po­litikai erejének kampányfő­nöke eléggé nehezen követ­hető jelképrendszert alkal­maz a voksolást közvetlenül megelőző agitációs csúcsrajáratás napjaiban. A sztrádaszakaszok felavatása és alapkőletétele sorra-rend­re érthető és „egy az egyben" értelmezhető üzenet volt a miniszterelnök részéről. Még a hőlégballon-eregetésről és a Nagyszombatban megejtett tűzijátékról sem mondható el, hogy elviselhetetlenül igénybe vette az egyszerű honpolgár gondolattársítási képességét. Azt viszont már a politikatu­dományilag, esztétikailag, pszichológiailag, mi több, pszichiátriailag legképzetteb­bek is nehezen tudják követ­ni, hogy mi értelme volt mondjuk Claudia Schiffer és a nyugat-európai szórakozta­tóipar többi kiválósága meg­hívásának. Csak nem arról van szó, hogy a miniszterel­nök belátta, a veszteségtől már csak a csoda mentheti meg, és szabad kezet adott a kampányfőnöknek? Csak nem arról van szó, hogy Režeš, a csodatevő agitátor annyit ért a lélekbúvároskodáshoz, mint a vaskohászathoz? Állítólag a SZISZ-ből külön nyomozó­csoportot alakítottak ki azok­nak a liptói, gömöri, zemplé­ni, trencséni és árvái őslako­soknak felkutatására, akik Claudia Schiffer hazánkba lá­togatásának hatására döntöt­tek úgy, hogy voksukat Vladi­mír Mečiar mozgalmát támo­gatandó csúsztatják az urná­ba. A kampány külön fejezete, hogy bronzba szoborták a Szlovák Köztársaság önállósí­tásának legkiválóbbjait. Be­vallom, puruttya indulatok­kal a lelkemben utaztam fel Pozsonyba a politikusok érc­be öntött hasonmásainak megtekintésére. Az előre be­programozott káröröm végül is pozitív érzéssé nemesedett bennem: először volt szeren­csém úgy találkozhatni Augustín M. Húskával, parla­mentünk alelnökével, hogy biztos lehettem benne, nem esik ki a fogsora. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők:. Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László -kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teqeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Főnök, a választási stábról hívnak. Melyik bomba menjen, a médiabomba vagy a szexbomba? Agócs Ernő rajza TALLÓZÓ .^LApÁfRONTA DNES A legolvasottabb cseh napilap szerint a Markíza szlovák keres­kedelmi televízió körüli zavaros fejlemények egyszeriben telje­sen más megvilágításba helyez­ték a szlovákiai választási kam­pányt. Szerkesztőségi jegyzeté­ben a lap rámutatott: „Ma már nem Mečiar és az ellenzék áll­nak egymással szemben, ha­nem Mečiar és a Markíza, amely az egész ellenzék jelképévé vált. Az igazat megvallva ebben a harcban Mečiar akkor sem győzhetne, ha egész nap a Szlo­vák Televízió stúdiójában ülne és esküdözne, hogy semmi köze sincs a Markíza ügyéhez". A lap szerint ugyanis a kereskedelmi televízió ereje összehasonlítha­tatlanul nagyobb, mint a köz­szolgálati televízióé. Ma már mindegy, hogy az egész ügynek politikai vagy pedig üzleti hát­tere van-e. „Ugyanis mindkét esetben érvényes, hogy a Markíza ezekben a napokban Mečiar hátgerincét roppantgat­ja" - szögezte le a lap. A Katedra Társaság állásfoglalása az iskola és a szülő kapcsolatáról Szívesen járni az iskolába A Katedra Társaság szep­tember 18-ai dunaszerdahelyi ülésén a hatékony nevelés egyik legfontosabb kérdését, az iskola és a szülő kapcsola­tát vitatta meg. DOKUMENTUM Szlovákiai magyar nemzeti kö­zösségünk megmaradása és jö­vője szempontjából sorsdöntő feladat olyan nevelési modell megteremtése, amelyben a peda­gógusnak, a szülőnek, az állam­nak és egyre inkább a helyi ön­kormányzatoknak is fontos, egy­mást nem pótolható szerepe van. Mindannyiunk alapvető érdeke az oktatási szabadság elvei alap­ján olyan színvonalas iskolák megteremtése és működtetése, amelyben a mai és az elkövetke­ző nemzedékek kellő tudást, az állandó művelődéshez pedig megfelelő értékrendet szerez­nek. Ebben a modellben kiemel­kedő, s egyre fontosabb szerep jut a szülőnek, aki mindenekelőtt felelős a gyermek testi-lelki fejlő­déséért, ezért elvitathatadan jo­ga, hogy megválaszthassa azokat a nevelői módszereket, s azokat az iskolákat, amelyek a legszín­vonalasabban segítik a gyermek szellemi és erkölcsi gyarapodá­sát. Legyen a szülőnek megfelelő mértékben beleszólási joga az is­kolai vezetők kinevezésében, s az iskolák működéséhez szükséges személyi és anyagi feltételek megteremtésében is. Az iskolák tartalmi színvonalát az iskolata­nácsok felügyeljék, amelyekben a szülői képviseletnek kellő súlya legyen. A szülők és a pedagógu­sok egyenrangú, egymást segítő partnerek. Közös törekvéseik ar­ra irányuljanak, hogy a gyermek szívesen járjon iskolába, ahol senkit sem érhetnek megalázta­tások, s ahol a közös tanulás, a művelődés öröme hatja át a ne­velés valamennyi folyamatát. Neveljük gyermekeinket önálló tanulásra, gondolkodásra, véle­ményalkotásra, a legkülönbö­zőbb élethelyzeteket előrelátha­tóan megoldani képes kreativi­tásra, mert ezek boldogulásuk alapvető feltételei. Meggyőző­désünk, hogy e célok eléréséhez nélkülözhetetlen iskoláink önál­ló jogalanyiságának a megszer­zése, ezért kívánjuk ösztönözni az igazgatókat és más illetékese­ket e felelősségteljes és fontos lépés megtételére. Elengedhetetlennek tartjuk az állam eltúlzott szerepének je­lentős mértékű csökkenését, a központosított irányítás lebon­tását oktatásügyünkben is. Az állam feladata korlátozódjék ar­Közös érdekünk a gyermekeink boldogulása ra, hogy célirányos és átlátható finanszírozási rendszerrel te­remtsen esélyegyenlőséget min­den típusú, illetve más-más tan­nyelvű iskolák között, szervezze meg a tudásszint tárgyilagos fel­mérésnek rendszerét és intéz­ményét, hozza létre a nemzeti­ségi iskolák működéséhez szük­séges szakmai intézményeket, amelyekben kiválóan képzett munkatársak nyújtanak rend­szeres módszertani segítséget pedagógusainknak. Szlovákia lakossága olyan jogállamban kí­ván élni, amelyben az iskola nem lehet semmilyen szinten sem a hatalom gyakorlásának eszköze. Az iskolák működésé­hez szükséges megfelelő anyagi feltételek megteremtése semmi­képpen sem tekinthető ado­mánynak, mert minmdez az ál­lamnak a törvény által megsza­bott kötelessége. Valamennyi ünk óhaja, hogy az oktatásügy Szlovákiában se legyen mosto­hagyermek, ne szembesüljön naponta súlyosabb, már iskolá­ink puszta létét is veszélyeztető anyagi gondokkal. Ezért alapve­tő érdekünk olyan új kormány megválasztása, amely felismeri, s a gyakorlatban következetesen és nemzeti elfogultság nélkül ér­vényesíti azt a nyilvánvaló szempontot, hogy az ország alapvető érdeke az oktatásügy, s ezen belül a magyar tannyelvű iskolák kiemelt szakmai és anyagi támogatása. Az egyik helyre százmilliók özönlenek, az életmentőkhöz egy lyukas garas sem jut Szívzörejek politikája a kórházban PÉTERFI SZONYA Akár meg is szokhattuk volna, hogy a rendkívüli és bonyolult műtétekről, szervátültetésekről csak azután szerzünk tudomást, amikor a beteg túl van a kritikus időszakon. így volt ez a 16 eszten­dős kislány esetében is, akinek beteg szíve helyére újat ültettek a pozsonyi kramárei gyermekkór­ház szívsebészei. Szlovákia törté­netében először. A hír hallatán az OLVASÓI LEVELEK „Mindent a vásárlóért" Fura eset történt velem Szlová­kiában, Zselízen. Bementem egy élelmiszerboltba, magam­mal vitttem a bevásárló vá­szontáskámat is, amelyben az irataimat tartom. Természete­sen a kosárba raktam mindent, amit venni szándékoztam. Már fizettem a pénztárnál, amikor az üzletvezetőnő hangosan fel­szólított, hogy mutassam meg a táskám tartalmát, mivel ná­ember óhataüanul kalapot emel a kislány életét megmentő orvos­csoport és ápolószemélyzet tudá­sa előtt. Hiszen a donor szívének kioperálása és Kassáról Pozsony­ba szállítása rövid két óra alatt történt, maga az átültetés pedig csupán valamivel több mint egy órát vett igénybe. Akkor szorul csak össze (egészségesnek vélt) szíve, amikor arról is értesül, hogy a pozsonyi gyerekszívsebé­szeti központ az utóbbi három év­luk a táskát le kell rakni a kosa­rak mellé. Annyira megdöb­bentem, hogy eleget tettem a nő harcias utasításának. Ami­kor meggyőződött róla, hogy nem loptam el semmit, fagyo­san rendre utasított. De én ezt nem hagytam annyiban. Ki fe­lel nekem azért, hogy ha a ko­sarak mellett hagyom a táská­mat, nem lopják el illetéktele­nek? Ha nálunk, Esztergomban ilyesmi fordul elő, hogy a bolt­ban a rendész bizonyíték nél­kül így reagál, az akár az állá­sába is kerülhet. Várszegi András, Esztergom ben az egészségügyi minisztéri­umtól egy fillér támogatást sem kapott. Megfelelőnek a legna­gyobb jóakarattal sem mondható körülmények között csúcsteljesít­ményeket nyújtó szívsebészek el­avult, sőt megbízhatadan műsze­rekkel mentenek életeket. A sze­rény költségvetés miatt sajnos nem minden rászoruló kerülhet időben a műtőasztalra. Évente legalább 400 veleszületett szívbe­tegségben szenvedő kisgyereket Hol szavaznak a katonák? Sajnos a hadseregben szolgáló fi­atalok nem szavazhatnak a szü­lőhelyükön. A kaszárnyákban ké­szítik fel őket, ott kell szavazni­uk. De vajon az ország északi ré­szén taláíható kaszárnyákban kézhez kapják-e a Magyar Koalí­ció szavazólapját? Nemzetiségü­ket ismerve, különféle beosztá­sokkal, feladatokkal bízzák meg őket, hogy ne is szavazhassanak. Nem tudom, létezik-e országos felmérés arról, hogy hány kaszár­nya van Szlovákiában, és hol kellene operálni, s öt-tíz gyerek életét szervátültetéssel lehetne megmenteni. Ám a gyerekszív­sebészet fejlesztésére, rendelte­tésszerű üzemelésére nincs anya­gi fedezet. Van viszont több száz millió korona a felnőtt kardiovaszkuláris, pontosabban Viliam Fischer szívsebész transz­plantálási programjának támoga­tására! Netán csak azért, mert Fischer doktor beállt a DSZM és a pártvezért dicsőítők táborába?! szolgál a legtöbb magyar nemze­tiségű katona. Nagyon jó lenne, ha a a polgári társulások, a Pol­gári Szem '98 erre is odafigyelne. Fiataljaink hangja, szavazata azért is megkérdőjelezett, mert a katonaság, a munkanélküliség miatt vándorolni kényszerülnek. Már a Csehországban dolgozók sem adhatják le külföldön szava­zataikat. Szűkebb régiónk fiatal­jai többnyire ott dolgoznak, a pénztelenség miatt nem jön­nek/jöhetnek haza - így éppen ők, akiknek érdekében szükség lenne a változásra, nem lehetne; hangadók. Hajtman Kornélia, Nána

Next

/
Thumbnails
Contents