Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-16 / 213. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 16. VÁLASZTÁS '98 POLITIKAI HIRDETÉS Az Európába vezető út Röviddel azutái, hogy szétesett a szocialista tábor, a demokrácia, a jogállam és piacgazdaság útjára lépő posztkommunista államok számára megnyílt a lehetőség, hogy csatlakozzanak a nyugati államok által már évtizedek óta gondosan kiépített politikai és gazdasági( Európai Unió), valamint biztonságpolitikai (NATO) kötelékekhez. A környező államokhoz hasonlóan Szlovákia is 1993-ban írta alá és a szlovák parlament 1995 februárjában ratifikálta az Európai Egyezményt. Ezáltal Szlovákia az EU társult tagjává vált. Nem könnyű és felelősségteljes feladat hárult a kormányra és a legfelsőbb törvényhozásra. Rendszeres és céltudatos munkával hozzá kellett látni az EU azon ajánlásainak teljesítéséhez, amelyek elkerülhetetlen feltételei annak, hogy Szlovákia az előttünk álló évtizedekben csatlakozhasson az európai államok közösségéhez. Az egyértelmű és szigorú feltételeket az EU koppenhágai csúcsértekezlete 1993-ban fogalmazta meg: politikai és gazdasági kritériumok, valamint az ország teljes intézményrendszerének a felkészítése arra, hogy az adott társult állam képes legyen eleget tenni a tagsággal járó kötelességeknek. Kormány- és parlamenti szinten kiépült az EU vezető szerveivel együttműködő felkészülési mechanizmus. 1995-ben 23-23 képviselővel létrejött az Európai DUKA ZOLYOMI ÁRPÁD, az MKP általános elnökhelyettese Unió és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa közös parlamenti bizottsága. A bizottság féléves időközökben találkozott, felváltva Pozsonyban és Brüszszelben. Azonkívül, hogy a napirenden általában az EU és az SZK közti szoros kapcsolat kiépítése volt, általában részletesen elemeztük Szlovákia gazdasági, politikai és társadalmi helyzetét, természetesen a teljesítésre váró koppenhágai feltételek tükrében. Hat ízben találkoztunk, de ebből valóban érdemi tárgyalás csak öt esetben volt, mivel az állam- és kormányfők 1997-es decemberi luxemburgi csúcstalálkozójával befejeződött egy bonyolult folyamat, amelynek végén nyilvánvalóvá vált, hogy a következő években mely államokkal kezdik meg az érdemi tárgyalást. A hat állam között Szlovákia nem szerepel. Ennek ellenére az EU-csúcs úgy döntött, hogy az EU sok problémát jelentő bővítési folyamata formálisan megkezdődik mind a tizenegy társult országgal. Ebből az következik, hogy az EU-SZK tárgyalások végleg nem zárultak le. A közös tanácskozásokon minden esetben a leghevesebb vitát Szlovákia belpolitikai helyzetének elemzése, nem utolsósorban a kisebbségi jogbiztonság problémái és az előző ajánlások teljesítésének számonkérése váltotta ki. A szlovákiai kormánykoalíció képviselőinek már hírhedt szemellenzős, sőt, arrogáns, fennhéjázó magatartásából kiindulva a vita általában a süketek párbeszédévé fajult. Az EP képviselői döbbenten ámultak és nem értették, hogy miért is akar ez a kis ország, ilyen kormánnyal az élén, az európai közösségbe kerülni. Mi, akik az ellenzéket képviseltük, természetesen nem osztottuk a kormánykoalíció véleményét s nagyon is nyíltan és tárgyilagosan rámutattunk az ellentmondásokra és a valós állapotokra — ami általában paradox helyzetet váltott ki: küldöttségen belüli parázs vitákat, amire az EP képviselői érthetetlenül néztek. Az elmúlt évek folyamán sohasem volt egyeztetés a tárgyalások előtt, de nem is lett Nyelvi diktatúra CSAKY PAL, az MKP keresztény-konzervatív és népi platformjának elnöke A szlovákság egy része — sajnos — identitászavarral küszködik. Vannak néhányan, akik közülük is nyíltan ki merik mondani ezt az igazságot. A Miroslav Kusýhoz, Štefan Márkushoz, Rudolf Chmelhez fogható kevés számú egyéniség. Nekünk külön pechünk, hogy bizonyos esetekben egyesek már-már krónikus kisebbségi érzésüket velünk szeretnék kompenzálni. Velünk, magyarokkal, akikre minden ránkzúdított szitok ellenére az ilyen törpék felnéznek, akik ezzel a hozzáállásukkal szinte paranoiás állapotot teremtenek, ahol a többség fél a kisebbségtől. Az Ivan Hudec, Eva Slavkovská, Milan Ferko, Ondrej Nemčok által megszemélyesített vonalra gondolok elsősorban, s persze azt is tudom, hogy ennek a tábornak jelentős holdudvara van. Az pedig már az egész ország, sőt, a kelet-közép-európai térség tragédiája, hogy Szlovákiában az ilyen kaliberű emberek négy évig hatalmon voltak, s most arra törekednek, hogy hatalmukat átmentsék. Az egyik eszköz, amelyre manipulációikat építik, a nyelv. Tény, hogy a szlovák közgondolkodást évtizedeken át motiválta a szlovák nyelv védelmének igyekezete, s ezáltal ez a téma szerves hátteret biztosít a nemzeti töltetű politika számára. A gond az előjellel van: amíg egy nyelvet vélt vagy valósan veszélyeztetett helyzete miatt védenek, az minden demokratában szimpátiát kell, hogy kiváltson. Ám ha egy többnemzetiségű társadalomban, ahol hagyományosan különböző nyelveket használnak egymás mellett, csak az egyik dominanciáját érvényesítik a többi kárára, az elítélendő. Szlovákiában a nyelvi probléma elsősorban politikai jellegű, a hatalom a nyelvi elnyomást az asszimiláció egyik leghatékonyabb eszközének tekinti. Ezért bír korlátozott lehetőségekkel a jogi védelem: ennek ékes példája a nyelvtörvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági vélekedés. A manipuláció lehetősége az alkotmány két mondatából adódik. Az alkotmány 6. cikkének első bekezdése a szlovák nyelvet államnyelvnek deklarálja, s ezt a mondatot mindenki úgy értelmezi, ahogy csak akarja. Az alkotmány 34. cikke pedig a kisebbségi nyelvhasználati jogot relativizálja, végrehajtási törvényhez köti. E két buta mondatra épül az az 1995-ben elfogadott nyelvtörvény, amelyet kifogásol nemcsak az egész demokratikus Európa, hanem az USA kormánya is. A részleges egyensúlyt biztosítani hivatott kisebbségi nyelvhasználati törvény pedig máig hiányzik, ezt a mulasztást az EU olyan súlyosnak ítélte meg, hogy Szlovákia integrációs kérelme elutasításának egyik okaként jelölte meg. A megoldás alkotmánymódosítás lehetne, vagy az államnyelvről szóló törvény megszüntetése. Érzelmi és politikai okokból még az ellenzék nagy része is húzódozik az ilyen tiszta megoldástól. Pótmegoldásvolna sok értelme. Tekintettel arra, hogy a kormánykoalíció azonosította magát egész Szlovákiával, bennünket vádoltak azzal, hogy eláruljuk az ország érdekeit. Közben éppen a Mečiar-féle kormány és a parlamenti „demokratikus többség" volt az, amelyik az elmúlt ncgy év alatt képtelen volt teljesítem a közös bizottság ajánlásait. Minden esetben az ellenzéket vádolták, hogy tönkretesszük Szlovákia jó hímevét. Közben pedig ezzel igazolták szegénységi bizonyítványukat. Hiszen a hatalom és minden diplomáciai eszköz az ő kezükben volt. A jól tájékozott EP-képViselők és a nyugati közvélemény előtt a valóságot nem lehet eltussolni. Az EP képviselői számára a kormánykoalíciós képviselők gyakori minősíthetetlen és parlagi megnyilvánulása elegendő volt ahhoz, hogy igencsak tisztán lássanak. Mindez csupán csak azt igazolja, hogy Szlovákia nem véletlenül került a csatlakozási folyamatban a sereghajtók közé. Befejezésül idézem A. Oostlander, EP-rapportőr találó szavait: „a jelenlegi kormány jelenti az akadályt az Európa felé vezető úton. Változtassák meg a véleményüket, vagy váltsák le a kormányt." Az előttünk álló parlamenti választások jelentik a reményt, hogy utána olyan demokratikus erők kerülnek a kormányba, amelyek egy valóban demokratikus értékrendben és jogállamban maradéktalanul teljesítik az európai integrációhoz szükséges feltételeket. ként szóba jöhet a kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvény elfogadása, ennek alapja az Európai Nyelvi Charta kell, hogy legyen. A nyelvtörvénnyel kapcsolatos huzavona még két fontos problémára mutatott rá. Az egyik a személyes összefonódások. Számos szlovákiai magyar nagy reményekkel tekintett az alkotmánybírósági döntés elé. Kiszivárgott hírek szerint az alkotmánybíróság fennállásának legnagyobb vitáját abszolválta a nyelvtörvény kapcsán, s még az ítélet kihirdetése előtt néhány nappal is sokkal keményebb elmarasztalások fogalmazódtak meg a testületben, mint amilyenre végül is sor került: a politikai befolyásolás úgy látszik, megtette a magáét. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy az alkotmánybíróság ama Milan Čič vezetése alatt ténykedik, aki a rossz szlovák alkotmány egyik atyja, s az államnyelvről szóló törvény egyik lektora volt. A másik fontos momentum, amire oda kell figyelnünk: a nyelvtörvénnyel kapcsolatos események is egyértelműen megmutatták, hogy a szlovákiai magyarság valós érdekeiért krízishelyzetben EGYEDÜL A MAGYAR KOALÍCIÓ PÁRTJA képviselői állnak ki. A világon egyedülálló Száztagú Budapest Cigányzenekar ismét Szlovákiába látogat, hogy hozzájáruljon a Magyar Koalíció Pártjának sikeres kampányzáró nagygyűléseihez Fellépések: 1998. szeptember 20. SZEPSI főtere, 14.00 1998. szeptember 20., KIRÁLYHELMEC, szabadtéri színpad, 18.00 MAGYAR KOALICIO PARTJA MÉLTÓ KEPVISELET ,MKP - kampánykaraván Végállomás DUNASZERDAHELY 1998, szeptember 22. — Sportcsarnok, 19.00 Kovács Zsuzsa Lehoczky Zsuzsa Kálim Bori Virágh József Csere ! MM Brtröndi Tamás Félix Györgyi Ihos József és kisegviitese humorista Műsorvezetők: Bárdos Ágnes, Pék Zoltán A kampányzáró keretén belül ismertetjük a legízletesebb „KAMPÁNYGULYÁS" recepteket, amelyeket Önöktől kaptunk. Nyilvános sorsoláson jutalmazzuk a három legjobbat. Szeretettel várjuk Önöket Dunaszerdahelyen Meghatározó döntés A parlamenti választások közeledtével szinte naponta különböző módon tapasztaljuk, hogy durvul, agresszívvá válik a megmérettetés előtti időszakban a kampány. Az elmúlt négy esztendő alatt történtek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a még hatalmon levő kormánykoalíciós pártok, mindenekelőtt a DSZM minden elképzelhető és elképzelhetetlen módszert alkalmazva igyekszik rábírni a választópolgárokat arra, egyedül és kizárólagosan 5k azok, akikre voksolni kellene. A legnagyobb kormánypárt vezetői „a cél szentesíti az eszközt" elv alapján nem ismernek lehetetlent, s a privatizálásnak nevezett rablás során szerzett hatalmas vagyon, illetve pénz szinte valamennyi kampányfogásuk megvalósítását lehetővé teszi. A jelenlegi ellenzékhez tartozók vagy magukat odasoroló új pártok is beleadnak apait-anyait, s a magyarok által lakott városokban és községekben sok esetben a mi anyanyelvünkön — élőszóban vagy propagandaanyagok révén — igyekeznek biztosítani bennünket korrektségünkről, demokratikus gondolkodásmódjukról, terveikről. Mi bízunk abban, hogy a demokráciára való utalás nemcsak kampányfogás, s szövetségesekké válunk a sikeres parlamenti választásokat követően. Egyet azonban minden szlovákiai magyarnak tudatosítania szükséges ahhoz, hogy mi, szlovákiai magyarok aktívan részt vehessünk az ország, s nem utolsósorban a bennünket érintő ügyek irányításából: a szlovákiai magyarok érdekképviseletét felvállaló Magyar Koalíció Pártjának, tehát a 4-es listának, a lehefő legtöbb szavazatot kell kapnia a szeptemberi választások során. Nem szabad elfeledni azt, hogy a parlamenti választások idején valamennyi párt — tehát még az esetleges későbbi BÁRDOS GYULA, az MKP parlamenti frakcióvezetője szövetséges is — politikai vetélytársa a Magyar Koalíció Pártjának. VK-S-921 Ahhoz, hogy mi, szlovákiai magyarok súlyunknak megfelelően tudjunk részt vállalni a közügyek intézéséből, s ne lehessen a rólunk-nélkülünk elvet alkalmazni a választások után, a szeptemberi megmérettetéskor minden józanul gondolkodó szlovákiai magyarnak — megmaradásunk, fejlődésünk és jövőnk érdekében — a 4-es számú listára, a Magyar Koalíció Pártjára kell leadnia szavazatát. A szlovákiai magyar nemzeti közösség számára az idei parlamenti választásoknak kettős a tétje. Az egyik a jelenlegi hatalom megdöntése, a második számunkra legalább ennyire fontos tét pedig az: tudunk-e élni a kínálkozó lehetőséggel, hogy ne lehessen bennünket megkerülve rólunk döntéseket hozni. Mindkét kihívásra egyetlen módon lehet és szabad csak válaszolnunk. Ahhoz, hogy le lehessen váltani a hatalmat birtoklókat, valamint ahhoz, hogy szlovákiai magyarként tovább ne másodrangú állampolgárok legyünk, a 4-es számú listát, a Magyar Koalíció Pártját kell választani a parlamenti voksolás idején. Ha szeptemberben jól szerepelünk, akkor következhetnek potenciális szövetségeseinkkel a tárgyalások. Az oly annyira szükséges és meghatározó első lépés az, hogy minden szlovákiai magyar részt vegyen a választásokon, a másik pedig, hogy semmilyen más pártnak, hanem csak a 4-es listának, a Magyar Koalíció Pártjának, a szlovákiai magyarok legitim képviseletének szavazzunk bizalmat saját jövőnk érdekében.