Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-18 / 215. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 18. KOMMENTÁR Szaki az ugródeszkán TÓTH MIHÁLY Két volt érdekvédelmi vezető is ott szerepel a Mečiar-mozgalom jelöltlistáján. Jozef Kalmannak még csak dobbantania sem kell, mielőtt rálép a parlamenti padsorokra irányított trambulinra; a Ľupták által miniszterelnök-helyettessé emelt egykori szakszer­vezeti kiválóság nem volt szívbajos és átigazolt. A lista 7. helyén a neve. Engliš szaki, aki 3 esztendeje még a szakszervezetek élén működött, hátrébb, a 38. helyre került. Ne sajnáljuk, ő is biztos befutó. Az érdekvédelemtől elfajzott szakszervezeti veze­tőket még a két világháború közötti évtizedekben is boncoknak nevezték. Tettüket ma így minősíti a mérsékeltebb kifejezésekre áttért sajtó: politikai pályára léptek. Szlovákiában ez azt jelenti, hogy a legtöbbet ígérő párt szolgálatába álltak. Persze kérdés, hogy eleve erkölcstelen-e, hogy egy szakszervezeti vezető össze­szűri a levet valamely politikai irányzattal. Jozef Kálmánról a 3. Mečiar-kormány működésének első fél évében gyanítani lehetett, hogy négy év múlva a mozgalom lis­táján köt ki. A végrehajtó hatalom prominens tagjaként - papír­forma szerint a munkássosztály érdekeinek védelmezőjeként ­a szeme láttára és közreműködésével úgy valósult meg a magánosítás, hogy néhány száz család millárdos vagyonra tett szert, a munkabérből élők meg a nyugdíjasok szemét pedig ki­szúrták egy, a kutya vacsorájánál is bizonytalanabb értékű ér­tékpapírral. Kalman politikai jövőjét előre meg lehetett írni. Engliš - amíg szakszervezeti vezető volt - körömszakadtáig állította, hogy az alkalmazotti érdekvédelem szigorúan politi­kamentes. Politikamentességéről mindennél többet elárul, hogy az egy hét múlva tartandó szavazás után mit képvisel a parlamentben a pályát módosított egykori főszaki. Engliš és Kalman „politikai fejlődése" alapján helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a szakszervezetekben tűzzel­vassal ki kell erőszakolni a politikamentességet. Vannak pár­tok, amelyek számára a szakszervezet a legtermészetesebb szö­vetséges. A DBP 1990 és 1998 között - úgyszólván - teljesen ki­került a vesztegzárból, amelybe múltja miatt jutott. Már-már szociáldemokratával alakult. így sem a DBP-nek, sem a szak­szervezetelmek nem kell szégyenkezniük a természetes szövet­ség kinyilvánítása miatt. A szakszervezetelmek tanulniuk kell az intellektuális háttér nélküli Ľupták-párt kalandorságából. JEGYZET Ki mit tesz az ablakba? GRENDEL GÁBOR Hát ez a Gy. bácsi is megéri a DSZM pénzét. Könnyű volt azzal az 1,8 százalékkal hen­cegni. Aki tud, az tud. Ilyen káprázatos eredményt senki nem merészelhetett „agyon­hallgatni" (ezt a kifejezést az 1,8 százalék által olvasott, szűk körű magazin alkotta), még az sem, akinek van agya. Akinek nincs, az bez­zeg titkolni szeretné, hogy mára 0,34-re csökkent a mu­tató. Megszoktuk, a „politi­kus" jelzővel felruházott, sza­badlábon védekező (és táma­dó) személyek különleges bánásmódban részesülnek. Végtére is az egyszeri ember érdekeit szolgálják. Több-ke­vesebb sikerrel. Néhány „po­litikusnak" annyira érdes a nyelve, hogy pár(t)ját ritkít­ja. Zavart kelteni mindig könnyebb volt, mint ésszerű megoldást találni. Aligha várható, hogy az 1,8% a par­lamenti választás után tö­megbékélést hoz. Igaz, léte­zik összeg, amelyért Gorba­csov haja újra nő, és korpá­sodni kezd. Amíg tele van a megbékéléskamra, a magyar sztár is nyomhat valamit a latba. Hogy mit, azt ki-ki döntse el. Érdekli is a Happy Gang dalospacsirtáit, kinek az udvari szakácsa ez a miszter. Ők átveszik a pénzt, ahogy Schiffer meg a többi­ek, aztán kézcsókom. Nem állnak senki pártján, csak bá­jolognak, mint az év többi napján. Elnézést a csapat ra­jongóitól, de tényleg csak ez hiányzik a népnek? Ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, a cirkusz annál drágább. A megbékélés csak kezdeti sza­kasz. Aztán jön a beletörő­dés, az egyéni mazochizmus, majd némi túlzással a kollek­tív öngyilkosság. Micsoda médiabomba volna, ha két nappal a választás előtt egy­másba karolva néznénk a holdtöltét, főznénk a jó me­leg sztrapacskát és mulatsá­gos történeteket mesélnénk egymásnak. Egyenest az EU képébe röhögnénk, soha töb­bé nem választanánk elnö­köt, negyven éven át húsvét­kor a kormányhivatal elé vo­nulnánk, mindenünket fölál­doznánk miniszterelnökün­kért, hogy ezzel is segítsük a mennybemenetelét. Csak már menjen! Kérem, ha igaz, hogy a politikus is volt em­ber, akkor ez nem minden esetben érvényes. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: GrendelÁgota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Szomszéd, időjárás-változás várható a politikában. Alacsonyan szállnak a parlamenti képviselők. (Agócs Ernő karikatúrája) PRAVDA „A CME amerikai társaság to­vábbra is Pavol Rusko és a Markíza jelenlegi vezetősége mö­gött áll" - erősítette meg a CME és a Gamatex tárgyalásai után a lapnak adott interjújában Stani­slav Pavlík. A televízió vezérigaz­gató-helyettese elmondta: a Mar­kízának vissza kell térnie eredeti műsortervéhez, adását nem sza­kíthatja meg élő közvetítésekkel. Ellenkező esetben megvonhatják tőle a sugárzási engedélyt. Pavlík csak abban az esetben helyezte kilátásba a rendkívüli közvetítést, ha megismétlődne a szerda dél­előtti helyzet, amikor ismét meg­próbálták elfoglalni a televízió épületét. Ami a híradót illeti, to­vábbra is objektív tájékoztatást kíván nyújtani, s élő adások he­lyett a hírműsorokban tájékoztat­nak majd a Markíza támogatásá­ra szervezett nagygyűlésekről. Pavlík közölte: a Markíza előtt összegyűlt tömeg, illetve a politi­kusok, parlamenti képviselők nélkül a televíziót már elfoglalták volna Marián Kočner emberei. Óriásira duzzadt a külföldi adósság, pénzhiány uralkodik a bankközi piacon, deficites a költségvetés... Semmivé lett gazdasági csoda Pozsony. Tegnap a honi bankközi piac gyakorlati­lag megbénult, a Nemzet­közi Valutaalap a közel­múltban figyelmeztető le­velet küldött a kormány­nak, leértékelték a Szlovák Takarékpénztárat és az Ál­talános Hitelbankot, s a Mečiar-kabinet újra pénz­hiánnyal küszködik. SIDÓ H. ZOLTÁN A parlamenti választások előtt néhány nappal végleg kipuk­kant a szlovák gazdasági csoda művileg felfújt léggömbje, az in­tő jelek olyannyira megsokasod­tak, hogy szinte dúskálunk a gazdaság és a pénzügyi szféra területéről érkező rossz hírek­ben. Szlovákia bruttó külföldi adós­sága június végén elérte a 11,3 milliárd dollárt, az ország min­den egyes polgárára 2100 dollár tartozás jut. Az állami költség­vetés deficitje augusztus végére 8,7 milliárd koronára kúszott fel, pedig a költségvetésről szóló törvény szerint csak december­ben érhette volna el az 5 milli­árd koronát. A Standard and Poor's nemzetközi hitelminősítő Szlovákiát az ingatag helyzetű országok közé sorolta. A külke­reskedelmi mérleg hiánya au­gusztusra 44 milliárd koronára duzzadt, ami nem csoda, hiszen az ország exportteljesítménye az önálló Szlovákia megalakulá­sa óta a legalacsonyabb szintre csökkent. A kormány idén dol­lárban, márkában és jenben 1 milliárd dollár hitelt vett fel, és már sikeresen el is költötte, ezért a napokban a hazai keres­kedelmi bankoktól elképesztő kamatokért ismét hitelhez folya­modott. Csak tegnap 1,5 milli­árd koronát igényelt 25 százalé­kos (!) kamat mellett. A gazda­sági növekedés ellenére a válla­... kipukkant a szlovák gazdasági csoda művi­leg felfújt léggömbje­latok nyeresége tovább csök­kent, a piacra termelő cégek ese­tében 15 százalékkal. Szakértők szerint mindössze egyetlen po­zitívumot tudunk felmutatni, mégpedig azt, hogy a reálbér­növekedés üteme érezhetően le­fékeződött. Persze nekünk, pol­gároknak ez nem örömhír... Tegnap újabb aggasztó dolog történt: a honi bankközi piacon gyakorlatilag elfogyott a korona, a hitelkamatok az égig szöktek, és megbénult a pénzpiac. Ennek oka legalább négy tényezőre ve­zethető vissza. Az első: a Szlovák Nemzeti Bank a napokban a ko­rona stabilitása érdekében dol­láreladásba kezdett, a kereske­delmi bankok pedig koronáért konvertibilis valutát vettek. A második: a központi pénzintézet felszólította a bankokat, hogy töltsék fel tartalékalapjaikat, s e lépésnek pénzelszívó hatása van. A harmadik: a kormány a napok­ban hitelfelvevőként ismét meg­jelent a pénzpiacon, és milliárdos tételben igényli a koronát, akár 29 százalékos kamatot is megad érte. Végezetül: a cégek az eset­leges pénzleértékelésre várnak, és a feszült helyzetben akadozik a valutakereskedelem. Boszniai és hercegovinai választások: a „távszavazatok" miatt elhúzódik a végleges eredmények kihirdetése Valószínűleg beigazolódnak a jóslatok SIDÓ ÁRPÁD Szarajevó, Zágráb. Megfigye­lők szerint nem okoznak megle­petést a kisebb szervezési gon­dok ellenére is sikeresnek el­könyvelt boszniai és hercegovi­nai választások eredményei. Ki­hirdetésüket az illetékes szervek a jövő hétre ígérték. A szokatla­nul elhúzódó szavazatszámlálás oka, hogy időbe telik, amíg a szarajevói választási központ­ban értékelik a tömérdek „táv­szavazatot". Azok a választópol­gárok ugyanis, akik nem a saját körzetükben járultak az urnák elé, szavazatukat megcímzett borítékban adták le. Az EBESZ felügyelete mellett megtartott, az 1995-ös daytoni egyezmény szellemében lezajlott voksolás nem hivatalos részeredményei azonban a korábbi jóslatokat látszanak alátámasztani. Bosznia bosnyákok és horvátok lakta föderációjában az eddigi államfő, Alija Izetbegovic párt­ja, a CDA tűnik győztesnek. A horvát többségű településeken a nemzeti húrokat pengető HDZ sikere várható, a Szerb Köztár­saságnak nevezett országrész­ben pedig a mérsékelt naciona­listának tartott Biljana Plavsics SPS-e minden jel szerint lekö­rözte a háborús bűnösként ke­zelt Radovan Karadzsics párt­ját, az SDS-t. A végleges ered­mények nyilvánosságra hozata­lakor kiderül: a háromtagú ál­lamelnökségi tisztségben kik képviselik majd a szerb, a hor­vát és a bosnyák etnikumot, és milyen erőviszonyok alakulnak ki az országrész közös, illetve saját törvényhozói testületé­ben. A szavazatok értékelése előtt meggondolatlan volna bármilyen megállapítás. Mégis. Az incidensek nélküli választá­sok nem támasztják alá a szél­sőséges Karadzsics daytoni egyezményről szóló megjegyzé­sét. Szerinte az új Bejrútot te­remtett Európában. VISSZHANG Ad: Lojális meg nulla is, Új Szó, 1998. szeptember 11. Szegény Ifjú Szivek Talán nem ragadtam volna tol­lat, ha csak személyes vélemé­nyemről volna szó. Azonban az eltelt napokban nagyon sok em­bernek - akivel Dél-Szlovákia­szerte beszélgettem - ugyanaz jutott az eszébe a kommentár ol­vasásakor, mint nekem: szegény Ifjú Szivek. Előrebocsátom: teljes mértékben egyetértek a leírtak­kal, sőt egyenesen disznóságnak nevezem a zsarolást, legyen az egyéni vagy állami. Viszont az írásnak olyan kicsengése is van, hogy sajnálni kell az Ifjú Szive­ket, azaz a megzsaroltat, azt, aki rááll a zsarolásra. Egy dolog a zsarolás, a másik, hogy hagyja-e magát valaki zsarolni. Bevallom, a fentiek mellett természetesen személyes okok miatt is ragad­tam tollat. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes - melynek szer­vezőtitkára vagyok - már negye­dik éve mindennemű állami tá­mogatás nélkül működik, létezik, ellenállva a hasonló „felkérések­nek" vagy zsarolásnak. Ami ezentúl is érzékenyen érint, talán bánt, hogy amikor az eltelt négy év alatt a Szőttes egy fellépésre kötött szerződést a Megbékélés Alapítvánnyal (amely, ugye, a hosszúnevű párt szatellitjének van elkönyvelve, ugyanakkor tu­dunk olyan, köztiszteletben álló, „nagyszerű" emberekről, akiknek üzleti ügyei szorosan kapcsolód­nak a nem legdemokratikusabb mozgalmakhoz), a Szőttest egye­nesen prostituáltnak nevezte az Új Szó egynéhány munkatársa, figyelmen kívül hagyva, hogy nem a párttal kötöttünk szerző­dést, nem kampányban vettünk részt. A Szőttes abból tartja fenn magát, amit „összetáncol", a saj­nálandó Ifjú Szivek rendszeres állami költségvetéssel bír. Ez le­hetővé teszi számára, hogy 40­50%-kal kevesebbet kérjen a fel­lépésekért, mint a Szőttes. Nem kell magyarázni, mennyivel ne­hezíti ez a dolgunkat. Félreértés ne essék, nem szeretjük, ha ben­nünket sajnál valaki, de furcsa, hogy amikor a Szőttestől egyene­sen elvárják, hogy oldjon meg mindent önerőből, akkor egy 1995-ben meghirdetett sajtótájé­koztatónkra, amelyen el szeret­tük volna mondani problémáin­kat, az Új Szó el sem küldte mun­katársát. Ahogy a Szőttes - és so­kan mások - nem engedtek a zsarolásnak, az Ifjú Sziveknek sem tilthatja meg senki, hogy el­lenálljon. Hangsúlyozom, nem az Ifjú Szivek ellen ágálok, jók a kapcsolataink. Egyszerűen arról van szó, ha az egyiktől elvárom a kiállást, akkor a másikat ennek hiánya miatt ne védelmezzem. Reicher Gellért Félreértés ne essék, nem sajná­lom az Ifjú Sziveket, sőt valahol megvetem, mert meg sem pró­bált ellenállni a zsarolásnak. A kommentár teljesen másról szólt: semilyen eszköztől sem riad visz­sza az MNMMJ a kormánypártok csatlósaként. Molnár Norbert

Next

/
Thumbnails
Contents