Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-14 / 212. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 14. Egyetemes fóbiálc GÖRFÖL ZSUZSA Ma a román kormánykoalíció pártjainak vezetői tesznek még egy kísérletet a megegyzésre - talán az utolsót. Szinte semmi remény arra, hogy elfogadják az RMDSZ követelését a koalíciós megállapodásban rögzített elvek következetes megvalósítására. Gazdasági, közigazgatási, privatizációs és restitúciós elvekről van szó - a nemzetiségi oktatás kiteljesítése csak egy szál virág a csokorban, s e virág egyetlen „szirma" az önálló magyar állami egyetem létesítésére való jog. Mégis ettől tüszszögnek olyan kitartóan kormányzati és ellenzéki oldalon egyaránt. Ami az ellenzék allergiáját illeti, nem igényel különösebb magyarázatot. Viszont nagyon elkeserítő, hogy a koalícióban is kialakult az „egyetemes" fóbia, s a képviselőházi többség elvesztésének réméért most azt az RMDSZ-t vádolják, amely pedig világosan értésre adta: vállalja a kormányban való részvétel felelősségét, bár tisztában van azzal, hogy fájdalmas döntések sorát kell meghozni az ország gazdasági talpraállítása érdekében. Cserébe viszont olyan lépéseket vár el, amelyek megszüntetik, de legalábbis enyhítik a romániai magyarok másodrendűségét. Ezt meg is ígérték neki - és nincs tovább. Mivel az előbb említett, létfontosságú területeken a koalíció édeskeveset tett, a Romániában, sajnos, hagyományossá vált módszerhez folyamodott: a magyarokra igyekszik kenni a felelősséget tehetetlenségéért. Jogtalan igényekről, zsarolásról, a kormányzati munka akadályozásáról szólnak a vádak, no meg persze nacionalizmusról, sovinizmusról, a Romániával szemben elvárható lojalitás teljes hiányáról - s ezzel a még nacionalistább ellenzék is simán leszerelhető. Ismerős vádak, Európa eme kies szegletében egyetemes fóbiák megnyilvánulásai. Pedig aligha van a lojalitásra cáfolhatatlanabb bizonyíték, mint az, hogy egy kisebbség az adott állam keretében akarja megalapozni jövőjét, azaz gyermekei számára megfelelő oktatását követel - minden szinten. KOMMENTÁR JEGYZET Parádés tűzoltás TÓTH MIHÁLY Államtitok, hogy mekkora összeg üti Claudia Schiffer bankszámláját a szlovákiai vendégeskedésért. Mint ahogy az is, hogy mennyit kap látogatásáért Belmondo, és mennyi ma egy miniszterelnökségi nyakkendőtervező tiszteletdíja. Nincs kizárva, hogy majd csak októberben kerül sor az elszámolásra. Ha nyer Mečiar, minden bizonnyal dollárban folyósítják a honoráriumot. Ha veszít, valószínűleg, japán" pénznemben, yen-ben, de a nemzetközi lovassági jelvénnyel premizálva. A miniszterelnökre szavazók zöme (természetesen a hazai tőkeképző réteg kiválóságai kivételével) se nem mondén, se nem bohém, hanem inkább olyan, aki néhány százaléknyi nyugdíjemelés ígéretével, egy tányér választási gulyás plusz fél deci borovicska kilátásba helyezésével intenzív vivátozásra hergelhető. így nehezen érthető, milyen megfontolásból történt a világszép topmodell hazánkba utaztatása. Nem lett volna célszerűbb, mondjuk, ha a csűrdöngölő (odzemok) műfajában kerületenként megrendezik a legjobbak seregszemléjét, majd a döntőbe kerülteket, esztétikailag nevelendő, autóbuszon a bősi erőműhöz utaztatják? Nem, Vladimír Mečiarnak Claudia Schiffer jelenlétére volt szüksége. Akiről elhiszem, hogy nem kenyere a politika. Miniszterelnökünk jól tudja, hogy mozgalmának törzsgárdája a hűségben rendíthetetlen. Egy demokrata panimáma akkor is csodálni fogja a „mi Vladónkat", ha valamelyik hölgyvendégének úri jókedvében 100 évre zálogba adja a szepességi városokat. Mečiar bőkezűsége azoknak imponál, akik eddig Slotára szavaztak, aki még nem fedezte fel, hogy a nemzetiek körében van egy népes csoport, amelynek tagjait a „Szlovákia ezt is megengedheti magának" jelszavával lehet elkápráztatni. Mečiar, úgy tűnik, ezt a csoportot próbálja nyugati hírességek ideinvitálásával magához édesgetni. Réges rég történt, hogy az egyik gazdag város polgármestere négylovas tűzoltókocsit rendelt. A földhözragadtabb városi urak sokalták, és feltették a kérdést: „Miért négylovas?" „Mert van miből" - volt a válasz. Nekik valóban volt miből... I 1 Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A magyar búza importjának letiltása kampányfogás a javából Fókák és eszkimók Semmi sem könnyebb, mint elméletben magasztalni a nemzetközi kereskedelem könnyítését célzó vámcsökkentési egyezményeket. Ugyanakkor - különösen túltermelés esetén - egy politikus számára kevés nehezebb feladat akad annak elhitetésénél, hogy országa számára előnyös, ha az egyébként is túltelített piacot olcsó külföldi termékkel még telítettebbé teszik. PÁKOZDI GERTRÚD Az Európai Unió kapujában álló, bebocsátásra váró országok mezőgazdasági termelői tisztában vannak a taggá válás előnyeivel és kockázataival. Tudják, hogy helytállni csak a versenyképesek tudnak. Azt is tudják, hogy a versenyképesség megítélésének olyan kritériumai vannak az EUtagországokban, amelyekhez nem könnyű hozzáigazítani a hazai termelést. Különösen pénz- és megfelelő támogatáspolitika nélkül nem könnyű e feladat teljesítése. Hogy a szlovákiai mezőgazdaság valódi versenyképességéhez mi hiányzik, azt a törpebirtokostól a farmergazdáig és a szövetkezeti elnökig minden közvetlenül érdekelt tudja. Nyilvánvaló, hogy a helyzettel Vladimír Mečiar miniszterelnök is tisztában van. Tudja, hogy a húsból, kenyérből, tejből és cukorból egyébként önellátóvá vált ország esetleges EUtaggá válása esetén olyan problémákkal találhatja magát szemben, amelyek kezelésére csak akkor lesz képes, ha már most komolyan veszi a nemzetközi kereskedelem írott és íratlan szabályait egyaránt. A nemzetközi kereskedelem legfőbb alapelveinek egyike, hogy a protekcionizmus megengedhetetlen. A szombaton zárult Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) prágai kormányfői találkozóján a „hely szellemének" megfelelően csatlakozott a protekcionizmus elítélőihez a szlovák kormányfő is. Elmarasztalóan szólt a CEFTAtagországok közötti kereskedelem liberalizációs fokáról, mondván, korántsem használjuk ki az ebben rejlő lehetőségeket. Bírálta például Lengyelországot, hogy túlságosan védi saját gépkocsiipari termékeit, s hogy védelmi intézkedéseket foganatosított mezőgazdasági termékeire vonatkozóan is. Dicséretre méltó nyilatkozat, amelyen csak akkor ütközik meg a józan megfigyelő, ha azt is figyelembe veszi: elhangzásakor már ismert volt a szlovák kormánynak az a döntése, melynek értelmében Mert sokat termelni könnyű. De eladni?! olyan mértékben megemelte a magyar búza szlovákiai importvámját, hogy az egyenlő a magyar gabona behozatalának letiltásával. A nyilvánvalóan protekcionista intézkedésre Orbán Viktor magyar miniszterelnök fölöttébb visszafogottan reagált, amikor prágai sajtóértekezletén egyebek között kijelentette: Magyarország az ügyben bepanaszolja Szlovákiát a kereskedelmi világszervezetnél (WTO). Érthető reagálás, akárcsak az a nyilatkozata, miszerint e döntés a választási kampány kellős közepén sokfajta értelmezésre ad lehetőséget. Magyarázhatja ezt az intézkedést a szlovák kormány bárhogy, itt és most ennek csak egy értelmezése van: kampányfogás a javából. És ha jól belegondol az ember: gabonatermelési gondok közepette, tehát amikor „több a fóka, mint az eszkimó", nem akármilyen réteget akar ezzel megszólítani a miniszterelnök. A szlovákiai gabonatermelők nem éppen vékony rétegét, amely ráadásul - akárhogy is nézzük - bizony a túlnyomórészt magyarok által lakott területeken él és termeli a kenyérnekvalót (is). Amikorra a WTO döntése az ügyben megszületik, bizonyára lefolyik némi víz a Dunán. Akkorra bizonyára ismertek lesznek a hazai választási eredmények is. Legyenek bármilyenek, egy biztos: ha a jövendő kormány a jelenlegi ellenzék soraiból kerül ki, az EU-hoz való közelítés szemszögéből kellene, hogy megítélje ezt az egyértelműen választási kampányfogásként hozott intézkedést is. Vagyis vissza kellene vonnia. Addig azonban akkor cselekednének a legésszerűbben, ha a választásokig nem minősítenék Mečiaréknak ezt a húzását. Hiszen ha az intézkedés ellen szólnak, akkor a földműveseket hangolják maguk ellen, ha pedig mellette, akkor a kereskedelem hatékonyabb liberalizálásáért kiáltó CEFTA-tagországok, illetve az Európai Unió rosszallását válthatják csak ki. Ehelyett inkább annak hangsúlyozására összpontosíthatnának már a kampány során is, hogy miképpen lehetne valóban versenyképessé tenni a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan szétveréséből és az esetek nem kis hányadában tudatos szétlopásából már kilábalni látszó ágazatot. Arra összpontosíthatnának, hogyan lehetne hatékony feldolgozóipart teremteni ott, ahol megtermelik a gabonát, a húst, a zöldséget, a gyümölcsöt... Mert sokat termelni könnyű. De eladni?! NEUE KRONENZ EITUNG Az osztrák bulvárlap beszámolója szerint Kari Schlögl osztrák belügyminiszter pénteken Győrben a Pintér Sándor magyar belügyminiszterrel folytatott megbeszélése során sürgette, hogy a magyarok erőteljesebben működjenek együtt az osztrákokkal a határellenőrzésben. A lap tudósítása szerint arra is felszólította az európai uniós csatlakozásra váró országokat, így Magyarországot is, hogy mind jobban vegyék át az unióban elfogadott biztonsági normákat. A legnagyobb példányszámú osztrák lap adatai szerint Ausztria 1460 kilométer hosszú EU-határán összesen 3000 határcsendőr, valamint 2000 sorkatona és vámos teljesít szolgálatot. Megemlítette, hogy a határszakasz ellenőrzésének modernizálását szolgáló eszközökre - útlevélleolvasó berendezésekre, széndioxidszondákra (a járműveken elbújt személyek felfedezésére), hőérzékelő kamerákra - eddig öszszesen 2,7 milliárd schillinget költött az osztrák állam. VJESNIK A zágrábi napilap ismertette II. János Pál pápa október 2-án kezdődő látogatásának programját. A katolikus egyházfő Zágrábban kezdi látogatását, ahonnan másnap Marija Bistricára utazik, és ott boldoggá avatja Alojz Stjepinac horvát bíborost, aki a kommunista rendszer börtönében szerzett betegségben (egyesek szerint mérgezésben) húnyt el. A pápa október 4-én Splitbe, majd onnan Solinba látogat, és Splitből utazik vissza Rómába. A lap emlékeztetett arra, hogy a pápa 1994-es horvátországi látogatásakor 20 ezer rendőr vett részt a biztosításban, és az akkor szerzett tapasztalatok alapján szervezik a mostani biztonsági intézkedéseket is. A lap összeállítást közölt arról, hogy 1981 óta tizenegy olyan esetre derült fény, amikor ismert vagy ismeretlenül maradt merénylők az egyházfő életére törtek vagy akartak törni. R ILIN D JA D EM OKRATI KE Árulással vádolta szombaton az ötpárti kormánykoalíció élén álló Fatos Nano szocialista párti miniszterelnököt a tiranai ellenzéki lap. Más ellenzéki lapokhoz hasonlóan dühét az váltotta ki, hogy a kormányfő lisszaboni látogatása idején egy nyilatkozatában a „szerb demokratikus föderáció keretében működő koszovói autonómiáról" beszélt. A lap szerint az albán miniszterelnök állásfoglalása újabb súlyos csapás a koszovói válság megoldási lehetőségeire. Nano azonnali lemondását is követelte arra hivatkozva, hogy a szocialista kormányfő ezzel elveszítette minden hitelét, mert az általa mondottak fényében Koszovó örökre Szerbia túsza marad. Egy másik cikk szerint Nano megölte az albánok álmait arról, hogy a koszovói albán nép önrendelkezésijogot kap. Rajtuk is múlik A minap értesítettek arról, hogy bekerültem azon állampolgárok névjegyzékébe, kikjogosultak részt venni a parlamenti választásokon, hogy szavazatommal én is beleszólhatok az ország sorsának alakulásába. Házhoz hozták a választásokon induló 17 párt és mozgalom listáin szereplő jelöltek névsorát is. Gondoltam, ülik megnézni, hogy egyes pártok kiket tartottak érdemesnek az ország sorsának irányítására. A sok régi ismerős mellett új nevek is megjelentek. De egyvalamire való pártnál nemcsak a nevek fontosak, hanem a programja is. Sajnos, a kampányban elhangzottakból vüágosan kitűnik, hogy egyeden szlovák pártnak sincs a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló átfogó programja. A magukat demokratikusnak és az EU felé igyekvő pártoknak sem. Csak utalgatások hangzanak el valamilyen európai normákra hivatkozva. A pártok másik fele kemény nacionalista hangokat üt meg, a szlovák nemzet kizárólagosságát hirdetve. Igaz, egyelőre csak a szlovák nyelv kizárólagosságán keresztül. Az eredmény azonban így is a régi jelszó: „na Slovensku po slovensky". Amint az várható volt, a választási kampány során ismét mostohagyerekei lettünk ennek az országnak. Próbálnak bennünket megalázni, méltóságunkban megtiporni. Szomorú, hogy ezek a pártok hű magyar szövetségest is találtak, a Gyimesi György nevével fémjelzett MNMMJ-t. Most már tudni: ez az ún. népi valami egy másik párt megrendelésére jött létre, az itteni magyarság egységének megbontására. Azt is tudjuk, hogy ilyen irányú tevékenységüket ki pénzeli. Pénz tehát van elég, legalábbis a vezetőség jólétének a biztosításához. De mi lesz velünk közemberekkel? Mi is szeretnénk jólétben élni. A jólét megteremtésének az alapja a tisztességesen elvégzett munka és az így megteremtett javak utáni méltó megélhetés. Sajnos, a jelenlegi Szlovákiában a tisztességesen elvégzett munka után inkább csak elszegényedni lehet. De ha ők tudják a jólét receptjét, hát adják közre, hátha valami kisül belőle. A megbékélésről csak annyit: Mi is szeretnénk itt békességben élni, szülőföldünkön, de egyenrangú polgáraiként ennek az országnak. Az ő megbékélésük annyit jelent, mint megbékélni kisebbségi jogaink állandó csorbításával. Németh Géza Alistál - Tűnés innen, zavarod a kampányomat! (Agócs Ernő karikatúrája)